Főoldal>>                         Előre>>

1. rész

szerző: RAVASZ István

Harcok Erdély középső részén és a Székelyföldön 1944. szept. 5-től a hónap közepéig

(A dolgozatról)

1944. szept. 5-én a 2. magyar hadsereg Torda térségében támadást indított déli irányba. A támadásnak nem politikai, hanem katonai célja volt, mégpedig a Déli-Kárpátok gerincvonalának lezárása a szovjet főerők beérkezése előtt. Ez biztosíthatta volna a Kárpát-medence (s vele a Duna-vonal a Vaskapu és Vidin között) lezárását, s ott téli állások kialakítását. Az más kérdés, hogy a katonai cél kizárólag Dél-Erdély (katonai, s nem politikai értelmű) birtokba vételével lett volna megvalósítható. Politikai értelművel már csak azért sem, mert a katonai cél megvalósulása esetén Dél-Erdély lehetett volna a területi bázisa a német politikai vezetés, elsődlegesen Hitler által óhajtott németbarát román ellenkormánynak. Ez pedig semmilyen módon nem lett volna összekapcsolható Dél-Erdély Magyarországhoz való visszacsatolásával. A támadás teret nyert a román csapatokkal szemben az első három napon, de szeptember 7-én már olyan mértékű volt a szovjet csapatok beáramlása a Déli-Kárpátok átjáróin keresztül, hogy folytatását, illetve a Székelyföld további védelmét lehetetlennek ítélték. Szerencsésebb lett volna Kolozsvár és Marosvásárhely indokolt védelmére eleve korlátozott célú támadást indítani, az Aranyos–Maros–Nyárád védhetőbb vonalig. A csatolt függelékek a terepfeltételeket, illetve a Székelyföld kiürítését mutatják be. Az egyes részek a szerző doktori értekezésének - A tordai csata, 1995 - fejezeteit képezik.* (A szerkesztő)

A szeptember 5-én kezdődő magyar-

német támadás előzményei

Bár elsősorban a német elképzeléseket szolgálta, magyar részről sem volt új egy dél-erdélyi támadás gondolata. (Ennek politikai vetületeit a disszertáció I/3. fejezete tekinti át - “A magyar politikai és katonai vezetés dilemmája Románia kiugrását követően”, szerk. megj.). Katonai értelemben augusztus 28-ától kell kezdenünk a vizsgálódást. VÖRÖS János vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke ekkor adta ki “Irányelvek egy esetleges D. Erdélyi előnyomuláshoz” címet viselő intézkedését.1

Problémát jelent azonban az, hogy itt és a továbbiakban magyar részről az intézkedések maguk nem maradtak fenn, csupán az azokra történő utalás a Honvéd Vezérkar hadműveleti osztályának napi intézkedéseit összefoglaló napi jelentésekben. ĺgy hiába volna szükség az egyes intézkedések bemutatására illetve elemzésére, arra dokumentum hiányában nincs lehetőségünk. Legjobb esetben is csak következtetéseket tudunk levonni egyéb anyagok alapján, vagy az intézkedések felsorolásának sorbarakásával, esetleg a német forrásanyag ismeretében. Némileg enyhíti a nehézségeket, hogy (mint fentebb láttuk) a 2. magyar hadsereget alkotó seregtestek számára, legalábbis nagy vonalakban, a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoksága szabta meg a harcfeladatot. Ez a dokumentum pedig a hadseregcsoport napi jelentései között fennmaradt, s a magyar seregtestek az ebben foglaltak alapján kezdtek hozzá támadó feladatuk végrehajtásához.

Augusztus 29-én Vörös módosította előző nap kiadott intézkedését “Helyesbítő intézkedés a

D. Erdélyi előnyomuláshoz kiadott irányelvekhez” címet viselő dokumentumában.2

Augusztus 30-31-én tárgyalt Budapesten GUDERIAN vezérezredes, az OKH megbízott vezérkari főnöke. A távozását követő napon a Fővezérség intézkedett a 2. magyar hadseregparancsnokság felé a támadás megindítására. Ez a dokumentum, amelyről annyit találunk a napi intézkedések felsorolásában, hogy “Intézkedtünk D. Erdély elfoglalására”, sem maradt fenn. Nagyon érdekes volna pedig tanulmányozása mind a hadműveleti célok kijelölése, mind a harcrendi csoportosítás meghatározása, mind a határidők megszabása szempontjából. Ide értendő a támadás kezdeti időpontjának kijelölése is. KÁLMÁN Dániel csak egy bekezdést ír VÖRÖS vezérezredes hadműveleti utasításáról. Ebben mindössze annyi szerepel, hogy a 2. hadseregnek a Kolozsvár–Kissármás–Marosvásáhely vonalról kellett támadást indítania, szűkülő támadási sávban Nagyenyed-Gyulafehérvár irányába, s birtokba kellett vennie a Déli-Kárpátok hágóit. A 2. hadsereg támadását annak jobbszárnyán a IV. hadtestnek kellett biztosítania, a balszárnyon a Székely Határvédelmi Erőknek. Előbbinek támadó, utóbbinak aktív védelmi harctevékenységgel kellett feladatát végrehajtania.3

Akármit dolgozott is ki a Fővezérség szeptember 1-jén, a fent bemutatott szeptember 2.-i hadműveleti utasítás, amelyet a Dél-Ukrajna Hadseregcsoport parancsnoksága adott ki, megszabta a támadás alapvető maghatározóit. További hadműveleti utasítás, legalábbis a rendelkezésre álló magyar forrásanyag szerint, nem érkezett a Honvéd Vezérkartól vagy a Fővezérségtől a 2. magyar hadsereg parancsnokságához.

A Honvéd Vezérkar főnökének elgondolása minden esetre fő vonalaiban megegyezett a FRIESSNER hadműveleti utasításában foglaltakkal. Eszerint a fő támadást a 2. magyar hadseregnek kellett indítania, súllyal Kolozsvár felől Torda irányába, birtokba kellett vennie Dél-Erdélyt, majd a Déli-Kárpátok átjáróit, s le kellett azokat zárnia a szovjet csapatok elől. A IV. magyar hadtestnek a jobbszárnyon Arad–Temesvár irányában végrehajtott kisegítő támadással kellett segíteni a 2. hadsereg támadását. A balszárnyon a Székely Határvédelmi Erőknek kellett biztosítaniuk a támadásba lendült csapatokat.4

A 2. magyar hadsereg harcfeladatáról, mint azt fent leírtuk, csak töredékes adataink vannak. Ilyen a 9. tábori póthadosztály számára megszabott harcfeladat, amit a 25. gyaloghadosztály hadműveleti naplójából ismerünk, s amit szeptember 4-én Kolozsvárott a hadseregparancsnokságon ADONYI-NAREDY Ferenc vezérkari őrnaggyal, a 25. hadosztály vezérkari főnökével ismertettek. Ezek szerint a 9. hadosztálynak a Kolozsvár–Kolozskara (Cara) terepszakaszról kellett megindítania támadását Torda általános irányban, súllyal Erdőfeleket (Feleacu) egy ezreddel megkerülve közelebbi feladatként el kellett érnie az Ajton (Aiton)–Bányabükk (Vâlcele) terepszakaszt, támadási célként Koppándot (Copăceni). A 9. hadosztály balszárnyán a 2. magyar páncélhadosztály egy harccsoportjának kellett közelebbi feladatként elérnie a Magyarfráta (Frata) - Nagysármás (Sărmaşu) terepszakaszt, majd támadását Mezőzáh (Zau de Câmpie) körzetén át az Aranyos folyó átkelőinek birtokba vételére kellett kifejlesztenie. A 9. hadosztály támadását Dezmér (Dezmir) vasútállomás körzetéből a 25. hadosztály kötelékébe tartozó IX. gépvontatású közepes tüzérosztálynak kellett támogatnia.5

Az eredetileg szeptember 4-ére kitűzött támadási időpontot 3-án 24 órával elhalasztották. A Fővezérség ügyeletes tisztje NÁDAS Lajos vezérkari ezredestől, a hadműveleti osztály vezetőjétől 20.15-kor kapott utasítást a halasztó döntés jelzésére a 2. hadseregpancsnokság felé. Csak 20.40-kor sikerült telefonon leadnia, hogy “Vkf. Úr utasítása: politikai okok miatt

a holnapi dolog IX. 5-re halasztandó.” VERESS vezérezredes KOZÁR Elemér vezérkari ezredesen, vezérkari főnökén keresztül kérte, hogy maga beszélhessen távbeszélőn a Honvéd Vezérkar főnökével. 20.50-kor NÁDAS kiegészítő utasítás továbbítását szabta meg az ügyeletes tisztnek, amit az 21.25-kor tudott teljesíteni a következő szöveggel: “de csak abban az esetben, ha a csapatoknál nem okoz zavarokat”.6

A két mondatot egybefogva 21.35-kor géptávirat ment ki a 2. hadsereg parancsnokságához a hadműveleti osztálytól.7 Ez véglegessé tette a halasztást. VERESS vezérezredes, hadseregparancsnok legalábbis így értelmezte a géptáviratot, amelyet jóval a telefonbeszélgetést követően kapott meg. Bár erre vonatkozó feljegyzései nem maradtak fenn, valószínűsíthetően nem tudott mit kezdeni a félmondatos kiegészítéssel. Katonaember lévén egyértelmű parancsokhoz szokott: vagy el kell halasztani a támadást, vagy nem. A halasztás mindenképpen zavart okoz a csapatok körében, de ha egyszer politikai okokból a Honvéd vezérkar főnöke már a halasztás mellett döntött, akkor ő milyen alapon döntsön másképp? Hol húzza meg azt a határt, amely alatt a zavaró körülmények a csapatok felé még kezelhetőek, s amely felett már kezelhetetlen mértékűek? Milyen alapon döntsön éppen ő, s mi a biztosíték, hogy utólag helyeslően hagyják majd jóvá elhatározását? Ha egyszer VÖRÖS vezérezredes már döntött, akkor ő azt nem bírálja felül, akármilyen zavarokat is okoz a támadás elhalasztása a csapatoknál, a tervezett megindítás előtt mindössze néhány órával.

Azt, hogy a 2. magyar hadsereg parancsnoka szeptember 3-án este adta ki a harcparancsát, a II. magyar hadtest műszaki parancsnokának, VIDOS Géza vezérőrnagynak naplójából tudjuk. Ez a forrás sem írja azonban le magát a harcparancsot, csupán utal rá: “Este kiadják a támadó parancsot – de aztán mindent lefújnak. 24 óra eltolódás...”8 (Ugyancsak VIDOStól tudjuk, hogy VERESS harcparancsa nem lehetett túl részletes: “... a hdtpk. kijelentette, hogy neki csak a “támadási célt” adja meg a hsgpk. – a kivitelt bízza rá.”9)

Szeptember 4-én GROLMAN 16 órakor táviratilag jelentette az OKH hadműveleti osztályának a támadás másnapi megindítását. Táviratában jelentette az egyes seregtestek számára megszabott feladatokat is. Ezek szerint a támadásnak elsőként általában a Maros-vonalat kellett elérnie. A 2. magyar hadseregnek 4 ponton kellett súlyt képeznie. A 7. tábori póthadosztálynak Szászfenes, a 9. póthadosztálynak Kolozs térségéből kellett déli irányban támadásba lendülnie. A 2. magyar páncéloshadosztálynak két csoportban kellett támadást megindítania: egy csoportnak Vasasszentgotthárd, egynek Budatelke térségéből kellett harcba lépnie déli, illetve délnyugati irányban. Egy-egy zászlóalj erőben figyelem-elterelő, egyben szárnybiztosító támadást is kellett indítani Bánnffyhunyadtól délnek, valamint Marosvásárhelytől nyugatnak. GROLMAN jelentette azt is, hogy tudomása szerint Arad térségében a 6. magyar tábori póthadosztály is támadásba lép, ezen akció megindításának időpontját azonban nem ismeri.10

Szászfenes (Floreşti) Kolozsvártól nyugatra a Kis-Szamos mentén található, onnan déli irányba támadva lehet behatolni azon patakok völgyébe, amelyek a Gyalui-havasok keleti előhegyein keresztül az Aranyos folyóba futnak. Kolozs (Cojocna) Kolozsvártól keletre található, az onnan kiinduló támadó ékek a Kolozsvár-Torda vasútvonal mentén juthattak ki a Mezőségen keresztül az Aranyoshoz. Vasasszentgotthárd (Sucutard) a Füzes-patak mentén fekszik, északkeletre Kolozstól, Budatelke (Budeşti) ettől még tovább keletre, nem messze az akkori magyar-román határ kelet-dél derékszögű fordulójától. Mindkét község felől a Mezőséget észak-dél irányban átszelő Ludas-patak (másutt folyó) völgyébe lehet behatolni, amely Marosludasnál torkollik be a Marosba. (A terület katonaföldrajzi leírását lásd a függelékben. A szerkesztő).         Előre>>

www.hadakutjan.hu

ACTA-régészet, történelem - eredeti doc