[Friss hozzászólások] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
Spike a Doctol zsákmányolt érmét nézegette, párszor átpörgette az ujjai között és hümmögöt hozzá. Az éjszakát lassan felváltotta a hajnal, és a kelő nap fényei kezdték beragyogni a nappalit. Már mindenki lepihent, elvégre nem lehet fáradtan harcba menni, legalábbis ha nem muszáj. Az egyetlen kivétel Giles volt, aki elmerült egy középkori krónika olvasásába. Spike hümmögésére fel-fel nézett.
-Ha hümmögsz attól még nem leszel okosabb.- Spike elfintorodott
- Van benne valami. Szóval ezzel az izével Doc sérthetetlen volt egy darabig. Szerinted használ a vámpírok esetében is?- Giles újra belemerült a könyvbe de azért válaszolt.
- Ki van zárva.- Spike elvigyorodott.
- Te irigykedsz! Nem szeretnéd ha a napfény simogassa az arcomat, szerintem használ és ezt most be is bizonyítom!- Giles vállat vont és folytatta az olvasást. Spike a bejárati ajtóhoz lépett és egy mély lélegzetet vett.
-Nagyvilág jövök!- Kinyitotta az ajtót és üdvözült mosollyal kilépett a hajnali napfényre.
- Világ! Üdvözöld a bajnokodat aki….Ó! Véres Pokol!!- Spike ruhája és bőre füstölögni kezdett a vámpír felhörrent és visszaugrott a házba. Az utolsó pillanatban eljutott az agyáig hogy a házban a barátai pihennek, így csak becsukta az ajtót ahelyett hogy bevágta volna. Ránézett Gilesra aki a könyv mögött somolygott.
- Oké, na jó te megmondtad.
- Csak a kígyó démonok estében működik, de azért tartsd magadnál, nálad biztonságban van.
- Ó, a szavaid szinte simogatnak Ripper. Szerintem valamit kérni akarsz tőlem.
- Nem szeretem ha így szólítanak.
- Ugyan már Giles! Te voltál a tanács James Bondja, a legveszettebb hírű démonvadász.- Giles letette a könyvet.
-Talán érdeklődtél felőlem?
-Hékás! A Wolfram&Hart irodáról sok mindent el lehet mondani, de azt nem hogy pocsék a hírszerzése. Sőt még mást is mondok!- Giles elfintorodott.
- Kíváncsian hallgatom.- Spike megropogtatta az ujjait.
- Gondolom ismerős a Bram Stoker név.
- Eddig izgalmas.
- Várj még, most jön a java! Azt tudjuk hogy a nagyszerű irománya a Dracula egy megtörtént eseményt dolgoz fel. Nos ebben a, leírásban szerepel egy név. Bizonyos Van Helsing.- Giles összeszorította a száját, Spike elvigyorodott.
- Látod, most kezd izgalmas lenni. Szóval a Van Helsing család, a középkorban tűnt fel a család mint a gonosz legelszántabb ellenfelei. Véres história az övüké, nem is untatlak vele. Szóval a 19. századra a család eléggé megfogyatkozott, azt mondják hogy a híres Van Helsing professzor volt az utolsó Van Helsing. De természetesen ez nem így volt. A család Angliában telepedett le és nevet változtatott. A 19. század végétől a tanács szolgálatában álltak és állnak még a mai napig is. Egy Van Helsing mindig ott tűnik fel ahol a legnagyobb a vész. Tényleg hova is tűntél Buffy halálla után?- Giles elvigyorodott
- Megőrültél, de hát ez nem újdonság. Angliában voltam.- Spike egyetértően hümmögött.
- Szóval akkor nem Brazíliában voltál ugye? Csak mert egy jó ismerősöm ott látott, és már össze is állt a kép. Amikor az első támadt visszatértél Angliába, és utána ide Sunnydalebe. Ezt magyarázd ki Ruppert Van Helsing!- Giles sóhajtott.
- Jobban szeretem ha Gilesnak szólítasz. És?..- Spike közbevágott.
- Mióta tudom? Fél éve, látod megbízhatsz bennem. Akkor sem adtalak fel amikor elvesztettem a lelkem.
- És mire volt jó ez a kis szembesítés?
- Háborúba megyünk Giles, feltétlenül meg kell bíznunk egymásban. Vegyed észre hogy bajtársak vagyunk, ennek a világnak a bajnokai. És ezekben az időkben nagy szükség van a bajnokokra. Ha vége lesz ennek az egésznek nyugodtan visszatérhetünk a gyűlölködéshez, de most össze kell fognunk.- Spike kezet nyújtott Gilesnak. Giles felsóhajtott.
- Fura egy teremtmény vagy Véres William, azt kell mondanom hogy már majdnem ember.- Giles kezet fogott Spikeal.
- Bajnokok vagyunk Vámpír, és illő lassan bajnokként viselkednünk.- Buffy végighallgatta az egész beszélgetést a lépcsőről. Elmosolyodott, felcsillant a remény arra hogy túlélik ezt az egészet és újra győzelmet aratnak.
Registry
|
A nappaliban a csend uralkodot, Willow hangján kívül egy pisszenést sem lehetett hallani. Pedig a nappali tele volt emberrel és vámpírral, mindannyian lélegzetvisszafojtva hallgatták Willow beszámolóját. Persze a lélegzet-visszafojtás a vámpíroknak jobban ment. A kanapén öten ültek: Xander, Giles, Dawn, Faith és Grengor. Viorica panaszkodott kicsit hogy neki már nincs hely a kényelmes kanapén. Xander fel akart pattanni hogy átadja a helyét a vámpírlánynak, de a lány Xander ölébe ült.
- Ez így nagyon kényelmes nekem.- Xander arca kezdett vörös színeket ölteni, Viorica hátrafordult.
- Xander, ugye nem csontos a fenekem. Nem szeretném ha kényelmetlenül éreznéd magad.- A nappaliban eluralkodott a női kuncogás. Xander végignézett férfitársain, akiknek ugyanazt olvasta ki a tekintetéből. Csak most meg ne szólalj. A helyzetet Buffy oldotta meg, igaz belekerült egy kis idejébe amíg legyűrte a kitörni vágyó kacagást.
- Koncentráljuk most Willowra, fontos dolgot szakítottunk most meg a viccelődéssel. Willow kérlek folytasd.- Buffy idézőjeles letolása Willownak is időt adott arra hogy komolyságot csempésszen az arcára, bár azt nem bírta ki hogy ne emelgesse kicsit a szemöldökét Xandernek. A várt gimis grimasz nem maradt el Xander részéről. Ezután viszont komolyabbra fordult a hangulat, sőt mondhatni dermesztő hidegre. Willow meséje után csöndben ültek, az első aki megmozdult az Giles volt. Levette a szemüvegét és megtörölgette, a szemüveg lencséje kipattant a keretéből. Xander nagyot nyelt és suttogva kommentálta csak az esetet.
- Ez nem jelent jót.- Viorica is végignézte Giles fura szemüveg tisztítását.
- Gyakran csinál ilyet?- A kérdésre Giles felelt.
- Eddig még soha.- Spike és a Kapitány a kandallónak támaszkodtak, Spike a Kapitány felé pillantott.
-Na? Még mindig várod a csatát?- A Kapitány halványan elmosolyodott.
- Minden harcosnak eljön az utolsó csatája, ez a sors. Bújj előle egy egérlyukba ha akarsz, de akkor is megtalál. Nem fogok páriaként elpusztulni, inkább úgy pusztulok el hogy közben az első torkát szorongatom. És mondhatsz akármit, én tudom hogy ezekért az emberekért az életedet adnád, ahogy korábban adtad is.- Spike elfintorodott.
- Utálom ha kiismernek.- A kapitány kacsintott.
- A harcost a legkönnyebb kiismerni, és ez így van jól.- Buffy eközben a nappaliban rótta a köröket, páran már aggódva figyelték az egyre csak körözgető lányt. Buffy hirtelen megállt.
- Van egy tervem. Ide a rozsdás bökőt hogy az első már tud Willow kis kirándulásáról. Csak azt nem tudja hogy ott mi történt. Willownak el kell jutnia a kolostorba, ahol megnyitja a kaput legújabb szövetségeseinknek. Eközben mi egy elterelő támadást indítunk a pecsét ellen.- Grengor felemelte a kezét.
- A pecsétet nem tudjuk elpusztítani és ezt az első is tudja.- Buffy elmosolyodott.
- Willow kirándulása előtt ez így volt, de Sunnydaleben gyakran változnak a dolgok.- Faith szemében huncut szikra lobbant.
- Egy erős támadás a pecsét ellen, és az első meg is van győzve arról hogy el tudjuk pusztítani a pecsétet. De ott mindenkire szükség van, még Willowra is.- Dawn tapsolva felugrott.
- Illúziót csinálok!- Buffy elkerekedett szemekkel nézett Dawnra.
- Mit akarsz csinálni?- Dawn pár papírlapot vett elő a zsebéből, és lelkesen mutogatta őket.
- Itt van a varázslat, nehezen fordítottam le. Ráment az egész hétvégém!- Giles belelesett a lapokba.
- Dawn, ezek ugye nem abból a könyvből vannak amire Xander kedvéért rátettem egy „ne nyiss ki, vagy letépem az arcod” táblácskát?- Dawn bólintott.
- Mókás kis beszólás fatáblán, kukázva.- Giles elfintorodott.
- Mit is mondtál mennyi idő alatt fejtetted meg?
- Két nap, nagyon gázos volt a szöveg.- Giles hümmögött és elsétált. Spike kíváncsian mosolyogva lépett Giles elé.
- Ruppert, gondolom neked anno alig kellett egy nap.- Giles elnyomott egy félmosolyt.
- Még nem tudtam megfejteni.- Spike leesett állal nézett Dawnra aki éppen Buffyval vitatkozott.
- Egyre jobban félek prücsöktől, ha legközelebb beszólok neki lehet hogy békává változtat.
- Jól állna neked. Örülök Dawn fejlődésének, de láttunk már ilyet. Vagyis valaki nem látta mert a lelkéért verekedett egy sötét barlangban.- Spike elfintorodott.
- És ha itt lettem volna, mit csináltam volna? Letéptem volna a vöröske fejecskéjét? Ruppert ezt szerintem lélek nélkül sem csináltam volna meg.- Giles somolygott.
- A chip miatt nem bántottad volna, én még emlékszek az egyetemi dolgaidra.
- Na ja, akkor éppen éhes voltam.- Spike és Giles kuncogni kezdtek. Spike megcsóválta a fejét.
- Eltöröd a szemüveged, röhögsz a harmatgyenge poénomon. Szóval meddig ér a szar?- Giles beletúrt a hajába.
- Szerény véleményem szerint most merültünk el benne.
Registry
|
Willow szobájában már szinte el sem lehetett férni, mindenki bepréselődött a szobába. Xander Willow homlokát tapogatta láz után kutakodva, Giles egy vérnyomásmérővel hadakozott és próbálta Willow karjára rakni. Dawn az egyik fóliánsból próbált felolvasni valami védővarázst nehogy az első újra lecsapjon szegény Willowra. „Szegény” Willow hiába próbálta bizonygatni hogy az első gonosz kivételesen ártatlan az ügyben, nem nagyon hallgattak rá. Buffy még egy párnát rakott a feje alá, Faith ekkor érkezett meg a teával. A káoszt csak Spike és Grengor látta át, ők az ajtóban ácsorogtak. Spike nem bírta tovább a nagy sürgés-forgást, eddig az ajtónak támaszkodott, most felsóhajtott és ellökte magát az ajtófélfától.
- Hagyjátok már békén Vöröskét! A végén a nagy gondoskodásba fog belehalni, láthatólag jól van.- Buffy ingerülten felé fordult és hozzávágott egy kis párnát.
- Honnan tudnád te azt?- Spike felvette a „mindenttudok” pózt.
- Nos, mielőtt a szájába nyomtad a lázmérőt egyfolytában azt próbálta a tudomásotokra hozni hogy semmi baja. Fel is próbált kelni, de Giles visszanyomta az ágyba. És szerintem először a nyakára akarta tekerni az a hülye vérnyomásmérőt, de azokat a tárgyakat egyszerűen nem tudja használni amik még nem múltak el száz évesek. A tea készítést pedig egy olyanra bízzátok aki múltkor odaégette a zacskós levest!- Faith meglökte Spike vállát.
- Akarsz egy marha nagy pofont?- Grengor megköszörülte a torkát.
- Drágám, tényleg odaégetted a leveskét.- Faith szúrós tekintettel nézett Grengorra, Grengor nyelt egy nagyot.
- De nagyon finom volt, tényleg!- Faith letette a teát az asztalra és kiviharzott a szobából.- Spike az elrohanó vadász után lesett majd vigyorogva nézett a hebegő Grengorra.
- Na azt biztosan tudom hogy mit nem fogsz ma este kapni.- Grengor egy gyilkos pillantással jutalmazta meg az elégedetten vigyorgó Spikeot, majd Faith után rohant.
- Szívem én nem úgy gondoltam!- Spike a szintén szúrós tekintetű Buffyra nézett.
- Tudom, életed pasija vagyok és ha elhagylak bingózni és inni kezdesz.
Registry
|
Willow arra ébredt hogy fájdalmasan hasogat a feje, érezte hogy latyakos füvön fekszik. Latyakos fű? Willow felkapta a fejét, egy ködülte tisztáson feküdt a távolban az ég felé nyújtózkodó hatalmas fákat látott. Felidézte magában az utolsó ébren töltött pillanatot, sötét raktár, villódzó mágikus fények, az eszméletlenül összeeső Tara. És természetesen a lehulló sötétség. Willow a hátára fordult, arcát a tenyerébe temette.
- Nem hiszem el! Én vagyok az első áldozat!- Egy hang szólalt meg a feje fölül.
- Azért nem ilyen egyszerű a dolog.- Willow kinyitotta a szemét, egy markáns arcú, vörös hajú férfit látott, aki nagyon jókedvű lehetett, erre utalt a fülig érő vigyor. Willow fel akart kelni de hírtelen megszédült.
- Ó, engedelmeddel, egy kicsit segítek.- Willow érezte ahogy a férfi a karja alá nyúl, és egy határozott mozdulattal talpra segítette. Willow a férfi felé fordult.
- Nos, hát én köszönöm.- A férfi a homlokára csapott.
- Ó, hogy én milyen tiszteletlen vagyok! Patricknak hívnak, és tudom hogy te vagy Willow.- Willow a férfi háta mögé lesett.
- Te nem lehetsz angyal, nincs szárnyad. Jaj ne! Tudtam hogy a pokolra jutok!- A férfi megmerevedett, nagyokat pislogva bámult Willowra.
- Tudod már nagyon érdekel hogy melyik marha találta ki hogy szárnyunk van.- Willow elmosolyodott.
- Te tényleg angyal vagy?
- Hivatalosan, őrangyal. Tudod nem mindegy, a mi feladatunk lesújtani a gonoszra…bla,bla,bla.- Willow vádlón mutatott Patrickra.
- Áhá! De lehetsz az első is! Majdnem becsaptál!- Patrick elgondolkozott, majd felderül az arca.
- Bebizonyítom hogy őrangyal vagyok, ezt figyeld!- A férfi koncentrálni kezdett, a tisztást beülő köd örvényleni kezdett és kezdte bevonni a férfi alakját, a köd teljesen beborította majd a földnek csapódott. A vörös hajú férfi helyett egy fényesen ragyogó páncélos lovag állt, mintha az Excaliburbol lépett volna elő. Willow egy ideig leesett állal bámult, majd torkot köszörült.
-Ezt szerintem az első is meg tudja csinálni.- „Lancelotrol” szinte sütött a határozatlanság, Willow arca viszont felderült.
- Hiszen bizonyítottad! Felsegítettél a földről, az elsőnek nincs anyagi teste!- Patrick megkönnyebbülten sóhajtott.
- Na ezzel is megvagyunk, erről az anyagtalanságról meg is feledkeztem.- Willow elszomorodott.
- Ettől függetlenül én vagyok az első hősi halott. Tara jól van?- Patrick bólintott.
- Kockázatos lélekvisszaadás volt, de te lassan már profi leszel ebben, nem sokon múlt hogy életben maradtál.
- Várjunk csak! Azt mondod hogy élek?- Patrick mosolyogva bólogatott.
- De akkor mit keresek itt?
- Ez amolyan titkos kis megbeszélés, csak így tudtalak kiragadni észrevétlenül. Jól jött hogy majdnem meghaltál.
-És mégis, mit kellene megbeszélnünk?
- Tudod hogy a ti világotok semleges terület, egyik oldal sem hathat e világ lakóira közvetlenül. Ez egy isteni paktum, a megszegőire borzalmas sors vár. Az első kijátszotta ezt a paktumot, mi ezt már nem tudjuk utána csinálni. De találtunk egy kiskaput, páran az őrangyalok közül úgy fogunk dönteni hogy átmegyünk erre a világra és visszakergetjük az elsőt a poklok fenekére, ez magával vonja azt hogy megtagadnak minket.
-De akkor..- Patrick bólintott
-Halandók leszünk, megöregszünk és meghalunk. De én rövid életet tervezek- Az őrangyal elmosolyodott. Willow értetlenkedve nézte a mosolygó lovagot.
- És miben tudok én segíteni nektek.
- Egy átjárót kell nyitnod, ott ahol legnagyobb a szakrális energia. Sunnydale régi kolostora a legmegfelelőbb hely. Segítesz nekünk?
- Ha segítek, szinte biztos hogy mindannyian el fogtok esni a harcban.
- Dicső halál a vadász oldalán elesni.- Willow bólintott.
- Rendben segítek nektek.- A lovag diadalmasan elvigyorodott.
-Akkor találkozunk a kolostorban.- A tenyerét Willow arcához érintette. Willow szemei előtt fény villant, eltűnt a hősi halált kívánó lovag és a tisztás. A saját szobájában volt, szaporán szedte a levegőt, halotta ahogy az ágy mellett felborul egy szék, majd futva távolodó lépteket hallott, majd Dawn kiabálását.
-Willow felébredt! Willow felébredt!
Registry
|
Buffy és Spike lehangolva sétáltak hazafelé, az összes temetőt végigjárták de a sánta vámpírnak nyomát sem lelték. Willy kocsmájába is betértek, de információk helyett Buffy egy pohár gyömbért, Spike pedig egy pohár disznóvért kapott. Egy ideig elüldögéltek a bárpultnál, Spike sóvárogva nézett a kártyaszoba felé de a tekintete találkozott Buffy rosszalló tekintetével, nagyot sóhajtott. Kézen fogva távoztak a helyről. A sunnydalei utcákon a hűvös szelek uralkodtak, Buffy fázósan bújt Spikehoz, fejét a vállára hajtotta.
- Gondoltad volna ezt hét éve?- Spike elmosolyodott.
- Nos, ha valaki azt mondta volna nekem hét éve hogy egy napon a vadásszal a karomon fogok sétálgatni a békés sunydalei utcákon, mellesleg fülig szerelmesen. Az illető nem egy de legalább két szöget kapott volna a fejébe.- Buffy Spikera nézett.
- Ilyen rémes lett volna?
- Vigyáznom kellett akkoriban a hírnevemre, ha mondok valamit akkor nem adod tovább?
- Becsszó!
- Az első találkozásunk a Bronze klubban volt..
- Úgy érted a Bronze klub előtt?- Spike mosolyogva rázta a fejét.
- Nem, a klubban volt. Figyeltem ahogy a barátaiddal táncolsz. Hosszú percekig csak bámultalak, mindenki másnál jobban meg akartalak ölni, még kegyetlenebbül, még stílusosabban.
-Ó ez nagyon kedves.
- Az emberi részem pusztítani akart, a démon azonban felfigyelt rád. Azt hiszem ez amolyan első látásra szerelem volt, de amolyan démonosan. A démon érdekes módon tudja kimutatni a szeretetét.
- Egyszerűbb lett volna randira hívnod.- Spike bólintott.
- Három éve meg is tettem, amikor vámpír lesen voltunk.- Buffy felkacagott.
- Arra emlékszem! Nagyon megijedtem akkor tőled, jobban féltem a szerelmet valló vámpírtól mint a gyilkos vámpírtól.- Spike elmosolyodott.
- Milyen sok mindentől megkíméltük volna magunkat ha még az elején összejövünk.- Mindketten előremeredtek, majd Buffy megszólalt.
- Na, hát azt nem. Keresztre feszítettek volna, Giles kiátkozott volna. Xander és Willow, te jó ég.- Spike folytatta.
- Dru kikaparta volna a szememet, az embereim fellázadtak volna. Azt hiszem így jobb volt.
- Szerintem is.- A beszélgetés végére haza is értek, befordultak a házhoz vezető járdára. A tornácon egy alak ácsorgott. Buffy és Spike egymásra nézett, majd óvatosan megközelítették az árnyakba burkolózó alakot. Az alak feléjük indult az egyik lábára erősen sántított. Buffy egy kicsit megkönnyebbült.
- David Mason kapitány?- A sánta vámpír megmerevedett.
- Régen hallottam már ezt a nevet. Már azt hittem hogy soha nem fognak a nevemen szólítani. Nos? Döntésre jutott a vadász?- Buffy bólintott.
-Minden segítség jól jön.- A vámpír elmosolyodott.
- Nagyszerű, az első napjai meg vannak számlálva!- Buffy elmosolyodott, látva a szinte győzedelmesen vigyorgó vámpírt.
- Azért még messze vagyunk a végétől, az első serege hatalmas.
- Nem számít, a vadász oldalán vonulunk harcba, ha meghalunk akkor is bajnokok leszünk!- Buffy elképedve bámult a kapitányra.
- Ezt nem értem?
- Nem hallottad a rólad keringő legendákat?- Buffy elpirult.
- Legendák? Rólam?- A kapitány bólintott.
- A vadász mellett bajnokok születnek és bajnokok pusztulnak. A veled való találkozás előtt cél nélküli halandók, és utána nagy hatalmú boszorkányok és harcosok.
- Ezt alá támaszthatom!- A hang felé fordultak. A járdán Xander közeledett, mellette pedig egy ismeretlen lány. A kapitány elmosolyodott.
- Engedjétek meg hogy bemutassam a családom egyik nagy reménységét, Vioricát. Minden rendben ment?- Viorica bólintott.
-Igen mester!- majd Buffyék felé fordult.
- Xander nagyon jó harcos, nem gondoltam volna róla.- Xander elvigyorodott.
- Mindig is nagyon jó voltam mindenben.- Xandernek sikerült elkapni Buffy tréfásan gúnyolódó fintorát.
- Vagyis mostanában többet edzek, meg gyúrok is. De azt mértékkel, mert múltkor rohadtul meghúzódott a…- Xander körbenézett.
- Nem lényeges.- A ház ajtaja kinyílt és Faith nézett ki rajta.
- Mondtam hogy beszélgetést hallok.- Faith kijött a házból, bentről futó léptek zaja hallatszott, pár másodperc múlva már mindenki kint tolongott a tornácon.- Buffy összehúzta magán a kabátját.
- Hideg van bent talán jobb idő van, sok megbeszélni valónk van.- A kapitány köhécselt.
- Nem tudom hogy jó ötlet e behívni minket a..- Buffy azonban folytatta.
-Gyertek be a házba. Különbség van vámpír és vámpír között én már tudom.- A kapitány egy pillanatig Buffy szemébe nézett.
-Igazak a történetek rólad, bajnok vagy, vezető vagy.- A kapitány fejet hajtott, a gesztust Viorica is követte.- Spike köhintett.
-Nos, bent is folytathatjuk ezt a megindító beszélgetést, és Willow problémájára is gyógyírt kell találnunk.
Registry
|
Buffy a nappali közepén állt körülötte a többiek.
- Szóval megkeressük azt a sánta vámpírt és elfogadjuk a segítségét.- Xander kézzel-lábbal tiltakozott.
- Hahó! Emberek! Csak én látom át a dolgokat a maradék szememmel? Ez tuti csapda!- Buffy ránézett, Xander ismerte ezt a tekintetet. Tudta hogy senki nem tudná meggyőzni buffyt.
- Itthon is maradhatsz Xander!
- Oké, nem szóltam egy szót sem, csak a hegyes fogaktól való félelem beszél belőlem. De rá se ránts! –Buffy folytatta az eligazítást.
- Én és Spike a temetőkben keressük, Xander te próbálkozz a Bronze körül. Az viszonylag biztonságos. A többiek maradnak, nem szeretném ha az első papjai kihasználnák a helyzetet. Xander menni fog?- Xander válasz helyett a kardjáért nyúlt és a kabátja alá rejtette. Buffy elégedetten bólintott.
- Helyes! Elvileg nem kell tartanunk támadástól, de játszunk a saját szabályaink szerint!- Buffy felkapta a kabátját és szinte úgy rohant ki az ajtón. Spike fejcsóválva sietett utána.
- Véres pokol! Ezt még nagyon meg fogjuk szívni!- Xander felháborodva fordult Spike felé.
- És ezt miért nem tudtad mondani amikor még itt volt?- A vámpír elvigyorodott.
- Hogyne, aztán rám nézett volna olyan gyilkos tekintettel helyetted!
- Hülye papucs!- Spike vigyora tovább szélesedett, pát intett és Buffy után rohant. Xander füstölögve ballagott ki az ajtón, így nem láthatta a többiek arcán a halvány derűt. Xander mérge a Bronze felé menet teljesen leapadt, már látta is a Bronze bejáratát amikor elállták az útját. Könnyen azonosította az előtte álló csuhás alakot, fogai közt dühösen sziszegte.
- Hírnökök.- Hallotta a háta mögül a lépteket. Xander elvigyorodott.
- Jó hogy itt vagytok, úgyis olyan püfölhetnék kedvem van.- Jobb oldalról is mozgást látott a szeme sarkából. Xander villámgyorsan lekapta a kabátját és az oldalról támadó hírnök arcába vágta, szinte ugyanazzal a mozdulattal kardot rántott. Hallotta hogy a mögötte lévő hírnök belelép egy pocsolyába, csak egy pocsolyát került el eddig, így a kard hüvelyét elhajította abba az irányba a háta mögé. A fájdalmas felszisszenést hallva elégedetten felkacagott majd az előtte álló hírnők felé lódult. A tetőről egy feketébe öltözött alak vetődött felé, későn észlelte az új támadót. De nagy meglepetésére az ismeretlen az előtte álló hírnökre ugrott. Az ismertetlen támadó idomaiból egyértelmű lett számára hogy az ismeretlen egy nő, ezt még alátámasztotta a vörösesszőke hajzuhatag is. Xander jobbra mozdult és a kardjával megakasztotta az oldala felé döfő kést, határozottan közelebb lépett közben a kardját végig csúsztatta a késen, így védekezésre késztette a hírnököt, majd a baljával egy erős ökölcsapást mért a hírnők állára. A hírnök hátra tántorodott, Xander is hátralépett majd egy határozott kardcsapással halálra sebezte a hírnököt. A hozzáértő azonnal felismerte volna a pokoli dimenziók lovagjainak harci technikáját. És Xander az egyik legveszélyesebb lovagtól tanulta el a kardforgatás fortélyait. Az ismeretlen lány e közben felkapta a lábáról ledöntött hírnököt és vadállatias morgást hallatva a szomszéd sikátor falának hajította. A kardhüvellyel megdobott hírnök vicsorogva ugrott Xandernek. Xander egy elegáns mozdulattal arrébb lépett de a kardját a rohamozó hírnők előtt hagyta. A hírnők szinte rárohant a kardra, szó szerint. Xander fordított egyet a pengén és kirántotta a hírnök testéből, majd az idegen nő felé fordult. A kard hegye a nő torkára mutatott. A vámpír lány démoni arca ekkor változott vissza. A sárga ragadozószemek tengerzöldé változtak, a hepehupás démoni arc hirtelen váltott át egy angyal arcvonásaira. Xander elfelejtett levegőt venni, annyira lenyűgözte a látvány, de a kard nem remegett meg a kezében. A lány megszólalt, ilyen lehetett a szirének hangja akik a hajósokat a zátonyra csalták mesékben.
- Ó! És én még azt hittem hogy egy nyámnyila alakot kell megvédenem a nagy csúnya rossztól.
- Ööááééa- A lány felvonta a szemöldökét.
- Hogy mondtad?- Xander megint nekiviselkedett az értelmes angol beszédnek.
- Ki vagy és mit akarsz?- A lány elmosolyodott, Xander térde enyhén remegni kezdett.
- A mester küldött a védelmedre, nem szenvedheti ha a leendő szövetségeseinek baja esik.
- A mester? Úgy érted David Mason kapitány?- A vámpírlány arca kicsit elkomorodott.
- Mi csak mesternek szólítjuk.
- Tudod a mester elnevezéssel van egy kis gondom, és a többieknek sincsenek szép emlékeik róla.
- A vámpírok királyára célzol? A mesterem nem követte őt. Tehát mi a válaszotok?- A lány érdeklődve nézett Xanderre, az arcára halvány mosoly ült. Xander látta ahogy a lány méricskéli, el is vörösödött.
- Khmm, izé, tehát elfogadjuk a szövetséget, vagy valami hasonló.
-Ó, az jó! Akkor nem kell hogy megöljelek.- Xander szemei elkerekedtek. A lány csilingelő hangon felkacagott.
- Csak vicceltem Xander, ne parázz.
- Valamiért nem szeretem a viccelődő élőholtakat. Te tudod a nevemet, de én nem tudom a te nevedet.
- a nevem Viorica.- Xander megpróbálkozott egy halvány mosoly félével. Viorica Xander mellé lépett.
- Mi lenne ha megkeresnénk a főnökeinket és elújságolnánk nekik a jó hírt?
- Kinek? Mit? Ja! Felőlem.- Megfordultak és kisétáltak a sikátorból, Xander kifelé menet újra végig nézett a lányon.
- Nem kényelmetlen ez az…..izé ruha?- A lány rá nézett
- Te most a fenekemet bámulod?
- Isten ments! Dehogy is!- Viorica sértődött arcot vágott
- Miért nem?
- Áöööao.
Registry
|
| Tara már napok óta virrasztott Willow ágyánál, a boszorkány valamiféle varázsálomban lehetett. Tarát marcangolta a lelkiismerete, habár már mindenki félrevonta egy kis beszélgetésre és a tudtára adta hogy nem felelős a rémtettekért, már tudta hogy mit érez Angel nap mint nap. Spike és Grengor egymás szavába vágva próbálták vigasztalni, de a bajnokok nem nagyon voltak otthon a sérült női lélek rejtelmeiben. Dawn szerencsére ott volt és elterelte Tara mellől a két megbukott lélekbúvárt mielőtt még mélyebbre süllyedt volna az önmarcangolásban. Tara szervezete a negyedik napon adta fel, eszméletlenül bukott rá Willow ágyára. Arra eszmélt fel hogy Willow mellett fekszik gondosan betakargatva, érezte hogy valaki gyengéden megemeli a fejét, érezte az ajkaihoz érő poharat. Mohón kezdett el inni és kinyitotta a szemét. Buffy görnyedt felette, a tekintetéből csak úgy sütött az aggodalom.
- Tara, többet ilyet ne tegyél!- Tara halványan elmosolyodott és bólintott, és most már jótékony álomba merült. Buffy még egy kicsit forgolódott a szobában, megigazította a takarókat, elhúzta a függönyt hogy a felkelő nap sugarai ne zavarják meg az alvó Tarát. Egy ideig elnézte a boszorkányokat majd szinte úgy menekült ki a szobából. A nappaliban újra a káosz uralkodott, mindenfelé nyitott könyvek és fáradt szempárok fogadták. Dawn a számítógépet bámulta és a polgármester adatai között válogatott. A szemei már véreresek voltak. Buffy úgy gondolta hogy jobb egy helyen tudni újra a társaságot, külön-külön nagyobb veszélyben forogtak. Gyógymódot kellett keresni Willow bajára, információt kerestek a titokzatos sánta vámpírról és mellesleg a hamarosan megnyíló dimenziókapu helyét és idejét keresték. Buffyt első ránézésre egy pszihopata olvasóklubra emlékeztette a látvány, de nem volt kedve mosolyogni. Dawn ekkor győzelemittasan felkiáltott
-Megvan! Megtaláltam! De nagy király vagyok! Vagyis királylány!- Mindenki akinek nem állt görcs a lábába a hirtelen felugráskor odasietett. Buffy ért oda először.
- Itt van a titokzatos vámpírunk, van róla egy kép is.- Buffy felismerte a férfit a képen. Egy elsárgult fotó volt, a férfin az unió egyenruhája volt körülötte szintén uniós katonák álltak. Giles kicsit közelebb hajolt.
- Polgárháborús északi katonák, ahogy látom a barátunk kapitányi csíkokat visel. És nappali felvétel.- Faith közbevágott.
- Tehát akkor még élt!- Dawn pontosított.
- Éltek, a 7. lovasezred katonái voltak.- Xander a képre mutatott.
- Ezek ugye?- Giles levette a szemüvegét.
- Custer tábornok ezrede. 1876-ban lemészárolták őket az indiánok. Ezek a fickók azonban nem voltak a veszteséglistán, végigharcolták a polgárháborút, pár hmm őslakos nem állíthatta meg őket.- Dawn bólogatni kezdett.
- A kép a mészárlás utáni hetekben készült, a dátum szerint legalábbis. És ezt figyeljétek, az új parancs szerint egy helyőrséget kellett kialakítaniuk. Találjátok ki hogy hol?- Szinte egy emberként válaszoltak.
- Sunnydale!- Spike megvakarta az állát.
- És mi a vámpír neve?
- David Mason az Egyesült Államok 7. lovasezredének kapitánya.
- Ezt figyeljétek!- Dawn olvasni kezdett.
- A katonák Sunnydalebe érkezésük másnapján eltűntek, a városka polgármestere Richard Willkins értetlenkedve áll a dolog előtt.- Giles hümmögött.
- Az újság cikk szerint Willkins ekkor kezdte meg a komolyabb építkezéseket Sunnydalebe. És ekkora már volt egy szakasznyi vámpír katonája.- Dawn tovább keresgélt a Wolfram&Hart bejegyzései között.
- Hoppá! 1942, Willkinsnek meginogott a polgármesteri széke. Csak úgy tudta megnyerni a választást hogy garantálta a polgároknak hogy nem lesz sorozás.
- De bevezették a sorozást nem?
- Wilkins saját pénzből kiállította egy szakaszt, a katonákat San Diegoban képezték ki. A polgármester ekkor adta el a lelkét. Védelmet kért a vámpírokra a nap ellen, persze csak időlegesen kapta meg a varázst. Az embereit kiképezték és be is vetették 1944 június 5.én
a 82. légiszálítású ezred katonái voltak.- Dawn a többiekre nézett.
- A gyengébbek kedvéért, ejtőernyősök. Egy kis töri lecke. Szóval Normandiában dobták le őket, az ezred több kilónyi kitüntetést kapott. A Wolfram&Hart jegyzetei szerint a vámpírok mindig az élen jártak, hiszen nem fogta őket a golyó. De ebben a háborúban már nem elöltöltős puskákkal durrogtattak. Carentan bevételénél a szépen megfogyatkoztak, a mi vámpírunk ott vesztette el a lábát. Természetesen őt visszaküldték az államokba.- Most Buffy volt a kérdezés sora.
- És a többi vámpír?
- Farepeszek, telibe trafált gránátok, lejárt varázslat.
- Tudták hogy meg fognak halni, és mégsem bújtak el? Vámpírok elvekkel? Ez új.
-Katonák voltak akik parancsot teljesítettek, Willkins sokat vesztett a pusztulásukkal.- Buffy Gilesra nézett.
- Azt mondod hogy megbízható?
- Nem lett volna kötelességük ott maradni, Willkins arra számított hogy visszaszöknek. Elvégre a széke már biztos volt. A vámpírok azonban komolyan gondolták és addig harcoltak amíg mind egy szálig odavesztek. Igen, szerintem megbízható.
- Akkor megkeressük.
Registry
|
| Buffy szinte úgy szakította be az ajtót nagy sietségében. Dawn az étkezőasztalnál ült és unott arccal pötyögtette Willow számítógépét, Buffy hangos belépőjét hallva viszont felsikoltott de amint meglátta a nővérét az ijedtség felháborodásba váltott át.
- Hé! Az ajtó holnap is kell!- Dawn sikoltására lábdobogás válaszolt az emeleten, majd két test egymáshoz csapódása hallatszott. Buffy szinte hallotta a megreccsenő bordákat és a tüdőkből hörögve távozó levegőt, becsukta a szemét. Így csak hallotta ahogy a két test lebucskázik a lépcsőn, ezután fájdalmas sziszegéseket és káromkodást hallott. Most már ki merte nyitni a szemét. A lépcső aljában Spike és Grengor hevert összegabalyodva. Először Grengor tudott szóhoz jutni.
- Kivennéd a térdedet a vesémből?- Spike hangja is halvány volt.
- Amint kifeszíted a könyöködet a bordáim közül!- A két önjelölt védelmező előbb csak felült és fájdalmasan fintorogva, ücsörögve számolgatták az éppen maradt csontjaikat. Fentről Faith hangja hallatszott.
- Jézusom! Mindenki rendben van ott lent?- Hamarosan fel is bukkant a lépcsőfordulóban, először elsápadt de amikor hallotta a két férfi tetetett nyavalygását elmosolyodott.
- Buffy szerinted a vadászlányok jobban buknak az ügyefogyott pasikra?- Az „ügyefogyott” pasik ezt hallva egymásba kapaszkodva felpattantak és színpadias mozdulatokkal elkezdték leporolni magukat. Buffy ezt látva szigort erőltetve az arcára, csípőre tett kézzel kezdte el vizslatni Spikeot. A komolyságát nehezen őrizte meg, mert a vámpír az egyik legpajkosabb mosolyát vetette be, a szeme ragyogásával pedig egy zárda szüzet is elcsábíthatott volna. A búgó férfias hangnak azonban már nem tudott ellenállni.
- Ugyan Buffy, csak egy kis gyengédségre vágyunk.- Spike gyorsan körülnézett.
- Úgy értem én veled, Grengor pedig azzal a lépcsőn gúnyolódó vadásszal.- Grengor vigyorogva Spike hátára ütött.
- Ez egy meleg helyzet volt haver!- Buffy és Faith egyszerre kezdett el kacagni, Dawn is elvigyorodott az asztalnál. Buffynak a nevetés közben azért eszébe jutott hogy miért elefántozott be a porcelánboltba.
-Találkoztam egy vámpírral.- Spike még mindig mosolyogva Buffyhoz lépett.
- Ne is folytasd, gondolom alaposan megkaróztad szerencsétlen sorstársamat.
- Nem igazán.- A nevetés abba maradt, Spike megköszörülte a torkát.
-Tehát Angel visszajött.- Buffy elképedve nézett rá.
-Dehogy jött vissza! Ez egy ismeretlen vámpír, egy helyi vámpírcsalád vezetője. Felajánlotta a segítségét az elsővel szemben.- Döbbent csend uralkodott el a nappaliban, Dawn halkan megszólalt.
- De akkor ez végül is jó nem?- Faith megrázta a fejét.
- Ez még nem száz, le kellene ellenőrizni a fickót. Mit tudunk róla?- Buffy elgondolkodva sorolni kezdte az információkat.
- Lássuk csak, Willkinsnek dolgozott és fél lába van, ja és olyan mackós termetű.- Spike megvonta a vállát.
- Nekem nem ismerős, soha nem láttam még.- Buffy a telefonhoz lépett és tárcsázni kezdett
- Van egy ötletem hogy hol keresgéljünk.- A telefon kétszer kicsöngött majd egy lágy férfihang szólt bele a kagylóba.
- Angel nyomozóiroda, szállunk a rendelkezésére!- Buffy elmosolyodott.
-Szia lorne!
- Te jó ég! Buffy aranyom! De régen nem hallottam a hangodat! Jól vagy?
- Itt élek a pokol szájánál, soha nem vagyok jól.- Lorne kuncogott.
- Tényleg New Sunnydale! Tündérbogaram, csak nem készülődik valami?
- Itt állandóan, Lorne kellene egy kis információ.
- Neked mindent cukrocskám! Miről van szó?
- Legkedvesebb polgármesterünk egyik vámpírjáról.
- Wilkins? Van róla pár adat, sok fájlt elloptunk a Wolfram&Hart-tol. Persze mielőtt tönkrevágtuk volna őket, jó buli volt. Kár hogy kihagytad. Van valami bővebb arról a vámpírról?
- Kövér és fél lába van.
- Ez valami vicc?
- Nem
- Akkor nem röhögök, mert elég viccesen hangzik. Ó, hát ez már nem vicces. Azt tanácsolom ha egyedül szembetalálod vele magadat akkor fuss az ellenkező irányba.
- Az a helyzet hogy éppenséggel a segítségét kínálta fel az első gonosz elleni csatába.
- Buffy, kincsem. Még egyszer megkérdezem. Mekkora a baj?- Buffynak elszorult kissé a torka, a hangja kicsit meg is bicsaklott.
- Lorne, szólj Andrewnak annyi vadászt hozzon amennyit csak tud. Gondolom ti előbb rátaláltok. És jó lenne egy kis segítség Los Angelesből is, ha itt nem állítjuk meg őket akkor a második vonalat elsöprik, mintha soha nem létezett volna. A túloldalról mozgás hallatszott majd egy fájdalmasan ismerős hang hallatszott az éterben.
- Buffy?- Buffy felsóhajtott.
- Angel! Jó hallani a hangod.
- Pár napon belül megérkezünk, Andrewt most hívtam, már úton vannak. Ne kérdezd hogy honnan tudta meg. Nem szeretek utoljára értesülni a dolgokról. Lorne átküldi az anyagot Willow gépére.- Buffy érezte a férfi hangján hogy neheztel.
- Pár napon belül akkor találkozunk ugye? Nagyon haragszol?- Angel felsóhajtott
- Rád nem tudok sokáig haragudni, akkor pár nap múlva találkozunk. És vigyázz magadra! Nem élném túl ha Willow megint gyászos arccal beállítana hozzám.
- Ne aggódj, nehéz engem megölni. Várunk benneteket!
- És mi ott leszünk. Szia Buffy!- Los Angeles bontotta a vonalat. Buffy is letette a telefont, majd a többiekre nézett.
- Nem maradunk egyedül.
Registry
|
| Buffy a Restfield temetőben sétált, szórakozottan pörgette az ujjai között a karóját. Friss levegőre vágyott, és ebben a temetőben mindig friss volt a levegő. Gondolatok és kétségek kavarogtak a fejében, Willow még mindig nem tért magához, Gilesék amint hazaértek hozzákezdtek a kutatáshoz. Félredobták az eddig felállított elméleteiket, és mindent előröl kezdtek. Buffy nem bírta már otthon, Spike már előbb lelépett Willy kocsmájába ment pókerezni. Buffy szívesen vele tartott volna, de nem szívesen nézegette volna a kiscicában játszó démonokat, így hát inkább őrjáratra indult. Fázósan húzta össze magán a kabátját, most mintha kissé hidegebb lett volna szokásosnál. A kripták közé ért, kicsit éberebb lett. Volt már rá példa hogy egy önjelölt vadászölő a kripták mögül ugrott rá, a pokol legmélyén egy örökkévalóságig gondolkodhat azon hogy mit rontott el akkor. A szeme sarkából mozgást észlelt, hallotta a cipők alatt morzsolódó kavicsokat. Buffy tudta hogy körbevették, egy esélye volt csak, ki kellett jutnia a kripták közül a sírkövekhez. A vadász nekilódult, és pár szökelléssel és egy tigrisbukfenccel kijutott a kripták közül. Gyanakodva vonta össze a szemöldökét, a vámpírok valamiért nem támadtak. Tucatnyi vámpírt látott akik lassan kilépdeltek a kripták mögül a kavicsos sétányra, Buffy megfeszített izmokkal várakozott. Tudta hogy valamire várnak a vámpírok, a ködülte sétányon egy alak közeledett feléjük. Buffy rögtön felfigyelt a férfi lépteire, egy vámpír ritkán sántított. A közeledő férfi kissé elhízott, de Buffy már régóta nem ítélt a látszatra. A férfi látszólag eltunyult volt és ráadásul sánta is, de a tartása így is határozottságot sugallt. A férfi elmosolyodott, a mosolya egészen természetesnek hatott de a szemei hidegen mérték végig a vadászt. Buffy érdeklődve nézte a fickót.
- Gondolom hogy most valami nagyon meglepőt fogok hallani.- A sánta vámpír kissé meghökkent, nem ilyen reakcióra számított, de hamar úrrá lett a meglepettségén.
- Van egy közös témánk, beszélgessünk.- A vámpír lassan elsétált Buffy mellett, Buffy egy pillanatnyi tétovázás után követte. Nem szerepelt a terveiben egy romantikus temetőkerti séta egy vámpírral, hacsak nem volt hidrogéneztetve a haja és nem viselt bőrkabátot.
- A főgonosz közeledik, és nemsokára átlép ebbe a dimenzióba.- A vámpír nem nézett Buffyra miközben beszélt, maga elé meredt a séta közben.
- Kösz az infót, de már rajta vagyunk!
- És mennyien vagytok? Kevesen, nekünk nem célunk az hogy az első gonosz ide rakja át a székhelyét.- Buffy felkacagott.
- Ugye nem azt akarod mondani hogy segíteni akartok?
- Akkor nem mondom.- Buffy megállt és csípőre tette a kezét.
- Ugyan már! Ez nagyon átlátszó!- A vámpír is megállt és Buffyra nézett.
- Nem hagyom hogy az a pokoli gané elpusztítsa a városomat! És ha ezért szövetkeznem kell a vadásszal akkor szövetkezek vele, akár akarja akár nem!
- Végre egy őszinte mondat! De mire mennék egy sánta vámpírral?- A vámpír elvigyorodott.
- Azóta szolgáltuk Wilkinset mióta megalapította a várost, de mióta elbukott a sorsunkat a saját kezünkbe vettük. Sok testvérünk veszett oda az ellened folytatott háborúban, de egy ideje már csak figyelünk.
- Vagyis nyalogatjátok a sebeiteket.- A vámpír bólintott.
- Valahogy úgy. Ebben az ügyben közösek az érdekeink. Az ellenséged ellensége a barátod elvét követjük.- Buffy elkomorodott.
- Gondolkodnom kell rajta. Egy vámpír nem gyógyul meg a halálla után?- A vámpír értetlenkedve nézett Buffyra majd a saját lábára nézett.
- Ez csak protézis, az eredetit 44’-ben Normandiában hagytam el. Akkor gondolkodj vadász, de gyorsan juss döntésre mert kevés az időnk.- A Sánta vámpír megfordult és elsétált.
Buffy addig követte a szemével amíg az el nem tűnt a hajnali ködben.
Registry
|
| Xander győzelemittasan emelte a feje fölé a koronát, amit egy faládában talált meg, hangosan felkurjantott és nevetni kezdett. A többiek felé fordultak, az arcokról sütött a megkönnyebbülés, de a tekintettek mindig megtalálták az eszméletlen Willowt. Nem aggódtak már a kapu miatt, a barátjuk sorsa érdekelte már őket. Grengor megkönnyebbülve felsóhajtott.
- Hála az isteneknek, végre vége!- Spike már kilépett volna az ajtón amikor mozdulatlanná dermedt és lassan megfordult, karjaiban az eszméletlen Willowal. A raktár sötétjéből Buffy lépett elő és mosolyogva tapsolni kezdett.
- Nagyszerű győzelem! Büszkék lehettek magatokra.
- Naná hogy büszkék vagyunk!- az első a hang felé kapta a fejét, Buffy pár lépésre tőle bukkant elő a sötétbe burkolózó ládák mögül. Spike óvatosan a padlóra fektette Willowt és elszánt arccal kereste az ellenséget. Ismét előkerültek a fegyverek, Tara Willowhoz botladozott és védelmezően ölelte át az ájult boszorkányt. Dawn is odalépett és árgus szemekkel fürkészte a sötétséget. A többiek lassan kört formáltak a boszorkányok körül, Xander megpörgette a kardját.
- Mégis csak kijut a jóból! Utálom ha tévedek.- Buffy gúnyosan az elsőre mosolygott.
- Nem tudsz átjutni, megakadályoztuk.- Spike jól ismerte Buffy minden mozdulatát és arcmimikáját, azonnal észrevette az éppen csak felvillanó félmosolyt és felcsillanó zöld szemeket.
- Jaj ne!- Faithnek a szemvillanás volt ismerős, újra Angel házában érezte magát szinte hallotta Angel hangját.
- Csak a második!- Faith nagyot nyelt.
- A francba!- Buffy és az első feléjük nézett. Az első mosolyogva csóválta a fejét és az értetlenkedő Buffyra nézett.
- A barátaid túl jól ismernek, legközelebb más alakot választok.- Buffy előtt hírtelen megvilágosodott minden.
- Tara és a korona….átverés volt. Semmi közük a kapuhoz, csak az időt húztad vele. –Az első alakot váltott és most Caleb állt Buffy előtt.
- Nem győzhetsz mindig vadász, és ezt most bebizonyítottam. Már alig várom hogy személyesen is találkozzunk! Nem kell sokat várnod, ígérem.- Caleb kacsintott majd eltűnt.
by Registry |
| Másnap már kora reggel nagy volt a sürgés-forgás a Summers házban.Hogy mégis csak egyeztettessék a tervet Buffy összehívta őket a nappaliba.
-Spike ugye még tudod,hogy hol van az a raktár?
-Persze.Azonban számolnunk kell valamivel.
-Éspedig?
-Doc.
-Mi van vele?Csak egy démon.
-De úgy tünik annál sokkal erősebb.Te ugyan nem tudsz róla,de amikor Dawn fel akarta támasztani Joycet,tőle kértünk segítséget.
-Hogyan?-Buffy hangjában felháborodás bújkált.
-Kicsim ez most mindegy.Lezárt ügy.A lényeg annyi,hogy én akkor megöltem Docot...legalábbis ezt hittem.Van valami ami halhatatlanná teszi.
-Giles,mit gondolsz utána tudnál nézni?-fordult Buffy Glies felé már kicsit nyugodtabban.
-Igen,azt hiszem.
-Rendben.-Buffy elővett egy hatalmas térképet,melyre előző éjszaka felrajzolta a helyszínt,és azt,hogy ki hova megy.
-Az ott én lennék szemfedővel,kalapáccsal a kezemben?-kérdezte Xander mosolyogva.
-Igen.Na szóval...
-És miért van annak a konzervdoboznak feje?-vágott közbe Dawn.
-Az ott Grengor...a páncéljában.-mondta Buffy kicsit félénken.-Jól van na,nem a rajztudásomról vagyok híres.Elkezdhetném már?-türelmetlen hangjára a többiek elkezdtek hevesen bólogatni.-Köszönöm.Na szóval, a terv a következő.Mi előlről fogunk bemenni...
Willow csak nézte Buffyt,és csak látta hogy mozoga szája,de gondolatai egészen máshol jártak.Éjszaka ismét álmodott.Tararól.A lány álmában folyton segítségért kiáltott,és Willow felé nyújtotta kezét,aki megpróbált neki segíteni,de nem tudta,hogy megteheti e.Nem értette álmait.Először hitt abban,hogy ez egy rejtett segítségkérés Taratól,de egyre elbizontalanodott,és az egészet a képzelete szüleményének titulálta.El sem tudta képzelni,hogyan fog végezni Taraval,nem tudta,hopgy lesz e benne ennyi energia,vagy megfutamodik.De ugyanakkor tudta,hogy Buffyéknak szükségük van rá,ésha nem teljesíti feladatát,talán őket veszíti el.
-Mindenkinek világos?-tette fel a kérdést beszéde végén Buffy,mire mindenki bólintott.-Giles,akkor légy szíves nézz utána Docnak.
-Azonnal.
-Segítünk.-szólt utána Faith,és felrángatta Grengort is.
Pár óra múlva Giles izgatottan sietett le Buffyékhoz.
-Azt hiszem megtaláltam.-kis hatásszünetet tartotta,majd folytatta.-Van Doc bírtokában egy érme.-Spike szeme előtt képek jelentek meg.
-Igen,azt már én is láttam.Amikor rá akartak venni,hogy tartsak velük, Doc az ujjain pörgette.
-És hogy függ ez össze a halhatatlanságával?-kérdezte értetlenül Xander.
-Nos az érmén annak az arcképe van mindkét oldalán,aki éppen bírtokolja.Amint megszerzi valaki,az érme egyik oldala átváltozik,és megjelenik rajta az elrabló arcképe.Az egész úgy működik akár egy játék,és ennek a valóságos kivetülése.Ha az érmét feldobod,és az eredeti tulajdonos arcképe van felül,az ellenfél meghal.Ha azonban az új arckép van felül Doc elveszti halhatatlanságát,és meg lehet ölni.
-Oké,akkor enyém Doc.-jelentette ki Spike.
-Szó sem lehet róla.Hallottad,ha te veszítesz,mindennek vége.
-Nos nem tudom vámpírok esetében,hogy működik a dolog,de tartok tőle,hogy ez tényleg túl veszélyes.-magyarázta Giles.
-Bizzatok bennem.Szerencsés avgyok az ilyen játékokban.
-Meglehet,de most nem kiscicákkal játszol,hanem az életeddel!-háborodott fel Buffy.
-Te kiscicákkal játszottál?-tekintett rá Grengor kérdően.-Ez felettéb démoni...-mondta gúnyosan.
-Ugyanmár Buffy!Tudok magamra vigyázni.
-Ja tényleg,elfelejtettem,hogy eddig csak egyszer haltál meg.-Buffy nem volt hajlandó tovább maradni a szobában és kiment a tornácra.Spike utána.
-Giles biztos nincs semmilyen más módszer?-kérdezte Willow.
-Nem ,sajnos nincs.
Buffy már kint pityergett,mire Spike is kiért.
-Buffy,bíznod kell bennem.
-Itt nem rólad van szó.Hanem a szerencsédről.És arról,hogy talán sosem látlak már.-mondta kétségbeeset hangon.
-Hé itt rólam van szó!El tudod képzelni,hogy én aki megölt két vadászt,megmentette a világot egy vacak érmétől haljon meg!?
-De csak most jöttél vissza,nem veszíthetlek el ismét.Azt nem élném túl.Tényleg szeretlek.Nem akarom,hogy vége legyen.
-Én is szeretlek bébi.És hidd el,hogyelég sok ideig kell még elviselned.-Buffy elmosolyodott.-Őrült vagy!
-Tudom,és szerintem ezt szereted bennem.-Spike magához ölelte Buffyt.-Nyugi túl fogom élni.
Tara és Docc éppen valamin törték az agyukat,amikor Spike lépett be a raktárba.
-Nicsak,nicsak,nicsak...-fejezte ki meglepetését Doc.-Csak nem meggondoltad magad?
-Ez a sok barom bevette,hogy ismét velük tartok.Még valami fénytrükköt is el kellett játszanom,hogy azt higgyék visszaadták a lelkem.Persze ez jól jött,mert így ismét befogadtak,és elárulták a tervüket.Most azt hiszik azért jöttem be,hogy végezzek veled.Elvileg van valami érme,amit ha elveszek tőled,elveszted halhatatlanságod.-Docban megállt az ütő.-Honnan tudnak róla?
-Giles találta valami könyvben.
-És miért mondod ezt el nekünk?-érdeklődött Tara.
-Azért,hogy végre végezzetek azzal a szánalmas bandával,akik kint kuksolnak,és arra várnak,hogy kinyirjam Docot.-mondta Spike teljesen nyugodt hangon.Tara és Doc összenéztek,mire Doc intett a hírnököknek,és a többi démonnak,hogy menjenek ki és végezzenek velük.Csak egy két démon maradt bent.A démonok kisereglettek a raktárból,mire Buffy szinte a semmiből leugrott és bezárta a raktár ajtaját,kizárva ezzel a démonokat,akiket kint már vártak a többiek.Először reklektor fényt világítottak a szemükbe,hogy azt higgyék napfény,és amikormegtántorodtak,akkor rohantak nekik.Dawn a háttérből varázslattal írtotta a démonokat.
-Becsaptál.-tekintett szúrosan Spikera Doc,majd nekirontott a vámpírnak.Taranak hevesen dobogott a szíve,már ezerszer elképzelte,hogy fog elmenekülni,ha megjelenik a vadász,de most a földbe gyökerezett a lába.Buffynak pár démonnal kellett megküzdenie,nem volt számára nagy kihívás,inkább sok idő.Az egyik megragadta hátulról,kettő pedig előlről támadt,így Buffy a hátsó démonra támaszkodva,fel tudta emelni mindkét lábát,így egyszerre tudta eltávolítani maga elől a démonokat.Ahogy azokkal végzek,a hátsót átdobta a vállán,majd egy tőrt rántott elő és leszúrta.Tara végre kapcsolt,és a hátsó bejárat felé igyekezett,amikor hírtelen Willow bukkant fel az ajtóban.
-Csak nem sietsz valahova?-Willow egyre közeledett felé,Tara pedig hátrált.
-Nem tudsz megölni.Ahhoz túlságosan is szeretsz.
-Igen,ez így van...éppen ezért tudlak.-Willow haja fehér lett,és hatalmas fehér fénynyalábot indított el Tara felé,aki gyorsan kapcsolt,és válasz képpen ő feketéket küldött,míg az ő haja fekete lett.A két nyaléb találkozásánál megrendült a föld,és minden remegni kezdett.Spike és Doc is abbahagyta egy kicsit a bunyót,és ez éppen elegendő idő volt ahhoz,hogy Spike benyúljon észrevétlenül Doc zsebébe,hogy kiszedje az érmét.
-Fehér és fekete mágia.Most eldől melyik az erősebb.-mondta fenyegetően Tara.
Odakint is lehetett érezni a földrengést,némelyik démon vesztét érezve elmenekült,másokkal a Faithék végeztek.
-Vajon mi történhet odabent?-kiáltott oda Grengornak.
-Fogalmam sincs,de remélem nem esik bajuk.
Buffy pont végzett mindegyik ellenfelével,amikor megpillantotta Spike kezében az érmét.
-Docy,Docy,Docy.-most Spike forgatta az ujjain.Doc ledermedve állt Spike előtt.
-Jól van mit akarsz?Bármit megtudok neked adni.
-Hogy mit akarok?-Spike gondolkodott egy kicsit.-Játszani...-feldobta magasra az érmét.Mindhárman izgatottan figyelték mi lesz a játék kimenetele.Buffy szíve a torkában vert,Spike azonban teljesen nyugodt volt.Előrántott egy hatalmas kardot kabátja alól,és amíg Doc az érmét figyelte,kegyetlenül lecsapott rá,Doc feje pedig test nélkül gurult odébb.Buffy telsen ledöbbent,az érme pedig leesett.
-Hiába vagy halhatatlan,ha elveszted a fejed.-mondta Spike,majd eldobta a kardot.Buffy odarohant hozzá,és átölelte.
-Azt hittem már soha nem látlak.
-Mondtam,hogy bízz bennem.
-És az érme?-odahajoltak az érme fölé.Doc nyert volna,de mivel már nem volt régi tulajdonosa,ezért az érme mindkét oldala Spike arcát ábrázolta.
-Különben sem hiszem,hogy meghaltam volna...végülis már halott vagyok.
Mikor Tara látta Doc elestét,kicsit meginogott,így Willow közelebb tudott hozzá jutni.Willow érezte,hogy lassan elhagyja az energiája.Szédülni kezdett,és különböző képek villantak fel előtte.Ugyanazok mint az álmában,csak most Tara iszonyatosan szenvedett.Energia vette körül,mely nem engedi eltávozni.
-Willow ne tedd ezt velem!-sugta neki.
-Megmentelek Tara!-Willow előtt végre világos volt minden.Nem Tarat kell legyőznie,hanem az őt fogságban tartó erőt.Összeszedte minden energáját,és elkiáltotta magát,mire az egész terem megtelt fénnyel,semmit sem lehetett látni,csak a sikolyt lehetett hallani.Buffyék melegséget éreztek végtagjaikban.Egyszer csak a fény kialudt.Tara és Willow is eszméletlenül estek össze.Buffyék számára Willow volt az első,így ő hozzá rohantak elsőként.A fény becsalogatta a többieket is,kik kérdően tekintettek körbe.Örömmel látták Doc holtestét,Taraét kevésbbé.Aztén észrevették Willowt.-Jól van?-kérdezte Dawn.
-Van pulzusa,él.Nagyon kimerülhetett.-közölte velük a hírt Buffy.-Spike..-Spike fel akarta emelni Willowt amikor egyszercsak nyöszörgést lehetett hallani.Tara volt az.Mindenki tekintete rá irányult.Lassan felkönyögölt.
-Hol vagyok?Mit keresek itt?-kérdezte elhaló hangon.
-Willow megmentette Tara életét.-súgta oda Spikenak rádöbbenve az igazságra.
-És ez lehet az övébe került.-rázta a fejét Spike majd felkapta Willowt,és az ajtó felé indult.Taranak Grengor volt az aki segített,habár ő tudott egyedül járni.by angel5 |
| -Ismerjétek el,hogy tök jók voltunk Willowval!-büszkélkedett Dawn,miközben belépett a többiekkel együtt a házba.-Az a sok fény és erő.Nem is tudtam,hogy ilyen erős vagyok.
-Jól van elég lesz már a dícséretből.-csitította le Buffy.-Elismerjük,hogy tényleg ügyesek voltatok,és legfőképp te,hiszen neked ez új dolog.
-És szeretném mégegyszer megköszönni.-mosolygott Spike.
Mikor már mindenki helyetfoglalt a nappaliban,Spike szólalt meg.
-Van még valami amit még nem mondtam el.Amikor Ethan elvette a lelkem,Doc felkeresett és elvitt Tarahoz.Rá akartak venni,hogy dolgozzak nekik.Ahogy láttam,elég nagy seregük van.Mondjuk a legtöbbje piti démonokból áll,akik még harcolni is alig tudnak.Nem nagy ellenség.Ami gondot jelenthet az inkább Doc és Tara.Amíg ők élnek,az Első kapcsolatot tud tartani a fenti világgal.Ők azok,akik sereget toboroznak.Ők az elsődleges célpontok.
-Azt hiszem ezzel egyetértek.Minnél gyorsabban le kell őket rendezni.
-Dehogyan?Hiszen Taranak varázsereje van,túl erős.
-Csak egy lehetőségünk van.Egy ugyan olyan erős boszi.-Buffy Willow felé fordult.-Meg tudod csinálni?
-Nehéz lesz,de azt hiszem igen.Ő már nem az én Tarám,akibe beleszerettem.
-Willow,ha mégis nagy gond lenne,én is megpróbálhatom.-jeletkezett Dawn.
-Köszi kicsim,de te még nem avgy elég erős.Nem kockáztatnálak.Menni fog.
-Akkor ezzel kijelenthetem,hogy holnap megyünk és szétrugunk néhány segget.-rázta diadal ittasan és elégedetten a fejét Spike.by angel5 |
| Giles volt az első aki megmozdult, Ethanhoz lépett, de egy pillantás is elég volt hogy tudja a férfi már nem él. Fél térdre ereszkedett, és a mihez tartás végett a nyaki ütőerére tette az ujját. Ethan Rayne ennél halottabb már nem is lehetett volna. Gilesnak eszébe jutottak fiatal évei, Ethan akkoriban még a barátja volt, de túlságosan is elragadta a fekete mágia hatalma, és ez végleg szembe fordította magával a két barátot.
- Nyugodj békében, bárhová is kerülsz.- Giles lezárta a halott szemeit és visszasétált a többiekhez. Buffy még mindig megtört tekintettel térdepelt a füvön, Dawn le térdelt mellé és megölelte a nővérét. Faith bátorítóan szorongatta Buffy vállát. Willow térdei remegtek, a Tessula gömb maradványai szinte rabul ejtették a tekintetét. Remegő, rekedtes hangon tudott csak megszólalni.
- Eltört, a gömb eltört!- Willow szavai visszarángatták a jelenbe Buffyt. Buffy négykézláb kúszott a gömb maradványaihoz, Willow odasietett és segített felállni Buffynak.
- Megoldjuk Buffy! Hallod!? Megoldjuk!- Buffy csak bólogatni tudott, a torkát megint a sírás szorongatta. Kicsit várt és megszólalt, a hangja határozottan csengett de még érezhető volt benne az előbb átélt sokk.
- Nagy bajban vagyunk, új gömböt vagy új módszert kell keresnünk.- Grengor suttogva odaszólt Xandernek.
- Most egy tízes skálán mekkora baj van?
- Tizenegy.- Grengor elfintorodott.
- A büdös francba!- Xander bólintott.
- Elvették Spike lelkét, eddig rettegtem az első démon hordájától, de most valamiért Véres Williamtöl jobban rettegek.- Buffy elindult a temető túloldala felé, közben visszanézett.
- Menjetek haza, én megkeresem Spikeot, addig mindenki együtt marad.- Giles bólintott.
- Jó ötlet, keresd meg és bírd rá az együttműködésre. Talán könnyebb dolgunk lesz vele mint Angelusal.- Buffy bólintott és rohanva eltűnt a szemük elöl. Dawn Gileshoz fordult.
- Miért lesz könnyebb a dolog?- Giles köhintett és megigazította a szemüvegét.
- Nos, Angelus rögtön a torkunknak ugrott volna. Spike viszont elrohant.- Xander elfüttyentette magát.
- És ez jó jel?
- Abszolúte.- A kis csapat lassan elhagyta a temetőt.
A nappaliban teljes volt a csönd, mindenki a másikat fürkészte és ha összeakadt a tekintetük akkor bátorítóan mosolyogtak. Dawn megtörte a lassan már kínos csendet.
- Willow, biztos hogy le kell venni a „vendéglistáról” Spikeot?- Willow bólintott
- Csak a biztonság kedvéért, ha lelket adunk neki akkor megint meghívjuk. De így veszélyes lehet ránk. Xander pár perc múlva ideér a könyvel.
- És neki nem fog baja esni?- Faith legyintett.
- Csalánba nem üt a ménkű, egyébként is kocsival van.
Xander szinte úgy osont be a varázsdobozba, a pult alá nyúlt és kiszedte onnét Willow könyvét, majd bezárkózott és villámgyorsan beugrott a kocsiba. Csikorgó kerekkel startolt és már úton is volt Buffy háza felé.
- Ó, igen! Majd én elmegyek a könyvért, pár perc és itt vagyok! Néha igazán zseniális ötleteim vannak!- Xander nemsokára leparkolt a ház előtt, kiugrott a kocsiból és az ajtó felé indult. Már félúton járt amikor észrevette a fa mögül előgomolygó cigaretta füstöt. Először arra gondolt hogy hangosan üvöltve beveti magát az ajtón, de belegondolt hogy egy világot megmentő hős ritkán csinál ilyet. Nagy levegőt vett és a fa felé fordult.
- Hello!- A fa mögül Spike lépett elő.
- Szia Xander.- Xander erőltetett vigyort vágott.
- Hogy vagy?
- Lélektelenül.- Spike észrevette Xander kezében a varázskönyvet.
- Levesztek a „vendéglistáról”?
- Hát, nos igen.
- Nagyon helyes.- Xanderen látszott hogy más válaszra számított.
- Hogy mi?- Spike kényelmesen nekidőlt a fának.
- Veszélyes lehetek, újra a régi vagyok. Nincs lelkiismeret-furdalás, nincs visszatartó erő, nincs chip.- Xander teljesen elfelejtette hogy mennyire fél, és közelebb lépett Spikehoz.
- Szabad vagy, de úgy látom nem élvezed. –Spike szomorúan elmosolyodott.
- Majd belejövök.
- Szerintem meg nem. Tudod miért?- Spike elvigyorodott.
- Itt van Dr. Harris, a vámpírok lélekbúvára.- Xander is elvigyorodott.
- Gúnyolódj csak! De az az igazság hogy nem akarsz senkit bántani, most már. Pár éve én röhögtem volna legjobban ezen a kijelentésen, de ezt most komolyan gondolom. Ez a kis baráti társaság mostanra elfogadott és befogadott téged, itt az élő példa. Itt vagyok és még lélegzem.
- Talán kissé elpuhultam. Visszatérnek a rossz szokások
- A fa mögötti leskelődésre gondolsz? Ugyan már! Nem lélekre volt szükséged ahhoz hogy az emberiség bajnoka legyen belőled! Elhatározás és elvek Spike, a lélek csak hozzájárult. Willow most is azon ügyködik hogy a lelkedet visszakapd, nem fogunk magadra hagyni.- Spike lesütötte a tekintetét.
- A többiek már biztos várnak, siess.- Xander még akart valamit mondani de Spike már eltűnt a fától. Xander berohant a házba, a nappaliban mindenki erében megfagyott a vér.
- Willow menni fog a Tessula nélkül?- Willow habozott, de Dawn válaszolt helyette.
- Persze!- Xander bólintott.
- Remek! Azonnal induljunk! Az előbb Spikeal beszélgettem, vissza kell adni neki a lelkét mielőbb.- Giles értetlenkedve fordult Xanderhez.
- Honnan tudod hogy hova megy?
- Nem kérdezett Buffyrol, tudta hogy nincs itt. Én pedig sejtem hogy hol van.- Xander kirohant a házból, mindenki követte.
Spike a régi kriptájához ért, egy pillanatra megállt a mozdulatban ahogy ki akarta nyitni a kripta ajtót.
- Újra itthon, hogy ezt mennyire utálom. Belökte az ajtót és belépett. Buffy már bent várta a kriptában. Spike lesütötte a szemét.
- Én..- Buffy elindult felé, a dal amit énekelni kezdett kellemesen megborzongatta Spikeot
- A tűzhöz érek, és megfagyok- Spike csak egy pillanatig habozott és ő is énekelni kezdett.
- Meghaltam….sok éve már.
- Belenézek és sötétséget látok
-Ez nem valós.
-De amikor veled vagyok.
-De éreznem kell.
-Akkor érzem.- Egyre közelebb értek egymáshoz a jól ismert dalt énekelve, majd forró csókban forrtak össze. Mélyen magukban még barátaik kórusát is hallották
- Hogyan lesz majd mostantól?
Grengor és Faith diktálta a végén a tempót. A többiek kezdtek kifulladni, így ők értek a kriptához először. Hallották a dalt és összenéztek. Faith elmosolyodott, Grengor viszont értetlenkedve nézett rá.
- Ez most jó?
- Szerintem óriási, nem gondoltam volna hogy ilyen jól énekelnek.- Lassan a többiek is beérték őket. Az utolsó dallamokat még ők is hallották. Willow elmosolyodott.
- Olyan érzésem van hogy minden rendben lesz.- A többiek is elmosolyodtak. Ekkor lépet ki a kriptából Spike és Buffy. Buffy átölelte Spikeot.
- Bízol bennünk?- Spike Buffyra mosolygott.
- Senki másban.- Spike Willowra nézett és bólintott. Willow és Dawn megfogta egymás kezét. Hangjuk határozottan csengett ahogy citálták a latin szavakat, majd mindketten Spike mellkasára tették a tenyerüket. Spike forróságot érzett, Willow és Dawn tenyere alól fénysugarak törtek elő. Spike szemében egy pillanatra felvillant a lélek, a vámpír pedig, elgyengülve erőtlenül támaszkodott Buffyra. A torka teljesen száraz volt, de azért felnevetett.
- A végén teljesen megszokom ezt a lélekadó ceremóniát.- A többiek megkönnyebbülve nevettek Spikeal.
By Registry
|
| Spike már a város sikátoraiban rohant, amikor már kénytelen volt megállni a fáradságtól. Zihálva dőlt neki egy fának. A hátát nekitámasztotta a fának és lassan lecsúszott a fa tövébe, a tekintete riadtan járt körbe-körbe, végül megállapodott reszkető kezein. Több mint száz éve látta utoljára reszketni a kezeit.
- Véres pokol!- A zsebébe nyúlt és cigarettát tolt a fogai közé és még mindig remegő kézzel rágyújtott. Nem tudta hogy miért rohant el a többiektől, de hírtelen az eszébe jutott a felvillanó gömb és Ethan Rayne nyakának reccsenése, kétségbeesetten bámult maga elé.
- Jaj, ne!- Lassan feltápászkodott a következő pillanatban már Doc mosolygó arcába bámult.
- Te mindenhol ott vagy?- Mordult rá elégedetlenkedve Spike. Doc mosolya tovább szélesedett.
- Mindig, és mindenhol.
- Nagyon rossz szokás.- Doc kihallotta a fenyegető élt a vámpír szavaiból. Inkább gyorsan másra terelte a szót.
- Valaki találkozni akar veled.
- A kérdés az, hogy én találkozni akarok e vele.
- Megéri, higgyél nekem! Csak velem kell jönnöd.
Tara idegesen járkált a raktárban, még senki nem tért vissza a temetőből. A raktárba fel és alá járkáltak a hírnökök, de Tarának nem voltak illúziói ha összecsapásra kerülne a sor. Magában már megtervezte hogy hol fog megszökni ha esetleg a vadász látogatást tenne nála. Ekkor nyílt az ajtó, Doc lépett be rajta és Tara meglepetésére Spike. Tara elmosolyodott
- Tehát sikerült! Nagyszerű! Hol van Ethan?- Doc elfintorodott.
- Ethan meghalt és szerintem ott veszett a kis különítményünk is. Igazság szerint nem vártam meg a csata végét, túlzottan is kiszámítható volt.- Tara mellett ekkor a semmiből megjelent Buffy, a boszorkány kis híján felsikoltott, de az utolsó pillanatban visszanyerte lélekjelenlétét.
- A frászt hoztad rám! Jól alakulnak a dolgaink.- Spike gyanakodva figyelte Tarát aki mintha az egyik faládához beszélt volna. Spike elvigyorodott.
- Nagyszerű! Ezt már múltkor is eljátszottuk haver, és akkor nem volt valami jó neked a lapjárás!- Az első láthatóvá vált, Doc elmosolyodott Spike viszont összeszorított szájal nézett a mosolygó Buffyra.
- Ugye nem fájt kedvesem?
- Akkor sem tudtál kikészíteni amikor hatalmad volt felettem, fölösleges erőlködnöd.- Tara elmosolyodott.
- Senki nem akar kikészíteni téged William, szövetséget kínálunk a vadász ellen. Hiszen régóta a halállát kívánod. Nincs igazam?- Spike felkacagott
- Erről szólt az egész? Elveszitek a lelkemet és én szívességből megölöm nektek a vadászt?- Tara rosszat sejtve megszólalt.
-Nos, ez volt a tervünk és be is vált.- Spike gúnyosan elmosolyodott.
- Hat éve hálálkodva csókolgattam volna a kezedet, de már máshogy állnak a dolgaim.
- Nincs lelked, nem tudsz szeretni csak gyűlölni! Mit gondolsz ki vagy, vámpír!?- Spike lesajnálóan elmosolyodott és az ajtó felé indult.
-Azt kérded, ki vagyok?- Két hírnők rohant Spike felé hogy megakadályozzák a távozásban, az egyik törött gerinccel vágódott be a sarokban felhalmozott göngyöleg ládák közé. A második bezúzott gégével hanyatlott a raktár mocskos padlójára.
- Csak egy bajnok.
By Registry
|
| Buffy az irodájában unatkozott, mostanában kevés volt a problémás diák. A lezárt pecsét jót tett mindenkinek, Gilesék még mindig a kapu nyitásának időpontját és helyét keresték. Buffy aggódott Dawnért, egyre több időt töltött a poros fóliánsok között, a maradék idejét pedig a Bronzeban töltötte el. Sunnydale démonjai mintha megéreztek volna valamit, elcsöndesedtek a sikátorok és a temetők. Az első hírnökei járták újfent Sunnydale utcáit, Buffy a tegnap esti őrjáraton is három hírnököt ölt meg. Lassan itt volt már az ideje körbeérdeklődni a démonok közt hogy mi a fene folyik itt. Buffy fáradtan lehajtotta a fejét és felsóhajtott.
- Unatkozom!- Amikor felnézett Spikeot látta az asztala előtt állni. Kicsit meglepődött de aztán gúnyosan elmosolyodott és Spike elé sétált.
- Már gondolkoztam rajta hogy kinek az alakját fogod felvenni, na haljuk a fenyegető hegyi beszédedet.- Buffy figyelmét elkerülte a felemelkedő szemöldök és a szemekben villanó pajkosság.
- Eljövök a seregemmel vadász és egy hú de nagy mészárlást rendezünk itt. Semmi esélyed ellenem, most nem fog legyőzni egy idióta hősszerelmes.
- Kijöttél a formádból első, a múltkori fenyegetőzéseid komolyabban hangzottak.
- Igen? Akkor ezt lesd meg!- Spike magához rántotta a meglepett Buffyt és megcsókolta. Buffy szemei elkerekedtek a meglepetéstől és az ijedségtől. Mire szóhoz tudott jutni már az íróasztalán feküdt, a kezdeti rémület gyorsan elmúlt, Spike hatalmas szerencséjére, nem sokon múlt hogy forró csókok helyett egy hatalmas rúgást kapjon. Ruhadarabok repültek szerteszét a kis irodában. Buffy és Spike hamarosan a padlószőnyegen kötött ki, nem törődtek már a közelgő veszéllyel megszűnt körülöttük a világ. Egymás karjaiban megtalálták a rég áhított békét.
Willy kocsmája nem sokat változott, a törzsvendégek szinte ugyanazok voltak. Ezek a démonok nem keresték a bajt, képesek voltak betartani a játékszabályokat, noha néhanapján akadtak kivételek. Buffy belépett a jólesően hűvös kocsmába, jelenléte azonnal megérződött. Nem egy démon kelt fel az asztalától és indult meg a hátsó szoba felé ahonnan egy lejárat nyílt a csatornába. Willy szélesen elmosolyodott amikor meglátta a belépő Buffyt. Buffy tudta hogy ez a mosoly inkább a vadászerőnek szól de ez a kényszeres baráti mosoly sokat számított neki ezen a helyen. Buffy is elmosolyodott, bár ez nála természetes volt.
- Szia Willy! Mi van veled?
- Szia Buffy! Próbálok nem bajba kerülni.- Buffy helyet foglalt a söntés pultnál.
- Mostanában túl nagy a csend. Mi tudsz erről?- Willy felsóhajtott.
- Egyszer nem tudnál beugrani csak úgy egy sörre?
- Willy ez fontos!
- Oké, rendben!- Willy egy kicsit közelebb húzódott.
- Azt beszélik hogy az első ügynöke fontos nyomra lelt, valami kapunyitással kapcsolatos a dolog. Kevés földalatti várja tapsikolva az elsőt, ezért a nagy csönd. Várnak és közben rettegnek.- Buffy izgatottan kezdte szedni a levegőt, hangja kissé remegett.
- Azt nem említették hogy mit talált?
- Nos, még nem szerezte meg, de az egyik neki dolgozó vámpír azt fecsegte ki hogy az Alpert kriptához fognak este menni.- Buffy elmosolyodott.
- Kösz Willy!- Buffy felpattant a székről és kiviharzott a kocsmából
- Szia Buffy!- Willy szomorkásan elmosolyodott. A hátsó szobából Ethan és Doc jött elő. Etha elvigyorodott és a pultnak támaszkodott.
- Látod, nem is volt ez olyan nehéz. Az első biztosan meg fog jutalmazni ezért.- Willy elkomorodott.
- Az lenne a nagy jutalom ha nem tenné be Sunnydalebe a lábát.- Doc és Ethan szeme összevillant de nem szóltak egy szót sem. A hátsó ajtón át távoztak inkább.
A nappali jobban hasonlított most egy készülődő tengerészgyalogos táborra, mindenhol fegyverek hevertek, Grengor a sodronyingébe próbálta belepasszírozni magát, amikor Faith eleget kacagott a sodronyinggel küszködő kedvesén és egy határozott rántással ráhúzta Grengorra a páncélinget.
- Mond, muszáj neked belebújni ebbe a hacukába?- Grengor előbb csak aprókat tudott lélegezni, de már meg tudott szólalni.
- Azt hiszem kicsit kihíztam, másrészt egy lovag mindig páncélban megy a csatában.- Spike elővette a ládából a fekete bőrkabátját és gyorsan belebújt. Majd kritikus szemmel végigvizslatta magát.
- Nos, én legalább nem híztam ki. Lassan mindenki felkészült, Willow a biztonság kedvéért belerakott pár könyvet a táskájába, Buffy kivette a ládából a kaszát és az ajtó felé indult. Ez volt a jel, mindenki felpattant és követte a vadászt, a kardokat a kabátjaik alá rejtették és úgy léptek ki a sunnydalei éjszakába. Amikor a temetőhöz értek Buffy hátrafordult.
- Oké, innen nehezebb lesz a dolgunk. Én, Spike, Faith és Grengor haladunk elöl. Giles és Xander ti maradjatok hátrébb Willowal és Dawnal.- Willow bólintott.
- Ha eldurvulna a helyzet én és Dawny késszen állunk.- Mindenki bólintott hogy érti a dolgát. A csapat belépet a temetőbe. Pár igen feszült perc után elérték az Alpert kriptát, de nem láttak sehol senkit. Spike suttogva megszólalt.
- Szerintem felültettek minket.- Ekkor szinte megelevenedett a környék. A Sírkövek mögül hörgő vámpírok vetették magukat rájuk, egy pillanat alatt teljes lett a káosz. Az Alpert kripta előtti kis téren harckiáltások és halálsikolyok harsogtak, a támadók közt hírnökök is voltak, nem is kevesen. A holdfényben pengék villantak és csaptak le, a levegő megtelt a legyőzött vámpírok hamvaival. Xander és Giles is bekapcsolódott a harcba, amikor a hírnökök Dawnt és Willowt fenyegették. Willow elmélyülő hangon kántálni kezdett, Dawn pedig elszáradt rózsaszirmokat szórt a földre. Ethan Rayne ekkor lépett elő a kripta mögül és Spike felé sétált, felemelte a Tessula gömböt közben torokhangon kántálta a varázsszavakat. Willow azonnal félbehagyta a varázst és Ethan felé fordult majd felsikoltott. Buffy előbb a sikító Willow felé kapta a fejét, és ő is észrevette a Spike felé közelítő Ethant.
-Neeee!!- Spike megérezte a közelgő veszélyt, megfordult de már későn. A Tessula gömb felvillant, Spike felüvöltött. Buffy látta ahogy a lélekszikra egy utolsót villan Spike szemében majd kihuny. A tehetetlen Buffyt Faith húzta el egy csapás útjából. Dawn dermedten nézte a történteket, látta feléjük rohanó hírnököket, elöntötte a lelkét a harag és a fájdalom. Dawn felsíkoltott, de ebben a síkoltásban nem félelem volt hanem harag és gyűlölet. A feléjük rohanó hírnökök lángra kaptak és eleven fáklyaként lángolva buktak fel. Ethan Rayne elvigyorodott, kedvére volt ez a káosz, Spike elé lépett.
- Üdv újra köztünk Véres William!- Spike ráemelte a szemét, egy villámgyors mozdulattal torkon ragadta, és egy mozdulattal kitörte Ethan nyakát. Ethan szemei értetlenséget tükröztek és homályosodni kezdtek. Spike a kripta oldalának vágta a holtestet, majd megfordult. Csend volt a temetőben, csak a hírnökök teste égett sercegve. Mindenki Spikeot nézte, Spike keze ökölbeszorult, hátrált pár lépést majd megfordult és elrohant. Buffy a többiek óvó gyűrűjében térdelt, ekkor eredtek el a könnyei.
By Registry
|
| Már beesteledett amikor felbukkant a férfi a Suinnydalebe vezető főúton, alakját megvilágította a holdfény, határozottan és céltudatosan gyalogolt a kis város felé. A Sunnydale tábla előtt megtorpant és a táblára emelte a szemét, a vállán lévő tengerész zsákot a földre ejtette, majd a zsebébe nyúlt és egy cigit tolt a szája sarkába. A másik zsebéből gyufát kotort elő és komótosan rágyújtott. A fellobbanó láng megvilágította a férfi arcát. Ethan Rayne beleszívott a cigibe és élvezettel fújta ki a füstöt.
- Hello Sunnydale! Vége a tespedésnek, újra itt van Ethan! Itt az ideje egy kis káosznak!- Ethan elvigyorodott majd felkapta a tengerészzsákját és elindult a város fényei felé.
Tara végigsétált a vámpírok sorfala előtt és elfintorodott, nem tetszett neki a látvány. A raktárépületben voltak, messze Buffytol és a barátaitól és Tara hálát adott ezért a sorsnak. A Doc szerinti „toborzás” remek eredménnyel zárult, de Tara korántsem volt megelégedve az eredménnyel. Ismerte Buffyt, és ismerte a módszereit is. Az összegyűlt modern vámpíroknak még akkor sem adott volna sok esélyt ha sikerülne meglepniük a vadászt. Az öreg vámpírharcosok hiányoztak, vagy már meghaltak, vagy már a vadász oldalán harcolnak. Sunnydale vén vámpírjai hallgattak és ez aggodalommal töltötte el Tarát. A fiatal, modern vámpírok persze felsorakoztak mögé a hívó szóra, de nem mindenhol csengett jól az első neve. Az egykori polgármestert támogató vámpírcsalád vezetője nyíltan szembeszegült az első akaratával, miután a polgármester csúfos vereséget szenvedett azóta kerülték az összetűzést a vadásszal. Másrészt Tara azzal is tisztában volt hogy féltik a hatalmukat, és ha az első kitör a pokolból akkor nekik befellegzett.
- Senki nem akar szolga lenni.- Suttogta maga elé a raktár félhomályában. Doc lépett Tara mellé.
- Újabb Turog-hanok vesztek oda a szájnál, lentről nem reménykedhetünk segítségben. A kapu megnyitásáig csak magunkra számíthatunk.- Torok köszörülést hallottak a bejárat felöl, a vámpírok dühösen vicsorogva fordultak a bejárat felé. Tara egy intésére lidércfény gyúlt a raktárban. Ethan hunyorogott egy kicsit, majd közelebb lépett.
- Hello Doc! Hogy ityeg?- Doc elmosolyodott.
- Ethan Rayne! Újra Sunnydaleben? Mi történt veled? Csak úgy eltűntél.- Ethan köhintett.
- A kormányunk vendégszeretetét élveztem Nevadában, de van még egy kis elintéznivalóm.- Tara érdeklődve nézett Ethanre.
- Gondolom egyre gondolunk. És talán van valami ravasz terved is.- Ethan elvigyorodott.
- Volt időm gondolkodni, de inkább megmaradnák a jól bevált dogoknál.- Ethan egy Tessula gömböt vett elő a zsebéből és szórakozottan dobálgatni kezdte.
Registry
|
| A Ravello Driveon csönd honolt, csak pár házban égett a villany. Viszont majd minden ház égősorral volt kidíszítve, tombolt a karácsonyi hangulat. A szentestés csendet egy hangoskodó társaság törte meg. Xander kétségbeesett hangja már messziről hallatszott.
- Mit tudtam én hogy mi a neve a fokhagymának latinul?!- Buffy hangja hallatszott.
- Késő bánat, habár gondolhattuk volna hogy tartalmaz fokhagyma koncentrátumot az a kenőcs, a csípős chili paprikán kívül amire pedig Giles allergiás.- A kis csapat közepén a két bekötött szemű férfi haladt, néha meg-megbotolva. Mindkettőben közös volt a bekötött szem, a fájdalmas sziszegések, és az ékes angol káromkodások. Spike egy-egy majdnem hasra esésnél persze durvábban fogalmazott, mint a jól nevelt őrző. Xander fájdalmasan fintorogva fordult Spike felé.
- Még mindig annyira fáj?- Spike a hang forrása felé fordította a fejét.
- Már nem akar kifolyni, most csak simán lüktet, és mintha valaki izzó kést forgatna benne. Más okos kérdés?- Xander a fejét a nyakába húzta és csöndben bandukolt tovább. Giles kicsit megigazította a kötést a szemén.
- Nos, egy építési szakembernek nem kell latinul tudnia. A paprika allergiám pedig gondolom a nem rendeltetésszerű használat miatt jött elő.- Willow felkacagott.
- Na, igen. Ki az a hülye aki a szemébe tömi a chili paprikát? Öööö….bocsi.- Lassan megérkeztek a Summers házhoz, Buffy megütközve bámulta a bejárati ajtó előtti oszlopon a világító lámpasort.
- Nem emlékszem rá hogy díszítettünk volna.- A házban égett a villany, Buffy óvatosan benyitott, a többiek halkan lépdelve követték. A két átmeneti világtalan suttogva kérdezgették hogy mi történt, de csak a csend és dühös pisszegések válaszoltak nekik. A nappaliban egy nagy fenyőfa állt feldíszítve, Faith az utolsó apró kis munkálatokat végezte a karácsonyfán, amikor meglátta a tátott szájjal figyelő kis társaságot. Faith elmosolyodott, de hamar elhalt a mosoly az arcán amikor meglátta a bekötött szemű Spikeot és Gilest.
- Te, jó ég! Mi történt veletek?- Dawn legyintett.
- Semmiség, csak megjártam a poklot, kirángattak a pokol száján és a szemükbe kentek valami ismeretlen eredetű krémet amitől könnyezve bezárták a pecsétet. De Giles allergiás volt rá, a fokhagyma összetevő pedig Spikenak nem tetszett. És veletek mi volt?
- A szokásos Los Angelesi démon rajzás, akkor értünk haza amikor Griffin üzent Grengornak hogy minden rendben. Úgy gondoltuk, csinálunk egy kis karácsonyi hangulatot. Tök jó dolog ez a telepátia.- Dawn elvigyorodott.
-Ugye? Én is meg akarom valamikor tanulni, nagyon király!- Xander beleszimatolt a levegőbe.
-Pizza?- Faith elmosolyodott.
- Másra nem volt időnk, Grengor éppen most vágja fel őket. Ekkor egy fájdalmas kiáltást hallottak a konyha felöl, majd rögtön Grengor megszeppent hangját.
-Szívem? Történt egy apró kis malőr, a pizzát nem viszi a kés de az ujjamon működik.
Pár perc múlva a megterített asztalnál ültek, és pizzát falatoztak. Buffy jóleső érzéssel nézett végig a barátain, régóta ez volt a legszebb karácsonya.
Registry
|
| Az őrjárat lassan tudott csak haladni a táborban, Dawn hitetlenkedve bámulta a hatalmas katonai tábort. Amerre csak ellátott csak sátrakat, szélben lobogó harci zászlókat és rengeteg démont látott. Több démonfajtát fel is ismert, embereket is látott és ezen nagyon meglepődött. Szemben ekkor bukkantak fel a Turog-hanok, kettes sorokban futólépésben közeledtek. Dawn lélegzete elakadt, a vámpírharcosokkal való találkozás szinte sokkolta. Érezte ahogy meginog a nyeregben és csak azért nem esett le a lóról, mert egy lovag mellé vezette a lovát és egy kézzel elkapta a már majdnem lecsúszó Dawnt és visszaemelte a nyeregbe. Dawn egy kis biccentéssel köszönte meg a harcosnak a segítséget, a páncél súlya és a vállaira nehezedő nyomás már szinte elviselhetetlen volt, a légzés is nehézkes volt a páncélzatban. Már szinte beletörődött hogy megnyomorítja a páncél, amikor kiértek a táborból és egy távolba lévő hegylánc felé kezdtek el lovagolni. Dawn lassan kezdte megszokni hogy az ég színe itt a sötétvörös, és bár nappalnak számított mégis félhomály uralkodott a tájon. Amint eltűnt mögülük a tábor a csapat megállt, óvatosan leemelték a nyeregből a kimerült Dawnt és kihámozták a páncélból. Pár percet pihenőt engedélyeztek maguknak. Dawn egy szikla tövében üldögélt és a fülében zubogó vér zenéjét hallgatta, enyhe hányinger kerülgette de a felélénkülő szél elűzte a rosszullétet. Virgil odaült Dawn mellé és egy kulacsot nyújtott át neki. Dawn halványan elmosolyodott és elfogadta a kulacsot, a hűs víz szinte azonnal magához térítette.
- Barátságtalan egy vidék.- Virgin felvonta a szemöldökét.
- Ez a pokol. Mit vártál? Nekem viszont tetszik.- Dawn értetlenkedve meredt a jóképű harcosra.
- Mond csak? Sokáig tartott amíg meggyőzted magadat erről?- Most Virgil meresztgette a szemét.
- Még most is győzködöm magam. Nem sokat javított a dolgomon amikor Griffin mesélt a tengerpartról és a bikinis….izé. Eleget pihentünk, tovább kell indulnunk.- Dawn sokat tudóan elmosolyodott.
- Férfiak, nem nehéz titeket kiismerni.- Virgil felpattant Dawn mellől, a fejébe nyomta a sisakját és próbált úgy tenni mint aki nem hallotta Dawn utolsó mondatát. Virgil Dawn felé nyújtotta a kezét, a lány elfogadta a segítő jobbot és felkelt a földről. A lovagok is készülődtek, lassanként mindenki nyeregben ült, és az őrjárat elindult a hegyek felé.
Az iskola alagsorában Buffy vezette a csapatot és diktálta egyben a tempót, lassan már szinte rohantak. Hamar elérték azt a rozsdás ajtót ami a pecsétet rejtette, Buffy egy határozott rúgással szinte beszakította az ajtót, a zsanérok nem bírták a hatalmas terhelést, az ajtó így a terem közepén landolt. A pecsét a terem közepén éktelenkedett, nem látszott rajta semmi sérülés. Robin összevont szemöldökkel vizslatta a pecsétet.
- Múltkor még le volt betonozva a helye. A ti Grengorotok gyorsan dolgozik.- Giles megigazította a szemüvegét.
- Tulajdonképpen, ha átrendezi a mágikus energiákat amivel felépítette a várost akkor csak pár perc.- Robin elfintorodott.
- Ráment az egész hétvégém a betonozásra, a mész kiégette a kezemet. Ráadásul a karórám is itt tűnt el. Az a gyanúm hogy maffiás módszerrel tüntettem el.- Xander érdeklődve nézett az igazgatóra.
- Vagyis?
- Valószínű beleesett a kulimászba amit megkeményedve betonnak neveznek.- Buffy eközben elővett a csizmájából egy kést, és egy határozott vágással sebet nyitott a tenyerén. A vérző kezét a pecsét fölé rakta és hagyta hogy a vére a pecsétre csepegjen.- Spike elfintorodott, de nem szólt egy szót sem. Elvette Buffy kezéből a kést és egy mély sebet ejtett a csuklóján. Most Buffy nézett aggódva Spikera, a vámpír elmosolyodott.
- még jó hogy nem vérzek el, csak éhes leszek.- Spike átadta a kést Xandernek.
- Rajtad a sor haver, vágd bele tövig. Csak vicc volt.- Xander sápadtan elvigyorodott, közben lassan feltűrte az ingujját.
- Kedvem lenne elcipelni téged napfürdőzni a tengerpartra, de zavarna a füstölgésed.- Xander megvágta az alkarját és fájdalmasan felszisszent, a tőrt kicsit remegő kézzel Robinnak adta.
- Na jó, én is részt veszek ezen az AIDS-es akarok lenni bulin.- Xander szemei elkerekedtek.
- Ó, jézus! Vámpír leszek!- Spike elvigyorodott.
- Legalább lesz benned valami vonzó.- Willow elővett a kabátjából egy szikét.
- Miért csak én gondoltam a vér orgiára?- A szikével megvágta a mutató ujját, és fájdalmasan fintorogva ő is a pecsét fölé nyújtotta a vérző kezét. Giles is elővette a saját kését és megvágta a tenyerét. Spike vigyorogva hátba vágta Xandert.
- Vértestvérek lettünk!- Xander sápadtan elvigyorodott.
- Király, majd erre gondolok a halálos ágyamon.- Buffy elmosolyodott.
- Nem fogsz meghalni Xander, hacsak nem vérzünk el ennél az átkozott pecsétnél, mert nem nagyon akar megnyílni.
Ebben a pillanatban a pecsét megrázkódott és az ötágú csillag szárai lassan felemelkedtek és lehúzódtak, felfedve ezzel a lefele vezető csigalépcsőt.
A Griffin által vezetett őrjárat elérte a hegyek lábát, Griffin hátralovagolt Dawnhoz.
-Itt a vége, mi nem mehetünk tovább. Az első gyanút fogna. A hegyi ösvényt Gothar lovagjai vigyázzák, ők elvezetnek a pokol szájához.- Virgil dühösen felmordult.
- Elfeledkeztél a hegyekben bujkáló Turog-hanokrol. Az első pórul járt seregének túlélői, ők is a hegyek közt vannak még. Én elkísérem Dawnt, rám nem fog gyanakodni.- Griffin kicsit habozott majd bólintott.
- Rendben Virgil, kísérd el és bízd Gothar lovagjaira. De aztán lóhalálában vissza a táborba.- Virgin tréfásan tisztelgett Griffinnek, majd leszállt a lováról.
- Dawn, innen gyalog megyünk- Virgin segített Dawnnak leszállni a lóról, az őrjárat megfordult és a tábor felé vette az útját, Griffin búcsút intett, majd vágtába ugratta a lovát, a lovagok követték a példáját, hamarosan már csak egy porfelhő látszott a lovasok helyén. Dawn felsóhajtott.
- Hegyi túra? Király.- Virgil elvigyorodott majd lassan besétáltak a hegyi ösvényre. Az ösvény elég szűk volt, két ember nem is fért el egymás mellett, Dawn sok bemélyedést és barlang bejáratot látott a sziklafalba. Nem volt nehéz odaképzelni pár éhes Turog-hant. Az ösvény hirtelen kiszélesedett, és már egy tisztáson gyalogoltak ami tele volt ember magas szikla darabokkal és göcsörtös torz növésű fákkal. Virgil előre mutatott egy távolban lévő hatalmas barlang bejáratra.
- Az vezet a pokol szájához.- Dawn megkönnyebbülten felnevetett.
- Látod, már itt is vagyunk és nem történt semmi baj.- Virgil megállt, és fülelni kezdett.
- Túl könnyen jutottunk ide, és sehol nem látom Gothar herceg lovagjait. Ekkor a sziklák mögül szürke csuklyás köpenyt viselő férfiak léptek elő. Mindegyikük kezében egyenes kardok villantak, tucatnyian lehettek. Dawn közelebb húzódott Virgilhez.
- Ők kicsodák?
- Gothar felderítői, ne tegyél túl gyors mozdulatot, lehet hogy nem tudják hogy kik vagyunk.- Az egyik felderítő előre lépett.
- Igyekeznünk kell, a pecsét most nyílt meg.- A hátuk mögül morgást és vérszomjas hörgést hallottak, az ösvényen Turog-hanok rohantak feléjük. Dawn elsápadt.
- Jaj, ne!- A felderítő Virgilre üvöltött.
- Vigyed a barlangba, mi feltartjuk őket!- Virgil szó nélkül felkapta a sokkos Dawnt és vad tempót diktálva rohanni kezdett a barlang bejárat felé.
A felderítők harci kiáltásokkal bíztatva egymást nekirontottak a rohanvást közelgő Turog-hanoknak. Felcsapott pár porfelhő de a túlerő győzedelmeskedett, a vámpírok áttörtek a felderítők között és meglódultak a barlang felé. Virgil érezte hogy lassul, a szíve a torkában dobogott. A barlang szájánál mozgást látott, páncélos alakok mozgolódtak. Hamarosan nyílvesszők reppentek el mellette és az őt üldöző vámpírokba csapódtak. A Turog-hanok kicsit megtorpantak, ez annyi időt adott Virginnek hogy be tudott rohanni a barlangba a vállán fekvő Dawnal. A páncélos lovagok összezárták mögöttük az alakzatukat, a vámpírok így a pajzsoknak csapódtak. Dawn magához tért, és körül nézett a barlangban.
Buffy volt az első aki leszaladt a csiga lépcsőn, a többiek a nyomában voltak. Kiért a szikla teraszra ahol megfékezték a vámpírok támadását, Buffy libabőrös lett az emlékek hatására. Lenézett a mélybe. Most nem vámpírokat látott lent mozogni, hanem páncélos katonákat, meglátta Dawnt is aki egy páncélos katona mellett állt.
-Dawn!- Dawn felkapta a fejét és meglátta a szikla peremén a nővérét.
- Buffy!- Virgin is felkapta a fejét, majd egy lépcsősorra mutatott ami bele volt faragva a sziklába.
- Arra, gyorsan!- Dawn felszaladt a lépcsőn, Virgil megállt a lépcső aljában és kardot húzott. Dawn megállt és hátra nézett.
- Virgil?- A lovag rá nézett.
- Mindjárt betörnek, rohanj!
- Meghalsz ha itt maradsz, gyere fel!- Virgil elvigyorodott.
- Nem itt tervezem a halálomat, ne aggódj miattam. Menj!- Dawn ellenkezni akart amikor valaki a vállához ért, hátrafordult és Buffyt látta meg. A két testvér megölelte egymást.
Virgil elmosolyodott, majd a bejárat felé kapta a fejét ahol most törtek be a Turog-hanok.
- Fussatok és zárjátok le a pecsétet!- Buffy bólintott és maga után húzva Dawnt, rohanni kezdett felfelé. Virgil egy darabig követte őket a szemével, majd megfordult és a küzdők közé rontott.
Buffy és Dawn felért a csigalépcsőhöz ahol a többiek várakoztak, Willow megölelte Dawnt. Dawn ekkor kezdett el csak sírni.
Buffy volt az utolsó aki kimászott a pecséten. Mindenki kezében egy kis krémes tubus volt. Dawn még szipogott, de nem kerülte el a figyelmét a krém. Sírástól fátyolos hangon kérdezett hát rá.
- Mi ez a krém?- Xander elmosolyodott.
- Nos, lehoztunk volna egy házi mozi rendszert és megnéztük volna rajta a Ghostot. De az túl időigényes, gyorsan kell könnyezni. Ezért inkább beszereztem egy krémet, ne kérdezzétek mi van benne.- Xander a szeme alá kente a krémet, a többiek is követték a példáját, bár nem voltak olyan határozottak. Spike pár pillanatot várt és Xander felé fordult.
- Na ez nem jött be, nem érzek…….ó véres pokol!!- Spike hirtelen könnyezni kezdett, de nem volt vele egyedül, sorra csattantak fel az elégedetlenkedő hangok.
-Ez rohadtul csíp!
- Kifolyik a szemem!
- Xander te utálsz engem! Au!- Dawn elnézte a sziszegő-huhogó könnyező barátait, először csak halványan mosolygott majd egyre hangosabban nevetett. A pecsét pedig lassan bezárult.
Registry
|
| Griffin és Virgin hümmögve rótták a köröket a sátorban, de semmi okos gondolat nem jutott az eszükbe. Dawn Virgin tábori ágyán üldögélt és szórakozottan piszterkált egy lándzsa nyelet. Majd lehajtott fejjel megjegyezte.
- Boldog karácsonyt Dawn.- A két páncélos harcos felé fordult. Griffin bátorítóan Dawnra mosolygott.
- Nyugi Dawny, a szent estét már a családod körében töltöd. Megígérem.- Dawn elfintorodott.
- És az itt legalább ötven év, ugye?- Virgin torkot köszörült.
- Normális körülmények közt igen, de te a saját erődből jutottál ide, mágiával. Ezért itt nem öregszel, ha úgy hurcoltak volna ide akkor más lenne a helyzet.- Griffin egy elmerengett, de pár másodperc múlva megrázta a fejét és Dawnra nézett.
- Most beszéltem Grengorral telepatikus úton, és van egy jó ötlete.- Dawn elmosolyodott.
- Telepátia? Király! Jobb mint a mobil, és még számlát sem kell fizetned.- Griffin elvigyorodott, Ilyenkor jobban hasonlított egy csínytevő kisfiúra mint egy Démon sereget vezető Démon úrra. Virgin is elmosolyodott, Dawn lélegzete kicsit kihagyott amikor a mosolygó fiúra nézett. Tudta hogy Virgin akár több ezer éves is lehet, hiszen démon emberi külsővel, de a fiú egyszerűen vonzotta a tekintetét. A tekintetük találkozott, de Virgin gyorsan máshová kapta a tekintetét. Dawn arra a megállapításra jutott hogy Virgin démon létéhez képest, kissé ijedős. Sok fiúval szemezett már a gimiben, de egyikük sem kapat félre a tekintetét. Virgin a zavarát köhögéssel leplezte amikor megszólalt kissé rekedt is volt a hangja.
- És, izé…mi az a jó ötlet?- Griffin elvigyorodott.
- Megnyitják a pecsétet, és ott menekítik ki Dawnt.- Virgin elképedve meredt Griffinre.
- Na, ne!- Griffin vigyora tovább szélesedett.
- Nos, ha ez így meglepi az első kapitányát, akkor ez egy jó tervnek tűnik.
- Őrült terv, és veszélyes is. Mikor kezdjük?- Dawn felrakta a kezét.
- Beleszólhatok?- Két határozott nemet kapott válaszul.
A nappaliban jól szervezett káosz uralkodott, Buffy fegyveres ládája már majdnem üresen kongott, mindenki egyszerre beszélt. Ebbe a káoszba toppant be Robin Wood, egy darabig elnézegette a harmadik világháborúra készülődő kis csapatot, majd hangosan torkot köszörült. De senki nem vette észre.
- Hmm, hát ez nem jött be. Próbáljuk újra.- Majd felkiáltott
- Mi a nyavalya folyik itt!?- Erre mindenki felé kapta a fejét. Buffy éppen Spikeal vitatkozott azon hogy ki maradjon itthon tartalék gyanánt. Buffy megkönnyebbülve felsóhajtott.
- De jó hogy eljöttél Robin, nagy a baj. Dawn egy félresikerült varázslattal elküldte magát egy pokoli dimenzióba, pont abba ahol az első éktelenkedik.- Robin megmerevedett.
- Mi?- De Buffy folytatta.
- Grengor újra létezővé tette a pecsétet, amit meg kell nyitnunk csak ott jöhet ki Dawn.- Robin nagy nehezen megtalálta a hangját.
- De akkor az első ismét kitör.- Giles közbeszólt.
- Az első ismét a világ vesztére tör, elvileg mindegy hogy megnyitjuk e a kaput. De
Grengor szerint nem fogja észrevenni a pecsét feléledését.- Spike is megszólalt.
- Egyszerű a dolgunk, odamegyünk megnyitjuk, elhozzuk Dawnt. Addig Buffy feldíszíti a karácsonyfát.- Buffy Robinra mosolygott.
- Így van, Spike karácsonyfát díszít mi pedig kimenekítjük Dawnt.- Robin halványan elmosolyodott.
- Tehát mindenki jön- Az egész csapat buzgó bólogatásba kezdett. Xander felkiáltott.
- Mire várunk? Rúgjunk szét pár Turog-han hátsót!- Willow elmosolyodott.
- Xander, ha lesznek Turog-hanok akkor vesztettünk.
- Úgy értem lopakodjunk oda ahhoz a fertelmes gödörhöz és mentsük ki Dawnt.- Buffy elmosolyodott
- Így mindjárt jobban hangzik, nincs időnk. Azonnal induljunk!- Szerencsére már üres volt az iskola mire odaértek, kissé gyanús lett volna a pokróccal letakart füstölgő és hangosan szentségelő alak. Amint árnyékba ért, Spike ledobta magáról a pokrócot és megigazította magán a bőrkabátját.
- Amikor utoljára itt voltam elporladtam, valamiért nem szeretném azt a mutatványt megismételni.- Robin azonnal kontrázott.
- Nagy ügy, engem gyomorba szúrtak rohadtul fájt.- Ekkor mindketten a merengő Xanderre néztek, Robin lesütötte a szemét. Spike közelebb lépett Xanderhez.
- Bocs Xander, én nem akartam..- Xander szomorúan elmosolyodott.
- Semmi baj haver, nem szeretjük ezt a helyet. Én sem szeretem. De megnyugszok ha megmentjük Dawnt.- Spike halványan elmosolyodott.
- Menjünk és mutassunk be az elsőnek.- A három férfi a csapat után rohant akik addigra már bent jártak az iskolában.
Dawn egyedül maradt a sátorban, Virgil és Griffin valamiféle nem kirívó ruházatot kerestek a lány számára. Dawn már nagyon kezdte unni magát amikor végre megérkeztek, mindenféle páncél darabot, fegyvert és ruházatot cipeltek be a sátorba. Dawn elszörnyedve nézte az arzenált.
-Ez mi?- Griffin rámutatott a páncélzatra
- Ez az én testőrségem páncélja és egyenruhája.- Dawn elfintorodott.
- Két perc és összeesek ebben.- Virgin próbálta nyugtatni az ideges Dawnt.
- Csak addig bírd ki amíg fel nem ülsz a lóra.- Dawn szemei elkerekedtek
- Ló?! De én nem tudok lovagolni!- Virgin elvigyorodott.
- Akkor most megtanulsz, ne aggódj kezes egy jószág.- Dawn reménytelenül horgasztotta le a fejét.
- Akkor most felöltözöm. Dawn egy pillanatig szemezett a páncél darabokkal.
- Segítenétek felvenni ezt a hacukát?- Kint valami hangzavar kezdődött, Griffin összeszűkült szemmel nézett a kijárat felé.
- Kint, megint verekedés kezdődik. A harcosaim nincsenek kibékülve az első turog-hanjaival. És ez így van jól. Kimegyek rendet tenni, Virgil segít neked.- Dawn bólintott. Virgil a páncél darabok közé nyúlt és egy mellvértet emelt fel és Dawnra adta, a szíjakat erősen meghúzta mire a lány fájdalmasan felszisszent.
- Bocsánat, de erősen meg kell húzni a szíjakat. Különben a bokádnál landol az egész.- Dawn elmosolyodott.
- Értem, csak csináld.- Virgil bólintott és vértezetet lassan feladta Dawnra. Dawn pár perc múlva a vállait már nem érezte, elkezdett dülöngélni mire Virgin leültette egy székre és ott fejezte be az öltöztetést. Befejezésképpen Dawn oldalára kötött egy kardot és a hátára terített egy kék köpenyeget. Virgil hátrébb lépett és kritikus szemmel vizslatni kezdte Dawnt. Dawn érezte hogy elpirul, de szerencséjére a fejébe volt húzva egy sisak és nem látszott az arca.
Griffin pont ekkor lépett be a sátorba és vigyorogva szemlélte Dawnt.
- A végén felveszlek a testőrségembe.- Dawn újra leült a székre és megrovóan nézett Griffinre, próbálta feltolni a sisak rostélyt de a keze félúton fentragadt, a páncél illesztései összeszorultak. A két lovag feszegette le végül a karját, nem is titkolt jó kedvel.- Griffin felhajtotta Dawn sisakrostélyát.
- Figyelj Dawn, most az én csapatomon van az őrjárat sora. Az őrjárat már ideért, a lovad ott lesz pont előtted, csak fel kell rá ülni.- Griffin lecsapta a sisakrostélyt, majd elfintorodott és újra felnyitotta.
- Bocsi, nem akartam levágni ilyen erősen, de hát a megszokás.- Dawnnak még kicsit csengett a füle.
- Semmi baj, csak átmeneti süketség.- Griffin bátorítóan rámosolygott. És óvatosan lehúzta a sisakrostélyt. Dawn erőt vett magán és kilépett a sátorból, amerre ellátott végig sátrak sorakoztak szabályos kis utcákat alakítva ki. A sátor előtt egy lovas csapat várakozott. Páncélzatuk ezüstösen csillogott, a kék köpenyük pedig a lovuk farára is lelógott. Dawn azonnal észrevette a lovat, hozzá lépett. A ló ránézett, majd figyelemre se méltatva újra előre nézett. Dawn eszébe jutott amikor Willowal a test rejtett energiáiról beszélgettek, egy apró varázs és az ember olyanra is képes amire máskor nem. Szinte látta maga előtt azt a varázs könyvet amit Willow mutatott neki. Ajkai hangtalanul formálták a varázslat szavait. Érezte ahogy határozottan megmarkolja a kantárt és egy határozott mozdulattal a nyeregbe lendült.
Griffin és Virgil tátott szájal figyeltek, majd ők is a lovaikhoz lépkedtek és nyeregbe ültek.
by Registry |
| -Hogy értitek azt hogy csak úgy eltűnt!?- Buffy hangjában ott bujkált már a kétségbeesés, ezt Giles és Spike is megérezte, így egymás szavába vágva próbálták nyugtatni a zaklatott vadászt.
- Nyugi Buffy, megtaláljuk a kis prücsköt. Biztos csak láthatatlanná vált, vagy valami.- Giles ingerülten lekapta a szemüvegét.
- Pontosan tudom hogy mi történt vele, mert ezt a könyvet olvasgatta!- Mutatott vádlón a varázskönyvre Giles. A varázskönyv most az asztalon hevert kíváncsi szempárok kereszttüzében.
- Van egy varázslat ebben a könyvben, egy francia varázsló dolgozta ki pár száz éve. A varázsló láthatatlanná és anyagtalanná válik, a varázsló kémkedő varázslatként írta le.- Buffy érdeklődve nézett Gilesra.
-És?- Giles zavartan körülnézett.
- Nos, a fickót felkötötték kémkedésért.
- Ezzel azt akarod mondani hogy a húgom az első hadi táborában sétálgat teljes testi valójában?
-Ööö..hát valami olyasmi.- Buffy a telefonhoz rohant és egy ismerős számot pötyögött be. Két csörgés után valaki felvette a telefont.
- Angel nyomozó iroda. Miben segíthetek?- Buffyt egy pillanatra elöntötte a forróság, a hang sok emléket szabadított fel benne.
- Szia Angel.- A vonal túloldalán csend támadt, majd torok köszörülés hallatszott.
- Szia Buffy, régen hívtál.- Buffy sok mindent akart mondani a vámpírnak, de ennek nem most volt itt az ideje.
- Baj van, és elég nagy. Dawn egy varázslattal átkerült egy pokoli dimenzióba, és úgy sejtjük hogy az első táborában kötött ki.- A vonal túloldalán fojtott szitkozódást hallott.
- Miben segíthetünk?
- Grengor ott van? Neki van az első táborában egy ügynöke.
- Kihangosítottalak. -majd Grengor hangja hallatszott.
- Most üzent Griffin, szerencséje van Dawnnak de sokáig nem maradhat ott. Ki kell onnan hozni.
-Hogyan?
- A pecsétet rendbe hoztam, csak ott tud kijönni. Amint tudnak elindulnak a pecsét felé. A pecsét felé vezető utat Gothar lovagjai vigyázzák, Griffin nem tarthat vele. Ha kiderül az összejátszás, akkor borul az egész terv és mind elpusztulunk.
- Lemegyek elé, meg tudom védeni én is.
- Nem! Az első megérezne téged. Gothar lovagjai fogják vigyázni a lépteit. Olyan biztonságban lesz mintha két tucat vadász őrizné. A pecsétet viszont nektek kell kinyitni, és nem malac vérrel.
- Ki fogjuk nyitni. Az első nem fogja megtudni hogy kinyílt a pecsét?
- Nyugi, nem fogja tudni. Amint végzünk itt Faith és én azonnal visszamegyünk.- Angel hangja hallatszott.
- Amint vége az őrültekházának itt Los Angelesben, meglátogatlak titeket. És ne aggódj Dawn miatt, nagy lány már és ahogy hallottam varázsereje is van. Féljen inkább az első.- Buffy halványan elmosolyodott.
- Köszi Angel, és vigyázzatok magatokra.- Buffy letette a telefont és a barátaira nézett akik kíváncsi tekintettel pásztázták. Spike szemében mintha egy kis féltékenység is felvillant volna.
- Na, mit mondott Angel?- Giles elfintorodott.
-Kit érdekel? Mit mondott Grengor?
- Meg kell nyitnunk újra a pecsétet, csak ott jöhet ki Dawn.
by Registry
|
[Friss hozzászólások] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés