Elnyelődik sikolyom hangjában
Shannon 92 2006.03.05. 19:09
Csosálatos szerelmes novella szívszaggató szomorú végkifejlettel fűszerezve .
Elnyelődik a sikolyom hangjában
Megszűnik a félelemért
Hallgatag éjeken
Oh, hogy vágyom a mély álomra
A képzelt fény királynőjére
Harry kétségbeesetten nézte barátnőjét, akit eltalált a végső harcban egy halálos átok. Hermione mosolygott, de ez a mosoly inkább volt túlvilági, mint boldog. Már nem érzékelte a világot csak a mennyországot látta maga előtt. Egy mezőn sétált. Kellemes rózsa illat csapta meg az orrát. Csak ment, mintha tudta volna, hogy merre kell haladnia. Élete úgy pergett le előtte, mint egy film. Látta, ahogy Harry és Ron, számára két legfontosabb ember a világon, megmentik a trolltól, és örök barátságot kötnek. Maga előtt voltak eddigi ismerősei, emlékei. Tudta, hogy most egy sokkal hosszabb utazást kezd, és csak magára számíthat. Talán találkozik szüleivel, Siriussal, Lunával, Nevillel és Harry szüleivel is. Ezek a gondolatok boldogsággal és nyugalommal töltötték el.
Papírvirágos mezőmön
Az altató édes felhőin
Órákig fekszem magamban
Nézve bíbor eget körülöttem
Érezte, hogy még nem szabad meghalnia, mert Harrynek szüksége van rá. Összeszedte utolsó erejét és felnézett barátjára. Hallotta a csata zajait és emberek sikolyait. Tudta, hogy az angyalok most őt hívják gyönyörű énekükkel. A fiú szorosan magához ölelte. Hermione szerette volna elmondani, hogy mennyire szereti őt és hiányozni fog neki, de a boldogság örök mezején találkozni fognak. Hiszen minden ember meghal egyszer, de akiket szeretünk, mindig velünk maradnak, a szívünkben. Érezte a fiú szívének dobogását, de az övé már nem vert úgy, mint amikor Harry közelében volt. Minden ereje elszállt már. Csak az tartotta még életbe, hogy el kellet valamit mondania a fiúnak.
A kapualjnál lebegek
Az ébresztő szörnyei sikoltva
A nevem szólítják
Engedj maradni
Ahol a szél nekem susog
Ahol az esőcseppek lehullva egy történetet mesélnek
Harry, szeretlek, és mindig várni fogok rád… tudom, hogy egyszer megint együtt leszünk, és boldogan élünk háború nélkül. Nekem most el kell mennem, mert eljött az időm. Neked még maradt egy kis dolgod ebben a világban, de nekem most mennem kell…- suttogta a lány minden erejét felemésztve. Még egy darabig nézte a fiút, aztán megkezdte utazását egy sokkal szebb és békésebb világba.
Ha el kell hagynod a világod
Tedd le a fejed és maradj úgy
Noha elfelejthetsz álmodni
Valami vár rá, hogy újra lélegezz
Írj kritikát!
|