Kártyavárakat építünk mindannyian
ha ledől, újrarakjuk mint annyian
tették már előttünk is, hiszen nem számít
a szél, kezed remegése vagy más ámít
E el annyira, hogy hagyod leomlani
Mit oly' féltve őriztél, s lemondani
róla? Nem tudtál. Álmaid, az életed
mint lapok pereghetnek szét, s kérheted
mástól, segítsen. Lehet, megteszi, épít
veled, ki magának új védvárat készít
Hogy könnyebben viselje sorsa játékát
S eltakarja a sötétség árnyékát.
Egyre magasabbra vágysz, fel, felhők közé,
mint mindenki, hogy elérje, mit hisz, övé.
De vigyázz, bolondos szíved össze ne törd,
hisz ha magasabbról esel, messzebb a föld!
Csak egy kártyavár, ennyi lenne életünk?

Talán, s ezért próbálunk maradandót alkotni, még élhetünk