Olyan kategóriatársakkal osztozik a közös padlólemezen, mint a sportos életérzés megtestesítőjeként számon tartott Mazda3, vagy a kompakt méretosztály presztízsautójaként ismert VolvoS40 és V50, így biztosak lehetünkabban, hogy a Focus második generációjának is megvannak mindazon előnyös tulajdonságai, melyekkel sikeres elődje, illetve édestestvérei bírnak. Az alsó-középkategória új érkezőjét pedig mindjárt két változatban, az 1.6 és 2.0 literes TDCI motorokkal is próbára tehettük.

A Focus külsejét nézve a szemlélő nem is igazán tudja megmondani, mitől néz ki jól, egyszerűen csak szép az autó. Az előd újszerű formája kissé megszelídült, ráadásul az ötajtós kivitel egészen kupé formájúra sikeredett, a négyajtós Focus pedig egyáltalán nem kelti azt a látszatot, hogy a nagy alapossággal megtervezett ötajtósra ímmel-ámmal rácsaptak egy puttonyt. A Focus Sedan vonásai harmonikusak, tetővonala egyenletesen íves, csomagtartója pedig szervesen illeszkedik az autó egészébe. Elölről megszólalásig hasonlít az ötajtós Focusra, míg hátulról leginkább a nagyobb testvér Mondeót juttatja az eszünkbe. Belső kialakítása szinte kifogástalan: ízléses anyagok és formák, célszerű műszerek és kapcsolók találhatók benne, mindez a szemnek tetszetős és a kéznek praktikus elrendezésben.

A Ghia-felszereltség ráadásul még igényesebb anyagokat, temérdek kényelmi és biztonsági kelléket is tartalmaz. A kisebbik - 1.6-os - tesztautónk érdekessége volt például a Focus kulcsnélküli rendszere, mellyel a távirányítót elegendő a zsebünkben tartani, hiszen a kilincs meghúzásakor - a távirányító közelségét érzékelve - automatikusan oldanak a zárak, az autó pedig a gyújtáskulcs helyén található kar elfordításával indítható. A távozás hasonlóképpen elegáns: elég mindössze az ajtóra épített pici gombot megnyomni, és a központizár csukja az autót, mindeközben a távirányító még mindiga zsebünkben lapul. A csomagtartóra sem lehet panasz, a magasra táruló fedél alatt az ötajtósban 385, a négyajtósban pedig fejedelmi, magasabb kategóriákat idéző 526 l-es tér rejtőzik, melyeket az üléseke lőredöntésével tovább növelhetünk. A vezetőülésben ülve nem tűnik fel a különbség a ferde és lépcsőshátú kivitelek között, országútonhasonlóan pontosanirányítható, jól tartja a kijelölt ívet. Talán csak tempósabb kanyarbanérdemes jobban vigyázni, a Sedan futóműve ugyanis inkább kényelemre hangolt. Ennek ellenére még a legtekervényesebb szerpentineken sem vallott szégyent az autó. Szintén nem árt odafigyelni a városi forgalomban, például parkolásnál: a lépcsőshátú csomagtartó fedelét, vagyis az autó hátulját inkább érezni kell, látni nem fogja minden vezető.

A kínálat többféle erőforrása közül a legkisebb és legnagyobb dízelmotor kipróbálására nyílt lehetőség - talán ezek a kínálat legjobb darabjai. Az 1.6-os, közös nyomócsöves, négyhengeres dízel 109 lóerőt teljesít, amely nem csak városi forgalomban, de hegymenetben is elegendő dinamikát kölcsönöz az autónak, ráadásul fogyasztása még városban sem szökik 7 liter fölé. A legnagyobb, 2 literes common-rail dízel már 136 lóerőre képes, így autópályán sem fogy el a lendülete. Különösen nagy hasznát vehetjük az ehhez elérhető hatfokozatú kézi sebességváltónak, melynek segítségével 130 km/h-s autópályatempónál alig több, mint kétezret pörög a motor percenként. Kiválóan teszi a dolgát, úgy kell visszafogni, mert szinte észrevétlenül és könnyedén léphetjüktúl a megengedett tempót. Minden egyes sebességtartományban egyenletesen és energikusan dolgozik a kétliteres aggregát, ami leginkább kitűnő nyomatékának köszönhető. Élmény vele autózni, az ülések kényelmesek, a kéziváltó pedig tovább javít az ideális érzeten, és még a korábban megszokott dízelhang sem rontja a hangulatunkat, amit már csak megkoronáz a tökéletes menetkomfort, és az - autópályán különösen - rendkívül kedvező fogyasztás. A próba után tehát úgy tűnik, a Focusnak a kompakt méretosztály népes mezőnyében sem lesz miért szégyenkeznie...

forrás:chello