4. Fejezet

Másnap reggel vidám madár csiripelésre ébredtem. A nap hétágra sütött, sárgás színbe vonva a szobámat. Egy pár percembe beletelt, mire rájöttem hol is vagyok. Még pár percig lustiztam. Nem igazán akartam kikelni a puha párnák közül.
Amikor megfordultam, hogy megnézzem hány óra, meggondoltam magam. Már µ 11 volt. Csak tudnám, hogy tudtam eddig aludni?! Kinyújtózkodtam, majd kikászálódtam a a kényelmes fekvőhelyből. Mivel tegnap este nem pakoltam ki a ruháimat a szekrénybe, az utazóládámhoz mentem, és onnan vettem ki a ruháimat. Az egyik szürke térdnadrágomat, és piros pólómat vettem fel. Megfésülködtem, majd kimentem a szobából. Ahogy elindultam a lépcső felé, a szemben levő szoba felől hangokat hallottam, ezért először oda mentem. Bekopogtam, majd benyitottam. Szokás szerint, a két fiú varázslósakkozott.
-Jó reggelt álomszuszék.- köszönt mosolyogva Harry.
-Azt hittük már fel sem kelsz. – mondta Ron, na persze nem komolyan.
-Ne reménykedjetek.
-Nem is. Tudjuk, hogy egy ideig még a nyakunkon fogsz lógni.- nevetett Ron.
-Hogy valaki milyen vicces?!- közben leültem közéjük. – Na, és mióta játszátok? Tegnap este óta?
-Nem talált. Csak olyan 15- 20 perce.
-Igen mert kábé akkor jöttünk fel.- egészítette ki Harry, Ron mondatát.
-Micsoda történelmi pillanat. Külömben is, mire jó a sakk? Tök nem értem az egészet.
-Tudod ’Mione, egyes emberek szeretik a logikai játékokat, és ez nekik amolyan kikapcsolódás.- okoskodott Ron, közben eltűrte szeme elől egy hajtincsét. Kissé megnőtt a haja.(neki is)
-Akarod, hogy megtanítsunk?- kérdezte Harry.
-Hát,...nem is tudom....- először Harryre, Ronra, majs a sakktáblára néztem.- .. végülis miért is ne? Igen, tanítsatok meg.
Tényleg kíváncsi lettem , hogyan kell játszani. Tudom, két éve még inkább az olvasást választottam, de most komolyan meg szeretném tanulni. Remélem egyszer sikerül legyőznöm Ront, vagy Harryt.
-Rendben. Akkor...-kezdett bele a mondókájába Harry.- ...először a bábukkal kezdjük.
Elmondta melyik bábunak mi a neve, és hol van a helyük a sakk táblán. Nem találtam olyan nehéznek. Az első sorban ugyanazok állnak, a másodikban a királyig meg királynőig ugyanolyan sorrendben állnak a bábuk. Utána Ron magyarázta el, melyiknek hogyan szabad lépnie, és mennyit. A királyba meg a királynőbe mondjuk eléggé belegabajodtam, na és abba, hogy mikor van sakk vagy sakk matt, amit mellesleg Harry magyarázott el.
-És még valami, - mondta Ron, miután befejezték a sakkórát, - mindig a fehér kezd.
-Oké. Hát, nem tom. Megpróbálhatjuk.
-Szuper. Szerintem úgy csináljuk, hogy először Harryvel vagy velem leszel, és akkor valamelyikőnk segít neked.
Egy- két órán keresztül ez ment, aztán már nem tudtam tovább ülni. Kétszer nyertem Ron segítségével, és ugyanennyiszer Harryvel. Egyedüll persze úgy megvert Ron, hogy csak úgy néztem.
-Én elfáradtam az ülésben. – mondtam, közben felálltam a két fiú közül, és nyújtózkodtam egyet, aminek a következtében a hasam kilátszott egy kissé, ami Ron pillantását odacsalta, így gyorsan normális testhelyzetbe váltottam. – Asszem lemegyek a konyhába. Enni szeretnék valamit, mert nem reggeliztem, és már éhes vagyok.
-Mi is megyünk.- mondták a fiúk.
Együtt lementünk az alaksorban levő konyhába. Mrs. Weasley az asztalnál ült, és egy receptkönyvet olvasott. Ahogy láttam, a címe „Főzzünk Varázslatosan” volt.
-Szervusztok!- köszönt nekünk. Hangja kicsit szomorúan csengett.
-Jó napot Mrs. Weasley.- köszöntem vissza Ron anyukájának.
Mind a hárman leültünk az asztal egyik oldalára, Mrs. Weasleyvel szemben.
-Jó sokáig aludtál Hermione.-mondta az asszony. - Biztos éhes lehetsz már. Máris csinálom az ebédet, csak elolvastam a receptet hozzá...De segíthetnétek majd.
-Apa mikor jön meg? - kérdezte Ron.
-Csak késő este. Nagyon sok munkája van.
Egy kis ideig még beszélgettünk a fiúkkal , majd Ron anyukája megkért, hogy segítsünk neki. Én megterítettem, amíg Harry előszedte az edényeket, Ron pedig a főzéshez való hozzávalókat vette ki a hűtőből.
Hagy hamar aztán készen lett az étel. Az étkezés csendben telt, ugyebár nem igazán beszélgethetünk ilyenkor. Azután megköszöntünk az ebédet, és felmentünk az emeletre.

****

Az elkövetkezendő napok hamar elteltek, de vidáman. A két fiúval sokat viccelődtünk, és emiatt magamon is csodálkoztam. De legalább jól éreztem magam.
Ma már reggel óta szakadt az eső. Amilyen az idő volt, a kedvem is olyan lett. Bár szerintem mindenki így van ezzel. Na jó, kettő kivételt ismerek.
Már délután 5 felé járt az idő. Úgy gondoltam, inkább befészkelem magam az ágyamba, és megcsinálom a mágiatörténet leckét. Most egy kis csendre vágytam, így valahogy olyan nyugodtnak éreztem magam. Az ablakpárkányon kopog az eső, én a puha ágyon ültem, a lámpa fényében. Mostmár csak a kakaó hányzott. De nem volt kedvem lemenni és csinálni egyet magamnak.
Szorgalmasan körmöltem a pergamenre, történetesen egy négy tekercses házidolgozatot kell megírni a 18. században létrejött Mágiaügyi Minisztériumról, és legelső mágiaügyi miniszterekről. Ez legalább még érdekes is volt, nem úgy mint a koboldfelkelés vagy a többi zagyvaság.
A harmadik teleírt pergamen után fel kellett állnom, mert nem volt kéznél több. Az éjjeliszekrényemben kotorásztam, amikor egy hangot hallottam az ajtó felől.
-Szia. - köszönt Harry. - Nem zavarok?
-Szia, dehogyis, ülj csak le, ...épp...áh megvan.- a kezembe vettem az üres pergamen tekercset, közben ránéztem Harryre, majd.....
BUMMM!!!
A kezemmel véletlenül levertem a tintásüveget a padlóra, és sajnos minden olyan lett.
-A francba!!! Hogy az a.... - fakadtam ki, nem kissebb dühhel a hangomban.- Az egész ruhám olyan lett....Jaj, hogy lehettem ilyen béna?!
-Gyere, segítek.- mondta Harry , aki nyomban felpattant.- Hé, nehogy összeszedd az üvegszilánkokat. El fogják vágni a kezed.
-Leszaladok, és kérek valami rongyot Mrs. Weasleytől.
-Rendben. De várj, először töröld meg a kezedet. Azok is csupa foltosak.
A zsebkendő tartóból kiszedett nekem párat, és azokkal együtt elindultam kifelé.
-Addig én összeszedem a szilánkokat.
-Álljon meg a menet! Ha én nem szedhetem őket össze, akkor te sem mert neked is elvágják a kezed.
-Jaj, dehogyis Hermion....
-Nincs de! Nem szeretném és kész. Inkább hozok seprűt is.
Szerencsére hamar helyre hoztuk a tintás problémát. Átöltöztem a fürdőben, a ruháimat ott hagytam mert Mrs. Weaslez mondta, hogy majd kimossa őket, és visszamentem Harryhez.
-Hú, ne haragudj. - mondtam neki.
-Nincs semmi.
-Amúgy miért jöttél? Mármint nem baj, csak kérdezem.
-Gondoltam átjövök beszélgetni. Ron kapott egy kis feladatot Mrs. Weasleytől, én meg nem igazán tudtam mit csináljak egyedül, ezért inkább átjöttem.
-Értem.
Leültem az ágyamra, neki dőltem a falnak, Harry pedig velem szemben ült le.
-És mi jót csináltál?
-Tanultam. Megcsináltam, illetve majdnem megcsináltam a mágiatörténet leckét. Még nem tudtam befejezni.- Harry erre elmosolyodott. - Remélem nem fogsz nevetni?!
-Méghogy én? Ugyan....Én már megcsináltam.
-Tényleg?
-Aha, de a többivel még nem vagyok kész. Amúgy visszajössz majd, miután pár nap múlva haza mész? ....Na ezt jól megfogalmaztam.- tette hozzá szemeit megforgatva.
-Azt hiszem igen. De hogy fogok visszamenni?
-Úgy ahogy jöttél.
-Oh, oké.-sóhajtottam egyet.
-Nem szereted?
-Nem igazán. Mindig tök rosszul leszek.
-Akkor egy cipőben járunk. Én sem szeretem. De sajnos jelenleg nincs más választásunk.
-Ennek a háznak a kandallóját figyelik a ministérium emberei?
-Nem, mivel nem tudnak a Grimmauld tér 12.-ik házáról.
-Hogy hogy?- kérdeztem meglepedten.
-Gondolom annak idején, Mrs. Blackék nem kötötték a minisztérium orrára, hogy hol laknak.
-Akkor jól tették.
-Szerintem is. Így legalább nem tudják hol van a Főnix Rendjének a főhadiszállása.
-És így azt sem tudják, hogy mi is itt vagyunk. - tettem hozzá.
Eléggé elmerültünk a beszélgetésben. Még beszélgettünk a Főnix Rendjéről, majd az itteni "életről".
-Amúgy miért nem látom soha Sziport?- kérdeztem. Ezidáig egyszer sem láttam, ezért gondoltam megkérdezem.
-Mert elpusztult.
-Mikor? Vagy hogyan?- eléggé megdöbbentem. Na jó, legyünk őszinték, tényleg nagyon furcsa és barátságtalan volt, de akkor is sajnálom őt.
-Nem tom pontosan. Csak annyit tudok, hogy megérkezésünk előtt két héttel meghalt. Mr. Weasley mondta.
-Értem. Sajnálom szegénykét, de talán így jobb volt. Már nagyon idős volt.....Huh, mennyi az idő?
-Még csak fél 9 van. Nem olyan késő az. Vagy dolgod van még?
-Nem nincs. Vagyis lenne, de az ráér holnap.
-De ugye nem zavarok?!- kérdezett vissza egy pici ingerültséggel a hangjában Harry.
-Jaj, dehogyis. Miből gondolod?
-Nem tom. Csak feltűnt hogy jó párszor ide-oda nézel, meg látom rajtad hogy fáradt vagy.
-Igaz ami igaz, fáradt vagyok. De még szeretném ha beszélgetnénk.
-Akkor maradok még.
-Ugye én sem zavarlak téged?!
-Szerinted miért jöttem át Hermione?
-Hogy beszélgessünk?
-Pontosan. Ha nem akartam volna, akkor nem jöttem volna.
Még majdnem egy órán át dumcsiztunk, azután már mind a ketten fáradtak lettünk, én meg még fürödni is el akartam menni. Így hát összeszedtem a holmimat, és Harryvel együtt kimentem a szobából.
-Hát akkor jó éjszakát. - köszöntem el. - És köszi ezt a kellemes estét.
-Én is köszi. Jó éjt neked is.
Elindultam felfelé a lépcsőn. Nem hallottam ajtó csukódást, ezért a lépcsőfordulóból visszanéztem. Harry nekidőlt háttal állt az ajtónál, majd rámnézett. A falon égő gyertya megvilágította az arcát, és láttam zöld szemeit, amikben megint megcsillant valami. Gyorsan tovább mentem, nem akartam, hogy azt higgye, leskelődöm. Becsuktam magam után az ajtót, majd a ruháimtól megszabadulva beálltam a zuhanykabinba. Nagyon jól esett a meleg víz érintése a bőrömön, mert eléggé hűvös volt a levegő a ház többi részében. Nagyhamar aztán megtörölköztem, felvettem a hálóingem, és a félhomályban lesétáltam a lépcsőn.

Írj kritikát