A tornyot halvány derengésbe vonta a decemberi hajnal fénye. A takaró alatt jóízűen alvó gyerektestek cipókat és kifliket formáztak. Ha egy kannibál tért volna be a kellemesen fűtött szobába, úgy érezte volna magát, mint egy látványpékségben. Karácsony szelleme végigkúszott az összes takarós kis kupacon, és a hollóhátasok ébredezni kezdtek. Orrukba szökött már a manók által sütött mézeskalács illata. Mosolyogva nyitogatták szemüket, és csak ki kellett nyújtani a kezüket, hogy a baldachinokra aggatott finomságokból törjenek.

A lassú mozdulatokat egyre gyorsabbak váltották fel, és az előző esti bálozóknak is az agyukba ötlött a tudat, hogy karácsony napja van. Egy kissé álmos hang ezt közölte hangosan is, mire talpak csattogtak a padlón, hogy nagy ajtócsapkodások közepette lerohanjanak a klubhelységbe.

Luna már a harmadik puszedlit tömte a szájába, persze még csukott szemmel, mire a szoba kiürült.

- Mit kell rohanni, fel is kell készülni – gondolkodott, és a felkészülés jegyében egy negyedik mézeskalácsot tüntetett el.

Egy alapos karácsony reggelt üdvözlő nyújtózkodás után felvette nyuszis mamuszát és lila ugrándozó báránykákkal tarkított köntösét, és komótosan leballagott a többiek után a klubhelységbe. A szobát frissen főzött fahéjas tea illata, és gyerekzsivaj töltötte be. A csomagolópapírok szakadása között azért lehetett hallani az egymásnak kellemes ünnepeket kívánó kedves szavakat is. A karácsonyfa alatt volt még néhány ajándék. Az egyik citromsárga alapon lila fenyőmintás papírral volt bevonva – Luna rögtön tudta, hogy édesapja kitűnő ízlését van szerencséje viszontlátni. Fel is emelte a súlyos csomagot, és néhány határozott mozdulattal megszabadította minden sallangtól. A kezében egy könyvet tartott, ami a Ki nem mondott tények és elhallgatott igazságok a különös lényekről és felkutatásukról – csak kiválasztottaknak címet viselte. Luna majd ki ugrott a bőréből örömében, amit persze olyan lunásan csinált: a vaskos kötetet magához ölelte, és úgy mozgatta a lábait tánc gyanánt, mint aki meglehetősen heves mozdulatokkal akar kutyagumit letörölni a talpáról. Nagyon hálás volt édesapjának ezért az ajándékért, hiszen a könyvet néhány évvel ezelőtt betiltották veszélyeztetés címszóval.

- De ki az, aki megfelelő felszerelés nélkül akar egy jégbarlangban lángcsapvető bűzmókot keresni – kérdezte magában Luna. - Mert ugyebár egy normális varázsló vagy boszorkány legalább tűz és jégálló bűbájjal kezelt ruhában és gázálarcban menne.

A pórul járt boszorkány persze az eset után beperelte a könyv szerzőjét, és a bizonyítási eljárás során szegény Archibald Boolond a jogász kegyetlenkedésének köszönhetően – miszerint azek a lények, amiknek kutatására az életét feltette, nem élnek – a Szent Mungó zárt osztályán kötött ki idegösszeomlással.

A kis csapat a bontogatás után elindult, hogy magához vegyen a mézeskalácson kívül valami táplálót is, amire egy hasonló korú fejlődő szervezetnek szüksége van. Az elvarázsolt fal sorra köpködte ki a falfestményeken keresztül a hollóhátas diákokat a nagyterem környékén. Luna is sikeresen kiesett egy szárnyas kismalac ásító száján, majd ruhát porolgatva indult a reggeliző irányába. Útja a házak pontjait jelző nagy üvegtárolók mellett vezetett, és meg sem lepődött, hogy a Hollóhát homokórájában levő zafírok drasztikusan megcsappantak.

- Ezek szerint a Professzor kibontotta az ajándékát – konstatálta, és a lelkiismeret-furdalás halvány szikrája nélkül lépett be a nagyterembe.

A reggeli elkészítésekor a manók nagyon kitettek magukért, és a hangulatot csak emelte a feldíszített fák sora. Ezen a reggelen még együtt falatozott az iskola apraja-nagyja, majd sokak az aulába készített csomagokkal felszerelkezve indultak haza. Már a szőke hollóhátas lány ütött-kopott bőröndje is ott tornyosodott a többi között, amikor egy magas fekete árny vetült a folyosóra.

- Miss Lovegood, azt tervezi, hogy hazautazik a szünidőre? – kérdezte Piton a felé forduló holdvilágképű lánytól.

- Szándékomban áll – nézett fel Luna érdektelenül a professzorra.

- Ez esetben sajnálattal közlöm – húzta el színpadiasan a száját -, hogy sajnos nem áll módjában elhagyni az iskolát.

- Fontos programom lesz? – kérdezte a lány szemöldökfelhúzva.

- Nagyon fontos – gúnyolódott a tanár. Mint aki jól végezte dolgát, el is akart indulni a pincelépcső felé, amikor szinte beleütközött a mögötte álló Dumbledore-ba.

- Milyen programja lesz, Miss Lovegood, ha megkérdezhetem? Mert ha tényleg olyan izgalmas, és köze van  - vette suttogóra a hangját - valamely varázslény felkutatásához – bökött szemével a lány könyvére, amit még mindig a karjai közt szorongatott -, akkor szívesen csatlakoznék. Ha nem bánja, persze – kacsintott, mire Piton látványosan megforgatta a szemeit.

- Még magam sem tudom, de a professzor bizonyára gondoskodni fog róla – nézett fel ismét a bájitaltan tanárra.

- Ön is velünk jön, Professzor? – érdeklődött Dumbledore. - Tudja, a keseregereket remekül elő lehet csalogatni egy kis citromporral – mosolygott, mire Piton összeszorította a száját.

- Miss Lovegood tiltott bűbájokat hajtott végre, és az lenne számára a legjobb büntetés, ha okulásképpen most itt töltené Roxfortban a téli szünetet – nézett szúrós szemmel az igazgatóra. – Ez idő alatt alkalma nyílna a hasonló ostobaságok kitalálása helyett valami hasznos dologgal elütni a szabadidejét.

- Nos, Luna – sóhajtott az igazgató – milyen főbenjáró bűbájokat szórtál szét, ami miatt a Professzor így megorrolt rád?

- Csak egy pergament adtam Piton professzornak, a többit ő intézte – mondta olyan nyugalommal a lány, hogy a bájitaltan tanár fel tudott volna robbanni.

- A kisasszony csatatérré változtatta a lakosztályomat a megátkozott pergamenjével – replikázott Perselus.

- Bizonyára nem olyan nagy a kár, amit a manók ne tudnának helyrehozni, nem igaz? – kérdezte Dumbledore.

- De – jelentette ki egyszerűen Piton, és összefonta karjait maga előtt.

- Ez esetben sajnos meg kell hogy kérjem Miss Lovegood, hogy töltse körünkben a szünidőt. A délelőtt egy részében a professzor bizonyára szívesen megtanítja egy-két különleges bájital elkészítésére – nézett jelentőségteljesen Pitonra az igazgató – délután pedig, ha van kedve, feljöhet hozzám egy csésze teára és egy kis édességre. Fawkes szereti a társaságát.

- Köszönöm a meghívást Igazgató úr – mosolygott halványan a lány -, ilyen kedves meghívást nem utasíthatok el. Maradok.

- Nos – csapta össze tenyerét Dumbledore – most, hogy ezt is elintéztük, szerintem ne is tartsuk fel Piton professzort, hagyjuk, hadd keressen holnapra egy kellőképpen érdekes bájitalt.

Piton amikor látta, hogy ebből Luna már mindenképp úgy jön ki, mint aki a büntetőmunkát wellness hétvégeként - szabadidős- és szórakoztató programokkal tarkítva - fogja tölteni, egyszerűen sarkon fordult, és lobogó talárral eltűnt a pincébe vezető lépcsőkön. Nem elég az, hogy ez a sápkóros, infantilis kölyök romba döntötte a hozzávalóit, és kirakodóvásár-hangulatot teremtett a szobájában, de az igazgató közbenjárására most ő, Perselus Piton felcsaphat hostessnek a Roxfort Szórakoztató és Wellness Központban.