A vonat késő esete állt csak a Roxmortsi pályaudvarra, ahol már a fiakerek várták őket. Az elsősöket pedig Hagrid és a csónakok. Hermione nem szerette a fiakerek. Az őket húzó szárnyas lovak mindig eszébe juttatták élete legszörnyübb napját. Amikor elvesztette a szüleit.
- Jól vagy?- lépett oda mellé Ginny.
- Igen persze- erőltetett mosolyt az arcára Hermione- Szálljunk be.
Hamarosan megérkeztek a birtok határához onan pedig a kastély bejáratához. Minden ablakból fény szürödött ki, hívogatva az érkezőket és megmutatva a Roxfort szépségét az elsősőknek és a felsőbb éveseknek egyaránt. Hermione soha nem tudott betelni a kastély llátvány és fájt a szive ha arra gondolt, ez az utolsó éve itt.
A Nagyteremben mindenki hamar megtalálta a helyét a saját asztalánál, és csak arra vártak, hogy megkezdödjön az elsősök bevonulása. Már Hagrid a LLG tanár is elfoglalta a helyét. A Nagyterem ajtaja pedig hamarosan kinyílt és beléptek raz elsősök McGalagony professzor kiséretében. Úgy negyvenen lehettek. Hermione hamara megtaláta köztük Donnát, Davidet és Demonát- bár az utobbi láthatóan kerülte a pillantását.
- Akinek a nevét olvasom az kijön ide. Én a fejére teszem a süveget az pedig beosztja egy házba! Aboth Edward!- egy alacsony szőksé barna hajú kisfiú lépett ki a sorból. Olya pici volt, hogy a süveg az egész fejét eltakarta. Aztán a szakadás a süvegen megnyílt- Hugrabug!-hatalmas taps a bal középső asztalnál a kis Edward pedig gyorsan a társaihoz sietett.
- Black Rosa!- egy fekete hajú fékony lépett ki. Tartása büszke volt és arrongáns. Egy igazi Black volt, Regulas Black lánya. Sirius Black unokahúga. Rosának volt egy bátyja már itt Fergus hatodéves Mardekáros, és persze a húga követte is a mardekárba.
- Diggery Laura!- egy barna hajú szép arcú kislány lépett ki a sorból. A bátyja Cedrick annak idején a Hugrabugg diákja volt, de a húga Griffendélbe került.
Jöttek sorba a nevek és sorba kerültek be a házakba. Hollóhát, aztán megint. Mrdekár egymás után háromszor, két Griffendéles és egy hugrabuggos.
- Lastanger Octavia!- nem is kétség, hogy Octavia a Mardekárba került. Persze eredetileg a Dumstrangba ment volna, de úgy gondolták a szülök Octavia itt jóbban tudja kamatoztatni a tudását és persze figyelni tudja Demonát.
- Longboton Vivien!- Hermione látta ahogy Nevil felemlkedik ültéből és úgy figyeli kishúgát. Vivien és Nevil nagyon hasonlítottak és Vivien is úgyan úgy remegett amikor iment a süveghez mint annak idején a bátyja. És akárcsak akkor Vivent is nagyon hamar beosztották a Griffendélbe. Az új tekergők felállva tapsolták Vivient, Nevil és Forest még fütyültek is.
- Lupin David!- David iagzi vagány srác volt, bátran kisétált a székhez, gyorsan a fejéba huzta a süveget, az pedig úgyan ilyen gyorsan beosztotta a griffendélbe. Újjabb taps orkán, hála megint  Harryék csapatának.
- Lupin Donna- Davidet gyorsan követte ikertestvére is, aki még integetett egyet édesapjának mielőtt a fejére tette volna a süveget. Nem tartott sokáig és Donna hamarosan a Griffendél házát nővelte. Hatalmas taps és Hermione meg mert volna rá esküdni, hogy látta amint Lupin professzor kitöröl egy könycseppet a szeméből.
- Maria Peter!- ezzel a kisfiúval gazdagodott a hugrabugg háza.
- Malfoy Demona!- néma csend a teremben. Az ifjú Malfoy lány félénken lépett ki a nagyközönség elé. Szőke haja csak úgy ragyogott a gyertyák fényében. A süveg nem sokáig gondolkodott- Griffendél!- néma csend a teremben. Egy Malfoy nem lehet Griffendéles! Demona már könnyes szemmel áll és mindenhova néz csak oda nem ahol bátyja ül. Majd egy magányos erős taps. Hermione állt fel ültéből és úgy tapsol kis barátnőjénak, majd az ő példáját követi két barátnője végül az egész ház. Demona akkora tapsot kapot mint eze az estén senki más rajta kivül.
A beosztás pedig folytatodott tovább. Amikor véget ért Dumbledore jó étványat kivánt nekik és az asztalokon megjelentek a finomabnál finomabb falatok. Mindenki éhes volt már, így jó idejig csak az evőeszközöket lehetett hallani. Végül a desszertek is eltüntek és az igazgató ismét szólsára emelkedett.
- Miután elfogyasztottuk az incsiklandó falatokat. Megkérlek titeket vonuljatok vissza, de az iskolaelsőt és Ms Pitont megkérném, hogy maradjon még pár percet.
- Piton? Miss?- mindenhol ezt lehetett hallani. A diákok izgatott súgdoloszásba kezdtek a szomszédjukkal, de végül mégis  elindultak mikor az igazgató másodszor kérte fel őket. Az utolsókét távozó diákok csak azt láthatták ahogy a két iskolaelső a tanári asztalhoz lép. Harry Potter és Hermione Piton.

- Hermione mi ez az égesz?- kérdezte ahogy Hermionéval az tanári asztal felé haladtak, de a lány nem válaszolt csak mosolygott.
- Nos?- lépett oda melléjük Perselus amikor az asztalhoz értek.
- Ginny és Lily elrendezik a tekergőket.
- Malfoyjal én magam beszéltem a vonaton. Tartani fogja a száját.
- Akkor jó- mosolygott Hermione és még Piton is megengedett magának egy apró mosolyt.
- Elnézést, de valaki elmondaná mi folyik itt?- kérdezte az egyre idegesebb Haryy.
- Holnap Perselus és én hivatalosan is egy család leszünk ezért a Pito család nevét fogom használni- magyarázta Potternek Hermione, amíg Perselus az igazgatóval tárgyalt.- Ezért arra kérlek ne beszélj senkinek holnapig erről, mert Perselus maga szeretné bejelenteni. Lily és Ginny most beszélnek a barátaiddal és ők is hallgatni fognak.
- Hát....öhm...jó. Nem mondok senkinek semmit- nyögte ki Harry. Hermione pedig hálából megölelte háztársát. HArry egy pillanatik nem is tudta mi történik vele, majd karjai ösztönösen ölelték át a lány karcsú lány derekát. Az ifjú Potter a menybe érezte magát, Hermione nagyon ritkán tett pozítiv dolgot vele kapcsolatban erre most megölelte, méghozzá önszántából.
- Khm!- erős köhécsölés zavarta meg a párost. Mikor elengették egymást ott állt előttük a mosolygó Dumbledore professzor és a kevébé boldog Piton professzor. Harry nagyon sajnálta, hogy Hermione elengedte, azt pedig még jobban sajnálta, hogy azok a karok amik pár pillanattal ezelőtt őt ölelták most gyűlölt professzora karját szorongatják.
- Köszönjük Potter elmehets. Itt van az ügyeleti táblázat- adott át neki az igazgató egy mappát amin a prefektusok és a két iskola első nevei voltak felírva a folysó ügyelettel kapcsolatos időpontok mellé.
- Igen professzor- vette át HArry és már éppen indulni készült.- Hermione?- fordult vissza amikor látta, hogy a lány nem mozdul.
- Nekem még beszélnem kell Perselussal, te csak menj.
- Ok.

- Miért akartál beszélni velem?- kérdezte Hermione mikor leült nevelőapja szobájába az egyik fotelbe ami az iróasztal előtt állt. Perselus Piton szobája szinte pontos mása volt az otthoninak. Zöld, fekete és ezüst ezek a szinek voltak az uralkodok szinek. Hatalmas iróasztala volt előtte két kényelems feket bőrfotellal. Az asztal még szinte teljesen üres volt, csak egy fénykép állt rajta állván, ami Hermionét ábrázolta az R.B.F. vizsgák után barátnőinek körében.
- Hermione- ült le Piton is, de az asztal másik oldalán- Komoly dolgokról kell beszélnünk.
- Megijesztesz- mondta még mindig mosolyogva Mione, de mikor meglátta a professzor arcát a mosoly lefagyott az arcáról.
- Hermione, nekem nincs vér szerinti gyermekem, ezt te is tudod. Így minden vagyonom a tiéd a halálom után. Az ügyvédeim már készítik a papírokat. De nem csak az én örökségem van ami a tied- Piton kis szünetett tartot, hogy átgondolja, hogy is mondja el Hermionénak- Amikor magahoz vettelek első dolgom volt, hogy elrendezzem az anyagiakat amit a szüleid a haláluk után hátrahagytak. Mivel hamarosan a mugli világba is nagykorúnak fogsz számítani így megkapod ezt az örökséged. A régi házatok, pár részfényt, készpénz és a Gringosz 6457-es széfjében lévő értékeke.
- Perselus miről beszélsz. Az én szüleim muglik voltak.
- Nem, a te szüleid varázslók voltak.
- Nem, ez tévedés. AZ mégiscsak feltünt volna.
- Nem tünhetett fel, mert az édesanyád még apádnak se mondta el.
- Dehát az előbb azt mondtad, hogy mind két szülöm varázsló volt.
- Akit te apádnak hittél idáig nem nem a vérszerinti apád. Az anyád Helen Granger akkor ment hozzá amikor veled még csak három hónapos terhes volt, Alfonz nagyon jól tudta, hogy nem a sajátja vagy, de nem érdekelte, hisz neki egyébként se lehetet gyereke. Az iagzi apád varázsló. Úgy ahogy az anyád boszorkány- mondta a professzor, majd kihuzta az egyik fiókot és elvett belőle egy mappát és felnyítota. Majd Hermione kezébe adta.
Volt benne pár fénykép az édesanyjáról, persze akkor még sokkal fiatalabb volt, úgy 17 éves. Születési bizonyítvány, orvosi papírok, R.B.F és a RAVASZ vizsgáiról szoló eredmények és a tövábbi tanulmányi eredmények. Az anyja igen jó tanuló volt, bár ő lányával ellentétben a hollóhátba járt, majd a roxfort elvégzése után gyógyítónak állt. De aztán 1979 telétől semmi, az anyja megszünt létezni a varázsló társadalom számára.
Hermione szemei úgy teltek meg könnyel ahogy haladt a sorok között. Az anyja, nem kétséges, hogy igaz. ÉS végig hazudott neki, az egész élete hazugság. Akkor ő nem is mugliivadék, hisz Perselus azt mondta az apja is mágus.
- És..és az apám?- kérdezte.
- Soha nem találkoztatok, édesanyád és ő csak rövid ideig volt egy pár.
- Vagyis egyéjszakás kaland eredménye vagyok- vonta le a következtetést.
- Nem akartam így fogalmazni, de lényegében. Igen.
- ÉS keresett valaha, vagy probált kapcsolatba lépni velem? Anyával?- kérdezte mohon, de a professzor csak a fejét rázta.
- Az apád ma boldog családapaként él, a feleségével és a fiaival. De tudnon kell, hogy igen gazdag. HA tehát igény tartasz rá.....
- Ne is folytasd!- csapta össze a dossziét ami a kezében volt, majd letette az asztalra- Ne is mond meg ki volt, ha én nem érdekeltem 18 éven keresztül engem miért érdekljen. A pénze se kell, soha nem vonzott a vagyon. Lgeyen boldog a családjával, nem avakzok az életébe- állt fel a helyéről.- Nekem most már te vagy az apám. Jó éjszakát!- köszönt el, majd szinte futva indult meg a kijárat felé.
Perselus Piton sokáig ült még egyedül a sötétbe gondoltaiba mélyedve. Rég elakarta mondani neki az igazat, de úgy gondolta túl friss még a seb. A szülei elvesztése, aztán Peter az örökbefogadás. Túl sok egyszerre, de azt is tudta neki magának kell elmondani. Ha saját magától jött volna rá az sokkal roszabb lett volna. Még szerencse, hogy Hermione mindenben az anyjára ütött, talán csak a szenvedélyességét örökölte az apjától. Azonban az külön megnyugváss volt, hogy nem kell neki elárulni az apja nevét. El tudta képzelni a döbbenetett lánya arcán. Jobb így.

Írj kritikát