Hermione nagyon boldogan ébredt fel másnap reggel. Első dolga volt felöltözni. Majd mikor mindennel kész volt elindult a Nagyterembe reggelizni. A Griffendéles asztalnál már elég sokan voltak. Mosolyogva haladt barátai felé, és végig kedvesét, Harry-t figyelte. Mikor odaárt az asztalhoz, lehuppant a fiúk mellé. Ron azonnal elkezdett faggatózni.

- Na, meséljetek már? Mi volt tegnap?

- Semmi nem volt. – felelte mogorván Harry.

- Akkor Hermione, te mesélj. – folytatta barátunk.

- Tényleg semmi Ron, egy jót beszélgettünk Harryvel. – mosolyodtam el, amit vörös barátom nem vett észre.

- Jaj, most mit kell titkolózni. Egyszer úgyis kiszedem belőletek! – majd felállt az asztaltól és kirobogott a teremből.

- Annyira hiányoztál. – hajolt közelebb Hermione fekete hajú barátjához, és egy puszit nyomott az arcára.

- Nem félsz, hogy meglátnak? – húzódott el Harry.

- Most miért vagy ilyen? – méltatlankodott a lány.

- Miért nem mondhatjuk el Ronnak? Látod mennyire kíváncsi. Előbb- utóbb úgyis észrevesz valamit. – válaszolt a „kis túlélő”.

- Már megbeszéltük, nem? És légy szíves ne legyél ilyen. Tudod, hogy szeretlek. – húzódott közelebb a fiúhoz Hermione.

- Jó, ok, de most menjünk egy olyan helyre, ahol nem láthat senki. – Harry szája már felfelé görbült.

- Menjünk. – egyezett bele a lány.

Felálltak az asztaltól, és elindultak az egyik (még) kihalt folyosó felé. Mikor már nem láttak senkit, meg őket sem látta senki. Harry azonnal lecsapott Hermione ajkaira. Szenvedélyesen csókolóztak, vagy 5 percig, mikor végre elszakadtak egymástól, hogy meg ne fulladjanak a nagy szerelemtől. Jó ideig figyelték még egymás arcvonásait, rezdüléseit. Mindkettőjük szeme csillogott. Tudták, hogy szeretik egymást, szerelmesek. Harry közelebb hajolt a lányhoz, és megcsókolta. Ez a csók lassabb volt. Benne volt a fiú minden szenvedélye, minden érzése a lány iránt. Hermione most érezte először, hogy mennyit jelent a fiúnak, és rájött, hogy Harry tényleg nem csak pár napja érez iránta többet barátságnál. Vége lett a szép csóknak. Hermione megfogta a fiú kezét, és elindultak az első órájukra.

Bájitaltanterembe vezető folyosón végül elengedték egymás kezét, és úgy mentek tovább.

A terem előtt már jó pár diák álldogált. A legtöbbjük Mardekáros. Megálltak nem messze az ajtótól, és beszélgetni kezdtek. Kis idő múlva megjelent a tanár. Piton professzor szokásos fekete öltözékében pompázott. Mindenki bevonult az osztályba és elfoglalta a helyét. Ron is megjelent 1 percen belül, de a professzor akkor is pontlevonással büntette a Griffendéleseket.

- Na, gyerekek ma is egy bájitalt kell elkészítenetek. Ambrózia könnycsepp a neve. Ez egy olyan bájital, amit ha megiszik valaki, akkor kimutatja, hogy szerelmes-e valakibe vagy nem. – Piton gúnyosan mondta az utolsó mondatot. – a hozzávalók a táblán vannak, van rá egy órátok, hogy elkészítsétek. Majd töltsék fiolába a művüket, címkézzék fel, a saját nevükkel, és tegyék az asztalomra. Fogjatok hozzá. – mondta el a teendőket a professzor, majd leült íróasztalához.

Kellett hozzá Liliom-virágszirom, egy-két könnycsepp („saját”), Ambrózia- virágkivonat, embervér (nem saját), valamilyen parfüm, meg más, túl „lányos” dolog.

Az összes fiú unalmasnak találta ezt a bájitalt elkészíteni. De a lányok nagy hévvel vetették bele magukat a munkába. Hermione lett elsőnek kész a rózsaszínes-folyadékkal. Ahogy kellett fiolába töltötte, és kitette a művét Piton asztalára. Kis idő múlva már mindenki kész volt. Bár voltak, akiknek nem rózsaszínű, hanem sárga, zöld, vagy éppen elég gusztustalan szívű lett az „Ambrózia- könnye”.

- Látom már mindenki kész, van. Még van kb. 10 perc az órából, mint, ahogy számítottam. A következő feladat az lenne, hogy akinek mondom a nevét, idejön hozzám, elvesz egy üvegcsét, de csak olyan, amiben rózsaszínű a folyadék, mert, ha nem olyan vesz el, akkor elég sok gondja lehet, majd a gyomrával. – erre a szóra, hogy gyomrával, elég sokan felszisszentek. Kezdtek félni a feladattól. – igen-igen, a gyomrotokkal, mert meg kell innotok – húzódott gúnyos mosolyra a professzor arca.

- Két emberre van időnk. Akkor, ki lesz az első. Hermione Granger.

Mindenki árgus szemekkel figyelte a lányt, míg kiment a tanáriasztalhoz. Félelemmel emelte a szájához a fiolát, de csak egy kortyot ivott belőle. Visszatette az üvegcsét. Pár másodpercen belül rózsaszínen villant meg az arca. Kis szívecskék kezdtek szállni a „szívéből”. Elég furán festett. Feje teljesen vörös lett. Igazodott a szívecskék színéhez.

Piton professzor ez azt jelenti, hogy Granger szerelmes? – kérdezte az elfolytott nevetéstől fuldokolva Draco Malfoy.

- Igen, Draco, ez azt jelenti.

- Tényleg? Granger kibe zúgtál bele? – kíváncsiskodott egy másik Mardekáros is.

Hermione nem válaszolt, csak amilyen gyorsan csak tudott visszament a helyére.

A következő legyen Harry Potter! – ezt a nevet nagyon- nagy örömmel mondta ki a tanár. Kíváncsi volt, hogy az egyik legnagyobb ellensége fia szerelmes-e.

Harry is kisétált az asztalhoz, ivott az üvegből, majd vele is ugyanaz történt, mint szerelmével. Ő is elég rosszul érezte magát, hogy mindenki megtudta: szerelmes!

Ahogy visszament a helyére, kicsöngettek. Harry és Hermione is azonnal a klubhelyiségbe mentek. A lány meg akarta keresni a „szívecske zápor” ellenbájitalát.

- Nem lehet igaz! Azt írja: az Ambrózia- könnycsepp nevű bájitalra nincs ellenbájital, várni kell pár órát, és magától elmúlik. – felsóhajtott majd letette az egyik asztalra a könyvet.

- És mennyi az a pár óra? – kérdezte Harry.

- Nem tudom, 2-3. – válaszolta lemondóan a lány.

- - De nem járkálhatunk így az iskolában. – méltatlankodott a fiú.

- - Tudom, de nem tehetünk mást. Piton is csak minket tud szívatni. De az jó, hogy most van két lyukas óránk. Addig szerintem maradjunk itt – dőlt hátra foteléban Hermione.

- - Sziasztok. Jól megszívatott titeket Piton. – ült le barátai mellé Ron.

- - Kösz, már tudjuk. – szólt kissé mogorván a fekete hajú fiú.

- - Harry, te egész nap ilyen morcos akarsz lenni? – kíváncsiskodott a vörös hajú fiú.

Harry nem válaszolt csak elővette az egyik könyvét a táskájából és olvasni kezdett.

Ron egész végig figyelte barátait, ahogy lopva egymásra néznek, elkapják néha egymás pillantását, ahogy beszélnek egymással. Tudta, hogy barátai titkolnak előle valamit, és mikor már megelégelte titkolózásukat „rákérdezett” a dologra.

- Na, ebből elegem van srácok. Ha most azonnal nem mondjátok el, hogy mi volt tegnap este a Szükség Szobájában, akkor többet nem beszélek veletek. – ült fel a fotelben Ron, és ellentmondást nem tűrően szólt a két szerelmeshez.

- Ron hagyd abba. Nincs semmi, amit el kéne mondanunk neked. – szólt Harry.

- Ok Ron, ha ennyire kíváncsi vagy elmondom, de, esküdj meg, hogy nem mondod el senkinek. – állt fel Hermione a foteljéből és átült szerelme foteljének karfájára. A lány előbbi mondatát meghallva a fekete hajú fiú felkapta a fejét, és érdeklődéssel figyelte, mit tesz a lány.

- Akkor, hát tegnap a Szükség Szobájában megnéztük az emlékeidet a Merengőben. Utána beszélgettünk egy kicsit, majd visszajöttünk. Ennyi. Akarsz még valamit hallani? – mondta el Hermione a fél igazságot.

- Igen, azt, hogy elmondtátok-e egymásnak az érzéseiteket? – faggatta őket tovább a vörös üstökű.

Harry és Hermione ennél a mondatnál egymásra néztek, és azon gondolkoztak, hogy mit mondjanak. Végül a lány megszólalt.

- Ron, ha most nem mondok semmit, csak teszek valamit, akkor abból rájössz? – Hermione e mondata elég sejtelmesen hangzott.

- Őőő… mire gondolsz? – érthetetlenkedett a vörös.

- Pl. ezt. – szólt a lány, majd azonnal lehajolt Harryhez és szenvedélyesen megcsókolta, a szívecskék még nagyobb iramban kezdtek szállni, de egy kis idő utána már az utolsó is eltűnt. Ron először nem is hitt a szemének. Két legjobb barátja itt csókolóznak előtte. Majd mikor már kicsit kellemetlenül érezte magát, hogy egy ilyen pillanatban, ilyen „érdeklődéssel” figyeli barátait, elfordult.

- Már vagy 3 perce így ment. Harry és Hermione a fotelben, meg a fotelkarfáján ülve csókolóztak, Ron pedig az ablakon bámult kifelé, nem bírta tovább ezt a helyzetet (Ron), köhintett egy nagyot, mire barátai szétváltak, és kicsit vöröslő fejjel tekintettek vörös hajú barátjuk felé.

- És ezt nem akartátok elmondani nekem? Már mindent sejtettem, ezért segítettem Harrynek a tegnapi dologban. Örülök is neki, hogy végre összejöttetek. Mostanában semelyikkőtökkel nem lehetett normálisan beszélni, mert mindig másra gondoltatok, másra figyeltetek. Mindig egymást néztétek, mint pl. mikor az előbb olvastunk, akkor is. Ti vagytok a legjobb barátaim, és szeretlek is titeket, de annak nem örülök, hogy eltitkoltátok előlem a dolgot. – majd összeszedte minden cuccát, és felsietett a hálókörletébe.

A két szerelmes is összeszedte minden dolgát és elindultak barátjuk után. Mikor beléptek a szobába, a vörös hajú fiú éppen a szekrényében keresett valamit. Leültek Harry ágyára és kb. 2 percig, figyelték Ron tevékenységét. Majd végül Hermione megszólalt.

-Ron, kérlek, ülj le, és figyelj rám. – szólt a lány, és várakozóan nézett a fiúra.

Ron helyet foglalt a saját ágyán, és várta barátai mondandóját.

- Én kértem Harrytől, hogy ne mondjuk el azonnal neked, hogy összejöttünk. Nem értené meg semelyikkőtök, ha mégis elmondanám. De kérlek, ne haragudj ránk. – Hermione felállt szerelme mellől, majd lassan odasétált vörös barátjához, és megölelte őt.

- - Jól van, ok, nem haragszom, de inkább ne engem ölelgess, hanem Harryt. – szólt már mosolyogva Ron.

- Hermione elengedte a fiút majd visszasétált Harryhez, leült mellé, és egy puszit adott a szájára.

- Tudod, én ilyen vagyok. De szerintem menni kéne az SVK-terem felé, mert Lupin professzor még megharagszik.

A három jó barát végül elindult a következő órájára. Harry és Hermione kézen fogva haladtak Ron mellett, és jókedvűen, felszabadultan beszélgettek, hárman, mindenféle iskolai ügyről. Ron örült, hogy végre összejöttek barátai, és, hogy ő is részt vett az összehozásukban. Mikor odaértek a teremhez, alig voltak páran, mert sok Hollóhátas influenzás lett, ezért a házvezetőjük „karanténba” zárta őket. A Griffendélesek közül azért voltak páran, kb. 15-en. A többiek McGalagonynál voltak, mert elbántak pár Mardekárossal, míg a három jó barát a klubhelyiségben beszélgetett. Mind a hárman megálltak egy kicsit távolabb a többi diáktól.

- Gondolkoztatok már azon, hogy csak egy kicsivel van több, mint fél év a suliból, és utána elhagyjuk, ami hőnszeretett Roxfortunkat? – ironizált Ron.

- Igen, de utána mind a hárman egy suliba megyünk, nem? Aurorképzőbe. – Válaszolt Hermione.

Harry közelebb hajolt a lányhoz és belesuttogott valamit a fülébe, amit csak a lánynak szánt. Hermione elmosolyodott és megköszönte a bókot. Ron csak megforgatta a szemeit, és elfordult, mert sejtette mi fog történni. És jól gondolta. Harry nem hajolt el a lány fülétől, csak átsiklott a szájáig, és megcsókolta Hermionét. Ez a csók már felszabadultabb volt. Nem volt benne a titkolózás érzése. Nem érdekelte őket, hogy bárki észreveheti őket. Csak a pillanatnak éltek. De ezeket, a szép érzéseket megint Ron szakította meg, a szokásos köhintésével. Majd odament a fiatalokhoz, és hátulról eltessékelte őket a terme ajtajáig, mert megérkezett Lupin professzor.

- Jól van galambocskáig, most már elég a nyálátömlesztésből. Az óra mindjárt elkezdődik, utána meg még egész este folytathatjátok. – közben pedig tolta őket hátulról a terem-ajtó felé.

Benn elfoglalták a szokásos helyüket. Az óra nagyon jól telt. Új varázsigéket, és védekezési módszereket vettek. Óra utána mentek a következőre, majd a következőre. Egy átváltoztatástan-órára, és egy gyógynövénytan-órára.

A nehéz nap után, felmentek a klubhelyiségbe, megírni a leckéjüket. A fiúk szokás szerint Hermione leckéjét másolták. De ma nagyon szívesen adta nekik oda. Mert boldog volt. Boldog volt, mert Ron sem haragszik rá a titkolózás miatt, meg, mert Harryvel már egy napja együtt vannak. Hat év barátság után egymásba szerettek, és már egy párként tanulnak az iskolában. Remélte, hogy ez a szerelem sokáig fog tartani, és nem múlik el hamar.

Mikor már minden leckével készen voltak, és megérkezett hozzájuk a Weashley- ikerpár, Ginny, Parvati Patil, meg még egy-két barát, akkor az ikrek egy jó ötlettel álltak elő…

Folytatása következik.

Tudom, hogy az ikrek már nem jártak hatodikban a Roxfortba, de én beleteszem őket, mert velük jól jön ki, majd a következő fejezet!

Köszönöm a segítséget Alabamának!

Írj kritikát