Hermione futott, ahogy bírt, hogy felérjen a megbeszélt időpontra a 7. emeleten található Szükség Szobájába. Egész nap azon gondolkodott, hogy miről akarhat beszélni vele vörös hajú barátja.

Harry még mindig a Szükség Szobájában volt. Ugyanott, ugyanabban a fotelban ült, amiben húsz perce. Kergették egymást a gondolatai a fejében. Nem tudott másra gondolni, csak a szép barnahajú, barna szemű Hermionéra. Már el is tervezte, hogy mit fog mondani a lánynak, de azt még mindig nem tudta, hogy lesz-e bátorsága akkor elmondani az érzéseit a lánynak mikor ma este alkalma lesz, (ha egyáltalán lesz) rá alkalma.

Hermione végül felért a szobába. Szép csöndben benyitott és bement. De nem vörös hajú barátjával találta magát szembe, hanem Harryvel. A fiú először nem is vette észre a lányt. Elmerengve gondolataiban, ült az asztalkánál. Hermione közelebb lépett hozzá, és leült az egyik karosszékbe. Majd lassan megszólalt.

- Szia Harry.

- Á, szia – a fiú összrezzent és felkapta a fejét.

- Ron nincs itt? Azt írta ma egy levélben, hogy jöjjek fel ide, mert beszélni akar velem. De szerintem ezt neked is írta nem? Vagyis mondta, mert ti mindig együtt járkáltok. – mondta egy kicsit zavartan.

- Nem, nincs itt. El kellett mennie valahova. De azt mondta, hogy amit mondani akart azt meg is tudjuk nézni a Merengőben – mutatott Harry az asztalon lévő edényre.

- Ja, jó. Akkor megnézzük? – állt fel a lány.

- Persze – a fiú is felállt majd megfogta az asztalon fekvő kis fiolát, és a tartalmát az edénybe öntötte. – Jó akkor most fogd meg a kezemet – szólt és Hermione teljesítette is „kívánságát”. Majd a fiú belemélyesztette arcát a kavargó folyadékba, és már is belecsöppentek Ron egyik emlékébe.

Ott álltak a Nagyteremben, és látták magukat első évesként, amint Harry éppen megvédte a lányt a többi gyerektől, akik sárvérűnek csúfolták.

Jött a második év, mikor éppen Hermione (a baziliszkusz miatti megdermedése után felébredve) Harry felé futott, majd a nyakába ugrott.

Nagy mosoly terült szét mindkettőjük arcán mikor látták ezt az emléket.

Harmadikban, mikor Harry elbánt vagy 100 dementorral, és vigyázott, hogy a lánynak ne essen semmi baja.

Negyedikben mikor Hermione segített a fiúnak megonldani a Trimágus Tusa próbáit.

Ötödikben és hatodikban, amikor Harryékkel a minisztériumban voltak, és segítettek egymásnak elbánni a halálfalókkal.

És végül:

Hetedik év eleje jött. Ahol mindig csak egymást nézték, segítettek mindenben a másiknak. És új, erősebb kötelék kezdett kialakulni közöttük.

Elkezdett velük forogni a világ, és újra a szükség Szobájában találták magukat, a szokásos karosszékekben. Kellemes csend honolt. A két fiatal, Harry és Hermione a fotelban üldögélve emésztették meg a hallottakat. Egyikük sem szólalt meg. Harry szeme sarkából figyelte a lány reakcióit. Hermione arcának lágy vonásai most gondterhelten összehúzódtak. Nem értette a dolgokat. Annyira sokkolták a látottak, hogy szinte még mindig látta az őt védő Harryt és a dementorokat, a Trimágus Tusán átélt dolgokat, az őt mentő Harryt a Rejtély- és Misztériumi Főosztályon. A hatodik évüket nem értette. Harry szinte teljesen szembeszállt vele. Egyszer sem aggódott úgy érte, mint az elmúlt években. Ez talán a Ginny iránti szerelmével magyarázható. De most nem értette mi volt a szándéka Harrynek. Most, hogy megnéztek egy pár emléket, attól még semmi sem fog változni. Legalábbis a lány elképzelése szerint. Harry azonban teljesen másképp gondolta. Lágyan megsimogatta a lány kezét. Hermione érezte a fiú meleg kezét, ahogy hozzáért bizsergő érzés árasztotta el a testét. Egy percig sem gondolkozott tovább. Hiszen ez az érzés nem jelenthetett mást, mint azt, hogy szerelmesek. Méghozzá olyan régóta. Mindig is ott voltak egymásnak, csak nem tudták, hogy mi lehet ez az érzés. Az űr a lelkükben csak arra várt, hogy kitöltsék. És most már tisztán láttak mindent. Forró csókban forrtak össze. Először lágyan, majd egyre határozottabban. Nem akarták, hogy vége legyen. De ez az idill nem tarthatott sokáig. Végül elhúzódtak egymástól és a másik szemébe, néztek. Mindkettőjük szeme csillogott a boldogságtól, és az új érzés szikráit is látni vélték bennük. Mely a szerelem volt. Sokáig nézték még a másikat, de végül a fiú megszólalt.

-Hermione valamit el kell neked mondanom, amit már rég el szeretnék neked mondani, és amit már remélem te is, jól tudsz – kezdett bele Harry higgadtan. – Azóta mióta ismerlek, azóta barátként tekintem rád. De nyáron valami nagyon megváltozott bennem. Kezdtem máshogy érezni irántad. És most már tudom, hogy szeretlek. Szerelmes vagyok beléd, de ha te nem így érzel irántam, akkor nyugodtan mond, meg és akkor maradjunk továbbra is barátok – fejezte be a fiú egy kis kételkedéssel a hangjában.

Hermione nyelt egy nagyot, és végül belekezdett a „válaszba.”

- Harry, hát… egy kicsit megleptél ezzel, de nagyon örülök neki. Én is kezdek máshogy érezni irántad, de azt hittem, hogy te még mindig Ginnyt szereted. De a most elmondottakból már rájöttem, hogy nem az előbbi csókból is persze. Tehát… én is szeretlek, már nem úgy, mint egy barátot, jobban. Azt hiszem tényleg szerelmes, vagyok beléd. – a végére már arcán két kis vörös folt jelent meg.

A fiú elvigyorodott majd közelebb hajolt a lányhoz, de még nem csókolta meg. Várta Hermione reakcióját. Aki kis fáziskéséssel, de bólintott, és erre a „jelre” a fiú végre megcsókolta szerelmét.

Mikor elváltak a fiú megszólalt.

- Na, akkor most járunk, nem?

- Szerintem igen, de még ne mondjuk el Ronnak, jó? Kérlek, tudom, vagyis sejtem, hogy ő is segített az előbb ebben a kis Merengős részben. De tudod, hogy negyedikben egy kicsit belém volt esve, ezért szerintem még várjunk egy kicsit a bejelentéssel, utána, pedig, már ha Ron is megtudta, felőlem az egész világ megtudhatja, hogy szerelmes vagyok Harry Potterbe – az utolsó mondatot már elég hangosan mondta.

- Jó, ok, de akkor mikor mondjuk el neki? – kérdezte Harry.

- Hát, úgy egy- két nap múlva. De most már menjünk le a klubhelyiségbe - azzal megfogta Harry kezét, majd lehúzta fejét egy utolsó Szükség Szobabeli csókra.

Lementek a klubbhelyiségbe, ahol már csak egy-két diák lebzselt. Ezért rájöttek, hogy túl sok időt töltöttek a hetedik emeleten.

Hermione elindult a hálóterméhez vezető lépcső felé, de mielőtt még eltünt a fordulóban, visszasietett Harryhez, és egy utolsó búcsú- csókot adott neki.

Harry nem mondta el barátjának, hogy mi történt.

- Na mi lett, összejöttetek? – puhatolózott Ron.

- - Nem tartozik rád – fejezte be a nagyon rövid beszélgetést, és faggatást Harry.

Majd miután átöltözött lefeküdt aludni.

A két szerelmes fiatal: Harry Potter és Hermione Granger ezen az estén mosollyal az arcán, a másikra gondolva merült álomba.

Folytatása következik.

Köszönöm a segítséget Shannon92- nek, aki bíztatott, és segített egy- két részletben.

Írj kritikát