A gothic mentalitás

Mielőtt belekezdenék, leszögezem, hogy nem általánosítok, mert mint minden szubkultúrában, itt is az emberek metalitása különböző, nincs két egyforma. De hasonló van. És erről lenne szó
Szóval bármilyen furcsa is, a gothic nem a végtelen pesszimizmusról szól... legalábbis szerintem nem. Igen, vannak időszakok,amelyek nehezek az ember életében és ezért hosszabb-rövidebb ideig kilátástalannak ítéli a helyzetét, de azt remélem tudjátok : hullámvölgyben élünk : egyszer fenn, egyszer lenn... tehát amikor lenn vagy akkor is valahogy ha csak egy picit is,de utána fenn... Az már más kérdés, meddig vagyunk lenn illetve fenn...
Szóval ha a végtelen pesszimizmus, kilátástalanság, s a dolgok végleges megromlása... emberek, akik már nem tudnak hinni, bízni. Az ilyen kétségbeesés, az élet tengerében való fuldoklás vonhatja maga után a depressziót,öngyilkosságot... nos itt kitérhetnék a gruftikra, de róluk már írtam. Szóval kanyarodjunk vissza a goth-ok hoz. Ha most ők ennyire nem várnának senkitől és semmitől, magától az élettől sem semmit, akkor már valószínűleg -a lelküket ismerve- már nem lennének az élők között. De mégis itt vannak! Arról van szó, hogy valami más megközelítéssel próbálják meg élni az életet. Tehát, ha a sorsuk nem adta meg azt, amire szükségük van, akkor azt, vagy az ahhoz hasonlót akarják megtalálni, de az említett más megközelítéssel. Szóval nem az élettől való teljes elfordulás,teljes magány és halálvágy van az elmékben,  hanem egy olyan "optimuzmus" amely noha nem a végtelen reményekről, de arról szól, hogy próbálkoznak, törekednek a boldogságra, de nem úgy, ahogy az átlagember. Felvállalják a külsejükön a gondolkodásuk, amely nem (csak) komor és depresszív, hanem komoly,és  tisztában van a dolgok sötét oldalával.
Egy különös szemszögből szemléli a világot: egyszerre látja a szépet, és a pusztulást,hanyatlást is. Egyszerre érzi az édeset, a keserűvel!
(Regény írással is próbálkozom, és most abból idéznék pár sort) :
>>>>Látom, ahogy váltakoznak az évszakok. A városban lassan tavaszodik, a folyó a jégből felenged, a virágok az illatukkal melengetnek. Én mégis Kárhozottak földjére, az örökké tartó ősz világába tartok. És azért, mert oda AKAROK tartani. Hát nem nagyszerű? Már nem csak a tavaszt, a szépséget, a tökéletességet akarom! Látom a szépet, de látom a romlást, a hanyatlást, a pusztulást. Látom őket együtt! Mint amikor Kárhozott föld és a város határán állok! És nem menekülök ösztönszerűen az ősz, a hanyatlás elől, nem , sőt, ha arra visz a sorsom, hát arra megyek!<<<<

Szóval a gothic mentalitás elég különleges... a gothok, akik gyakran érzik/tudják hogy nem túl sokat lehet tenni de mégis küzdenek, hogy fennmaradjanak a víz tetején. Tehát várni nem várnak semmit, de a szívük mélyén remélnek. Másképp közelítik meg, másban találják meg a szépet...mind zeneileg, mind a képekben, szobrokban, temetőkben stb. Mert ez áll hozzájuk a legközelebb. Olyanná válnak amilyenné az élet tette őket, de ez nem egyenlő azzal, hogy elfordultak volna tőle!  Csak más oldalról indulnak útra a közös célért: a boldogságért, a beteljesülésért...