3. fejezet

Harry szépen lassan lépkedett a bájitaltan tanár felé. Ezzel egy kicsit késleltetni akarta a főzet megkóstolását, mert Harry eddig elfogyasztott bájitalai közül még egyik sem volt jó ízű. Sajnos a terem méretei nem kedveztek Harrynek így hamar megérkezett a tanári asztal elé. Piton egy kis fiolát nyújtott oda neki, amin Hermione neve állt.
- Igya meg!- szólt rá szigorúan. Harrynek megfordult a fejében, hogy szándékosan elejti az üvegcsét, de sejtette, hogy Hermione kondérja még tele van a főzettel, ezért elvetette az ötletet. Szépen lassan a szájához emelte a képlékeny, szürke színű bájitalt és megitta. Melegség járta át a testét. Nem érzett különösebb változást, de amikor a diákok felé fordult azonnal, meghallotta azok gondolatatit.
- Nézze meg az Isten, hogy el van telve magától! Nem is tudom, hogy lehettem a barátja 6 évig!- hallotta Ron gondolatait.
- Ha vége az órának azonnal pasi vadászó körútra indulok Lavenderrel!- gondolta Parvati, aki lopva rápillantott Lavenderre.
- Jézusom, szegény Harry! Mondjuk én szívesen kipróbáltam volna ezt a főzetet, de biztos rossz lehet, mert Piton Harryvel akarta megitatni!- hallotta Hermione gondolatait, aki együtt érzően nézett Harryre. Harry azonban már nem figyelt rá, ugyanis a kárörvendő tanárhoz fordult:
- Meddig tart a hatása?- kérdezte gyanakodva a gondolatolvasó griffendéles.
- Addig, ameddig ki nem deríted, amit meg szeretnél tudni. Utána a főzet hatása automatikusan elmúlik, de ha figyelt volna az órámon, akkor tudná - mondta a bájitaltan tanár az utolsó szavakat kiabálva.
- Nagyszerű!- sóhajtott gondterhelten Harry. Már alig várta a kicsengetést. Pár perc múlva ki is csengettek.
- Na milyen érzés?- kérdezte kíváncsian az ajtóban ácsorgó Hermione, miközben elindultak a Nagyterembe.
- Semmi különös! Még nem hallottam számomra semmi fontosat, ami elmulaszthatná a főzet hatását – mondta Harry és kisvártatva megérkeztek a griffendél asztalához. Ron és Neville három hellyel arrébb ültek és Ginnyvel beszélgettek. Ginny még így, kisírt szemekkel is nagyon gyönyörű volt. Harry még sokáig bámulta a lányt, Hermione pedig Markot. Titkon már nagyon várta a balett órát, hogy végre találkozhasson vele. Nem sok mindent evett a lány, de hamarosan felpattan és elindult.
- Szia! Indulok balett órára – kiáltotta a Nagyterem ajtajából a lány. Harry még fel sem fogta, hogy mit mondott, már el is tűnt, de közben mással foglalta el magát. Olvasott Ginny gondolataiban:
- Olyan szomorú vagyok! Legszívesebben megölném magam! Na jó az túlzás! Annak viszont örülök, hogy volt indokom szakítani Harryvel, mert az utóbbi időben már nagyon idegesített! De nem pont ilyen indokra gondoltam! Jaj, ne! Már megint elsírtam magam! Mikor fogom már feldolgozni! Talán tanácsot kellene kérnem Harrytől. Hiszen ő is elvesztette már a szüleit! Nem, azt hiszem ez nagy pofátlanság lenne!- efféle gondolatok kavarogtak Ginny fejében, miközben kitartóan bámultam a sütőtökleves poharát. Harry nagyon szívesen segített volna neki feldolgozni a történteket, hiszen egyszer már ő is átélt ehhez hasonló, de tudta, hogy Ginny úgysem fogadná el a segítségét. Közben szépen lassan megebédelt és elindult a kviddics edzésére. Tényleg nagyon idegesítőek voltak számára ezek a gondolatok. Eddig sem tudta kiüríteni az elméjét, nemhogy most.

*

Hermione izgatottan lépett be a Szükség Szobájába, mert ott tartották az órát. A terem közepén most egy hatalmas tükör állt. Előtte egy kb. 1 méter magas rúd és előtte sok izgatott kislány. Mellettük állt Cho, Shannon, Suzy, Parvati, Lavender, Neville és MARK. Hermione kicsit lámpalázasan odalépett hozzájuk.
- Sziasztok! McGalagony nem érkezett még meg?- kérdezte Parvatitól.
- Nem, de azt mondta, hogy mindjárt jön – válaszolta a lány, akin egy hosszú tornamez és póló volt, a lábán pedig spiccipő. A többiek is ehhez hasonló öltözékben voltak. Marknak is nagyon jól állt a cicanadrág. Hermione el is mosolyodott, mert emlékezett rá, amikor Ron egyszer kifejtette neki, hogy miért nem akar balett órákra járni. Mikor végre rászánhatta volna magát Hermione, hogy a fiú szemébe nézzen, megérkezett az átváltozástan tanár.
- Jó estét mindenkinek! Azért vagyunk ma itt, hogy megtervezzük az év végi műsort. Mint tudják a Hattyúk tavát fogjuk előadni! A szerepeket ma fogom önöknek kiosztani, miután megtekintem az önök kis bemutatóját. Mindeniki álljon sorba és mondja el, hogy milyen zenét varázsoljak önöknek – köszöntötte őket McGalagony. Mindenki felsorakozott. Hermione Gajane zenéjét kérte magának, mert a nyáron ezt a darabot adták elő és ő volt a főszereplő. Szinte mindenki gyönyörűen táncolt. Shannon, Suzy, Parvati, Lavender és Neville csapatán látszott, hogy még nem sok éve táncolnak, de ők is ügyesek voltak. Hermione csodálkozott is, hogy Neville ilyen tehetséges. Mark volt a legügyesebb fiú. Végül Hermione következett. Gyönyörűen, kecsesen táncolt és ez McGalagonynak is feltűnt. Mikor már mindenki eltáncolta a bemutatkozóját, a kicsik következtek. Ők egyértelműen hattyúk voltak, a legkisebbek pedig kishattyúk. McGalagony végül kirakta a falra az eredményt. Senki nem ment oda megnézni, mert az átváltozástan tanár elmondta, hogy mikor lesz a következő próba, amelyre már mindenki abban az időpontban jön, ami a szerepéhez illik. Végül a tanár elhagyta a Szükség Szobáját. Mindenki gyorsan odafutott a falhoz. Voltak, akik felsikoltottak, de voltak olyanok is, akik felmordultak. A pergamenen ez állt:

Hattyúk tava szereplőinek próbái:
Kishattyúk kezdők 13.00
Hattyúk középhaladók 13.10
Bohóc Lavender Brown 13.20
Spanyol Parvati Pati 13.30
Olasz Shannon Smith 13.40
Lengyel Suzy McCann 13.50
Varázsló Neville Longbottom 14.00
Odilía Cho Chang 14.10
Herceg Mark Taylor 14.20
Odett Hermione Granger 14.30
Varázsló és Odília közös próba 14.40
Herceg és Odett közös próba 14.50


Hermione nagyon boldog volt. Bár a mugli balett iskolában is tudták róla, hogy tehetséges, de ezt nem gondolta volna, hogy ő kapja rögtön a főszerepet. Azonnal rohant Harryhez, hogy elújságolja neki az örömhírt. A fiú örömmel fogadta őt.

Írj kritikát