Idén július 12-től 19-ig volt szerencsém eljutni családommal Görögországba, az Égei-tenger észak-nyugati partjára, Paralia-ra. Sikerült rengeteg élménnyel és érdekes tapasztalattal gazdagodnom, úgyhogy ezt most megosztom Veletek, és mesélek Nektek magáról Görögországról, illetve a paraliai üdülőfaluról.

Először is azzal kezdeném, hogy nem ajánlom a buszt, mint utazási eszközt, nem pusztán kényelmi szempontból, hanem a rengeteg tökölődés miatt is. Szerbián és Bulgárián keresztül jöttünk, több, mint egy egész napig. El lehet képzelni, milyen édeset lehet aludni úgy, hogy a sofőr 3-4 óránként ébreszt toalettre-küldés céljából, ami nyílván szükséges, nem csak a WC, hanem tagnyújtóztatás miatt is, de akkor sem túl komfortos dolog. Mert (most negatív reklámot csinálok) egy bizonyos debreceni utazási iroda buszain nincsen toalett, higiéniai szempontból. Oké, értem én, csak nem értek egyet. Nem beszélve még arról sem, hogy az ember nem érzi a fenekét az út végére, a nyaka kimered, és hasonló dolgok. Utazzatok fapadossal, repüljetek, mert a körülmények hasonlóak, és pár óra alatt ott vagytok. Nincsenek határok, és van WC.

Miután így szépen kielemeztem a saját kis Survivor-ömet a busszal :), rátérek arra, hogy mikor megérkeztünk Paralia-ra, kellemes csalódásban volt részem. Azt hittem ugyanis, hogy épp' csak tengenek-lengenek az emberkék a faluban, erre lépten-nyomon bikinis lányokba, rövidbe öltözött srácokba, kicsikbe és nagyokba ütköztünk, mind mentek le a partra, vagy épp vásárolgattak. Az üdülőfalunak hihetetlen hangulata volt, de erről később.

Essen szó először az apartmanról, ahol laktunk. Caravel a neve, Paralia főutcáján található. A tulajdonos egy 35-40 közötti (nem tudtam meg pontosan, sajnos, milyen idős) görög pasas, Panos, aki mindent megért magyarul, és ő maga is beszéli a nyelvet, igaz, kicsit töri :), de abszolút jól megértettük egymást. Tudom ajánlani ezt az apartmant, kényelmes, egyszerű, Panos pedig tündéri fickó. :)) (Picit hasonlít Nicholas Cage-re. ;))

A mi szobánk hosszú erkélye az utcára nézett, ami külön élmény volt. Görögországban egyébként többnyire (90%-ban) körbefogják a házakat az erkélyek, nincs olyan, hogy van egy ablak a falban, mindenhol erkély van. A házak teteje általában lapos, és világos színűek az épületek. Paralia-n szinte minden hotel így nézett ki. Ez szerintem azért jó, mert bár mindenki lát mindenkit, valahogy sokkal szabadabbnak érzi az ember az atmoszférát. Az már csak a hab a tortán, hogy így lehet ám leskelődni :), persze csak a szomszéd erkélyekre, meg az utcára. Volt egy taxis pasi, aki kinézetre lehetett volna egy latin macho is, hosszú haj, izmok, miegyéb, és egész álló nap mást sem csinált, mint munka után még fél órát töltött az autóval (egy sárga Mercivel), mielőtt bement volna, és ezeket művelte: halálpontosan, párhuzamosan beállította a kocsit a padka mellé, még a kerekek is egyenesen álltak. Ezzel kábé 10 percet töltött el. Aztán jött a takarítás egy fél zsebkendőnyi roggyal: 20 percbe telt, mire minden oldalról alaposan megvizsgálta a kocsit, és minden apró pöttyöt, porszemet, légykakit, szóval mindent letörölgetett róla. Nem viccelek, én végignéztem. Már csak azért is. :)) De ezt mindennap. Ott lakott velünk szemben. :)

Paralia maga egy kis üdülőfalu, Katerini városától pár percre. Magában a faluban nem laknak túl sokan, a házak 90%-a hotel és apartman. A már említett külsővel rendelkező, 3-4 emeletes házak, pálmafák, rengeteg bolt, étterem, és dögmeleg. Ez Paralia. Este úgy néz ki, mint maga Las Vegas: a hotelek, éttermek névtáblái a legkülönbözőbb színekben és méterekben világítanak. Este nem áll meg az élet, sőt: akkor van a legnagyobb banzáj. Kétszer annyi ember az utcán, zene szól mindenhonnan... fantasztikus! Lehetett motorokat, robogókat bérelni, így minden nap egy csomó brummogó járművel közlekedő pasi (hátuk mögött általában egy-egy csinos lánnyal) kerülgetett minket az utcákon. Autó rengeteg volt, az út szélét teljes hosszában beterítették, és, ami szintén meglepett, az utcán közlekedő autósok nem voltak őrültek, nyugisan csorogtak, a legtöbbször letekert ablakkal, valamilyen üvöltő zenével. A mindenkit végigstírölő tekinteteket már nem is említem. :)

A 'bícs'-ről még nem esett szó. Nos, maga a part nem volt egy nagy durranás, nem volt hófehér és lisztszerű a homok, nem ágaskodtak fölém pálmafák, hanem állandó tömeg volt (helyet mindig lehetett szerezni, de tele volt a part), egy darab fa volt, az sem pálma, és a homok is "hagyományosan" homok-szerű volt. :) 20-30 méterenként hullámtörő kövek volt úgy beéptíve a vízbe, hogy körülbelül 20 méterre benyúltak a tengerbe. Nem zavarták a népet, volt, aki azon napozott, vagy sokan fényképezkedtek is ott. :) Ha felülről néztük volna a part vonalát, úgy nézett volna ki, mint egy nagy fésű. Nem tehettünk tehát mást, mint otthon egy teljesen jelentéktelen kis szabadstrandon: ernyő leszúr, törölközők, gyékény, szivacs (miegyéb) leterít, flakonban édesvíz hűtőtáskában lehoz. Az állandóságot többnyire az jelentette egyébként, hogy pár fánk-árus férfiú egész nap járkált fel-alá a parton, és legalább ötféle nyelven kínálták az édességet. Megjegyeztem görögül is, de mivel nem tudom hogy kell leírni, ezt most kihagyom. :) A víz nagyon kellemes volt mindig, ha esett, ha fújt, ha tűzött a Nap, állandó volt a hőmérséklete. Néha a szél munkájának köszönhetően jött pár kisebb hullám, melyeket nagyon élveztünk, egyetlen (úgymond) hibája volt csak a víznek: rettenetesen sós volt. Mint később megtudtam, az Égei-tenger a legsósabb tenger. A görögországiak közül biztosan. Nem ajánlom, hogy igyatok belőle, nem finom. :) Viszont a bőrnek nagyon jót tesz! (Olyan puha lett tőle a könyököm... :))

http://batkamano.freeblog.hu