Visszapillantás

Beköszöntött a karácsony. Az ünnepeket mindenki a Grimmauld téren töltötte. A ház hangulata vidám volt. A folyosókon kellemes ünnepi dalok zengtek. Csak egy valami rontotta el a felhőtlen ünneplés. Mr. Weasley-t még mindig nem engedték ki a kórházból. Bár már sokkal jobban érezte magát. Hermione egy könyvet olvasva igyekezett a konyhába valami harapnivalót keresgélni. Annyira elmerült olvasnivalójában, hogy véletlenül nekiment a falnak. Mielőtt azonban hátraesett volna, valaki hátulról elkapta. Megfordulva látta, hogy az ő „megmentője” nem más, mint Sirius Black.

- Jaj, köszi Sirius!- köszönte meg a segítséget a megilletődött lány.

- Nincs mit, de jobban tennéd, hogyha e helyett a saláta helyett inkább mást olvasnál. Piton úgy sem értékeli semmire – magyarázta Sirius.

- Megkomolyodni sohasem késő – mondta nagy bölcsen Hermione miközben feltett a tűzhelyre forró vizet. Miután Sirius megbizonyosodott róla, hogy senki sem hallja őket, leült egy székre és nagy komolyan belevágott mondókájába.

- Nagyon megváltoztál – mondta és figyelte a lány reakcióit. Hermione arcvonásai azonban kifürkészhetetlenek maradtak.

- Hát igen – hangzott a tömör felelet Hermione szájából.

- De miért? – akadékoskodott Sirius.

- Azért, mert az a Hermione, akit te ismertél meghalt – mondta Hermione, úgy, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- De miért?- ismételte meg a kérdést.

- Mert, akkor mi lett volna, ha nem ölnek meg a halálfalók?- kérdezte ingerülten a lány.

- Nagyon jól tudod mi történt volna, feleségül vettelek volna – válaszolta Sirius.

- De te lecsukattad magad!

- Azt hiszed direkt?- kérdezte Sirius, de már kezdett kijönni a béketűréséből.

- Nem – mondta békítőleg Hermione és nagyon elszégyellte magát.

- Bocsáss meg, nem kellett volna így neked ugranom.

- Semmi gond – mondta Sirius, közben a teafőző elkezdett sípolni. Hermione megfogott egy rongyot és kitöltötte a teát két csészébe. Majd egy könnyű hűtő bűbájjal szobahőmérsékletűvé tette az italt. Az egyiket odatolta Sirius elé, a másikat pedig elkezdte iszogatni.

- Nem válaszoltál még a kérdésemre – hozta fel újra a kellemetlen témát Sirius.

- Rendben. Úgy éreztem, hogy kipróbálhatnám a stréber életet, végül nem is olyan rossz – felelte nosztalgikus mosollyal az arcán Hermione.

- Elég jól sikerült, amikor megláttalak Harryvel nem is ismertem rád. Külsőleg is megváltoztál – mondta nagy komolyan a férfi.

- Tudom, de nem maradhattam az a szeleburdi kiscsaj, aki mindig csak a bajt keresi és Lucius Malfoy-on vezeti le az energiáját!

- Tényleg emlékszem, amikor mindig megzavartad a titkos randevújukat Narcissa-val – emlékezett vissza Sirius.

- De régen történt már – mondta a lány és közben az ablakon bámult ki és tekintete a távolba révedt.

- Azok az idők elmúltak. James halott, Peter áruló és Remus… na jó, talán ő még mindig a régi – csattant fel hirtelen Hermione.

- Na igen, de itt van nekünk Harry – mondta Sirius.

- Harry, Harry… nem tudom, de ő nem igazán James. Mindig a bajt keresi, de szerintem még sohasem volt igazán szerelmes. Nem úgy, mint Ágas. Ő szinte megfojtott az állandó szeretet mániájával. És Lily, máig sem értem, hogy házasodtak össze – fejtette ki véleményét Hermione.

- Hát igen, de a karácsonyi bál volt a csúcspont – mondta mosolyogva Sirius, de eszébe jutott valami.

- Ugye nem akarsz Harryvel járni?- kérdezte gyanakodva.

- Nem, dehogy!- felelte gyorsan a lány. – De ő tuti, hogy nem szerelmes belém.

- Szerintem sem, viszont a körmötökre fogok nézni – mondta nagy komolyan a férfi.

- Kiknek fogsz a körmére nézni, Sirius? – kérdezte Harry, amint belépett a konyhába.

- Öh… Hermionének és Sipornak – felelte gyorsan a meglepődött férfi. – Tudod mostanában Hermione a MAJOM-mal zaklatja Siport, és ennek a lüke manónak tetszik az ötlet.

- Aha, Hermione mi a bajod? – kérdezte Harry a köhögési rohamban szenvedő lányt. Sirius és Hermione sokatmondó pillantásokat váltva elhagyták a konyhát.

Írj kritikát