The Hungarian Duncan James Website
Kitalált Történetek - FanFics
[40-21] [20-1] [Archívum]

2008.08.01. 12:42 Idézet

nagyon jó a törid. folytasd hamar. :)


2008.07.20. 19:06 Idézet

ne haragúdjatok nem tudom miért így rakja be:(( sorry

Bluefan


2008.07.20. 19:05 Idézet

-         Úgy vettem észre, általában nincs gondod a lányokkal…

-         Nincs is.

-         Aha. Gwen az más. Azt hittem, hogy csak barátok vagytok…

-         Azok vagyunk-, mondta Tony és felállt. Bement a nappaliba és bekapcsolta a tévét.

Izgatott volt. Talán ideges is egy kicsit. Ide-oda kapcsolgatta az adókat. Eszébe jutott, amit az előbb az anyjának mondott: Csak barátok vagyunk… És ez igaz is volt. De mostanában valami megváltozott. Mármint vele. Megváltoztak az érzései. Jó, Gwent mindig is vonzó lánynak tartotta, de óvodás koruk óta ismerték egymást, és meg sem fordult a fejében, hogy „úgy” nézzen a lányra. Mindig jókat hülyéskedtek, buliztak, beszélgettek együtt. És a legjobb barátok voltak mindig is. Jude-dal együtt. Ők voltak a három muskétás.- Gondolta. Ugyanolyan eséllyel tetszhetett volna neki Judy is, mint most Gwen. Vajon mi változott meg? Ő az egyetlen, aki megváltozott. Kicsit elkeseredett erre. Csak ő. Gwen nem. Gwen nem fog úgy nézni rá, ahogy ő. Nem értette, mi van vele. Hiszen NEM szerelmes belé. Nem tudott kiigazodni az érzésein.

Kikapcsolta a tévét, inkább felmegy átnézni a szavakat – gondolta.

Gwen, fél 8 után érkezett nem sokkal.

Tony kicsit megijedt, mikor Gwen benyitott a szobájába. Éppen a szótárfüzetét tanulmányozta, és nem számított rá, hogy jön valaki. Gwen sose kopog. Komolyan, még az igazgatói iroda ajtaján sem. Pedig oda is sokszor hivatalos…

Kicsit rosszul esett neki, hogy Gwen rögtön a lecke felől kérdezte. Még csak nem is köszönt. Legalább két szót válthattak volna, még az időjárás felől is csak egy „ahá”-t tudott kinyögni. És helyet sem foglalt inkább a radiátorhoz sétált. Tony érezte az illatát. Vanília és édes dohány. Finom volt. Mámorító. Ismerős szag volt, már érezte korábban is. Most viszont beindította.

 Minden erejével a franciára figyelt. Nem akart megbukni. És Gwen jó tanár volt. Mikor befejezték a tanulást, anyja épp akkor jött. Gwen elutasította a vacsorát. Tony, úgy érezte, van még esélye, és feldobta a labdát, mi lenne, ha elszívnának egy cigit.  De bukta. Gwen egyáltalán nem figyelt. Be kellett látnia, hogy ma Gwen egyáltalán nem vevő semmire. Pedig szeretett volna egy kicsit még beszélgetni. Visszakérte CD-jét, amit pár hete adott kölcsön, és egy „Szia”-val már kint is volt az ajtón. Tony le akarta kísérni az ajtóig, de Gwen közölte, hogy köszöni, de letalál egyedül is. Igazából, de betudta annak, hogy a ma Gwen bal lábbal kelt fel és kész. De valahol, legbelül megérezte, hogy ez valójában nem igaz.


2008.07.20. 19:04 Idézet

-         Gwen, maradsz vacsorára? Bizonyára már megéheztetek a sok tanulástól…

-         Nem köszönöm. Már végeztünk. És megyek is…

-         Na, maradj már…- unszolt Tony.

-         Tényleg nem, köszönöm.

-         Biztos?

-         Biztos, majd talán legközelebb. Köszönöm.

-         Hát jó, te dudod- mondta Mrs Costa és kiment.

Jézusom, ennyiszer még nem sikerült 1 perc alatt elmondanom a „köszönöm” szót. Igazán tehetséges vagyok.

-         Maradhatnál… – nézett rám Tony.

Megvontam a vállam. –Nem vagyok éhes.

-         Akkor… elszívunk egy cigit?

Nem értettem minek akar ennyire marasztalni. Nem válaszoltam. Körülnéztem a szobában. Zöld és fekete. Rock plakátok. Könyves polc, CD állvány, ruhák szétdobálva az ágyon…Hirtelen nagyon bambának éreztem magam.

-         Gwen?!

-         Hm? – eszméltem fel.

-         Cigi?!

-         Héj, honnan szedted azt a Metallica plakátot? Rohadt jó!

-         Vettem, de…

-         Uh. Nekem is kell.- Közelebb mentem hozzá. – Jut eszembe, visszaadhatnád már a Marilyn Manson CD-met.

Felállt, a CD állványhoz sétált, lekapta, kinyitotta- becsukta a tokot, majd kezembe nyomta. – Zúzós. Kösz. – Hosszan nézett az arcomba. Igazából kényelmetlen helyzet volt. Furcsa.

-         Na megyek – az ajtóhoz léptem- Szia!

 

***

 

Hatkor már Tony pakolt. Összerámolt a nappaliban, bepakolt a mosogatóba konyhában, letörölte az asztalt, tiszta törülközőt rakott a fürdőben. Az anyja, meg is jegyezte neki, hogy mit csinált ez az alak a fiával…. Szerencsére a testvérei nem voltak otthon és nem húzhatták semmilyen baromsággal, ők éppen a nagyinál költöttek el egy vacsorát. A szerencsések! Neki franciából kellett készülne. Tony remélte, hogy tanulás után, egy kicsit majd szórakozásra is futja Gwennel. Esetleg egy film. Vagy az anyja meghívhatná vacsorára… Egész jó ötlet. De a legjobb lenne egy kicsit dumálni, egy jó CD hallgatása közben. Maga előtt látta a képet a fejében. Aztán kitakarított a saját szobájában is. Kiporszívózott, elpakolta a felesleges könyveit a fiókokba és polcokra, kivitte szennyest. Átöltözött. A melegítőnadrágot farmerre cserélte és tiszta pólót vett. Amit levetett, az ágyra dobta. Ottfelejtette.

Kész volt, lement konyhába inni egyet. Anyja ott sündörgött éppen.

-         Anyu, nem hívjuk meg Gwent vacsorára? – kérdezte Tony, és leült egy székre.

Anyja nagyot nézett. Igazából sose kellett Gwennek meghívás ahhoz, hogy itt egyen. Nem mintha udvariatlan lett volna vagy valami, csak mindig szívesen látták vendégül, valahogy mindig egyértelmű volt a dolog. Ha maradt, - maradt. Ennyi. Általában úgy volt, hogyha Tonynak itt vannak a barátai, anyja felszólt, hogy maradjanak vacsorára, ha gondolják. Így. De, hogy külön meghívás….Most szervezzen nekik randit vagy, mi? Anyja nem értette, hogy mire gondol Tony.

-         Úgy értem, csak majd szólj fel, hogy maradjon, vagy valami, nem kell meghívót küldeni….- magyarázta erre Tony. Anyja szokása volt, hogy mindig többet gondolt a dolgok mögé, mint kellett volna.

-         Ja, jó. De ha már így eszedbe jutott, miért nem szólsz neki te? – kérdezte Mrs. Costa, és közben a tányérokat törölgette.

-         Csak.

-         Úgy vettem észre, általában nincs gondod a lányokkal…

-         Nincs


2008.07.20. 19:02 Idézet

-         Azért örülök, hogy nem szívtad el azt a szálat –mondta bágyadt vigyorral.

Megbokszoltam a hasát és megint megcsókoltam. Hirtelen nem bírtam betelni vele.

-         Tudod, éppen Tonyhoz indultam…

-         Igen…

-         Akkor…

-         Jó… Menj…

-         De holnap…

-         Oké…

-         Szia…

-         Szia…

Ja hogy busszal mentem volna? Tony itt lakik két utcára, kb. Ugyanennyire a másik megállótól is, teljesen mindegy igénybe veszem a szolgáltatást vagy sem.

De akkor minek álldogáltam a buszmegállóban? Nem tudom. Megszokásból. Ha jött volna busz azzal mentem volna. Na és Ricky….

Útközben rágyújtottam egy szálra. Aztán még egyre. Talán Isten akarata volt, hogy ott és akkor nem gyulladt meg a cigi. Hamutál… Még ilyet…!

  Csengettem. Az anyja nyitott ajtót.

-         Jós estét Mrs. Costa!

-         Szia Gwen, gyere be. Tony már vár.

-         Köszönöm.

Levettem a cipőmet és a kabátomat, majd felmentem a lépcsőn. Tonyéknak szép nagy házuk van. Egy nappali plusz 4 szoba. Kér testvére van. Louise és Andrea.

Benyitottam Tonyhoz. Éppen a szótár füzetét nézegette.

-         Remélem mindent megtanultál- „köszöntem”.

-         Ö… persze - meglepődötten pillantott fel a füzetből. Nem kopogtam.- Leülsz?

-          Nem kösz- a radiátorhoz sétáltam, s láttam a szemem sarkából, hogy titokban végig mér. Nekidőltem. Jó meleg volt. Végre.

-         Hideg van kint?

-         Aha. Na kérdezhetem a szavakat? Aztán átvesszük a nyelvtant. – Igazából nem volt kedvem beszélgetni.

-         Oké. …Baj van? Olyan furcsa vagy…

-         Ha azt meg tudod kérdezni franciául, válaszolok.

Kikérdeztem a szavakat, oda és vissza, elmagyaráztam a nyelvtani részét, kívülről tanultunk, de igazából nem voltam ott teljesen. Lélekben nem. Rickyre gondoltam. És arra, hogy mit éreztem mikor megcsókolt. Melegséget. Vibrálást. Jó, voltam már együtt pár sráccal, de hidegen és érzelemmentesen. Puszta testiség. A vágyak kielégítése. De most… Ijesztő volt. Ahogy liftezett a hasam, megbizseregtem. Hevesen dobogott a szívem. Váo… valami ilyesmit nevezhetnek szerelemnek. Legalábbis kémiailag. Na, de inkább ebbe ne menjünk bele.

Tony is olyan más volt. Készséges és kedves. Nem pimaszkodott, nem terelte el a figyelmet percenként, nem mesélt obszcén vicceken. Csak figyelt és bólogatott. És a végén kiderült, hogy nem olyan lehetetlen ez a francia. Ezt sikernek könyveltem el.

-         Remélem ezek után legalább egy négyest kiköhögsz magadból…!

-         NÉGYEST???! – nevetett.

-         Minimum – én is nevettem, de komolyan gondoltam. Ha így folytatja, alig lesz meg a kettese félévkor. Jó én dumálok, nálam ugyanez a helyzet matekból vagy fizikából. Vagy éppen kémiából…

Az ajtó résnyire nyílt, és Mrs Costa dugta be a fejét rajta.

-         Gwen, maradsz vacsorára? Bizonyára már megéh


2008.07.20. 18:58 Idézet

12. rész

 

Szóval átmentem Tonyhoz. Megbeszéltük, hogy a hétvégén segítek neki felkészülni a francia témazáróra. Éppen oda igyekeztem. Szombat este volt, hideg, nyirkos és utálatos. A buszmegállóban az öngyújtóval kínlódtam, mert nem akart meggyulladni a cigaretta, mindig elaludt a láng az erős szél miatt.

-         Valószínűleg, ha cigiznék, most kisegítenélek egy kis tűzzel.- Szólalt meg egy hang. -De nem cigizem. –Ricky volt az. Tudjátok a szomszédsrác.

Felnevettem. – Oh, micsoda pechem van!

-         Szia –köszönt aztán úgy mellékesen, csillogó szemmel, mosollyal.

-         Szia! – mondtam, és felhagytam a cigaretta meggyújtása kísérlettel.

-         Hova ilyen későn?

-         Későn? Csak 7 óra van és szombat.

-         Najó. Valamit csak kellet kérdeznem.

-         Tonyhoz franciázni.

-         Aha -vigyorgott

-         Mármint franciát tanulni….- magyaráztam, félreértés ne essék.

-         Jah… Igen. Az is jó…-nevetgélt.

-         Na, ebből már nem magyarázom ki magam, haha.

-         Hát nem.

-         Amúgy tudtad, hogy dohányzástól szájrákot lehet kapni?- kérdezte.

-         Meg tüdőrákot is, ha nem tudnád! – egészítettem ki összecsaptam a tenyerem.

-         És azt is tudtad, hogy dohányossal olyan csókolózni, mint kinyalni a hamutálat?

-         Honnan tudod? Próbáltad már?

-         Nem. De nem lehet túl jó…

-         Tényleg?  Pedig meg akartalak csókolni – Mondtam félig tréfálkozva, de valahol ez igaz is volt. Mindig is vonzónak és jó fejnek tartottam Rickit. És azt is tudom, hogy már több mint egy éve belém van esve. Hízelgő.

Elpirult. Nevetett. – Ó, Tényleg?? – kevéske gúny bújt meg a szavai között.

-         Hát, ha mondom- És mélyen a szemébe néztem. Egy kicsit szemeztünk.

Lassan közeledett az arca az enyémhez.

-         Na, mi van, most úgy döntöttél, hogy mégis kipróbálod??! – Kérdeztem.

Megszeppent, és félrenézett.

Mindketten másik irányba néztünk. A fénycsóvák, az elszáguldó autók hirtelen érdekesebbé váltak.

Azt hiszem nem is voltam tudatában, mikor megfogtam a kezét ….A szemébe néztem, közelebb léptem hozzá. Kiderült, hogy bő egy fejjel magasabb nálam.

Egy ideig csak néztünk egymás szemébe, halványan mosolyogtunk. Aztán magamhoz vontam. Élvezte. És én is. De örültem, hogy végül Ő csókolt meg engem. Lassan, szenvedélyesen. A nyelvünk összesimult. Melegséget éreztem a szívemben és az ágyékomban. Lüktetett a pulzusom, liftezett a hasam. Aztán vége volt. Beletúrtam a hajába és újra kezdtük… magához ölelt. Az egész olyan megnyugtató és biztonságos volt.

-         Na milyen volt? –kérdeztem aztán- Mint a hamutál?

-         Nem. – Ingatta fejét bágyadtan. – Jóóó.

-         Hm –mosolyogtam.

-     


2008.07.20. 18:57 Idézet

Sziasztok lányok!

Szerintem engem már rég elfelejtettek, de sebaj én azért hoztam két részt a törimből, hátha van még valaki aki emlékezik rá és érdekli. Ha van rá igény hozom a többit is, tizenöt rész kész van. Ha nincs szóljatok, nem fogyasztanám a helyet fölöslegesen:) Azt hiszem a 10. résznél hagytam abba ( utána néztem, megtalálható az archívumban a legutóbbi oldalon), úgyhogy most itt lennne a következő kettő.

Üdv. Bluefan

 

 

11. Rész

 

December első hete az unalom jegyében telt el. Nem történik semmi, minden nap ugyanolyan, eseménytelen és száraz. Kedden az első órát ellógtam. Fizika volt, és éppen nagydolgozatot kellet volna írnom, de nem fűlött hozzá a fogam. Nem éppen ilyen élményre vágytam. Különben sem készültem rá. Majd megírom máskor, na.  Minden összezavarodott a fejemben, az utóbbi időben.  Nem a fizikára gondolok. Tegnap előkotortam anyám szekrényéből egy régi Hemingway könyvet elolvasásra.  Elkezdtem, oldal, első mondat és – KÉSZ. Eddig jutottam. Nyista. Nem titok, bírom a fazont, a többi diákkal ellentétben szívesen elolvasom a kötelező olvasmányait is. És általában nem az első sorig szoktam vele jutni. Pont, -felkiáltó jel, mit tudom én –és erre gondolatok, érzelmek özöne és hada árasított el. Ennyit a jó öreg Ernestről.

Nem nagyon értettem mi van velem. Most se értem. Nem szokott „érzelem-ingadozás”-om lenni. Lehet, hogy ez a többi tininél tök természetes -, de nálam nem.

Mégis mi a franc van velem?! – Teszem fel a költői kérdést magamban, miközben beoldalogtam a suliba a második órára.

-         Te meg hol voltál? –vont kérdőre Jude, a szünetben, mikor bevitorláztam az osztályba.

-         A parkban cigiztem Terryvel és TC-vel. – vetettem oda foghegyről és ledobtam a táskámat a padra.

-         Vagy úgy. Én meg fizikát írtam.

-         Te jó vagy fizikából.

-         Te meg igazolatlan órát fogsz kapni!

-         Na ne mondd, anyuci.

Jude fintorgott, majd sértődötten kihúzott a folyosóra.

  Mr. Pontum franciaórán bejelentette, hogy jövő héten záró dolgozat lesz az eddig vett összes igeidőből.  Az órai szokatlan rendet, (valószínűleg, csak én érzetem annak) egy papírrepülő törte meg, amint az asztalomon landolt. Az egyik szárnyán a „nyisd ki” felirat állt. Körbepillantottam az osztályban: Tony pislogott felém.

Nagy, írott betűkkel volt ráírva.

A KRITIKÁK!!!!

 

Ja, igen. Teljesen kiment a fejemből. A kritikák…

Múlt héten volt „A Világbéke” produkciónk előadása. Minden rendben ment, mi jól szerepeltünk, a suli pedig egész lelkesen méltányolta a fáradozásunkat. Most pedig várjuk a suliújságba írt, kritikusnak magukat nevező, ’hozzáértő’ diákok véleményét. Tony ilyenkor mindig be van sózva, hogy a sok dilis szerint, hogy teljesített. Engem nem nagyon érdekel, de szolidaritásból mindig megnézem, és megvitatom vele az eredményeket. Jude örök optimista, mindig magára veszi a pozitívumokat, az építő kritikát, de a hideg gyűlölködésre rá se hederít. Figyelemre méltó. Persze engem egyik sem érdekel, mert nekem „mindig igazam van.”

Szóval, a következő szünetben, az aulában bújtuk a hirdetéseket.

 

 

A fő szerepekben

 


 

Jude M. Simpson : Megható előadásmód, sokatmondó szövegek. Igazán szép volt, ezúttal a mikrofont is sikerült bekapcsolnia, és az énektudását se hagyta otthon, egész élvezhető előadást nyújtott a maga részéről.

Antony D. Costa: Végre egy igazi férfias, markáns szerepben láthattuk! Lassan már untuk, a mindig érzelmes, hős szerelmes szerepében. Igazán remek teljesítmény nyújtott. A hajléktalanból lett lázadó, szerintünk is jó ötlet volt.

Gwen Davis: Talán ő a legjobb a gárdában praxisa van és profi. Már tökélyre fejlesztette ezt a szerepet: kemény, lázadó, nagyhangú nő-a tőle megszokott szerep. Lassan már unalmas.  Nem tud kimászni a karaktereiből, lassan beskatulyázott „rossz lány”. Nézzük meg Pl. Julia szerepében, hátha az is jól állna neki. Szurkolunk, hogy ő kapja legközelebb a „királylány” szerepet!!

Terry P. Gilliam: Meghökkentően jó volt! Erre nem számítottunk, csak így tovább Terry!  Emberi, igazi karakter volt, semmi sem lett túlerőltetve.  Az ’elnyomott munkásszerep’-ét nem is lehetett volna másnak adni.

Gery Smith: Igen, mi is tudjuk. Ő nem vállalt szerepet. Ő volt a hangulatfelelős, a dobkirály! Produkció tőle volt az, ami. Köszönjük!!


 

 

 

Tisztelettel: T. Eliott Fő felelős

M. Taylor: munkatárs

Mr. Heach igazgató

 

-         Jut eszembe, Gwen, segítesz majd a franciában a hétvégén? – Kérdezte Tony, miután kitárgyaltuk a darabot és a kritikákat.

-         Aha.

 

 

 

2008.05.30. 23:01 Idézet

MIKOR JÖNNEK A FOLYTATÁSOK, CSAJOK??????? :D:D:D
Tasha x


2008.04.22. 20:52 Idézet

Úgy döntöttem én is nekikezdek egy történetnek :) ha nem baj…

Egy kis bevezetés…

 

1.rész

 

Nos hol is kezdjem, oly nehéz elkezdeni (persze néha folytatni is). Talán először kicsit magamról és a családomról beszélnék, ha nem gond.

  Gyerekkoromtól kezdve imádok táncolni és mindig is táncosnőnek készültem, 5 – 6 éves koromban klasszikus balettel és jazzel kezdtem majd ahogy kezdtem felnőni egyre jobban érdekeltek más irányzatok is és többet is kipróbáltam, most is néha ingadozok az irányzatok között, de ez most már érthető. Most kicsit magamról…22éves vagyok, hosszú fekete hajam van, némi rózsaszín csíkkal, kék  a szemem és nem vagyok valami magas úgy 164cm amit még tudni kell rólam hogy van két piercingem (az orromban és a köldökömben) valamint három tetoválásom, egy a kezemen (egy csillag),  a hasamon (egy nonfiguratív minta vagyis hasonlít egy levélkéhez) és egy nagyobb mű ami a hátam jobb felének a felét elfoglalja egy sárkány. Hogy miért? Talán a lázadásom miatt … talán, vagy csak így akarom kifejezni magam. De manapság már egésszé elfogadott ha valakinek tetoválása van, nem?  De itt mondjuk Londonban senki nem nézi hogyan öltözködsz vagy milyen stílust képviselsz elfogadnak olyannak amilyen vagy…

Talán kezdhetnénk az elején… vagyis valahol érdemes lenne elkezdeni hogy hogyan is ismertem meg Ő-t a nagy Őt? Vagy talán nem is ő a nagy Ő? … na jó lassan belezavarodok :)

 

Gyönyörű tavasz eleji nap volt szikrázó napsütés talán a tavasz első igazi napsugarai voltak… Csiripelő madarak, 

  Persze megint késve keltem fel és megint rohanom kellet h elérjem a buszomat, mivel a kocsim a szerelőnél volt. Uh, nem is említettem mit dolgozom, újságíró vagyok egy női magazinnál. Miért is ne pont egy rettentő fontos interjúról késnék el? Nem rég oszlott fel a Blue és a szóló karrierbe kezdő Duncan James –szel készítek interjút, tervekről, zenéről és h milyen is egyedül… ja és persze a csajokat sem hagyhatjuk ki :)

Egy kis eldugott kávézóba beszéltük meg a találkozót vagyis a főnököm beszélte meg vele, azért oda mert ott mégis csak más mint és személyesebbnek tűnik az interjú mint egy fehér falú irodában amiben van egy asztal meg szék… Tehát így találtunk ár egy kis eldugott hangulatos kis kávézóra.
  Egy farmerben és kis csipke topban voltam meg egy kis vékonyka kabátban, mert mint említettem nagyon jó időnek ígérkezett. A kis(nagy) kézi táskámba pakoltam bele az összes szükséges cuccomat.

  Egy negyed órás késéssel estem be a kávézóba, gyorsan körbe néztem és az egyik sarokban megpillantottam a férfit… rendeltem egy cappuchinót és vettem egy mély levegőt és elindultam a sarok felé ahol az interjú alanyom ücsörgött…

  -Hello… -köszöntem és a kezemet nyújtottam a férfi felé.

  -Á… hello. –megfogta a kezemet és két puszit is kaptam… finom Armani parfümje lengte körbe a férfit, kissé borostás volt az arca és rakoncátlanul álltak a tincsei.

  -Bocsáss meg a késért… csak … huh, na mindegy ez nem is olyan fontos. –legyintettem és helyet foglaltam.

  -Semmi baj, azt hittem Gretchen jön… -mondta férfi és végig nézett rajtam…

  -Oh… Gretchen már egy jó ideje nem készít interjúkat, ő csak a magazint vezeti. Oh… butus… Sophie Stones vagyok…

  -Duncan James… -mondta mosolyogva, a szórakozottságomon mosolygott, talán… Közben kihozták a cappuchinómat is és Duncan rendelt egy narancslevet.

 

Lassan pedig belekezdtünk az interjú készítésbe is…

 

Sophie

 

Kezdetnek most csak egy rövidke rész…


2008.04.10. 20:57 Idézet

Cea-mea, csajszik! :D
Naomy!!!!
(A LADS-on még nem véliztem, de ide most megteszem. :) )
Annyira jó a törid!!!!!!!!!!!! :D Dunk a lovag. De édes. :) Folytasd hamar!
Liz xxx


2008.04.10. 17:10 Idézet

- Ja, szija.- tértem vissza a valósághoz. –Bocsi csak el voltam gondolkozva.

- Épp látom.- mosolygott és mikor felé fordultam és ránéztem egyből az álombeli csókot láttam magam előtt.

 

naomy voltam es millio bocsi amiert ilyen szakadozva tettem fel, de ugy latsizk til hosszu es aze tudtam csak igy betenni :(


2008.04.10. 17:09 Idézet

hangerőt húzzuk le pár fokkal J

- Végre otthon-mondtam miután leszálltunk a metróról és kimentünk a szép zöld ligetbe, amely sárgulóban meg barnulóban volt, de akkor is szép voltJ Minden évszakban az. Szerettem a negyedet, mert gyönyörű helyen helyezkedik el meg csodás villák is vannak, mindegyik átmodernizálodott a XX. század II. felébenJ csak a népet utáltam innen, kivéve a családom, akik ahhoz képest hogy ilyen heléyen élnek, a Földön élnek Jnem mint egyesek.

- Csodás ez a hely.- ámuldozott Dunk.

- Ja csakis azért szeretek itt lakni.- mosolyogtam.- De te nem láttad a reggel?

- Hát nem , mert pár utcávval lentebb lakom, ott se rossz , de nem ennyire klassz , mint itt. Ja meg anyukám vitt el a suliba a kocsijával, ő is arra ment új munkát keresni és letett a sulinál.- magyarázta.

- Ami azt illetti én se mindig metrózom csak amikor mindegyik kocsit elviszi valaki.

- Hány kocsitok van akkor?- kiváncsiskodott.

- Hát van egy mercedes, amellyel állandóan apám utazik, minden héten más városba kell menjen, mert autócégnél dolgozik és szerződéseket kell kössön más városban lakókkal, akik londonból vesznek autót.Anyukámnál van a Bmw , ő korán szokott felkelni és munkába menni. És még van egy limuzin is , amivel fontos eseményekre meg ilyen izékre megyünk csak, de néha elvisz vele suliba John , a komornyikunk, de sose áll meg a suli előtt.-nevettem.

- Ez aztán!!!!!

- Hát igen. Annyira nem tőrödöm vele, úgy élem az életem, mint bárki más.

- Jól is teszed, mert úgy kell.

- Na jó, hát akkor reggel találkozunk a metrónál.- mosolyogtam.

- Oké, örülök, hogy megismertelek.- mosolygott.- Tök jó fej vagy.

- Én is örülök. Hát te is.- nevettem.

- Na akkor szia- és épp nyomott 1 puszit az arcomra.

Eltelt a nap további része is elég hamar sajnos. Otthon legalább pinehntem,ami abból állt hogy a barátaimmal órák hosszat, meg nettezéssel, ahol úgyszint a barátokkal e-maileztem, meg játszodtam egy csomót. Épp az oroszlán királyon játszodtam és majdnem végre befejeztem a játékot annyi idő után, de mindig el kellet rontsa valami, ezúttal a tesóm rántott be.

- Gyere vacsorázni!!!!!!!!!!!!!!!!!!- üvöltötte Lee. A család este mindig együtt vacsorázik, kivéve mikor apa el van utazva, de akkor is hárman vagyunk J

- DUGULJ EL!!!!!!!!!- kiabáltam vele. A francba- morogtam és lezártam a laptopom és lementem az ebédlőbe, ahol mindenféle finomságokat tettek az asztalra a szolgálólányok.

- Gratulálok Elisabeth.- dicsérte anyu szakácsnénkat, akinek imádtam a főzteit.- Ismét túltettél magamon.

- Oh, Sheila tudod, hogy imádom a konyhát.- mosolygott.

Én persze a sült tonhalat választottam, mivel a hal volt a kedvenc ételem és ahányszor volt, mindig ettem belőle.Öcsém mint általában a sült disznóhúst ette JAnyu pedig mindenféléből, főleg a salátákból, amiket én is szerettem, mert csupa vitamin. Öcsém és apám sose ették, mert szerintünk az nyulaknak való eledel, de nem tudták mi finomat veszitenekJ Szerencsére anyu jelenlétében nem disznólkódtunk a kajával, mert az a szokásunk Leevel J

Vacsora után mindig leültünk Tv-t nézni, mert minden este adtak 2 epizódot a Rémrendes családból és azt szerette az egész család, nem tudtunk nem röhögni a hülyeségeikenJ Lefekvés előtt még olvastam valamit, aztán belealudtamJ Az egyik syolgálólány szerencsére arra sétált, bejött és leoltotta az évge maradt villanyt.

Ismét a csodás helyen találtam magam, magas pálmafák, mindenféle szinű illatos virágok, aranyos kis állatkák, minden olyan harmonikus volt. Újra láttam lovagom, aki mindennap eljött hozzám. Hosszú hajam ki volt engedve, szép halványkék selymes ruha volt rajtam, olyan amilyen az arab háremekben levő táncosnőknek szokott lenni. Arcomon is egy selyem zsebkendő volt. A lovag ismét lepihent és leszállt a fehér paripáról. Leült mellém és szemembe nézett. Ismét azok a kék szemek. De gyönyörűek. Szerelmes voltam beléjük, nagyon megbabonáztak és valami csodás volt bennük. És akkor végre elértem azt is hogy lovagom letekerte sálát az arcáról és végre látthattam, hogy kihez tartóznak a szemek. És nagy meglepődésemre Duncant láttam, azért voltak olyan ismerősek a szemei mikor találkoztam vele. De nem is a mostani Duncan, hanem egy pár évvel későbbi Dunc, mert arca férfiasabb és mégszebb volt. Csak  ültünk egymással szembe és csodáltuk egymást.Levette zsebkendőm az arcomról és végigsimitott selymes kezeivel arcomon, majd egyre közelebb hajolt és a következő pillanatban az ajkaink összeértek  és lassú, lágy, romatnikus csókban forrtak össze. Elképzelni sem lehet ilyen csókot, annyira jó volt. A valóságban sose volt ilyen csókom, hát az biztos, mert szerelmes sose voltam még eddig, és hát a fiúk csak baráti szinten érdekeltek eddig, mindig komolytalankodtam az ilyen dolgokkal. És életemben csak 1 csókom volt és az is csak poénból, az egyik hülye haverom csókolt meg csak úgy, persze kapott 1 jó nagy taslit is emiatt, hogy 1 hétig ott volt a tenyerem nyoma, én meg 1 hétig a nyelvem mostam JDe visszatérve álmomhoz, nagyon boldog voltam, hogy végre elértem a célt. Megláttam lovagom és még csókot is kaptam tőle J Szép lassan homályosodni kezdett Dunc is, a sok zöld és újra a szobámba találtam magam. Felültem az ágyba és elmélkedtem egy picit, majd hamar a naplóm és kezdtem bele jegyzetelni, vagyis nagyba irtam le az álmom nehogy elfelejtsem, mert minden részlet nagyon fontos, főleg a lovag és a csók J

Hamar faltam valamit és indultam is suliba, ma is metróval mentem , aminek örültem, hisz nem mentem egyedül , sőt egy jó dumáló társsal JMig vártam a perónon, hogy Dunk is megérkezzen, nagyon elmélyedtem a gondolataimban, furcsa érzések fogtak el, nem tudtam mifélék és honnan jönnek J

- Hélóóó.- szólitott meg valaki hátulról.- Ébresztőő.- lökött meg Dunc.

- Ja, szija.- tértem vissza a valósághoz. –Bocsi csak el voltam gondolkozva.

2008.04.10. 17:08 Idézet

- Te ez a Dunk elég helyes, pont neked való, lecsillapodnál mellette.-suttogta a fülembe Liz.

- Haha-nevettem gúnyolódva.- Olyan lökött mint én.

- Az a jó- kacsintott Liz, ekkor már Dunk is visszatért mellém.

Folyik nagyba az óra, dög unalmasan, mert megint Shakespeare-t tanultuk, amit már fújtam kivülről és ugyanazt vettük mit tavaly. Gondoltam megtréfálom a tanárnőt. Felálltam a helyemről.

- ÁÁÁÁ egy hatalmas pók a katedra előtt.- kiáltottam.

- Hol???????- visitotta a tanárnő és felugrott a katedrára.

- Ja rosszúl láttam akkor, el tetszett kergetni.- mindenki dőlt a nevetéstől persze.

- TŰNÉS KI AZ OSZTÁLYBÓL!!!!!!!A második orámon se lássalak meg Miss Ryan.-orditotta dühösen.

- Szuper.- osontam ki.

- Na látjátok ezt nem szeretem nálatok, mindenki olyan szemtelen.

A másik óra is eltelt háa nem unatkoztam mert még valamelyik haveromat, Antet is kidobták óráról, a matektanárnőt szivatta meg valami marhasággal, kibeszéltük magunkat az 1 óra alatt. Aztán jött az ebéd. Vettem a napi kajából és megkerestem Dunkot, meg is találtam ott volt közel egyik asztalnál.

- Na örülök, hogy megkaptad az ebédlőt.-mosolyogtam.

- Hát nem volt az annyira nehéz hisz követtem a tömeget és egyből ide találtam.-nevetett szép mosolyával.
- Az jóóóó.-bontottam ki a kólás üvegem, de nem sült el jól és és mikor kibontottam, jól lespricceltem a mellettem elmenő Pamet , a suli másik nagy k*rváját.

- Jaj na ma vettem fel tisztán.- vinnyogott.

- Nem baj az, te tudsz ülni csak meltartóban is, nemde?- mondtam, ő meg durcin elhúzott egy „hülye p*csa „ megjegyzéssel, mire én visszavágtam.

- Te rosszabb vagy hülye k*rva.- jó páran elröhögték magukat.

- Ez merész volt.-szólalt meg mellettem a nevető Duncan.

- Á ez már csak mindennapos, a normális.-legyintettem.

- Meg az angol órai, az is jó poén volt.

- Hát kell néha ilyen is.

- Én se vagyok syent ami azt illetti. Ezt figyuzd.- ette meg a banánja utolsó falatját és a héját letette a földre a csúszós részét.

- Na lássuk ki esik el.- néztem kaján vigyorral Niki felé , aki épp akkor jött be és ment helyet foglalni a többi pláza mellett, ezek mind egy helyre szoktak ülni J

- Várjatok meeeeeeeeeeeeeg.- szólt a libái után és jól elcsúszott a banánon és hason landolt. A fél teremből kitört a görcs ezen.

- Na ez aztán jó volt.- tapsoltam és dőltem én is a nevetélstől.- Mi aztán jól megtaláltuk egymást.

- Jaja két bolond, Te is áprilisi vagy?

- Nem , márciusi,de közel állok az 1.jéhez, mert 31.-én születtem és háromnegyed 12  kor éjjel.- nevettem.

- Akkor te közelebb állsz mint én mert én április 7.ei vagyok.

- Ez jó, a tavasz bolondjai – nevettem.

Ebéd után még volt 2 óránk és utánna irány haza. J

 

 

                                               

                                                A család 1.

 

- Na végre vége lett, és itt a kis szabadidő is.- nyújtózkodtam egy nagyot.

- Egyetértek. Jó volt az első nap. Jó volt ismerőst is szerezni.- mondta Dunk.

- Igen? Kit?- kérdeztem a szőke kérdést.

- Hát téged, te szöszi.- viccelődött.

- Te vigyázz kit szöszizel, vannak szőke tincsek a hajamba, de belül nincsenek...csak néha.-tettem hozzá. JUgyanis a hajam barna volt, de csomó más szinű tincseim is voltak J

- Megértettem főnöknő!- állt vigyázz állásba , mint a katonák.

- Na húzzunk innen.-léptünk ki a suliból.

- Te merre laksz?-kérdezte Dunk.

- Hát erről nagyjából senkinek se szoktam beszámólni, mert hát nem szeretném, hogy más véleményük lenne rólam.

- Vagyis?- kérdezte értetlenül, persze közbe már a metró állomás fele indultunk.

- Nem szeretném , ha azt gondolnák rólam is, hogy egy elkényeztetett vagyok, aki mindig megkap mindent és fent hordja az orrát, mint a többi kölyök a negyedben. Hopsz.-csúszott ki a számon a titkom.

- Miért lennél te olyan? Egyáltalán nem tűnsz olyannak.- biztositotta Dunc.

- Nem is vagyok az tuti

- Ez a beszéd.- megveregette a vállam.

- De másoknak erről ssshht- tettem az újjam a szájára.

- Nyugi, nem szeretek pletykálni. Amúgy és is pár utcával lentebb lakom a nagyok és gazdagok negyedétől.- nevetett.

- Jéé akkor nem megyek többé egyedül haza.-örültem.- Na meg te se.

A metró is megérkezett és felszálltunk.Le is ültünk mert hát végállomástól végállomásig mentünk és hosszú volt az út hazáig, mert mindketten ugyanott szálltunk le. Útközben csomót dumáltunk és hülyültünk, néha ránk szóltak más utasok, hogy a hangerőt húzzuk le pár


2008.04.10. 17:07 Idézet

- Ez egész fura- gondoltam magamba.

 

                                      Két hülye egymásra talál

 

Oszi óra végén hozzámszólt az oszi.

- Naomy, ne tűnj el.-szólt mire én mentem volna szünetre.

- Megint mit tettem?-kérdeztem  értetlenül.

- Hát panaszkodott Mr. Brown, hogy sose figyelsz az óráin, és mondta a figyelmeztetését is, szőval vigyázz.

-És meg tetszik bűntetni?- kérdeztem tettetett szomorúsággal, mert le se szartam ha igen.

- Hát csak azt kell tenned hogy te leszel Duncan idegenvezetője a suliban, mivel ő az új padtársad.- mondta mosolyogva.

- Vajon képes leszek erre, mert hát elég nagy kérés.- mondtam halál komolyan.:))

- Ugyan már ne butáskodj, hisz szereted a földrajzot, nem?Na akkor indits.- ment ki az osztályból.

- Hát jó akkor, Lizzie, beszélünk szünet végén.- mondtam közbe vonszoltam Dunkot magam után.

- Akkor mivel kezdjük?- kérdezte kiváncsian.

- Hát kezdem a fiú Wc-vl mert az fontos , hogy hol van- nevettem.

- Ja az jól is jón, mert hát nem volt időm oda is menni otthon , me siettem suliba.

- Na akkor szerencséd van velem.

- És hol van?

- Hát nézz szembe és látsz egy termet amely felett 1 álló bábu van.

- Jééé nem is láttam.- és úgy rohant be, mint aki után vasvillával futnának, én meg haltam meg a nevetéstől.

- Mi van, alig kezdődik meg a suli és te már rácsapsz valakire?- kérdezte finnyás hangon Niki, az egyik kis 9. es bitch.

- Tűnj innen és végezd a saját dolgod.- vágtam vissza.

- Jaj, milyen visszavágosak lettünk.- mondta és elhúzta a belét. Sajnos ismertem kórus orákról meg hát eddig is idejárt suliba, mindig ott van mindenhol, ahol nem is kéne.

- Hú ez meg ki volt?- kérdezte Dunk mikor kijött felfrissülve Jmert hát hallotta a kis nyávogást is.

- Ó csak egy hülye kisp*csa, nem veszitettél semmit.- nevettem.

- Akkor jó. Mi a következő helység idegenvezetőnő?- nevetett én meg ránéztem gúnyosan.

- Hát ha már láttad a fiú Wc-t akkor megmutatom a lányokét is, ahova én sose megyek be, mert állandó cigi szag van és utálom a cigit.- mondta vávga egy undorodott képet, amin Dunk megint nevetett.

- Azt én se szeretem, és akkor hova mész a Wc-re?- nézett kiváncsian.

- Hát a fiúkhoz.Úgyis csak vizet iszom általába szóval nincs gond.

- Biztos nem csinálsz egyéb dolgokat?- nézett pimaszul.

- Ja egyben biztositalak, elég piszkos a fantáziám, de nem vagzok 1 ribi.- vágtam komoly arcot.

- Az jó, mert én nem szeretem a k*rvás tipúsú csajokat, az olyanok mint te jönnek be nekem.- vigyorgott.

- Hééé! Máris flörtölsz???

-  Mi? Hogy én?- pirult el.

- Te te! Na jó gyere az udvarra , kellemes az idő ilyenkor.

- Igazad van.- mentünk ki.

- 20 perc ez a szünet, mert a nagyszünet 10kor van és 12kor meg ebédszünet.Jók a szünetek.- magyaráztam.

- Az jó , a régi sulimba nagyon rövidek voltak és még ebédszünet se volt.-szomorkodott.

- Télleg hogy kerülsz te ebbe a suliba?-kiváncsiskodtam.

- Hát édesanyámmal beköltöztünk Devonból ide Londonba, és hát a régi sulimból kirúgtak.- mosolygott.

- Hát engem is ki akartak jó párszor, de nem jött össze.

- Egy olyan angyalt mint te?-nevetett.

- Ja egy angyal kivül, belül 100 ördög.

- Nem nézem ki belőled.

-Még nem ismersz, majd ha igen akkor beszélünk még erről.-nevettem én is.- És miért rúgtak ki téged?

- Hát emiatt kicsit szégyellem magam.- pirult el.

- Na halljam csak.- közelebb ültem hozzá, mert egy padon ültünk és kiváncsi voltam.

- Hát jó akkor, egyszer véletlenül csak alsógatyában jelentem meg órán.

- Pfffffffffffff-tört ki belőlem a röhögő görcs, jó páran felém is néztek és ők is elkezdtek nevetni jóizű kacagásomon.- és csak ezért csaptak ki?-kérdeztem miután kicsit lecsillapodtam.

- Hát igen, de azé, mert egy idős tanárnő tartotta épp a órát és mikor meglátott engem úgy, hát elájult, és kórházba került és kis idővel elvitte a szive.

- Fúú ez kemény, olyan a tested hogy kórházba teszed az embereket?

- Hát nem is tudom.- emelte fel a polóját épp hogy a hasát láttam, és hát  megértem az öregasszonyt, kivolt gyúrva jól, nem túlzottan, pont jó volt.

- Mit akarsz csinálni? Hogy idejöjjön minden csaj?-szóltam és megböktem, hogy eressze el a polóját.

- Na?

- Hát annyi hogy megértem az öregasszony is.-nevettem.

Épp csengettek..

- Na gyere menjünk be. Angol óra és a tanárnő nem szereti a későket.- húztam fel a padról.

Beértünk őpp időben, mert a tanárnő is épp akkor toppant be, mindenki helyet foglalt. A tanárnő kihivta Dunkot, hogy megkérdezze miket tanult a volt sulijába.


2008.04.10. 17:06 Idézet

 

na csajok ha valaki hianyolt engem hat akkor itt vagyok egy uj torivel amit tegnap kezdtem el ez is sulis de nem ugyanaz lesz mint az elozo azt is valamikor befejezem, de nem tom hova mentettem el es majd elokeresem :) addig is remelem tetszik az uj :)

Az új diák

 

Mi ez a hely? Hol vagyok? Áh , most már tudom, nagyon ismerős ez a hely, hisz mindig erre járok. Remélem mostmár meglátom az arcát is. Már látom, vágtat fehér lován, ő is fehérben van, arcát is takarja a fehér rongy, meg fejét is hisz hosszú utat tett meg mig az oázishoz, ahol én voltam, ért és nagyon tűz a nap a sivatagban. Megáll és leszáll lováról. Csak a szemét látom, azokat a gyönyörű kék csillogó szemeket. Fáradt szegnény, leül és körülnéz ebben a csodás erdőben, nem hiszi el hogy itt van végre. Én is leülök mellé, felém fordul. Még egy kicsi és végre megtekinthetem arcát...

- MISS RYAN’!!!!!!!!!!!!-hallottam történelem tanárom mély bömbölő hangját és mindenkit a családnevén szólitott állandóan.

-  Shakespeare irta a Romeó és Júliát!- riadtam fel, amire az egész osztály elkezdett röhögni.

- Örülök neki, hogy ennyire jól ismered az angol irodalmat, de ez most történelélem óra és a II világháború a téme szóval kapcsolodj be te is a témába. És utolsó figyelmeztetésem, hogyha mégegyszer elkaplak, hogy nem figyelsz vagy alszol az órámon, 1-es a naplóba és büntetés. Meg van értve?- kérdezte felemelt tekintettel, úgy nézett ki mint 1 francia nőcike a királyi korszakban, csak ő undoritóan.

-Igen.- feleltem unottan. Kedves tanár úrunknak mindig unalmas órái voltak, én mindig aludtam, mások mindig valamivel lefoglalták magukat, keresztrejvény, sudoku, levelezés, na meg volt pár hűséges figyelő is, engem különösebb képpen nem érdekelt a történelem, de persze tudtam valamiket, mert hát kell 1 kis általános műveltség is. A földrajz jobban érdekelt , szerettem az utazásokat, a kalandokat. Már hetek óta ezt a csodás helyet látom álmomba, még ha a sivatagban van , de akkor is tudom, hogy létezik, túl valósághű. Na meg az ismeretlen lovag, valami iszonyat misztikus és sose tudom megpillantani arcát, vagy az óra ébresztése szakitja meg vagy a tanárok ébreszetenek fel, ilyenkor jön hogy valakit jól fejbevágjak, Otthon az óra repül az ajtó fele, szegény tesóm mindig panaszkodik anyáéknak hogy egyszer-egyszer őt is telibe találom, ha netán benyit reggel.

Nos hát magamról pár szót. Naomy Shelia Ryan, vagyok. Mindenki Naonak vagy Naominak szólit. A Shelia nevet anyumtól kaptam és azt inkább meghagytam neki J Elég szétszórt emberke vagyok, a szobám állandóan rendetlen, ruhák szanaszét, itt egy könyv, ott egy füzet, minden található nálam, tehát csomó kacat, az öltözetem is eléggé szétszort, mások szerint jó a stilusom, de én nem vagyok divatmániás, úgy öltözöm ahogy nekem tetszik és kényelmes.Előkelő családból származom, az ősapák mind lordok voltok, legalábbis nekem mindig azt mesélték, és hát egy kastélyban élünk london egyik előkelő negyedében. Hát mit ne mondjak én pont ide tartoyom XD A szomszédok mind nagyképű urak és úrnők, ezeknek a gyerekeik is mind elkényeztetett kölykök. Sose barátkoztam velük, ézért vittek engem egy normális iskolába és nem a legelőkelőbbe, hisz az én sulimba minden történik csak tanulás nem, az tuti.11.-es vagyok és hát új tanév, újabb marhulások stb. Tesóm 4 évvel kisebb nálam, tehát 8-os. 18 leszek  a jövő év márciusában,még van egy kicsi XD, tesóm pedig 14 évet töltött nyáron,kis hülye gyerek, mindig cseszegetjük egymást , de attól jól kijövünk ,ja és Leenek hivják.

- Csrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr!!!!!hallottuk a csengőt szólalni, ami azt jelezte hogy irány a szünet!!!!!!!!

- Na végre!!!!!!- nyújtózkodott a hátam mögött legjobb barátnőm Lizzie.

-Egyetértek- ásitottam.

- Nem volt elég az alvás?-nevetett Liz.

-Abból sosem elég.- nevettem én is.

Kimentünk az udvarra bámészodni, lássuk kik vannak még a sulifele ugyanis első napokban jó újból látni az embereket.Sok ismerős nem volt kint, mindenki a saját osztályában volt, a haverjaink általában más-m-s osztályokban voltak, jól szét voltunk szóródva.Tesómmal is összefutottunk, aki épp kis elsős lányoknak mutogatta az izmait, itt el ne follyak a röhögéstől, mert elég nyápic gyerek.

- Mi van öcskös, az ovódásoktól áttértél elsősökre, fú de kemény fiú vagy- szivattam és beleborzoltam a hajába.

- Veled meg mi van tesó, megint töri órád volt, még látszanak a nyomok az arcodon.- vágott vissza, ezt szerettem benne, értette a viccet és mindig valamivel vissza tudott vágni na meg egyebeket is tud a gyerek, de nem részletezném inkább , csomó disznóságot csináltunk kiskorunkban J

Az udvaron persze a kis plázacicák nagyba mutogatták magukat a nagyobb fiúknak persze, de kit érdekelnek a kis 9.-es libuskákJ

- De jó csajok vannak arrafelé!!-kiáltotta Lee és már indult is volna, de becsengettek és be kellett menni, mert a későket is beirták hiányzónak.

- Sorry, majd máskor.- nevettünk Lizzivel.

Következő óránk épp az oszival volt, akinek fontos bejelentenivalója volt, szóval mindenki elég kiváncsi volt, hogy mi lehet az a dolog.

- Kedves osztály- mondta az oszi mikor belépett, ő volt az egyik normális tanárunk.- Az a fontos bejelentenivalóm, hogy új osztálytársatok lesz.- mindenki ezt egy óó-val jelezte, kivéve páran akik  azt hitték valami jó csaj jön, de nem igy volt. J- Gyere be Duncan.- hivta be az újoncot, aki be is toppant, elég magas srác volt, kicsit borzos szőkés barna hajjal( ami vöröses is volt, na mind1 fura haja volt J Sportosan volt felöltözve, nem nézett ki rosszul.

- Sziasztok!- köszönt barátságosan, hangja közepesen mély volt Jelég szexy.

- Naomy mellé fogsz ülni.- mert hát én voltam az egyedüli padtárs nélkül, hisz 14 fiú volt és 15 lány és mindig lány fiúval ült, és mindegyik fiúval akivel ültem állandóan piszkáltuk egymást orán, szúrkáltuk, csipkedtük egymást hangoskodtunk, szóval mindig panasz volt ránk. Néha eldángáltam őket órákon ha felidegesitettek, párszor repültek is a padból, szóval az oszi is megelégelte és inkább egyedül ültetett, igy csend volt legalább J De azé kijöttem az osztállyal , nem voltak libáink hálistennek, sokszor paraszt és szemtelen az osztály, sok tanát sirva ment ki tőlünk, de kell alkamazkodni J

- Na ez se fogja sokáig birni mellette.- nevetgettek a fiúk, mindenki kuncogott persze, én meg vigyorogtam mint a vadalma.

- Hát megbizunk Naomyban, hogy nem fogja elkergetni Duncant.- názett rám komolyan a tanárnő, de ismét röhögőgörcs tőrt ki mindenkiből.

- Jó na, igérem jó leszek.-mondtam angyali hangon, persze a röhögés még mindig ment.

Duncan is elhelyezte magát mellettem, persze előtte megkérdezte, hogy le szabad üljön, én persze intettem hogy nem kell féljen leülhet. És akkor figyeltem meg arcát is, borotvált volt, olyan arca volt mint a tesómnak, csak neki mégis férfiasabb JÉs akkor láttam meg a furcsa dolgot, amikor a szemébe néztem. Mintha már láttam volna valahol, és akkor jutottak eszembe az álmomban levő kék szemek, hisz Duncannak is csodás kék szemei voltak.

2008.03.03. 18:55 Idézet

Én várom!

 

Dina


2008.02.21. 16:47 Idézet

Cea-mea!^^
Asszem a törimet már folytatani nem fogom, de újat fogok írni ....... ;) Nincs sok kedvem folytatni azt, amit most írok, szal majd jön az új! Remélem, az is tetszeni fog! :D
Liz xoxo


2008.02.15. 21:27 Idézet

Nyagyon baba lett bocs a késői reagálásért ...de azt hittem már senki sem ír ide :-D

Dina


2008.02.02. 08:58 Idézet

Hali!^^ Hoztam a new részem, és bocsi, h eddig nem tettem, de nem sok időm volt törit írni. :( Na, de most itt vok és remélem, tetszik.:D

13. rész

 

Reggel 9 körül keltem. Még kicsit fetrengtem az ágyban és vártam az „ágyba hozott kajámat”. xD De hiába. Hát lementem a konyhába. Sehol senki. Tiszta ideg lettem. xD Aztán láttam, hogy Lee a fejét vakarva, hót kómásan jön le a szobájából. Szúrósan néztem rá.

 

Lee: Mi van? – nézett rám érthetetlenül és olyan pofával, hogy „hagyjál békén, most keltem”. xD

Én: Semmi – forgattam a szemeimet, majd hagyva az egészet a fenébe, kimentem a mosdóba. Rendbe tettem magam, majd felmentem a szobámba és felöltöztem. Odakint elég hűvös volt, szal úgy döntöttem nem megyek sehová. Futni akartam, de nem mentem. :P Később elkezdett szakadni az eső. Felhívtam az egyik barátnőmet, Jenny-t, mivel nagyon unatkoztam. Semmit nem tudtam csinálni.

 

Jenny: Hello, Liz! – szólt bele lelkesen a telefonba.

Én: Szia. Mizú?

Jenny: Semmi különös. Unom az agyam. Veled?

Én: Velem sincs semmi, én is unatkozom. Azért hívtalak. :) – mosolyogtam.

Jenny: Aranyos vagy, hogy rám gondoltál.

Én: Már hiányoztál.

Jenny: Ohh, hát, te is nekem – mosolygott Ő is – na, és hogy vagyol?

Én: Meg vagyok. Te?

Jenny: Én is. Bár, kicsit fáj a fejem, de megmaradok.

Én: Akkor ok. És a többiek???

Jenny: Hilary-ék … hát …. fogalmam nincs. Velük is akkor beszéltem utoljára, amikor veled.

Én: Értem.

 

Még egy ideig beszélgettünk, majd végre elállt az eső és kimozdulhattam a házból. Lee-vel és Gem-mel elmentünk venni vmi kaját estére, mert a hűtőnkben édességen kívül, nem igazán volt semmi. :P Persze Lee, ekkor is csak a csokik után nyúlt.

Én: Nem lehetne, hogy vmi értelmeset is veszünk? Komolyan mondom, már hánynom kell a csokitól.

Lee: Jól van, de hát attól, hogy neked nem kell, nekem még kellhet, nem?

Én: Aha.

 

Amikor végeztünk és kiléptünk a bolt ajtaján, Duncannel találkoztunk.

 

Lee: Cső, Duncan – köszönt olyan átlagosan neki. xD

Gemma, én: Hello.

Duncan: Sziasztok.

Lee: Mi újság?

Duncan: Semmi.

Lee: Az nem sok minden. Hova mész most?

Duncan: Most haza.

Lee: Nem akarsz kicsit benézni hozzánk?

Én: Dehogynem, még szép, hogy akar! – válaszoltam Duncan helyett. xD :P
Duncan: Tényleg?

Én: Aha.

Duncan: Hát jó – szal elindultunk hozzánk. Útközben jól elbeszélgettünk.

Én: Áúúú!!! – kiáltottam fel. :D

Gemma: Mi van? - néztek rám mindannyian.
Én: A nyakamba csöppent egy vízcsepp a fáról. xD

Gemma: Jajjj, te! A szívbajt hoztad rám.

Duncan: Még, hogy rád! De még rám is! – nézett rám és mosolygott, majd én is vissza.

 

Nemsokára hazaértünk. Lecuccoltunk, majd leültünk a nappaliba beszélgetni. …

Liz xoxo


2008.01.18. 19:48 Idézet

Hello! Nagyon baba a töri! De hol a többi rész??????? Lets go!!!!!!!

Dina xxx

 


[40-21] [20-1] [Archívum]

 

NAVIGATION

::.HOME

::.DUNCAN

::.KÉPTÁR

::.EXTRÁK

::.MÉDIA

::.INTERAKTÍV

 

OFFICIAL LINKS
Off. forum  | News & Discussion
Off. forum | Snaps
Off. myspace forum | Real space

 

 

QICK LINKS

ptár | kitalált törik | média

 

 

SITE INFO
::.Name: duncan-james.GP
::.Opened: 2006.01.14.

::.Webmiss: Dina

::.Version: I've made the big 30!!!
::.: here

::.: here

 

 

 



LINK ME Button:
Photobucket

Ikon:Photobucket 

 

TOP AFFILIATES

Photo Sharing and Video Hosting at PhotobucketPhoto Sharing and Video Hosting at Photobucket

 

 

 

 

Számláló - Counter
Indulás: 2006-01-14
 
Bejelentkezés - Sign in
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?    *****    A szörnyek miért csak éjjel bújnak elõ? Az ártatlan külsõ mögött is lapulhat valami rémes? - fórumos szerepjáték    *****    Ünnepeld a magyar költészet napját a Mesetárban! Boldog születésnapot, magyar vers!