Hiretelen csaptak fel a zöld lángok Perseus Piton szobájának kandalójából, bár a professzor érzékelte a jelensgéet, nem foglakozott vele. Tudta ki az, már várta, de most valahogy még ahoz sem volt ereje hogy a fejét megmozdítsa. Keira Scrimgeour egyeneses tartással lépett ki a a hatalmas kandalóból. Lesöpörte magáról a hamut. Fiatal harmic év körüli nő volt. Hosszú fekete haja volt sőtét szemei amiket hatalmas szempillák kereteztek, ezze téve igézővő tűzes tekintetét. Bőre fehér volt akár a porcelán, vékony alakját jól kihangsúlyozta bordó talárja. Ékszereket nem viselt, nem is volt rá szükség. Hisz Keira egymaga is ragyogott mint égen a csillag.
Keira hamar megtalálta Piton professzort aki még mindig a székében ült. Lassan négy éve ismerték egymást. Amikor Keira megvásárolta a Piton-villával szemközti épületet, nem sokáig maradt titokban, hogy bizony mind ketten mágusok. Mind ketten szenvedélyesen rajongtag a bájítalokért, ezért is választotta Keira a szakmájának a kutatást. Főleg új bájitalokkal kisérletezett, vagy hitelesített, önálló szabadalma még nem volt, de arra még ráért, hisz a szakmában egy harminc éves "kislány" még igencsak kezdő, hiába szerezte már meg a legmagasabb Bájitalmesteri címet is.
Keira vörös ajkai mosolyra húzodta, majd elindut Piton felé, aki tüntetőleg nem nézett rá. A háta mögé sétált és szorsan átölelte és a nyakába csókolt üdvözlésképpen.
- Elmondtad?- suttogta bele kedves fülébe.
- El- dölt hátra székébe Perselus, és hagyta, hogy a fiatal nő az ölébe fészkelje magát. Azelőtt soha egy nőtől sem viselte el ezt, de Keira valahogy megváltoztatta.
- És, hogy fogadta?
- Képzelheted, bár lehettt volna rosszabb is.
- ÉS meg akarja ismerni az apját?
- Azt még nem tudja.
- Perselus!
- Ne kiabálj velem. Ő kérte, hogy ne is áruljam el neki a nevét. Meg is tudom érteni.
- És neked is könyebb, hogy nem kellet ezt az információt megosztani vele- mosolygott gúnyosan Keira és szorakozottan csavargatta az úján lévő ezüstgyűrűt. Ezek után nem szóltak hosszú ideg egy szót sem, jó érzés volt csendben egymás lélegzését és sziveverését hallani. OLyan rég nem találkozta. Keira egész nyárra elutazott egy továbbképzésre franciaországba, és csak ma délután érkezet haza. Perselus Piton soha nem gondota, hogy lesz nő az életébe aki fontos lesz számára. Erre itt van most és egyszerre két nő szeretetét is élvezheti. Ma pedig már el sem tudja képzeli az életét enélkül a két bestia nélkül, akik néha megkeserítik az életét, de mégis fényt viszinek szürke életébe.
- Mi  jelszó a griffendéles klubhelyiséghez?- szólalt meg hirtelen Keira.
- Miért?!- nézett rá döbbenten a professzor.
- Beszélni szeretnék Hermionéval, de holnap erre már nem lesz alkalmam, mrt utaznom is kell vissza Devonba a szüleimhez és csak két hét múlva jövök vissza.


Hermione csendesen ült kedvenc foteljéba a klubhelyiségben, miközben macskája füle tövét simogatta és üres tekintettel bámult bele a kandalóba lobogó tüzbe. Egy szót sem szólt mióta visszatért Pitontól. Két barátnője gondterhelve nézett őssze, miközben rajtuk kivül az egész helyiség csak úgy zengett. A rég nem látot barátok egymást túlkiabálva mesélték egymásnak nyári élményeiknek, de nem csak Lily és Ginny aggodott Hermioneért a távóli sárokból egy zöld szemú srác is féltő pillantásokat küldött felé, miközben barátai és a lány rajongok körében ült. Aztán a protré ajtaja egyszer csak kinyílt és belépett rajta Keira, hatalmas mosolyjal az arcán. Hamarosan az egész terem elcsendesedett és mindenki kiváncsi szemekkel figyelte a belépő nőt. A lányok is felfigyeltek a hirtelen beálló csendre és az ajtó felé fordultak, csak Hermione nem érzékelete a külvilágot.
Keirat kimondottan szórakoztatta a griffendélesek döbbenete, de sietni kellet, szerencsére hamar megtalálta Hermionét és felé vette az irányt.
Harry mikor meglátta, hogy az ismeretlen nő szerelme veszi az irányt ösztönösen ellökte magát a faltól, hogy ő is odamenjen, de barátja megakadályozta ebben.
Senki nem értette ezt az egészet, Ginny és Lily sejtették ki lehet ez a nő bár személyesen még soha nem találkoztak vele. Ők is jobbanak találták ha most kicsit magukra hagyják őket és gyorsan bátyjáikhoz sétáltak.
Keira lassan letérdelt Hermione mellé és kezeit annak térdére tette. Csámpás sértödöten félrevonult.
- Keira?- nézet fel könnyes szemmel Hermione, majd az egész klubhelyiség dönnetére az ismeretlen nő nyakába borult- Keira!
- Hermione- simogatta annak selymes haját.- Menjünk ki. Itt túl nagy feltünést keltünk- mondta Keira mosolygva mikor eltolta magától Hermionét.

- Beszéltem Perselussal- mondta a fekete hajú szépség amikor már a hideg folyosón sétálgattak Hermionéval.
- Sejtettem- engedett meg magának Hermione is egy félmosolyt.
- Figyelj rá Hermione, tudom, hogy most haragszol az anyádra, de meg kell őt értened. Ne itéld el. Bár én személyesen nem ismertem, de már hallotam róla. Szeretette Grangert, az apáddal pedig, hát az egészszen más. Fitalok voltak és felelőtlenek, de amikor megtörtént a "baleset" anyád nem a könyebbik utat választotta, válalta, hogy felnevl téged, ha kell egyedül, de szerencséra Alfonz ott volt neki. És azt kell mondanom ők ketten bizony remek munkát végeztek- simogatta meg Mione arcát- Nincs okdo rá, hogy haragudj anyádra, ő szeretett és csak féltésből nem mondta elé neked.
- Tudom Keira, csak minden olyan zavaros- lépet oda Hermione az egyik ablakhoz- Néhány éve még minden olyan tiszta volt. Volt egy anyukám és egy apukám, a roxfortba jártam volt két csodás barátnőm, még Potter udvarlásai is hizelgett nekem. Aztán mire feleszmélek a szüleim meghaltak és csak én éltem túl a balesetet, bár valószinűleg csak a mágia mentett meg. HA Perselus akkor nem...... Most pedig, megtudom, hogy a szüleim nem is azok akiknek hittem őket, a világ pedig nem olyan tiszta és békés mint azt kislány koromba hittem. Elvárásokat fektettek le, amiket teljesítenem kell. Azzal, hogy Perselus magához vett, egy olyan körbe emelt, ahol a szerelem olyan luxus amit szinte senkit nem engedhet meg magánk. Az ármány ami körülveszi a hatalmasokat olyan sűrű és fekete, hogy úgy érzem egyszer csak befulladok. ÉS tudod mit?- nézett Keirara- Írigylem anyámat, ő sokkal bátrabb volt nálam. Ő a fel bírta adni ezt a világot a szerelemért és értem. De én tudom, hogy képtelen lennék rá. A lényemmé vált, örökre.
- Ezzel mind így vagyunk Hermione.

Másnap Hermione kipihenten lépkedett idei első órájára. Korán kellt és az elsők között lépett be a nagyterembe Lilyval és Ginnyvel. Miután megkapta az órarendjét, már sietett is első órájára ami bájitaltan volt. Valahogy az évek során úgy alakult, hogy ők mindig ezzel a tárgyal kezdték az évet és persze a mardekárosokkal. Mikor Hermione elérta azt a folyosót ami a teremhez vezetett, csak néhány griffendéles lányt talát az egyik lépcsőn ülve és egy nagyobb csoport mardekárost akik igencsak nagy hangal voltak. Az R.B.F vizsgák eredményei alapján mindössze két diák mehetett volna csak bájitaltanra, de a szülői nyomásra a V-t teljesítő diákok is felvételt nyertek, így szinte az egész csoport továbléphetett.
- Hogy ismerem e Piton lányát?- hallotta Hermione Draco Malfoy hangját aki a csoport élén állt.- Hülyén venné ki magát, ha nem ismerném a saját barátnőmet!-jelentette ki magabiztosan. Hermione pedig amikor ezt meghalotta majdnem elejtete könyveit.
- Biztos vagy ebben?- kérdezte fenhangot mikor végre sikerült biztost tartás találnia imádott könyveinek. De MAlfoy nem lepödött meg, sőt egy csak rá jellemző mosoly terült el az arcán.
- Igen biztos!
- Én máshogy hallottam.
- Igazán?- kérdezte, majd megindult Hermione felé, a két Griffendéles lány pedig akik bajt sejtettek elmentek segítségért, bár Malfoynak esze agában sem volt bántani Grangert.
- Igen- mondta Hermione amikor Draco közvetlenül mellé ért. Malfoy jóval magasabb volt nála így a fejét hátra kellett dönteni, hogy bele tudjon nézn azokba az igéző szürke szemekbe.
- Miért ellenkezel velem Hermone- kérdezte Draco, majd két karját a falnak támasztotta Hermione mellet ezzel sarokba szorítva a most már riadt lányt. Azóta az este óta Mione nem bírta elviselni, ha egy férfi ilyen közel kerül hozzá, azt pedig pláne nem ha sarokba szorítják. Hermione kezéből kiestek a könyvek é
A mardekárosok jót nevettek Hermione kiszolgáltatot helyzetén. Miközben Hermione fejében sorra jelentek meg az emlékek arról az éjszakáról. Draco még közelebb nyomult Hermionéhoz, így Mione mindegy egyes lélegzetével a mellkasuk összeért.
- Draco...kérlek- könyörgött neki és erőtlen kis kezet MAlfoy széles melkasának nyomta, de ezzel semmit nem ért el.
- Granger, jól jegyezd meg amit most mondok- hajolt a bal füléhez MAlfoy, hogy a többiek ne halják amit mond- Te az egyém vagy!
Draco Malfoy egyik keze miközben Hermione fülébe suttgot elengették a falat és Mio derekára tévedt. Aztán hirtelen magához rántott és a csipőjük ettől szorosan összeért, Hermione szeme hatalmas lett a félelemtől és még ingább probálta ellőkni magától a mardekáros fiút.

Harry barátival az oldalán sétált a pinceterem felé. Nem volt sürgös nekik, Pitonnal volt órájuk. Igazából szinte az összes hetedéves girffendéles ott volt velük. Ron és Forest éppen feszekedtek valamin, míg a körülöttük lévő lányok sminküket igazgatták vagy jegyzeteiket nézegették, Neville mint minden szünetben egy félreeső sarokba csókolozott brátnőjével Barbarával aki most ötödéves hollohátas volt. Szép lány volt, bár kissé furcsa, dehát ez még belefér, Nevil se mindig pörög százon, ami elég különös egy olyan társságba ahol mindenki ezerrel hajt.
- Ide mennünk- mondta Harry amikor meglátott két két griffendélest lányt közeledni feléjük.
- Ráérünk még- mondta Nevil amikor egy fél pillanatra hajlandó volt elválni barátnője szájától.
- HArry- lépett hozzá Padma és a barátnője. Eléggé ki voltak tikkadva a futástól- Lent...lent a pincébe. A mardekárosok
- Mit csináltak a mardekársok?- lépett oda melléjük Forest és Ron kiséretükkel.
- Megtámadták Hermionét.

Draco Malfoy már éppen azon volt, hogy megcsókolja Mionét, amikor egy erős rántást érzett a következő pillanatban pedig a szemközti falnak vágodott. Mikor pedig feleszmélt egy fekete hajú kék szemű sráccal és annak pálcájával találta szembe magát. Az összes Mardekáros és Griffendéles srác pálcát rántott és készen állak, hogy ott helyben egymásnak essenek. a lányok inkább hátul maradtak, ők nyíltan soha nem folytak bele a küzdelmekbe. Az ifjú Malfoy szép komotasan felált megigazította magán talárját, közben tekintetével megkereste Hermionét aki Harry hátam mögött állt, míg Potter fél karjával óvón átölelte. Már úgy látszott elmaradt a küzdelem, mert Malfoy egy fél pillanatra társaihoz fordult, de a következő pillanatban pálcáját már Black nyakához szegezte. A két csapat, piros és zöld egyszerre emelte kezét, hogy rontást küldjön a másik félre, de ebben a pillanatban kinyílt a tanterem ajtaja és Perselus Piton lépett ki rajta.

Írj kritikát