Külsőleg: kis fantáziával mindenki el tud képzelni egy óriási, denevérszárnyú, pikkelyes, tűzokádó sárkányt, ahogy a mesékbem, legendákban hallottuk. Van óriáskígyószerű, gyíkhoz hasonló, sőt krokodil formájú is.

Szinte minden mitológiában jelen van, pusztulás erőit szimbolizálja. Egyesíti magában az alvilági kígyó és az égi madár, a sötétség és a fény, a föld és az ég jegyeit, mivel pikkelyes teste és szárnyai vannak. A lángokádó sárkány a tûzzel és a nappal is kapcsolatban áll, de a teremtés Õs vize és a pusztulás vízözöne egyaránt eleme. Mitológiáról mitológiára alakja eltolódhat a “jó” vagy a “rossz” irányba.

Általános megjegyzések és élettan (információka egy másik honlapról)

A sárkány (Drago drago) állandó testhõmérsékletû állat vagyis melegvérû teremtmény, aki belsõleg tudja ellenõrizni testhõmérsékletét. Ez a tulajdonsága képessé teszi arra, hogy igen kiterjedt életterén belül képes legyen elviselni különféle éghajlatokat, s hogy az év minden szakában éjjel is, nappal is aktív tudjon maradni; a hüllõktõl eltérõen nem függ a nap melegétõl. A sárkánynak rendszerint van szárnya, a csontjai pedig üregesek, ezáltal könnyebbek. Léteznek a távoli múltból itt maradt sárkányok, akiknek rövid lábuk van, és hiányzik a szárnyuk. Ezek a ritka túlélõk intelligensek, meglehetõsen agresszívek, és egyetlen fajhoz tartoznak, amelyet a "mélység férgei"-nek neveznek, és amely faj a kihalás szélén áll. Ezek az állatok nagyon sokáig élnek. Vannak feljegyzések olyan sárkányokról, amelyek ötszáz, sõt ezer évet éltek, de olyan sárkányról nem tudunk, amelyik végelgyengülésben múlt volna ki. Sokkal inkább balesetnek, betegségnek vagy kérlelhetetlen ellenségének, az Embernek köszönhetõen pusztul el.
Hajlamosak a betegségre, és a legalattomosabb kórok családonként változhatnak. A tûzsárkány esetében a legveszélyesebb betegség a "pikkelyrozsda", ami végzetes is lehet. A "Seline dementai" a földi sárkányok között a leggyakoribb, míg az akut gyomorhurut non virginae fõképpen a vízi sárkányokat támadja meg, akiknek igen érzékeny gyomruk van.
Hatalmas ereje ellenére a sárkány idõvel veszít agilitásából, s könnyen áldozatául esik egy magányos, ám kegyetlen sárkánygyilkosnak, a páncélos Ichneumon-nak. Ez a mocsárlakó - amit Plinius az A természet históriája címû mûvében mint órsó formájú sárlakót ír le, s aminek testét kemény páncéllapok fedik - a sárkányok halálos ellensége.