Egy fekete hajú, gyönyörű zöld szemű kisgyerek húzódott közelebb a kandallóhoz tolt karosszékhez, melyben egy barna hajú nő bóbiskolt egy hatalmas pokróc alatt csendesen. A fiúcska meghúzogatta a takarót, mire a nő felijedt, de mikor rájött ki ébresztette, felvette a kisfiút, aki az ölébe kuporodott, és kérlelni kezdte:
- Anya, mesélj! Mesélj megint! – zöld szemében gyermeki izgalom keveredett a lehető legmélyebb tisztelettel, a nő elmosolyodott:
- Dennis, fáradt vagyok, apukád mindjárt haza jön, és mesél neked…
- Te nem szeretsz mesélni nekem! – durcás elfordulása inkább volt zsarolás, mint komoly, de szerencséje volt, édesanyja kezdte a mesét:
- Egyszer volt, hol nem volt, élt egy fiú. Valahol a zord hegyek között, gonosz mostohájától gyötörve dolgozott minden nap. Nem tudott róla, hogy ő más, hogy ő nem rendes ember, hanem királyfi. Mostohája sosem mondta el neki, mert féltékeny volt rá.. Egy szép napon, éppen a 11. születésnapján…
- Nem volt olyan szép nap… - mosolyogott az ajtóból egy magas férfi, haja összevissza állt, pont, mint a kiskölyöké, és szeme hasonlóan zölden villogott. Dennis kiugrott anyja öléből, és nekiállta húzkodni apja nadrágját, hogy vegye fel, meg is tette, párszor körbe-körbefordult vele a lakásban, majd letette, és a karosszékhez sétált, lehajolt és megcsókolta a feleségét, aki rosszallóan nézett rá:
- Akarod te folytatni a mesét? – Harry elmosolyodott:
- Persze, Hermione, de csak egy kicsit, ma még vissza kell mennem a minisztériumba, van egy kis elintézni valóm.
- Sejtem, nélküled megáll az élet. – Átültek a kanapéra, és a férfi szórakozottan a fejét kezdte vakarni:
- Hol is tartottál szívem? – a kisfiú felugrott a kanapén:
- A szülinapnál… - majd visszamászott anyja és apja közé
- Ja, igen megvan, tehát egy komor, esős napon egy óriás csöngetett be, boldog szülinapot kívánva a kisfiúnak, és elvitte őt egy varázslatos helyre, ahol őt, mint király tisztelték. Sokáig boldog volt, de aztán jöttek a gondok. Az egész ország sorsa a kezébe került, és neki kellett megakadályozni, hogy a gonosz sanyargassa népét. Először vándorútra ment, ahol próbákat kellett kiállnia, próbára tették az eszét, a higgadtságát, az erejét, a végén, pedig ki kellett állnia a gonosz ellen, ahonnan nyertesen távozott. Ezek után a Gonosz máshogy tört hősünk és népe életére. Csúnya és alattomos praktikákkal megszállt egy lányt, és arra kényszeríttette, szabadítson ki egy szörnyet, aki megöli őt. Persze nem kellett félteni, megküzdött a bestiával, és győztesen tovább kormányozta országát. Nem sokkal később újabb próbatételek vártak az ifjúra, miközben minden sarokban a Gonosz figyelte. És aztán ott állt vele szemtől szemben… - Dennis felugrott újra:
- Sikerült neki? Legyőzte, igaz apa?
- Ne ugorjunk ennyire előre, előtte mesélek valami nagyon vidámat. Képzeld a fiú egyszer szerelmes is lett, egy távoli országban tartották fogva a lányt, de ő mindent megtett érte, hogy az övé lehessen… - Hermione köhintett egyet – Valami baj van?
- Engedd, hogy folytassam – Harry bólintott – A lány nem volt olyan nagyon távoli, csak a herceg a rengeteg egyéb gonosz, miatt nem tudta kiszabadítani a Hétfejű Sárkány karmai közül, vagy nem is akarta…
- Nagyon is kiakarta, csak félt… - a kisfiú felnevetett
- Félt? Egy sárkánytól? Amikor legyőzte a gonoszt? – Harry zavartan folytatta
- Igen, félt, de nem a sárkánytól, hanem attól, hogy a hercegnő visszautasítja…
- Miután megmentette? – nézett érdeklődően Dennis…
- Egyszer majd megérted – vakarta újra a fejét Harry, de Hermione nevetett, és megfogta Harry kezét a kanapé támláján – Akkor folytatom…
- De ne a szerelmes résztől – fintorgott a legkisebb Potter – inkább a Gonosztól…
Jól van… szóval ott álltak egymással szemben, a pálcájukat, izé a kardjukat egymás felé tartva, némán méregetve a másikat. Hosszú csata volt, és nem csak ők harcoltak, körülöttük rengeteg csatlós és hűséges barát csatázott, nem ismerve kegyelmet a másik oldal felett. Hosszú volt, de a herceg győzött, örökre elűzte országából a Gonoszt, átadva az emberek szívét a boldogságnak. Ő pedig megérdemelt hercegnőjével, még most is boldogan él, ha meg nem halt. – a kisfiú egyre lassabban pislogott, Harry az ölébe kapta, és vitte lefeküdni, Dennis egy ásítás közben megkérdezte apját:
- Ha nagy leszek lehetek herceg?
- Ez nem olyan egyszerű…
- De ti megmondanátok nekem, ha az lennék, igaz?
- Ha kiderül, hogy herceg vagy, időben értesülsz róla. – mondta Harry – de most már aludj! – nem kellett kétszer mondani, befordult az ágyában, és nyugodtan szuszogott.
Harry kiment a gyerekszobából, majd benézett a hálóba, Hermione is aludt. Ő elindult a minisztériumba, mert ez nem egy mese, itt nem lehetet teljesen legyőzni a Gonoszt…

Írj kritikát!