Nessie-t, azaz a loch ness-i szörnyet először még a vikingek észlelték, az első írásos feljegyzés pedig az Úr 565. esztendejéből származik, amikor is egy óriás vízi szörnyről írnak a krónikások. Ekkor még arról számolnak be a feljegyzések, hogy Nessie szétmarcangol egy embert, majd pedig hatalmas delfinugrásokkal eltűnik a vízben. Gyilkos támadásról azóta sem esett szó. Nessie minden jel szerint békés szörny, bár meggyőző adat ugye nem áll rendelkezésre. A múlt században egy férfi például, miután látta a hatalmas élőlényt, a sokktól megnémult és azóta sem hajlandó beszélni az esetről. A legfrissebb találkozásokat azóta már mind feljegyzik, „hiteles” beszámolók pedig természetesen mindig vannak.

Nessie, úgy tűnik minden idők legkedveltebb szörnye lett. Hogy vajon mit rejt az ezer láb mély és huszonnégy mérföld hosszú Loch Ness, az titok. De nem is biztos, hogy akarjuk tudni. Sokkal izgalmasabb a titokzatosság, az ismeretlen utáni hajsza. Nessie pedig nagyon sokat ér Skóciának. Különösen így. Ezernyi újságcikk, több száz könyv jelent meg róla, volt mellék- és főszereplője számos mozifilmnek, és ha minden igaz, akkor még a Maldív-szigeteken is szerepel egy bélyegsorozaton. Soha, egyetlen legendás szörny sem – pedig van belőlük elég a világban – tudott ennyire azonosulni az adott országgal, mint Nessie Skóciával. Szinte emblémája, azonosítója lett a skót felföldnek. Érdekes, hogy a skótok, mint „öreglányt” emlegetik leggyakrabban, pedig senki sem tudja, hogy ha volt, vagy van is odalent valami, akkor az a lény milyen nemű lehet. De nem is ez a lényeg. Több mint hetven évvel azután, hogy az első hitelesnek talált fényképfelvétel megjelent Nessie-ről, még mindig kutatják titkát, a világ különbözői tájairól pedig ezrével érkeznek a turisták csak azért, hátha nekik lesz szerencséjük. Évtizedek óta kutatják a loch mélyét, hátha találnak valami nyomot a kutatók, de mindezidáig semmi. Mondhatnánk, hogy akkor minek ez a felhajtás. Mégis a tény, tény marad: az eddigi összes kutatás, végezzék azt kamerával, radarral vagy mini-tengeralattjáróval, mind azt az eredményt hozta, hogy valami van odalent, csak nem tudni micsoda. Különös találkozások és felfedezések persze mindig is lesznek. 1933. július 22-én a londoni illetőségű George Spicer és kedves neje épp a Lakeshore road-on hajtott autójával a Loch Ness partján, amikor hirtelen autójuk nekihajtott egy, ahogyan Spicer úr mondta: „őslénynek”, amely megrázta magát, majd becsúszott a bozótosba, onnan pedig a tóba. A férfi meglehetősen nagy, fekete színű, hosszú nyakú lénynek írta Nessie-t. Már ha ő volt az. Egészen napjainkig több mint háromezer regisztrált találkozás történt, köztük olyan szakemberek is látni vélték Nessie-t, mint Roy P. Mackal őslénykutató, aki később könyv formájában is megírta élményeit és gondolatait A Loch Ness szörnyei címmel. Ezzel a háromezer valós vagy valótlan vallomással Nessie a világ legtöbbet „látott” szörnye. Valami tehát tényleg lehet a legenda mögött. De vajon mi?

Szemtanúk
1993. június 17-én bizonyos Edna MacInnes és udvarlója, David Mackay (mindketten Invernessből) szintén nem mindennapi eseménynek voltak részesei. Legalábbis állításuk szerint. Mint azt akkor a BBC 4-es rádiócsatornájának elmondták, majd tíz percen keresztül látták a loch ness-i szörnyet.
-  Egy negyven láb hosszú, zsiráfnyakú valami úszkál körbe-körbe a vízben. Egészen jól láttam. Meglehetősen világos barna színe volt. Legalább egy mérföldnyire lehetett tőlem, így is óriásinak tűnt – mesélte akkor a huszonöt éves Edna, aki amint meglátta a „szörnyet”, nyomban elrohant közeli ismerősükhöz, hogy fényképezőgépet kérjen kölcsön. Mire visszaértek, természetesen már nem láttak semmit. Pár órával később azonban újra felbukkant a „valami”, akkor Edna udvarlója le is fotózta a lényt. A fotókon valóban látszik valami, de hogy mi, azt senki sem tudja.
Később, még ugyanazon a napon James MacIntosh épp visszafelé tartott fiával, Jimmyvel egy kisebb hajókirándulásról, amikor a fiú egy tárgyra lett figyelmes. Előbb azt hitték egy másik kishajó.
- Arra figyeltem nehogy nekivezessem a hajót valaminek, így nem tudtam kellőképpen odafigyelni Jimmyre, de amikor felnéztem, a távolban láttam egy barnás foltot, aminek hosszú, zsiráfszerű nyaka volt és lágyan, de gyorsan úszott – emlékezett vissza MacIntosh.

A számos találkozás és a legenda a fogadásaikról híres angolokat is megigézte. Egy könyvkiadó, bizonyos William Hill fogadást kötött Nessie-re. Vagyis bárkinek, aki prezentálja a szörnyet, vagy bármilyen, valóban kétséget kizáró bizonyítékot szerez és bemutat, annak egymillió font üti a markát. Sokan harcba szálltak már a hatalmas összegért, de mindezidáig senkinek sem sikerült Nessie nyomára bukkannia. A legtöbb szemtanú vallomása mégis sok mindenben egyezik. Sokuk kígyó vagy gyík alakról beszél, hosszúkás nyakkal. Néhányan vörös szájat is felfedezni véltek a lényen, ezt azonban csak a plüssállat-gyártók fogadták feltétel nélkül. A bizonyítékokat és felvételeket végignézve, amelyeket szemfüles szörnyvadászok készítettek, még a Loch Ness Monster információs központ dolgozói is elismerik, hogy nem tudni semmi bizonyosat. Lehet, hogy sokan csak lebukó madarakat láttak, vagy egy függőlegesen úszó botot gondoltak a szörny nyakának, esetleg egy felborult csónakról hitték, hogy az Nessie hasa. Ha nem, és valóban létezik vagy létezett valamiféle lény a vízben, az további kérdéseket vet fel. Kutatók úgy vélik, hogy a leírások alapján egy őskori, angolnaszerű állatról lehet szó, egy különösfajta, esetleg mutáns ősgyíkról. A kérdés csak az, hogy miként jutott a tóba? Az egyik lehetséges verzió szerint a legutóbbi jégkorszak alkalmával került valahogyan erre a területre a szörny, amikor a vízfelület összeért. De ez sem teljesen megfelelő magyarázat mindenre. A Loch Ness hőmérséklete ugyanis meglehetősen alacsony. A leírásokból pedig arra lehet következtetni, hogy egy alapvetően hidegvérű állatról van szó, amely nem tud megélni ilyen fagyos vízben. A táplálkozása sem megoldott, hiszen ekkora testet nem lehet ellátni azzal a kevés hallal, ami a tóban él. Legalábbis csak egy darabig. Annak sincs nyoma, hogy esetleg plankton- vagy növényevő lenne. És még egy nagyon fontos kérdés. A legelső fényképes észlelések több mint hetven évvel ezelőtt készültek. Ha a lény már elpusztult, akkor hol a teteme? Sok-sok kérdés, és mind megválaszolatlan. De mint említettem, nem biztos, hogy szükséges ezekre mind választ kapnunk. Nessie így jó, ahogy van. A titokzatos öreglány így lesz örökéletű.