A tökéletes anyagi átváltozás menete

L. Nagy Lajos, Mani, a küldött című cikke nyomán

„A világ utánzataként a legfensőbbek és démonaik transzformáció segítségével létrehozták az emberi testet, amelyben így a világosságtermészet fogollyá vált. S bár jóval kisebb méretű a fizikai test, mégis hű és pontos mása a világegyetemnek: a Mennynek és a Földnek. Itt a téridő felségterületén megy végbe az élet és halad a körforgása. A szellem világából származó örök princípium azonban ebben a keringésben fogoly.”

Chavannes-Pelliot francia kutató Mani Kozmológia

A belső, vagyis szellemi ember a gerincvelő (szushumna vagy manicheus kifejezéssel „a dicséret oszlopa”) két oldalán futó tudatcsatornával rendelkezik. Ezt Pingalának és Idának is nevezik. Az egyik vezeték a Nap képviselője, hímnemű, alkotó; míg a másik a Hold jelképe, nőnemű, befogadó. Ezen a két csatornán keresztül áramlik a testbe a Prána (lélegzet, illékony eledel).

Manicheus iratok a két tudatcsatornát jelképesen a Nap és a Hold bárkájaként ábrázolják, amely az anyagtól megszabadított világosságszikrát átviszi az eredeti birodalomba.

Az Ida és Pingala hétszer keresztezi egymást a szushumnában. Ezek a kereszteződési pontok a csakrák. A kígyótűz csúcsán lévő hetedik csakra a tobozmiriggyel kapcsolódik össze. A csakrák kerék formájú erőközpontok, az idegrendszerrel és a belső elválasztású mirigyekkel működnek együtt. Állandó forgó mozgásuk során veszik fel az energiát. S bár nem azonos gyorsasággal, de mind egyazon irányba forognak. Minél inkább belemerül az ember az élet dolgaiba, annál gyorsabban pörögnek erőkerekei.

Az indiai hagyományok a csakrák forgását a két szvasztikával (horogkereszttel) ábrázolják. Az egyik, az élet kereke, balra forog, míg a másik, a halál kereke – jobbra.

A lélek újjászületés klasszikus folyamat szerint megy végbe. Mani a „szellem hívásáról” és az „ember válaszáról” beszél. Itt a kígyótűzben alámerülő és felszálló világosság útjáról van szó. Ez egy megszabadító hatás, amely a szellemlelket, a Monádot kiszabadítja a téridő fogságából. E folyamat során megváltozik a csakrák forgásiránya. Ezek tehát elárulják, mennyire haladt előre az újjászületés folyamata. Amikor a csakrák az ellentétes irányba kezdenek forogni, akkor az ember az ember szó szerint megfordult, „megtért”! Ez egyben egy hétszeres szellemi fejlődés kiindulópontja is. A hetedik, utolsó fázis a „megkoronázás”. A szellem monadikus sarka belemerül a tobozmirigybe, majd továbbhalad a gerincvelő középső csatornáján. Ily módon lép be a valóban szellemi ember a misztériumba, amelyben az én ténylegesen – és végleg – legyőzetik. A szellem csak a tökéletesen helyreállított lélekkel kapcsolódik össze. És akkor megkezdődhet a transzfiguráció, a tökéletes anyagi átváltozás.

Az új embert az élő Ige kézen fogva kivezeti a sötétség birodalmából. Ekkor legyőzte a halált; az új gondolattest elkészült. Ebben az új fényruhában a szellem ismét képes megnyilvánulni. Ekkor lesz az ember igazi Ember, Manasz, Manis azaz mindentudó, akiben végtelen isteni lehetőségek nyilvánulnak meg. Megnyilatkozik az új ember három ereje, a három pecsét, azaz a világló értelem, mely ismét az isteni bölcsességbe ágyazódik; a tündöklő érzés, mely új harmóniában csendül össze az isteni törvény hangjával; s a szereteterő, mely a mindenséget tartja.

Ez (a három együtt) a ragyogó cselekedet, az imává vált tett. Ő az igazi, a tökéletes, akit az új lélek ragyogó köpenye, a fehér ruha ékesít. Számára megszűnt az idő, helyreállt benne a szellem, a lélek és a test hármas egysége. Ugyanezt mondják a manicheusok is, amikor a lélek palástjáról, a szellem koronájáról és az új tudat jogaráról – vagyis az igazi pap-király jelvényeiről – beszélnek.