A repce

Az elkövetkező időkben igyekszem majd minden olyan kultúrnövényről szót ejteni, mely fontos szerepet tölt be hazánk mezőgazdaságában. Ide sorolandók az összes őszi kalászosok, a zöldség termesztés mostohagyermekei, és a több figyelmet érdemlő növények is.

Elsőnek ezért egy olyan fajtának szentelem figyelmem melyben sok lehetőség rejlik, de sajnos a hazai gazdák talán nehezebb termesztése miatt, a megfelelő tájékoztatás hiányában nem igazán, vagy csak „kis” mennyiségben termesztik, ez a növény a repce.

Mint ilyenkor szokás, a növény rendszertani jellemzőivel ismerkedjünk meg először.

A repce (Brassica napus) a keresztes virágúak családjába, azon belül a káposztafélékhez tartozik. Sziromlevelei sárgák és kétszer oly hosszúak, mint a csésze. Virágzata felső részén lévő virágbimbói a már kinyílott virágok fölé emelkednek. Levélzete kékeszöld, az alsó levelek nyelesek, borzasan szőrösek, a felsők kopaszak, szárölelők.

A repce több fajtája is ismert. A növény kifejlett magassága 60-120 cm, virágjának mérete 15-30 mm, virágzási ideje áprilistól szeptemberig tart, mely az őszi káposztarepce esettében természetesen az érési időszaknak megfelelő, fajta kiválasztásától függ.

A repce vetési ideje augusztus-szeptember hónapra tehető, ezért mindig olyan növény után kerülhet le, melyek július közepéig betakarításra kerülnek. Ideális elővetemények az őszi kalászosok. Persze a pontos dátumot mindig az adott termőhelyi viszonyokhoz kell alakítani, mert nem mindegy, hogy milyen kultúrállapotban lévő talajba vetjük a növényt. Fontos figyelembe venni a vetésforgót is, mert, ha ezt nem tesszük, nagyon rossz terméseredményeket kaphatunk, bármit is teszünk a növekedési időszak előtt, alatt!

Minden szakirodalom azt ajánlja, hogy repcét csak olyan földbe szabad vetni, amin, 4-5 éven belül nem termesztettek repcét, mustárt, olajretket!

Erről a növényről érdemes tudni, hogy érzékeny a jó talaj előkészítésre, a megfelelő tápanyagokra (megfelelő mennyiségben, minőségben)!

Vetés előtt és után mindenféleképpen gyomirtózni kell a táblát, ahová vetünk. Ennek elmulasztása komoly gondokat vet föl. Ezek közé tartozik, hogy a gyomok sok vizet és tápanyagot vonnak ki a talajból ezzel is gátolva a gyenge, fiatal kultúrnövény megfelelő ütemű növekedését. Amennyiben istálló-trágya hiánya lépne fel, mindig alkalmazzunk ún. „regulátoros” kezelést. Ezek az eljárások, növényvédelmi szempontból nagyon lényegesek, mert hiányuk veszélyezteti az áttelelőségi szint elérését! A két évvel ezelőtti tél megmutatta, hogy még a megfelelő kezeléskor is milyen veszteségek léphetnek fel. Fontos megemlíteni a műtrágyázás jelentőségét. Sokat segít a megfelelő mennyiségű és idejű N:P:K műtrágyák kijuttatása.

Az őszi alapműtrágyázás soha ne maradjon el! Ennek arányait lehetőség szerint mindig előzze meg talajvizsgálat. Sok fáradságot és pénzt takaríthatunk meg, ha ezt elvégeztetjük, hisz tudjuk nem az olcsó dolgok között tartják számon a műtrágyákat. A tavaszi munkálatok során szükségessé válik a növényanalízis elvégzése, mert az előbb ismertetett ok miatt ez a leginkább költségkímélőbb módszer. Ezek ismeretében tervezzük meg a pontosan kijuttatandó mennyiségeket és azok idejét. Igyekezzünk úgy időzíteni a vizsgálatot, hogy maximum azt követő 5-ik napon már ki tudjuk juttatni a megfelelő mennyiségeket a növényekhez.

A repce a fejlődés időszakában kis gyomelnyomó képességgel rendelkezik, ezért fontos a preemergens technológia alkalmazása. Amennyiben ez elmarad a kultúrnövény nem képes a gyomokkal konkurálni.

Nyár végén, kora ősszel a T1, T2, T3-as életformacsoportba tartozó gyomok fordulnak elő a táblákon. Az 1. táblázat tartalmazza az ide tartozó fontosabb fajokat. A védekezés két formája ismert: agrotechnikai és a vegyszeres. Az előbbihez tartozik a tarlóhántás, mellyel a talaj gyomkészletét jelentősen csökkenthetjük.

1. táblázat

A vegyszeres védekezés az esetek nagy számában szükséges az agrotechnikai eljárásokon kívül is. Az irodalom szerint a gyomirtószer-költség csak 2,0 és 2,5 t/ha termésnél rentábilis. Hatóanyagok szempontjából a magról kelő, egyszikű gyomok ellen a trifluralin hatóanyagúak, a vegyesen egy és kétszikűek ellen (preemergens megoldásként) metazaklór és a dimetaklór vegyszerek alkalmazható eredményesen. Ezek mind herbicidek. Természetes ezek szakszerű bedolgozása elengedhetetlen. Ajánlott a tárcsa, kombinátor vagy ásókapa használata. A nehezen írtható, nagyon „fertőzött” területeken a klomazon, metazaklór és dimetaklór kombináció eredményes.

Térjünk vissza a talaj állapotához!

A repce olyan elművelést igényel, mely a kerti talaj állapotát idézi, mindenképpen figyelni kell, hogy beérett vetőágyba kerüljön!

Fontos megemlíteni, hogy a jó minőségű tarlóhántás alapja a megfelelő termés elérésének. A következő felsorolásban a különböző talajtípusokhoz rendelt (ajánlott) elmunkáló eszközöket ismertetem.

Kötött réti, csernozjom és öntéstalaj: tárcsát sekélyen járatni és a felszínt rögtörő vagy gyűrűs hengerrel zárni

Szikes talaj: tárcsázás után gyűrűs hengerrel zárni

Középkötött talaj: tárcsázás és kultivátor használata

Laza homoktalaj: sekély vagy középmély szántás, sima hengerrel kombinált könnyű fogással zárás

Foglalkozni kell a kártevőkkel is, itt is felsorolásszerűen jelenítem meg őket a jobb áttekinthetőség végett.

Repce fénybogár: a táblákat zöld korban lepi el, a porzó és a bibeszálak károsításával okoz bajt az imágó, majd a lárva (ez utóbbi a virágzatban kel ki), megjelenése főleg a párás, meleg tavaszokra jellemző nagy számban;

Repceszár-ormányos: mivel a lárva a levélnyélből a szárba rágja be magát, szilárdság csökkentő hatása van, egy szárban 10-30 lárva is előfordulhat, kifejlődésük után (június) a becőket hámozgatják, száraz, meleg tavasz növelheti számukat;

Repcebecő-ormányos: a virágbimbókban táplálkozik, fő kártétele, hogy a lárvák a magokkal táplálkoznak;

Repcebecő-gubacsszúnyog: a tojások a becőben kelnek ki és az így létrejövő nyüvek itt károsítanak, a lárvák a gyökérnyak bőrszövetét rágják meg és így a növényt gubacsképzésre késztetik;

Tavaszi kártevői közé tartozik még a mezei pocok.

Kórokozói is jelentős kárt képesek okozni. A fómás levélfoltosság miatt több mm átmérőjű foltok képződnek, a későbbiekben állományledőlést okoz, nagy kártétele van a fehérpenészes rothadásnak is.

Remélem, ezzel az összefoglaló cikkel segítséget tudok nyújtani abban, hogy a repcét jobban „megérthessük”. Természetesen nem törekedhettem a teljességre, de igyekszem majd folyamatosan bővíteni az ismeretanyagot. Reményeim szerint külföldi cikkek is alapul szolgálnak majd a későbbiekben.