Az oldalt megvettem!
Nemrég kezdtem bele, és átalakítom Time warpos oldalra.Nagyon szeretem ezt a műsort, és mások is kedvelik, és remélem hogy sokan látogattok ide majd.Az oldal jövő hét végére lesz talán kész, addig is itt egy kis ízelítő -egy interjú, hogy addig ne unatkozzatok!:)
Time Warp - Interjú Jeff Liebermannal
Négy diploma, egy folyamatban lévő doktorátus, egy kinetikus zenegép és egy zenekar... csak néhány dolog, amivel a Discovery Chanelen látható Time Warp harmincéves műsorvezetője, Jeff Lieberman eddigi életét töltötte. A Miamiban felnőtt Jeff a zene után hamarosan a tanulmányi versenyek világát is felfedezte, így a középiskola után egyenes út vezetett a rangos Massachusetts Insitute of Technologyra. Az egyetemtől azóta sem tudott elszakadni, jelenleg is itt dolgozik doktorátusán, és ha ideje engedi, zenél, fotózik, feltalál és lelassítja nekünk a világot.
- Több tucat forgatáson vagytok túl eddig. Történt valaha olyan, hogy nem sikerült lefilmezni azt, amit akartatok?
- Jó is, hogy kérdezed, mert pont két nappal ezelőtt forgattunk a bacilusokról. Ez már a második évadhoz készül, nem tudom, hogy ti most épp hol tartotok a sorozatban...
- Az első évad közepén...
- A második évad itt nálunk, Amerikában április közepén fog adásba kerülni, úgyhogy most épp rengeteg új részt forgatunk. Ezek közül az egyik, amelyik a legjobban izgatott engem, a baktériumok terjedését vizsgálja, hogy hogyan terjednek nem csak emberről emberre, hanem különböző tárgyakon keresztül is. Van egy csomó közhiedelem erről, hogy például, ha betegen belemártod a kezed a kajába kétszer, akkor a bacik vajon az ételeden fognak landolni? Vagy mi történik valójában akkor, amikor köhögünk és tüsszögünk? A tüsszögésre amúgy nemcsak mi voltunk kíváncsiak, rengetegen kérték tőlünk, hogy filmezzük le. Mindenki látni akarja a tüsszögést, ez a leggyorsabb dolog, amire az ember képes. Körülbelül 75 km/órás sebességgel jönnek ki a bacilusok a szádon és az orrodon, szóval elég gusztustalan, ugyanakkor még szórakoztató is lehet.
- A tüsszögés nekem nem tűnik annyira bonyolult műveletnek filmezés szempontjából. Miért nem
jött össze?
- Így van, ennek elvileg nagyon könnyűnek kellene lennie. Senki nem volt náthás, úgyhogy szereztünk tüsszentőport, ami legnagyobbrészt nagyon finomra őrölt bors. Volt egy önkéntesünk, aki vagy húsz percen keresztül szippantotta a borsot a dobozból, és semmi nem történt. Matt (Matt Kearney, a műsor operatőre - a szerk.) is megpróbálta, ő sem tudott tüsszenteni tőle. Egy egész rakás embert kipróbáltunk, és mindenkinek elkezdett fájni és vérezni az orra a dologtól. Végül a stáb egyik tagját ültettük le a kamerák elé, aki allergiás a kutyákra és odahoztuk a főbérlő kutyáját. Képzeld el, hogy még ez sem jött be. Az egyetlen tüsszentést a stáb egyik tagja produkálta tízméternyire a forgatási területtől, teljesen véletlenül. Három órán keresztül próbáltuk lefilmezni, ahogy valaki tüsszent a kamera előtt, és nem sikerült. Ez volt a legutóbbi olyan eset, amit nem sikerült összehozni, de újra meg fogjuk próbálni. A helyzet az, hogy elképesztő nehéz nem spontán módon tüsszenteni vagy legalábbis valami hasonlót produkálni.
- Mi volt a legundorítóbb lassított felvétel, amit valaha forgattatok?
- Sok olyan dolog volt, amit már alapból visszautasítottam, így nem is forgattuk le. Őszintén szólva, nem tudok olyat mondani, ami undorító lett volna számomra. Mindenképpen volt néhány meglepő forgatásunk, de erről azt tudom mondani, hogy minél nagyobb pontossággal tudom megjósolni a tudomány segítségével azt, ami történni fog, annál kevésbé tűnik ez meglepőnek vagy épp gusztustalannak. Inkább egyre érdekesebbé válik, és a cél számomra valahol az is, hogy meglássam ezeknek a gyakran teljesen hétköznapi történéseknek a szépségét. Az emberek a testünk nagyon sok funkcióját tartják undorítónak, miközben ezek mind létfontosságúak a fennmaradásunkhoz. Ha ezt belátjuk, akkor az undor is átalakul egyfajta megértéssé.
- Bár még mindig nagyon fiatal vagy, rengeteg dologgal foglalkoztál már életed során. Van, amit
még mindenképpen szeretnél kipróbálni?
- Hát, nagyon remélem, hogy ez még csak a kezdet, de majd meglátjuk, mi lesz. Nagyon sok energiát fektetek most az írásba, két éven belül remélhetőleg megjelenik a könyvem arról, hogy hogyan szerethetjük meg a tudományt, különösen a műsorban is látott kísérleteken keresztül. Nem tudom, hogy milyen a helyzet nálatok, de az Egyesült Államok oktatási rendszere messze nem fektet megfelelő hangsúlyt a tudományos tantárgyakra. A gyerekek nem úgy nőnek fel, hogy bármiféle izgalmat is kiváltana belőlük a matek vagy általában a tudomány. Ez nagyon rossz, sőt az egész világ számára kritikus helyzet, és az egyetlen ok, amiért a
Time Warpot csinálom. Rengeteg ötletem van arra, hogy a jövőben hogyan lehetne változtatni ezen és hogyan lehetne visszahozni az iskolákba a tudományok szeretetét. Jó lenne, ha a következő generáció már úgy nőhetne fel, hogy őszintén és magától érdeklődik a matek, a fizika vagy a kémia iránt, nem nekünk kell meggyőzni arról, hogy szeresse. Csak meg kell mutatnunk, mi minden rejlik a tudományban.