2.Fejezet

Ahogy anyuval megbeszéltük, olyan 5 óra felé beszálltunk a kocsiba és elmentünk a belvárosba, hogy beszerezzünk pár dolgot. Szerencsére nem volt akkora forgalom. Az egyik nagyobb bevásárlóközpontba mentünk. Anyu mondta hogy szedjem össze a zöldségeket, addig ő megveszi a többi dolgot. Mivel elég gyors tudok lenni vásárlásban, hamar végeztünk. Sajnos haza felé úton nem volt olyan szerencsénk. Mivel mindenki ekkor ment haza a munkából, elég nagy forgalom volt. Olyan minden második percben meg kellett állnunk. Már annyira unatkoztam, hogy bekapcsoltam a rádiót, amit mostanában elég sokszor teszek meg. Na persze nem azért mert imádok rádiót hallgatni, hanem hogy tudjam, történt-e valami dolog ami kapcsolatban lehet Voldemorttal. Sajnos sokszor hallottam olyan hírket amikben furcsa halál esetekről van szó, és találgatások hogy miért vannak zöld jegyek , a halottak házaik felett. Én tudom. A halálfalók küldik fel a Sötét Jegyet az égre, miután megöltek valakit. De ez annyira szörnyű hogy egyszerűen beszélni sem tudok róla. Nagy hamar aztán haza is értünk. Anyának segítettem kipakolni, majd elköszöntem tőle és elmentem a szobámba. Még csak este nyolc volt, de úgy döntöttem hogy inkább elmegyek aludni mert fáradt voltam. Átöltöztem hálóingembe ű, fogat mostam, majd bebújtam az ágyamba, és szinte azonnal elaludtam.
****

Már egy hét telt el azóta, hogy beszéltem Harryvel és Ronnal telefonon. Megcsináltam a bájitaltan, átváltoztatástan, és a mágiatan leckét, amit nyárra kaptunk. Állítom hogy a két fiú még hozzá sem kezdett. De végülis ők fiúk. Mit várhatna tőlük az ember?! Egyik nap aztán megkaptam életem legfurcsább levelét. A fotelomban ültem az ablak mellett, és a Reggeli Próféta aznapi számát olvastam, amikor kopogásra lettem figyelmes. A hátam mögötti ablak felől jött. Amikor felálltam, láttam hogy Hedvig ücsörög az ablakpárkányon. Kinyitottam az ablakot, beröppent, majd letetlepedett a fotel karfályára. Levettem a küldeményt a lábáról és elolvastam. Annyira felhúztam a szemöldökömet meglepetésemben, mint még soha. A kicsi lapon csak ennyi állt.

Hermione, nektek van kandallótok? Kérlek azonnal válaszolj és küld vissza Hedviggel.

Harry

Eléggé meglepődtem. Minek kérdezi, hogy van-e kandallónk? Kettő is. Egy a nappaliban, egy pedig anyáék hálószobájában. Ráfirkantottam egy igent a kis cetli hátoldalára, majd felkötöttem Hedvig lábára. Ő barátságosan huhogott egyet miközben kirepült az ablakon, majd eltűnt a nap ragyogó fényében.
Úgy döntöttem, nem folytatom az olvasást. Kissé unalmas volt. Aztán támadt egy ötletem. Leszaladtam a konyhába, Csámpás épp hogy el tudott előlem ugrani. Anya nem volt ott, így a nappaliban kerestem őt, ahol meg is találtam. Egy könyvet olvasott, miközben teát iszogatott. Odamentem hozzá és leültem mellé.
-Anya, süthetek almássütit? – kérdeztem tőle.
-Persze kicsim.
-Köszi. Oda tudnád adni a receptet?
-Igen, máris megkeresem.
Felállt a szófáról, és odament az egyik könyvespolchoz, amin recept könyvek százai vannak. Nagyon szeretek sütögetni, hátmég anya. Három polc van tele velük. Aki nem ismer minket, azt hihetné a könyvek láttán, hogy mesterszakácsok laknak ebben a házban.
Szóval a kis szerzeményemmel kivonultam a konyhába, majd összeszedtem a hozzávalókat. Nem volt nehéz kikeverni a tésztát, mondhatnám „nálam ez már rutin munka”. Aztán megpucoltam pár almát, felszeleteltem őket, és hozzáadtam a tésztához. Egy olyan 15 perces keresgélés után, találtam is egy megfelelő tepsit, így beleöntöttem az almástésztát, majd beraktam a sütőbe. Amíg a süti sült, elmosogottam. Hamar kész lett, kb. 3ö perc alatt. Az illata isteni volt, szerintem a szomszédban is érezték. Szortam rá porcukrot, majd leraktam a konyha asztalra letakarva egy konyharuhával, de előtte még ettem egy szeletet belőle.
****

Másnap reggel, reggeli közben, megint jött egy huhogó vendégem. Hedvig egy újabb levelet hozott. Felálltam az asztaltól, és kinyitottam neki az ablakot. Apa nem nézte valami jó szemmel, mivel nem nagyon szereti hogy baglyok hozzák nekem a leveleket. Már mondtam neki, hogy varázslóvilágban ez így szokás (kb. minden évben kétszer), de ő kitart amellett , hogy a mi világunkban levő (pontosabban mugli) posta a legmegbízhatóbb. Ugyanis apa szavait idézve, „mi van ha eltéved az a madár?”
-Szervusz Hedvig!-köszöntem a hóbagolynak és az ujjammal megsimogattam a a fejét. Leszedtem a levelet a lábáról, ő pedig kiröppent az ablakon.
Megint csak egy rövidke üzenetet kaptam, amiben a következő szavak álltak:

Legyél este 6-kor a nappalitokban. Ez lesz a meglepetés.

H.

Erre megint érrtetlen képet vágtam. De tudtam hogy Harryék nem viccelnek ilyennel, szóval este ott leszek a nappaliban.
-Ki írt Hermione?-kérdezte anyu miután ivott a kávéjából.
-Harry. De csak egy rövidke üzenetet.-mondtam fel sem nézve a reggelimből.
-Ja, hogy ő.-mondta anyu huncut mosollyal az arcán, ahogy a szememsarkából láttam. Nem tudtam mire vélni, így megkérdeztem tőle.
-Mi van? Miért mondtad a „ja hogy ő”-t így?-kérdeztem értetlenül.
-Csak azért, mert akár hányszor róla beszélsz, mindig mosolyogsz és elpirulsz egy kicsit.- mondta kedvesen anya.
-Igen?-kérdeztem döbbenten.- Nekem még nem tűnt fel.
-Nekem már azóta feltűnt, amióta itthon vagy.- Anya elhallgatott, majd halkan mosolyogva hozzá tette.- Tetszik?
-Mi? Ja, ....öhm, hát nem is tudom.-éreztem, hogy arcom vörösödni kezd. Szerintem anya rájött hogy zavarban vagyok.
-Nekem nyugodtan elmondhatod.
-Nem tudom. Lehet, vagyis évvége felé sokkal többet beszélgettünk meg minden....-itt szünetet tartottam- és olyan nem tudom. Nagyon aranyos, meg ha szomorú voltam akkor megvígasztalt. Mintha sokkal közelebbi lenne a kapcsolatunk.
-Értem.
-De légyszí ne mondd el senkinek?!-kértem.
-Ne aggódj kicsim, nem mondom el senkinek. Ez a mi kis titkunk. Oké?
-Oksi.- örültem, hogy anya ilyen megértő.
Este fél hat felé aztán lementem a nappaliba, ahogy azt Harry kérte. Leültem a kanapéra, és az ölembe vettem Csámpást , majd simogatni kezdtem.
-Hát cija kis cicám. Örülsz, hogy itt lehetsz igaz?
Ő persze kifejezetten örült ennek.Apáék felmentek a szobájukba tévét nézni. Azt mondták, nem akarnak zavarni. Csak tudnám miért?! Csámpás bundáját a múlt héten keféltem ki, így most puha és selymes volt. Miközben simogattam, a kandallós dologról gondolkodtam. Vagy 20 percembe telt, mire elkezdett rémleni valami.
-Valószínüleg ide akarnak jönni – gondolkodtam hangosan – de hogyan?- tekintetem megint a kandallóra esett, majd a farönkökre.- Nem tudnak máshogyan jönni, csak... – itt hosszú szünetet tartottam gondolkodás céljából, majd.. – Hop porral! – kiáltottam fel – Ez az , hop porral fognak jönni. De jó.
Annyira izgatott lettem, hogy nem tudtam leülni, így a nappaliban mászkáltam ide-oda. Ez ment már 5 perce, amikor zöld lángokat láttam meg a kandallóban. Nem mentem oda, hanem a kanapé mögül figyeltem. De amikor megláttam Harryt, amint kilép onnan, nem tudtam tűrtöztetni magam. Örömömben felsikkantottam. – Harry!- majd odaszaladtam hozzá, és majdhogynem a nyakába ugrottam.
-Szia Hermione!-köszönt vidáman Harry, miután megöleltük egymást, és adott kettő puszit. Ahogy elengedtük egymást, végig mértem őt szemeimmel. Rájöttem hogy megváltozott az elmúlt hetekben. Valahogy, nem is tudom,..férfiasabb lett. Na persze a haja a régi maradt. Ugyan olyan kócos, mint régebben. És ezt nem azért mondom mert nem tetszik.
-Annyira örülök, hogy végre találkozhatunk.- mondtam szárnyaló örömömben, közben Harryvel szemben álltunk, én pedign nem tudom miért, de egyfolytában a kezeimet tördeltem.
-Én is.- mondta Harry.- Gondolom hamar rájöttél, hogy mire készülünk Ronnal?!
-Hát, az az igazság, hogy kábé 15 perce jöttem csak rá.
-Micsoda?- kérdezte Harry , majd mind kettőnkből kitört a nevetés. – Komolyan csak most? Ezt nem hiszem el. Egy olyan okos lány mint te?
-Esküszöm. Egy csomót gondolk.....
Nem fejeztem be, mivel ekkor Ron is megérkezett. Ő is megváltozott egy kissé. Mostmár két fejjel magasabb volt mint én. Na persze Harry is lealább annyira magas volt mint Ron. Őt is megöleltem, majd mind a hárman leültünk a kanapéra , természetesen én a két fiú közé.
-Szép a nappalitok.- mondta Ron mikötben tekintetét körbejáratta a helyiségen.- Ó, és ott az a zenedoboz. Kíváncsi lennék hogy működik.
-Köszi Ron, a zenedobozt úgy hívják, hogy cd lejátszó. Csak megnyomsz egy pár gombot, és tudsz zenét hallgatni. – magyaráztam neki. Mivel hármunk közül ő az egyetlen, aki nem mugli családban él, sok mindent nem tud még.
-De klafa.- álmélkodott, majd tovább járatta tekintetét a szobán.
-Na, és hogyan jutott eszetekbe, hogy eljöjjetek hozzám?-kérdeztem két barátomat.
-Hát már nagyon hiányoztál nekünk, - kezdte Harry – és úgy gondoltuk, hogy eljövünk hozzád.
-De valami más miatt is jöttünk,- folytatta Ron, közben visszapillantott rám.- azt szeretnénk ha pár napra eljönnél hozzánk a Grimmauld térre.Nagyon szeretnénk, és anya is örülne ha eljönnél.
-Hát még Ginny.-tette hozzá Harry.
-Komolyan?-kérdeztem boldogan.- De kedves dolog tőletek. És mikor szeretnétek ha elmennék oda?
-Hát úgy gondoltuk , hogy ma eljönnél velünk,- mondta Ron- de csak ha szüleid megengedik, és persze ha te is szeretnéd.
-Még szép, hogy szeretnék menni, csak nem tudom anyuék mit fognak szólni....De tudjátok mit? Felmegyek, és megkérdezem tőlük. Addig ti nézzetek körül nyugodtan. Csak ahhoz a kőből készült földgömbhöz ne nagyon nyúljatok, mert az apa kedvence-mutattam az egyik polcra.-Majd ha visszajövök, akkor csinálok nektek egy kis kaját.
-Oké.-felelte Harry- Remélem sikerül meggzőznöd őket.
-Én is. – mondtam izgatottan, és elindultam felfelé a lépcsőn. Aztán a második lépcsőfokról visszaszóltam.-És mennyi időre mennénk?
-Olyan két hétre.-szólt vissza Ron, - Aztán utána meg eldöntöd hogy szeretnél-e maradni.
-Oké, köszi.
Azzal felszaladtam az emeletre.

Írj kritikát