Szerelem...

Szerelem, szerelem, szerelem

De vajon mit jelent szeretni?

Csókot a másik arcára lehelni,

Jóban-rosszban mellette lenni

Betegségben együttérezni,

Szenvedésben vele szenvedni.

Fogni két kezét, arcom arcához ér

S testünk-lelkünk csak egymásra vár.

Szerelem.

Egy szó, mely kimondható,

Kimondható annak, ki e sivár földön

Megtalálta azt,

Ki a talajt csókolja, ha ő elhalad,

S ha bajban van, mindig mellette van.

Hűség és szerelem.

De vajon összeférnek-e?

Hűen, kutyusként egy életre letelepedtél

Amellett kit igazán szeretsz.

Szeretni,

Egy életen át el nem hagyni,

Vigyázni rá, s fogni két kezét

Bármikor, ha baj van, ha nincs.

Szerelem:

Egy szó, mit ha megtanulsz,

El soha ne feledj,

Vigyázz e kincsre,

S tudd mekkora becs.

Mert, ha eljön egyszer a féltékenység

Gonosz fintora,

Csak arra gondolsz majd

Mi ez?

Nem cimbora.

Lesúlyt rád és rá könyörtelen,

Sírsz és azt mondod:

Ó, Istenem!

Jegyezd meg tehát egy életre:

Mit megtanulsz, megszerzel

Azt el soha ne engedd!

Vigyázz rá, ez legnemesebb kincsed

Mit ha elmenni engedsz,

Jobban fog fájni,

Mint akármelyik égő sebed.

Csak szenvedsz, és arra gondolsz:

Ó, jaj nekem! Ez a szerelem?

/LoveUnlove/