Bár Meteora ideális hely lelkigyakorlatok és meditációk számára az nem más, mint magas meredek sziklák egy csoportja, melyek kolostorokkal, menedékhelyekkel és egyes cellákkal vannak felkoronázva. A 11. század óta az egyes barlangok ortodox szerzetesek remetebarlangjai.

Meteora Kalambaka közelében fekszik, ahol a Pinios folyó Thesszália gyönyörű síkságára ér 300 m magasan a völgyfenék felett. A táj vonzó és lenyűgöző, talán az egyik legvonzóbb táj a világon. Ezer vagy több szédítő szikla, melyek messziről kőerdőnek tűnnek, emelkedik a szemlélő elé, félelmet és csodálatot keltve és mély gondolatokat ébresztve. Ezen alakzatok – mint a Trikala síkság is – a tudósok szerint a tercier korban keletkeztek, több mint 60 millió évvel korábban. A víz, mely egy zárt tavat képezett, utat tört magának a Tempin keresztül és az Égei tenger felé. A víztömeg ereje teremtett a vidék jellegzetesek arculatát, mely sokkal  később vált lakottá.

Thesszália Görögország legősibb településeit foglalja magában. Már Homérosz hírt ad arról, hogy lakói részt vettek a trójai háborúban, míg történészek és földrajzi szakemberek pontos adatokat közölnek a vidékről. Itt van az a hely, ahol az ókor híres orvosa, Asklepios élt.

A bizánci időkben ezen vidék és főként Meteora egy erős kolostori centrum felépítéséhez segített hozzá. Ezen a vidéken a 11. században voltak szerzetesek és remeték. A szerzetesek barlangokban vagy kis remeteházakban laktak, de minden vasárnap (görögül: Kyriaki), valamint főbb ünnepeken lejöttek, hogy közösen bemutassák Doubianiban a szentmiést, mely ennek megfelelően „Kyriako”-nak lett nevezve. Később, amikor a szerzetesek száma növekedett, Stagi, mint menedékhely lett alapítva. A Stagi név a „Stagigos” (búzaszállító) szóból származik, mivel a tesszáliai síkság búzában gazdag volt. A 12. században megindult a menedékhely rendszeres szervezése, mely a Stagi püspökség joghatósága alá esett. A 11. században a szerb hercegek, akik ezen időben Thesszália urai voltak, sok külön jogot biztosítottak a menedékhely számára. Ekkor történt, hogy egy szerzetes Athanasios néven Athos hegyéről a Meteorákra jött és a Platylithosnak nevezett sziklán az első kolostort megalapította. Ezen impozáns szikla, mely az egész vidéket uralja, 613 m magasan van a tengerszint felett, illetve 413 m magasan Kalabaka felett. Ő a sziklát „Meteora” sziklának nevezte, (ami azt jelenti „levegőben”), miután az az ég és föld között lebegni látszott, aztóta az egész vidék „Meteora” néven ismert.

Miután Athanasios egy kápolnát és néhány remeteházat rendezett be, összegyűjtött 14 szerzetest a környező sziklákról és egy közösséget alapított; ezzel az egész kolostori élet alapját megvetette. Stephan Duosan szerb herceg utóda,  Symeon Ouresis volt, aki Meteora számára számtalan külön jogot biztosított. Ő ugyanazon politikát folytatta, mint elődei. Csak később, amikor fia Johannes, aki közben az Ioasaph nevet vette fel, Athanasios barátja volt és kettőjüknek köszönhető a kolostor magas fejlettségi állapota. A templom nagyszerű falfestményekkel lett díszítve és a kolostor tornyokat, egy kórházat, remetelakokat, vízmedencét és egyéb épületeket kapott. A szerzetesek száma növekedett és később a folyamatosan növekvő közösségek miatt a főtemplomot meg kellett nagyobbítani, ezt katholikon néven nevezték. Az új templomban, mely jelentősen nagyobb volt, e régi, mint főoltár szolgált.

Ugyanezen időben egy másik szerzetes, Varlaam gondolata volt egy további nagy kolostor alapítása a szemközt lévő sziklán. Ez később, kb 200 év múlva az Ioanninából származó Nektarios és Theophanis testvérek által lett befejezve. A következő évszázadok alatt növekedett a szerzetesek száma, melynek az lett a következménye, hogy nagy számú kolostor épült.

A 17. században szerencsétlen módon a Meteorákon a kolostorszervezet lehanyatlott, aminek a kolostorok és a szerzetesek számának a csökkenése lett a következménye.

Ma hat kolostort laknak szerzetesek, ezeket látogathatják a zarándokok – megfelelő öltözetben.

Út a Meteorákhoz

A festői Kastrakit magunk mögött hagyva követjük a felfelé vezető utat, hogy elérjük a sziklákat, melyek csúcsain a kolostorok vannak. Az út szakadékokon át vezet, megkerülve a meredek sárgászöld sziklát, végül eléri a Meteorát. Aki itt gyalog vagy autóval jön fel, kellemes meglepetésben részesül a hegyek különböző évszakainak hangulata által. Jobbról és balról magasan tornyosuló sziklák tűnnek fel. Régi, részben szétesett falétrák láthatók a sziklahasadékokban, utalva a régi idők aszkétáinak korábbi jelenlétére. Az úton felfelé haladva a barlangok közül egy jobb oldali sziklán még mindig falétrák függnek, ahol aszkéták hónapokig tartózkodtak, anélkül, hogy leszálltak volna.

A kolostorok

A szerzetesek bármikor készségesen és nagy vendégszeretettel fogadják a látogatókat. Itt fent a legnagyobb ajándék a magány és a béke. Ezen kopár és barátságtalan sziklákon, melyek sok ezer aszkéta számára nyújtottak menedékhelyet, megtanulták az ortodox szerzetesek, hogy gondolkodásmódjukban bölcsek, akaratukban pedig alázatosak legyenek.

A könyvtárakban a szerzetesek értékes kéziratokat és dokumentumokat százával őriznek. A legnagyobbrészt pergamenre írt kódexek, különböző vallási, történelmi, gyógyászati, filozófiai és matematikai témákat tárgyalnak. Vannak természetese papír-kéziratok is, melyek a 14. századból származnak. Ezen kódexek közül egyesek figyelemre méltó miniatűröket tartalmaznak és kifogástalan állapotban vannak. Ezeken kívül találhatók itt rendeletek a konstantinápolyi pátriárkától, aranyozott és ónozott bullák, pecsétek, stb.

Forrás: Theocharis M. Provatakis: Meteora – A kolostorok és szerzetességek története (Michlis Toubis kiadása – Athén)