Egy fekete hajú, zöld szemű fiú feküdt roxforti ágyában, és a plafont nézte.

- Harry, Harry, hallasz engem? – hallotta barátja kiabálását.

- Mi? Ja, hallak. – válaszolta félvállról.

- Már vagy 10 perce beszélek hozzád, de te nem is figyelsz.

- De figyeltem, csak egy kicsit elbambultam. – bizonygatta figyelmét.

- Nem értelek Harry. Soha sem voltál ilyen. Már vagy egy hete alig figyelsz az órákon. Nem is tudom mikor beszéltünk egymással 3 mondatnál többet. Mi van veled? – fejezte be monológját Ron.

- Semmi, csak úgy érzem, már nem vagyok a régi. Valami megváltozott bennem. – öntötte ki szívét Harry.

- Csak nem vagy szerelmes? – érdeklődött a vörös hajú fiú, arcán kaján mosollyal, majd leült barátja mellé az ágyra. – és, ha igen, akkor sejtem is, hogy kibe.

- Ron, én… - kezdte volna, de az említett a szavába vágott.

- Szerelmes vagy Hermionébe.

- Ööö… ilyen feltűnő? – csodálkozott Harry.

- Mindig őt nézed, róla beszélsz, és már kezdesz az agyamra menni. Miért nem mondod meg neki egyszerűen, hogy tetszik neked?

- Mert nem hiszem, hogy ő is így érez irántam. – mondta félénken a fekete hajú fiú, és felült az ágyban.

- Majd meglátjuk. – gondolkozott hangosan Ron.

- Mire készülsz? – kérdezte most már Harry is vigyorogva.

- Majd én összehozlak benneteket.

- Hogy akarod kezdeni?

- Majd meglátod. De most mennem kell. – állt fel Harry mellől. – Úgyis szombat van, találkozzunk itt két óra múlva.

Kiment az ajtón.

10 perc múlva.

Már az igazgatói iroda előtt állt, és kopogtatott.

- Szabad. – hallotta Dumbledore hangját belülről.

Belépett. A professzor az íróasztalánál ült, és mosolyogva nézte a fiút.

- Jó napot Dumbledore professzor.

- Szervusz fiam. Miben lehetek szolgálatodra.

- Lenne egy nagyon- nagy kérésem, uram. – kezdett bele mondandójába.

- Igen? És mi lenne az?

- Oda tudná adni nekem a Merengőt egy pár órára?

- Hát fiam, nem is tudom, a Merengő nekem nagyon értékes dolog.

- Tudom uram, de nemes célból kellene. – kérlelte Ron.

- Jó. Elviheted, de, amint már nincs rá szükséged, kérlek, hozd vissza nekem.

- Köszönöm. És, amint végzek vele, vissza is szolgáltatom önnek.

Dumbledore felállt, és odalépett a Merengőt rejtő szekrény elé. Kivette belőle a fontos „tárgyat”, és átadta a fiúnak.

- Megyek is uram, nem zavaron tovább. És még egyszer nagyon köszönöm.

- Semmiség. Viszlát.

- Viszlát. – Ron kilépett az irodából.

Elindult vissza a klubhelyiségbe, onnan pedig a szobájába. Közben a terve már körvonalazódott a fejében.

Írj kritikát