Pápai Aranka

Aya visszatérése
( Ezüsthaj)

Aggodalommal figyeltem a távolból, hogy mennyi belső háborúskodás bomlasztja a fogadott népem életét. Reméltem, hogy időben észhez térnek szeretteim. Nem akartam előmerészkedni, örültem, hogy szerencsésen megmenekültem a Nagy Varázsló üldözésétől (biztosan jobb belátásra bírta Fehér Farkas, hisz ezt nekem megígérte)
Arra is jól emlékszem, hogy Ordas akkor is a pártfogásába vett engem, amikor érzéseimmel ellentétben, mindenáron férjhez akartak adni.

Úgy a szívembe zártam ezt a Szemecskét, drága barátnőm lányát, mert odaadóan gondozza és szeretgeti a gyermekeket. Amikor láttam, hogy szívét rabul ejtette Ordaskája, hát elhatároztam, segítek a szerelmeseknek.

Mint tudjátok, én mindig szerelempárti voltam, miért most tagadnám meg önmagamat! Ígéretet tettem, hogy velük maradok, ha ők is megígérik, nem lesz rájuk panasz. Ezt könnyelműen elhamarkodtam, mert közben hírt kaptam tengeren túlról, hogy ronda nővéremet valami kórság támadta meg, hát nagy titokban oda sietek, hogy meglessem, ármánykodásával mit ért el, bántja e még szegény Don Ottokáromat.
Apám Don Karfiol szíve megenyhült-e irántam, stb, stb.

Az esküvő után észrevétlenül el fogok tűnni, csak még beszélek Beka Szep és Ordas fejével, hogy kössenek, ha békét nem is, de legalább viharszünetet, hogy kis kedvencem, Mosolygó Szemecske legalább a mézesheteit élhesse békességben.