2. fejezet

Elkezdődött a mérkőzés. A csapatok kivonultak az öltözőből. A nézők felkiáltottak, amikor meglátták a Griffendél szurkolós csapatát, aki rögtön elkezdtek énekelni.
- Hajrá en, hajrá dél, éljen a Griffendél!- kiabálták már sokadjára. Harry megpillantotta édesanyját a lelátókon. Egy kicsit arrébb somfordált, nehogy neki is elkezdhessen magyarázkodni. Mindaddig figyelte édesanyját, amíg a játékvezető bele nem fújt a sípjába. A játékosok felröppentek. A Griffendélesek játszottak a Mardekárosok ellen. Sirius máris bedobott egy gólt. Félelmetes könnyedséggel repült, mint édesapja, aki az aranycikesz keresésére indult. Remus és Peter a lelátókról szurkoltak nekik. A meccs nem tartott sokáig, mert James hamar elkapta a cikeszt. Mindenki őt ünnepelte, Harry is roppantul büszke volt apjára. Azt kívánta, hogy bárcsak édesapja is láthatná őt egyszer repülni. Miközben ezen gondolkozott, valaki a nyakába ugrott. Hermione amint meglátta a fiút azonnal odarohant hozzá és megölelte.
- Győztünk! Persze nem nagyon lepődtem meg, mert a mardekárosok bénák. De akkor is győztünk!- kiabálta a lány, akit még Harry sohasem látott még ilyennek. Nagy meglepetésére odament hozzá Lily is.
- Te James ikertestvére vagy?- kérdezte a lány.
- Öh, nem én… - ő James fia, csak belezuhant egy emlékbe, vagyis a miénkbe és valami oknál fogva láthatóvá vált – mondta Hermione tetetett okoskodással, amit Harry már megszokott tőle, de a másik Hermionétól.
- Oh értem. Nos akkor nagyon örültem…- mondta Lily, aki ügyet sem vetett Hermione okoskodására.
- Harry Potter – mutatkozott be Harry.
- Érdekes, az én kedvenc nevem a Harry. Na szia!- köszönt el Lily az utolsó szót kihangsúlyozva, mert Hermionétól nem szándékozott elköszönni. A lány azonban ügyet sem vetett rá. Közben a fiúk is megérkeztek. James rögtön megkérdezte Harryt, hogy miért jött ide Lily.
- Okoskodni- vágta rá Hermione, aki idő közben elkezdte pásztázni a tömeget, helyes fiúk után kutatva. James olyan mérgesen nézett rá, ahogyan csak tudott, de a többiek ügyet sem vetettek rá. Ugyanis nem volt mit tenni, Lily tényleg okoskodott pont úgy, ahogy Harry világában Hermione. Lassan elindultak a griffendél torony felé, eközben szinte mindenki megkérdezte, hogy Harry James unokatestvére. Hosszú idő múlva megérkeztek, de a buli már javában tartott. A parti pontosan olyan volt, mint Harry világában csak Hermione is táncolt. A többiek is elkezdtek táncolni. Harryt is hívták, de ő inkább kihagyta, mert inkább körülnézett a klubhelységben. Talált egy olyan erkélyt, amely számára eddig ismeretlen volt. Amint rálépett a hideg betonra, a szél megcsapta az arcát. Odasétált a korláthoz és kihajolt. Gyönyörű látvány tárult a szeme elé. A tó vize úgy csillogott, mint a gyémánt. A mai estén az esőfelhők nem takarták el a holdat, így teljesen megvilágította a tájat. Minden olyan békés volt és az embernek nem jutott eszébe az idegeskedés, a stressz. Harry fejéből is elszállt minden gondolat. Csak azon járt a feje, hogy milyen érzés lenne megérinteni a holdat.
- Szia!- köszönt neki egy lány valahol a hát mögül. Harry hátra fordult és szembetalálta magát Hermionéval.
- Áh szia!- köszönt neki a meglepődött fiú. Közben Hermione odasétált mellé és nézte a csillagokat.
- Szerencsés vagyok, hogy egy csodálatos embert megismerhetek ráadásul a fiát is- kezdte a beszélgetést a főnix.
- Aha, de tudod azért is szerencsés vagy, mert van lehetőséged megváltozni, és nem maradsz örökre olyan amilyen - mondta Harry. Közben Hermione felnevetett.
- Látom én a te világodba nem értem el pozitív változást, mert egy kis stréber lettem- mondta a röhögcsélő lány.
- De végül is, ott is nagyszerű ember vagy, de nekem így jobban tetszel - mondta a fiú, aki nagyon meglepődött kimondott szavain.
- Tényleg köszi. Kár, hogy nem időnyerővel jöttél vissza, mert akkor meg tudnék változni, de így nem- sóhajtotta Hermione, aki közben összehúzta magán a kabátját, mert nagyon hűvös kezdett lenni.
- Lehet, hogyha ez véget ér, visszajövök időnyerővel is- jutott eszébe Harrynek.
- Nekem mindegy. Képzeld lesz karácsonyi bál, és tudod kivel megyek?- kérdezte izgatottan az egyre jobban didergő lány.
- Nem- vágta rá Harry, akinek megfordult a fejében, hogy elhívja a lányt, mert sejtett, hogy nem fog egyhamar hazatérni. Ráadásul Hermione elképesztően csinos volt.
- Siriussal!- sikoltotta Hermione úgy, hogy a madarak felröppentek a fák ágairól.
- Tényleg?- kérdezte kis csalódással a hangjában Harry.
- Aha, bájitaltanon hívott el, amikor büntető munkán voltunk, mert megettük a főzet elkészítéséhez szükséges savanyú uborkát- mondta izgatottan a lány.
- Huh, de romantikus- gúnyolódott Harry, aki ezért kapott egy nagy csikizést. Mikor végre abbahagyták, megszólalt mögöttük egy féltékeny hang.
- Látom jól szórakoztok- mondta a titokzatos idegen, de kiderült, hogy Sirius az.
- Szia, képzeld most meséltem el Harrynek, hogy meghívtál a bálba!- köszöntötte Hermione, aki nagyon elszégyellte magát, de ez beszédében nem hallatszott.
- Aha, értem- mondta tetetett nyugodtsággal Sirius. Egyébként jöhetnétek, mert felelsz vagy merszezünk. Harry és Hermione elindult vissza a klubhelységbe.

Írj kritikát