Hermione dühösen rótta az ösvényt visszafelé a kastélyban. Útja során ráordított három kis elsősre és egy negyedikesre. Borzasztóan ideges volt. Száján volt az összes rontás, amit csak tudott. És mindet egy személyre akarta szórni. Sirius Blackre. Ezek a gondolatok cikáztak benne: Mégis mi a fenét képzel? Én nem vagyok a tulajdona! Azzal randizok, akivel akarok! Most megkapja a magáét! És így tovább, és így tovább. Nevezte Siriust szemétnek, gurkónak, faragatlan tuskónak és bárdolatlan, bugyuta barbár bohócnak is. Végül megérkezett a kastélyba. Mire megtalálta fiút összeszedett két büntetőmunkát és vagy 50 pont levonást, de cseppet sem érdekelte. Egy vágy volt csak ölni és ölniJ

Sirius a griffendél klubhelységében ücsörgött Suzy társaságában. A lány teljes súlyával ránehezedett a fiúra. Peter őket nézte, közben jókat kacagott Sirius szerencsétlenkedésén. Remus a változatosság kedvéért tanult. James a cikeszével játszott. Minden és mindenki olyan nyugodt volt és harmonikus, amíg… Bumm! A portréajtó kivágódott és berontott rajta Hermione Granger. Senki sem tudta, hogy mi fog következni. Sirius és a lány egy darabig farkasszemet néztek, és ha szemmel ölni lehetett volna, a fiú most nagy bajban lenne. Hermione szemében olyan láng égett, amit nem lehetett máshogy megfogalmazni, mint egy tömeggyilkos. De most csak egyetlen áldozata volt, Sirius. A fiú mintha megérezte volna, hogy baj van, ezért James mögé bújt. Az élő pajzs vetett rá egy „magadra vess” pillantást, majd felment a hálókörletbe. A diákok is jobbnak látták elhagyni a helységet. S mikor már csak ketten voltak, akkor a lány lecsapott.

-         Mégis mit képzelsz magadról?- ordította.

-         Öh… Én nem tudom, miről beszélsz – dadogta Sirius.

-         Óh, tényleg? Akkor felvilágosítanálak! Te mondtad azt Harrynek, hogy én csak kihasználom, mert őt csak a személyes bosszúimhoz használom?- kezdte magából kikelve Hermione.

-         Miért nem így van?- mondta, de hangjában nyoma sem volt határozottságnak.

-         Nem – hangzott a tömör felelet a lány szájából. Mostmár nagyon közel álltak egymáshoz. Hermionénak nem is kellett volna nyújtózkodnia, ahhoz, hogy pofon vágja a fiút. Már lendítette is a kezét, de Sirius elkapta a csuklóját. Ekkor a lány a másik kezével próbálta arcon vágni a fiút. De nem járt sikerrel. Egy darabig csak néztek egymás szemébe. Hermione dühe lassacskán apadni kezdett. Teljesen elolvadt Sirius mogyoróbarna szemeitől. Szinte elveszett bennük. Már egyre csökkent köztük a távolság. Végül megcsókolták egymást. Ebben a csókban minden benne volt. Harag, szenvedély, düh, de mégis élvezték, amíg valaki be nem lépett az ajtón.

Harry szemszöge

Harry nem volt benne 100%-ig biztos, hogy ebben az időben ki az igazgató. Mégis bízott abban, hogy Dumbledore az. Mintha egyszer a professzor azt mondta volna neki, hogy a fúriafűz ültetését ő kezdeményezte. Aki mer, az nyer! A kastély ódon falain lógó portrék, hogy a fiú elhaladt mellettük mind átszaladtak vagy áthajoltak a szomszédjukhoz, és sutyorogni kezdtek. A lemenő nap fénye töltötte be a termeket. Harry egy pillanatra kinézett az ablakon. Soha sem látott még ehhez foghatót. A roxforti tó tükrén a meleg színek minden árnyalata tündökölt. Egyszerűen gyönyörű volt.

James, Remus és Peter szemszöge

-         Jaj, Ágas ne ugrálj már úgy Tapmancs ágyán, mint egy idióta!

-         Miért ne?- mondta James.

-         Csak azért, mert az ugrálásod által keltett légnyomás különbség árt az asztmámnak – felelte Holdsáp.

-         Szerintetek Siriust megölik?- tette fel a kérdést Féregfark, úgy mintha a holnapi időjárásról kérdezte volna a többieket. Éppen a James ugrálásától rázkódó ágyon ülve bambán bámult ki az ablakon. Észre sem vette, hogy a fel és leemelkedő ágy jó fogyókúrás hatással van hájas popójára.

-         Áh, nem. És ha igen, az sem baj. Fogadjunk ugyanaz fog történni, mint minden egyes Hermione kontra Sirius veszekedésnél: A kanapén ülve találjuk őket enyelegve, és azon veszekednek majd, hogy kinek hosszabb a haja, kinek jobba a fodrásza. – lihegte Ágas. Féregfark a földön fetrengve nevetett, Remus pedig szánalmas pillantással jutalmazta.

-         Peter, megírtad már az átváltozástan dolgozatodat?- váltott témát. Ennek hallatán, Féregfarkon egy hirtelen jött pánikroham lett úrrá. Félelmetes gyorsasággal kikapta Holdsáp kezéből a könyvet, és lapozgatni kezdte.

-         Nem vagy normális! Most vizsgáztunk!- röhögte James. Peter kifújta a levegőt, és egy mandalát* nézegetve félrevonult a sarokba relaxálni.

-         Bökd ki!- fordult Remus felé Ágas.

-         Csak arról akartam veled beszélni, hogy szerinted Harry miért néz olyan gyűlölködően Féregfarkra?

-         Nem t’om. Én nem szoktam foglalkozni ilyen kisstílű problémákkal, mint az, hogy Harry egyszer csúnyán nézett erre a lökött tagra – mutatott az ablaknál ülő autistaként himbálózó Peterre.

-         Nekem ez akkor is gyanús. Lehet, hogy a jövőbe fog valami olyasmi történni, ami miatt feloszlik a Tekergők csapata.

-         Húúúúúúúúúúúh, ez nagyon titokzatosan hangzott. „Feloszlik a Tekergők csapata” Húúúúúúúúúh – poénkodott James.

-         Nekem ez akkor is gyanús.

Folyt. köv.

Írói megjegyzés: A mandala jelentése: A mandala szimmetrikus meditációs kép. Bővebb információkat gyűjthettek a www.mandala.lap.hu –ról.

Remélem nem csökkent a folytatás színvonala. Én úgy érzem, hogy az utóbbi időkben javult a fogalmazási kézségem. De ezt döntsétek el ti. Lécci írjatok kritikát!