Az evangelizáció nem befelé fordulás

Lehetnek, akik úgy gondolhatják – vetette fel a pápa –, hogy a CELAM V. közgyűlésének vezérfonalául szolgáló témakör, „Jézus Krisztus tanítványai és misszionáriusai, hogy Őbenne életük legyen”, valamiféle egyházi befeléfordulást jelezne. Inkább, úgymond, olyan fontos kérdésekről kellene tárgyalni, mint az igazságosság, a béke és a szabadság kihívásai. Finoman kritizálva a latin-amerikai kontinensen fel-felbukkanó ún. felszabadítás teológiáját, XVI. Benedek kijelentette, hogy ez a kérdésfelvetés téves.

Az idézett mottó kulcsa ugyanis az „életük legyen őbenne”, ami csakis akkor valósul meg, ha Jézus Krisztus tanítványai leszünk. A latin-amerikai püspökök felszólítása tehát az, hogy a kontinens, és az egész világ keresztényeinek mindenekelőtt újból és mindinkább Jézus Krisztus tanítványaivá kell lenniük. Ehhez pedig Jézus mind mélyebb megismerésén keresztül vezet az út. Azonban „Krisztust nem lehet csupán elméletileg ismerni”, vele együtt kell haladni, gyakorlattá kell váltani a Krisztussal való életközösséget az alázatosság, az igazságosság és a szeretet révén. S akkor „megismervén Krisztust megismerjük Istent, és csak Istenből kiindulva érthetjük meg az embert és a világot; azt a világot, ami máskülönben értelmetlen kérdésfelvetés marad”.

Jézus Krisztus tanítványa azonban szükségképpen „misszionárius” is, azaz az evangélium hirdetője. De manapság felmerül a kérdés, vajon szabad-e még egyáltalán „evangelizálni”? „Az összes vallásnak és világfelfogásának nem kellene inkább békésen egymás mellett élnie s megpróbálnia közösen keresni az emberiség javát, mindegyiknek a maga módján?” – idézte a Szentatya a divatos, „politikailag korrekt” hozzáállást.

Először is – szögezte le ezzel szemben a katolikus egyházfő – a vallásoknak valóban együtt kell munkálkodniuk a tolerancia és a kölcsönös tisztelet jegyében. És a katolikus egyház egyértelműen elkötelezte magát emellett az assisi vallásközi találkozókkal. Viszont mindennek előfeltétele „a kölcsönös tisztelet, a párbeszéd és az együttműködés” értékei melletti elköteleződés. Az egyetlen teremtő Isten létének közös elismerésére építve lehet azután a vallásoknak közösen munkálkodniuk „a minden emberi személy méltósága valódi tiszteletben tartásának védelmén és egy igazságosabb és szolidárisabb világ építésén”.

A vallásközi párbeszéd azonban nem jelenti azt, hogy ne adhatnánk tovább Krisztus üzenetét. Aki ugyanis „felismert egy nagy igazságot, akinek nagy öröme támadt, annak azt tovább kell adnia, egyáltalán nem tarthatja meg magának”. A Szentatya szavai közvetetten megerősítik a Hittani Kongregáció legújabb, „az evangelizáció egyes vonatkozásairól” szóló doktrinális jegyzékét, ami éppen ezt a kérdést szándékozott tisztázni: evangelizálni szabad, sőt kell is, s az nem ellentétes a lelkiismereti és vallásszabadsággal.

Nemcsak azért kell hirdetni az Evangéliumot – mondta a Pápa –, mert aggódunk az egyes meg nem keresztelt emberek személyes üdvössége miatt. Hanem azért is, mert – amint Szent Pál is kifejezi (Róm 11,25) – a világ nem jut el a maga teljességére mindaddig, amíg az Evangélium nem jut el mindenhova.

„S valóban, mennyire fontos, hogy az emberiségben egyesüljenek a kiengesztelődés, a béke, a szeretet és az igazságosság erői” – mutatott rá XVI. Benedek. „Mennyire fontos, hogy az emberiség ’mérlegében’ az erőszak és az igazságtalanság fenyegető érzülete és valósága mellett ellentétes erők támadjanak és erősödjenek. És éppen ez történik a keresztény küldetésben. A Jézus Krisztussal és szentjeivel való találkozás révén, az Istennel való találkozás révén az emberiség mérlegében megjelennek a jónak azon erői, amelyek nélkül a társadalmi rendre irányuló programjaink – a békével és az igazságossággal szembenálló érdekek erőszakos nyomása miatt – nem valósulnak meg, hanem megmaradnak elvont elméletek szintjén.”

Ezért helyes, hogy a CELAM aparecidai záródokumentuma az evangelizációval foglalkozik. Mert éppen azáltal – és csakis azáltal – lesz az Egyház képes napjaink kihívásait megválaszolni, ha újra átéli a találkozást Jézussal és Örömhírével.

Az év további fontos eseményei

Az idei év kiemelkedő egyházi eseményei között említette XVI. Benedek a Kúria munkatársai előtt elmondott beszédében a kínai katolikusokhoz írott júniusi levelét. Amelyben nemcsak szolidaritásáról biztosította, de emlékeztette is őket a katolikus hagyomány és a II. Vatikáni Zsinat egyháztanának bizonyos vonatkozásaira. Továbbá néhány iránymutatással szolgált a kínai egyház „kényes és összetett problémái” tekintetében, kifejezve a Szentszék párbeszédkészségét az ottani világi hatóságok felé.

Röviden megemlékezett ausztriai és loretói látogatásáról is, majd a nápolyi út kapcsán felidézte a 138 muzulmán vallási vezető közös levelét, amelyben együttműködést ajánlottak a keresztény egyházak számára. A Pápa a levélre válaszul megerősítette, hogy a kölcsönösség biztosítása képezi – elsősorban a vallásszabadság terén – a minden egyéb területen folytatandó együttműködés elengedhetetlen előfeltételét.

A szekularizmus nyomása

Az elmúlt év szintén visszatérő témája volt a szekularista gondolkodásmód kritikája. A Szentatya szavai határozottan a szembeszállásra buzdítottak: „Nem szabad illúziókban ringatnunk magunkat – mondta – nem csekély gondot okoz napjaink szekularizmusa”. Pontosabban az, hogy a szekularizmus ki akarja magának sajátítani a racionalitást, s ezáltal a vallást száműzni a nem értelmes dolgok kategóriájába. „Mi ezt tudjuk, és ismerjük korunk küzdelmeinek fáradságait. De tudjuk azt is, hogy az Úr megtartja ígéretét: „Íme én veletek vagyok mindennap, a világ végéig’ (Mt 28,20).”

Érszegi Márk Aurél/Magyar Kurír

www.magyarkurir.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés