John Frusciante: To Record Only Water For Ten Days

(Warner)

John Frusciante, a Red Hot Chili Peppers gitárosa szólólemezzel jelentkezett, olyannyira szólóval, hogy mindent ő játszott fel rajta (na, jó, a dobokat a dobgép, de azt is ő programozta). Pont olyan, mint egy demo, de nem akármilyen demo.

Nem ez Frusciante első szólómunkája: a kilencvenes évek közepén, mikor hat éven át nem volt a Red Hot Chili Peppers tagja, és nagyon súlyos heroinfüggőségével küszködött, már voltak kiadványai, egyesek számára hallgathatatlan, mások számára zseniális albumai. Azokhoz képest ez az új lemez valóságos popzene, nem hiába készítette egy olyan ember, aki a halál széléről tért vissza (és nemcsak a produktív életbe, de a RHCP-be: az 1999-es Californication album már ismét vele készült, és a zenekar legérettebb, művészileg legértékesebb lemeze lett, elődjeihez képest kifejezetten hippis beütésű - ami elsősorban Frusciante hatása). Amit itt - 42 perben, 15 dalban - hallunk, annak nem sok köze van a Red Hot Chili hangzásához, inkább afféle személyes demófelvétel, minimálprimitív (néha túl is vezérelt) gépi dobok és szintimotívumok fölött gitározza és énekli szomorú dalait Frusciante, semmi funk-dög, egyszerű, hippis pengetés. Megkínzott ének, kontemplatív, önelemző szövegek, szívbemarkolóak, akárcsak az egész lemez, zenéstől, aurástól - többet mondanak erről a kivételes rockzenészről, mint ezer pszichológiai tanulmány. A kiszerelés, a csomagolás ne riasszon el senkit, ez itt egy fontos lemez.

külső: 4/10

belső: 9/10