Harry és Ron már vagy félórája csöndben ültek a Szükség Szobájában. A két fiú még mindig a fotelekben ültek, és unottan támasztották tenyerükkel az állukat. Egyszer csak Ron kérdése törte meg a csendet.

- Te Harry, neked mióta is tetszik Hermione?

- Nem tudom. – válaszolta a szerelmes fiú.

- De tényleg szerelmes vagy belé, vagy még csak tetszik? – bökte ki végre Ron azt a kérdést, ami már régóta fúrta az oldalát.

- Nem tudom. Még nem voltam szerelmes.

- Te semmit se tudsz. Látom, nagyon elvette az eszedet Hermione. De nem baj, majd én analizállak. – ült fel a foteljában a vörös hajú fiú.

- Mit csinálsz? – értetlenkedett Harry.

- Pszihoanalizállak. (szerző: bocs, nem tudom, hogy kell írni.) Azt jelenti Harry, hogy teszek fel neked kérdéseket, te pedig válaszolsz. Megegyeztünk?

- Persze, akkor tegyél fel nekem kérdéseket, és én pedig válaszolok, bár nincs sok kedvem hozzá. – dőlt hátra a foteljában a fekete hajú fiú.

- Akkor, mit érzel, ha a közeledben van Hermione? – kezdett bele a kérdezősködésbe Ron.

- Hát, nem is tudom. Mikor ott van mellettem, nem állom meg, hogy ne nézzem mindig őt. És legszívesebben, megmondanám neki, hogy mit érzek de, mikor már oda jutok, hogy elmondjak neki mindent, meggondolom magam. Szerintem ez most sem lesz jobb. – az utolsó mondatot, már alig hallhatóan mondta.

- Szerintem nem. De, most ne ezzel fojtassuk, hanem a következő kérdéssel. Na, és mi van veled akkor, ha nincs melletted? – ezt a kérdést már vigyorogva tette fel.

- Mindig rá gondolok, nem tudom kiverni a fejemből, és jobban szeretem, ha inkább ott van a közelemben. Legalább így, úgy emészthetem magam, - hogy milyen hülye voltam, - hogy nem mondtam, vagy mondom el neki, mit érzek iránta. Ha nincs mellettem, olyan mintha valami elveszett volna az életemből. Egyszerűen imádom. – öntötte ki a szívét Harry, és az arca fokozatosan olyan vörös színt öltött, mint barátja haja.

- Hát, már értem. Tudom is a választ az első kérdésemre. – Ron felállt az ülőhelyéről, majd barátja háta mögé sétált, és a vállára tette a kezét. – Harry, te szerelmes vagy. Ez 100 %. Nekem elhiheted. Van egy húgom, aki mindig ezekről, a dolgokról beszél. Meg még a nyáron elolvastam az egyik magazinját. Ilyen, szerelemmel kapcsolatos kérdések voltak benne, és hát… érdekelt. – a végére már neki is jó vörös lett az arca, pedig nem is volt annyira kellemetlen dolog. Harry ezekre, a szavakra elvigyorodott. Nem is hitte volna, hogy barátja ilyen dolgokról is tud értelmeseket kinyögni, és, hogy még magazinokat is olvas.

- Kösz Ron. Sokat segítettél. – állt fel a helyéről ő is.

- Na, és most már lesz bátorságod elmondani Hermionénak, amiről most beszéltünk?

- Igen, remélem. – Harry az órájára pillantott. – És van még fél óránk is. Ne, hogy azt hidd, hogy ki akarlak dobni, de szeretnék egy kicsit gondolkodni a nagy vallomás előtt!

- Jó, jó. Ne is mondj többet, megyek. Sok sikert. – válaszolt Ron, és elindult az ajtó felé.

De mielőtt még kiment volna Harry utána szólt.

- Kösz mindent, majd találkozunk.

- Semmiség, barátokért mindent. – ezzel a mondattal a vörös hajú fiú kilépett az ajtón.

Magára hagyva szerelmes, és összezavarodott barátját.

Írj kritikát