A mélypot		2004.07.30. 20:51
A mélypont Joanne ekkor elhatározta, hogy befejezi könyvét, amelyet még kislánya születése előtt kezdett el írni, de immár másfél éve ott hevert valamelyik fiókban. Ekkor eldöntötte, hogy kávéházban fog járni, és ott fogja tovább írni a könyvét. Egyrészt azért, mert ott nem ő fizetett a fűtésért, másrészt pedig Jessica félt az egerektől, azok pedig valósággal hemzsegtek az albérletükben. És volt még valami, ami a legtöbb erőt adta neki: "Ne félj, mama, tudom, hogy minden terved sikerülni fog!" -biztatta kislánya. "Fél évig bírtam. Ekkor erőt vettem magamon, és leküzdve a büszkeségem, kölcsönért kopogtattam egy barátomnál. Hatszáz fontot tudott adni, ebből aztán kibéreltem egy tiszta, de bútorozatlan lakást. Néhány ismerőstől sikerült ágyat, párnát, takarót és széket szerezni, így elviselhetőbb lett az élet az új albérletben. De amikor a védőnő néhány használt játékot hozott a lányomnak, úgy éreztem, végtelenül megaláztak. Tehetetlen dühömben be is vágtam a játékokat a kukába. Zaklatott voltam. Minden nap beültem egy bisztróba, és vártam, hogy a kávém mellé a kistányérra oda tegyék azt a kis darab csokit. A nap fénypontja volt, amikor átadhattam kislányomnak ezt a kis édességet. Még munkát sem vállalhattam Skóciában, mert a Angliában végeztem el tanítóképzőt." -nyilatkozta a mélyponton.