Osztrovszkij: Tudod, mi a bánat?

Ülni egy csendes szobában,

s várni valakire, aki nem jön többé.

Elutazni onnan, ahol boldog voltál,

s otthagyni szíved örökké.

Szeretni valakit, aki nem szeret téged,

könnyeket tagadni, mik szemedben égnek.

Kergetni egy álmot, soha el nem érni,

csalódott szívvel, mindig csak remélni.

Megalázva írni könyörgő levelet,

sirdogálva várni, soha nem jön rá felelet.

Szavakkal idézni, mik lelkedre hulltak,

rózsákat őrizni, melyek megfakultak.

Hideg búcsúzásnál, forró csókot kérni,

mással látni őt, nem vissza fordulni.

Kacagni boldogan, hazug lemondással,

otthon leborulni, könnyes csalódással.

Aztán átvergődni hosszú éjszakákat,

imádkozni azért, hogy Ö meg ne tudja mi is az a bánat.