A Steady as she goes, aminek a youtube.com-on már megtekinthető a klippje, számomra egy nagyon kellemes kis nóta. A szaggatottság és a dallamosság egyszer egyszerre van jelen, majd a refrén elején egy egységgé keveredik, és hullámként söpör. A Store bought bones-ról tényleg a Led Zeppelin jutott eszembe, és az orgona hang annyira feldobja az egészet, hogy tényleg remekül egészíti ki a refrén szövegének kavargását és ismétlését. A gitárszóló sikító, és Jimmy Page játsza a kis lelkemben, nem is a valódi gitáros.

A következő szám, amit egy csoportba sorolok az előzőekkel a hangzásvilágukat tekintve, a Hands. A szinte klasszikus és fantasztikus módon kezdődő gitár és dob témát kb ötször meghallgattam a 33. másodpercig, aztán egészítettem ki az egészre. El kell mondanom, hogy első hallgatásra tetszik a szöveg, és az ének, nem beszélve az igazi érzéssel eltöltő vokálról, ami számomra a hangnem és magasság miatt élvezetes (ez egyébként minden számra igaz). A dal úgy mászik az ember fejébe, hogy észre sem veszi, és csak huhog az utcán.

Az Intimate Secretary zúgása a Whola lotta love vonás számomra, és még sok más szám, amiben ugyanazt a hanggerjesztőt vagy mit használtak Plant-ék. A napsütéses tájat nézve a buszból olyan érzésem volt ezt hallgatva, mintha egy másik országba, egy másik világba tartanék - irány Csodaország.

A Blue Veins egy remek blues. Nem tudom, hogy sírjak rajta, vagy csak feküdjek mozdulatlanul csukott szemekkel, vagy üljek magamba roskadva, előre hátra dölöngélve, és fejemet forgatva. A rendkívül egyszerű, de annál érzékibb zene lehúz és felrepít egyszerre. És bár unalmas lehet, hogy mindig a Zepp-el példálozok, de itt Plant hatása van Jack White-nak.

A Level kezdetén levő kis énekhangok vízcseppekként, visszhangként hatnak, mint utána a billentyűhangok is. Kemény gitártémája éles ellentétben áll ezzel, mégis egészként érvényesül, pontosan a mássága miatt.

A Call it a day egy hajnal vagy este számomra, amikor az álmosság uralkodik az emberen. Ezzel ellentétben a Yellow Sun egy vidám, bolondos kis nóta, aminek a klippjét úgy tudnám elképzelni, hogy az együttes együtt sétál és fut egy virágos mezőn, néha ülnek, fekszenek, majd ugye naplementét néznek, és rajzolt csillagok vannak az égen.

A Together egy kedvesen melankólikus orgonás megoldás.

Számomra ez egy nagyon szeretnivaló album, amit az is bizonyít, hogy a hallgatásával sikerült két elemet is lemeríteni ma az mp3 lejátszóban. Igazi utazás a nyúl üregén át egy új kis világba, vissza az időben, térben, magunk mögött hagyva minden alantasságot és gondot.