1. Fejezet

Már egy és fél hét telt el azóta, hogy a Roxfort Express megérkezett utasaival a King�s Cross pályaudvarra.Elég csendesen váltunk el Harryvel és Ronnal, mivel Harry még mindig nem igazán tudta feldolgozni Dumbledore halálát. Bár még én sem igazán.Õvolt az egyetlen nagy mágus akinek a kezei között biztonságban érezhettük magunkat, aki megvédett minket Voldemorttól, de ennek most már vége. Nem tudom mi lesz a jövõben, nem tudom milyen megpróbáltatásokon kell keresztül mennünk. De az egyszer biztos, nem lesz már olyan a Roxfortban mint régen.
Nemrég keltem fel, s hálóingemben mentem le reggelizni. Ám mielõtt elhagytam volna a szobámat, megakadt a szemem egy tucatnyi levelen amik az iróasztalomon hevertek szanaszét, zsebkendõ halmazok, cd-k, és tollak között. Tegnap este nézegettem õket. Mindet Harry írta, de akadt köztük olyan is amit Ginny-tõl és Rontól kaptam�. . El- kezdtem könnyezni,.. nagyon szomorú vagyok és rettegek attól, hogy történjen valami a családommal és a barátaimmal. Harryvel szinte mindennap levelezek, és a leveleibõl érzem, hogy meg akar nyugtatni, de õ is ugyanolyan ideges mint én. Mindenki ideges hogy mi lesz késõbb. Kezembe vettem az egyik ilyen levelét, amit tegnap írt nekem.

Kedves Hermione!!!
Tudom hogy nagyon aggódsz, én megértelek. Nekem sem könnyû. De meglátod, minden rendben lesz, fõleg ha megint együtt lehetünk hárman. Csak kérlek, egy valamit ne felejts el , semmiképp ne menj ki egyedül a házból, csak a szüleiddel és a varázspálcáddal.
Jobb témára terelve a szót, velem minden rendben van itt a tudod hol, köszi kérdésed. Nemsokára megkérdezek valamit Mr. Weasleytõl, de az egyenlõre titok. Most mennem kell, nagyon vigyázz magadra.

Szeretettel ölel, Harry

Már egy ideje eléggé megváltozott a kapcsolatom Harryvel. Nem tudom hogyan, de érzem hogy mind a ketten sokkal jobban törõdünk egymással. Mármint miután Piton megszökött a többi halálfalóval együtt, az utána való napokban felfedeztem valami apró csillogást a szemeiben. Akkor még nem tudtam mire vélni, de mostmár sejtek valamit. Egyre többször beszélgettünk kettesben, igaz ezekrõl a beszélgetésekrõl Ron nem igen tudott. De igazság szerint nem is akartam volna ha tudna, és szerintem Harrry sem.
Felvettem a papucsom és a köntösöm, majd lementem a konyhába. Anyu a tûzhelynél tevékenykedett és az illatokból rögtön rájöttem, hogy tejbegrízt csinál. Elmosolyodtam. Imádom a tejbegrízt. Apu az asztalnál ült és újságot olvasott.
-Jó reggelt kicsim.-köszönt anyu amikor az asztalra rakta a tejbergrízt, utána adott egy puszit.
-Sziasztok.-köszöntem én is.
-Gyere ülj le, csináltam neked tejbegrízt.-anyu elég meggyötörtnek tûnt. Amikor apára néztem, õ meglátta és halkan hozzátette � Most ne nagyon beszélj vele mert teljesen ki van akadva, mit írnak az újsagok. A munkahelyérõl van szó. Valam olyasmi hogy egy rakás embert elküldenek mert már túl sokan vannak.
-Micsoda?- kérdeztem vissza döbbenten miközben leültem az asztalhoz.-Ugye õt nem fogják kirúgni?
-Remélem. Bár mivel apád egy magasabb rendbe van beosztva, csak nem teszik meg vele.
Reggeli alatt anyuval beszélgtettem, apa nem igazán akart kibújni az újsag mögûl. A tejbegrízt fahéjas cukorral ettem, ahogy kis koromban is csináltam. Anyu mondta hogy délután elmegy boltba, és kérdezte hogy elmegyek-e vele. Rögtön rávágtam hogy igen. A világért sem akarnám hogy bárhova is egyedül menjen. Nem szeretném ha valami történne vele. Egy jó fél óra után megköszöntem a reggelit, (apa csak horkantott egyet) felmentem a szobámba, és felöltöztem a kedvenc szabadidõ ruhámba. Aztán bementem a fürdõszobámba, és egy 5 perces harc után, sikerült kifesülnöm a hajam.
Kitaláltam, hogy egy kicsit kitakarítom a szobámat. Felhozam az elõszobából a porszivót a szobába. A nagy hangzavar miatt Csámpás úgy döntött hogy jobb lesz ha elmegy a porszívó közelébõl, ezért kiszaladt a folyosóra. Kissé kezdtem unni, hogy annyira hullik a szõre, ezért minden héten kell használnom a porszívót , mert máskülömben mindenhol vörös macskaszõr lenne. Utána leportalanítottam, majd az íróasztalom fiókjait raktam rendbe.
Épp a fürdõmben voltam, és az arcomat mostam meg mert kiizzadtam, amikor anyu bejött.
-Kicsim, az egyik barátod, Ronald keres téged telefonon.
-Komcsi?- azonnal talpra ugrottam, majd leszaladtam a nappaliba és felkaptam a telefonkagylót.
-Szia!-köszöntem vidáman.
A telefon másik végérõl egy szintén vidám ember szólalt meg Ron hangján.
-Szia �Mione. Örülsz?
-Naná, de hogy...te tudod használni a telefont?- kérdeztem nevetve.
-Még szép! Igaz Harry segített. Apa meg majdnem megõrült örömében, a feleton láttán.
-Harry is ott van?
-Igen. Itt ácsorog mellettem, és arra vár hogy beszélhessen veled. Ha látnád ot?!-mondta vidáman Ron.
-Miért, mit csinál, vagy mi?-kérdeztem izgatottan.
-Csak fülig ér a szája. Na de mesélj magadról. Mi jó történt veled mostanság?
-Hát semmi különös. Most takarítottam ki a szobámat,- Ron horkantott egyett, majd nevetve hozzátettem- jaj, ne nevess. Tudod hogy nem szabad még iskolán kívûl varázsolnunk.
-Igen- igen tudom. Aztán még?
-Hát mondom, nem sok minden. Az idõm legtöbb részét itthon töltöm.
-Nagyon jól teszed. Na akkor adom Harryt, mert már nagyon be van zsongva. Örulök hogy dumáltunk. Nemsokára talizunk. Szia.
-Szia,.... oh, várj egy percet még!
-Mire?
-Hogy értetted azt hogy nemsokára találkozunk?
-Majd meglátod. Titok. Akkor szia.
-Oké, majd meglátom....
-Úgy bizony.-mondta egy másik ismerõs hang.
-Jaj harry, úgy örülök hogy beszélhetünk.- alig tudtam elfojtani kitörõ jó kedvem.
-Szia Hermione. Hallom jó kedved van. Mitõl?- kérdezte Harry vidáman.
-Szerinted? Olyan régen beszéltünk mar.
-Húú, nagyon. Kábé két hete?-gúnyolódott fekete hajú barátom.
-Csak egy és fél.
-Elnézést a tévedésért kisasszony. Amúgy miket csinálsz mostanság?
-Hát,...itthon vagyok, délután meg megyek boltba.
-De ugye nem egyedül?- kérdezte aggodva.
-Nem, anyuval megyek. ... De öhm, miért?
A kérdés után Harry nem válaszolt rögtön. Csak annyit hallottam hogy néha beleszuszog a telefonba. Majd halkan, de tisztán, de kivehetöen igy felelt.
-Mert féltelek, és nem akarom hogy bajod essen.
Ezután rajtam volt a halgatás sora. �Mert féltelek.� Vajon ezt hogy értette? Szerintem Harry rájött hogy most mind a ketten zavarban lehetünk, ezért megtörte a �kínos� csendet.
-És õ Csámpással mi újság?
-Most épp az ablakot ostromolja, mivel meglátta a szomszéd macskáját.
-Az érdekes. Na figyelj, mindjárt lejár az idõnk. NAgyon vigyázz magadra.
-Oké, és te is.
-Miattam ne aggódj Hermione. Szia!
-Szia Harry.- köszöntem el kissé szomorúan. Majd a vonal megszakadt.

Írj kritikát