Perselus Piton karjaiba tartotta az eszméletlen Hermionét mikor megérkeztek a St. Mungóba. Késő éjszaka volt, ilyenkor a hatalmas város már teljesen üres volt. Sehol egy pedeg és a gyógyítók is a szobáikban vagy otthon pihentek, még az ügyeletes gyógyító is visszahúzodott a az ügyeleti szobába.
- Valaki jöjjön már!- kiáltotta Piton majd elindult az egyik kórterem felé, ami hamarosan kinyílt és egy igencsak álmos fekete hajó varázsló lépett el, de mikor meglátta a Piton Hermione páros az áló kiszökött a szeméből, gyorsan elővarázsolt egy hordágyat, aztán mikor Piton ráfektette az eszméletlen lányt elsietett vele a leközelebbi kivisgáló felé.
Az ajtó hangosan vágodott be Piton előtt. Nem sokkal később két nő jelent meg akik szintén gyógyítok voltak. Egy szót sem szólatak csak besiettek a vizsgálóba. Perselus Piton nem tudott mást tenni. Idegesne a hajába akart túrni, de mikor meglátta véres kezét a mozdulat félbeszakadt. De nem csak a keze volt véres. A talárján ott ahol Hermione oldala hozzáért egy hatlmas volt amit a lány vére festett meg. Egy nagy óra állt a folyosó fala mellett. Mutatói most csiga lasusággal peregtek. Nyed óra, fél óra, egy óra. Piton el se tudta képzelni mi történtik odabent. Mi tarthat ilyen sokáig. Nem ismerte a gyógyítot, már éppen azon volt, hogy értesíti Evanst, hisz az ő szakértelmében mégis csak jobban megbizott, de ekkor az ajtó kinyílt és kilépett az a férfi gyógyító aki átvette tőle Hermionét.
- Hogy van?- lépett oda hozzá Perselus. A gyógyító igencsak megviseltnek tünt.
- A vérzést sikeresen elállítottuk a sebet fertőtlenítettük és bezzártuk. CSúnya szérülés. De ne aggódjon professzor Hermione mindent elmondott.
- Magánál van?- lélegzett fel a professzor.
- Igen, pár perce tért magához Maria és Rea még adnak neki fájdalomcsillapitokat aztán bemehet hozzá.
- Köszönöm Mr...
- Patil. Nem ismer meg professzor? Évfolyam társak vagyunk és a lányaimat is tanítja- Perselus most már el tudta helyezni az emlékeiben a férfit. Egy évfolyamba jártak, csak ő Hollóhátas volt amig a professzor Mardekáros. Patric Patil. Annak a két csitrinek az apja, aki egy griffendélest vett el. Piton soha nem gondolta volna, hogy valaha is hálás lesz egy Patilnak.
- Ami a papírokat érintí professzor.
- Én vagyok Hermione gyámja. Az én lányom!-szögezte le gyorsan a professzor.
- De én úgy tudtam, hogy a vezetékneve Granger és hogy a szülei muglik- nézett Pitonra döbbenten Patil.
- Most már Granger Piton, nem rég fogadtam örökbe, csak nem akartuk nyilvánosságra hozni. Nem akartam, hogy megbélyegezzék miattam- mondta csalodottan Perselus, aztán egy kezet érzett meg a vallán.
- Megértem. Tőlem senki nem fogja megtudni- biztatta mosolyogva Patrick, bár Pitonnak voltak kétségei, ha a lányok és az apjuk csak egy kis mértékben is hasonlítanak egymásra, akkor titok nem maradhat titok.

Hermione két napot még a Mungóba töltött, aztán haza engedték, persze a bájitalokat még szednie kellet jó pár hétig. Mind Piton mind Hermione úgy gondolta Ginnyt és Lilyt nem értesítik a balesetről, most egyébként is zürös az élet mindkét családba. Hermionénak mindössze két látogatója volt Draco Malfoy, ami persze várható is volt, és még valaki akinek a megjelenésére senki sem számított, Néró. Egyiköjük sem maradt sokáig, aminek Hermione kimondottan örült. Mind két fiú hozott neki ajándékot. Dracotól egy csókor rózsát és egy új hálóinget kapott, ami még "extrémebb" volt miint az előző, Nérótól pedig egy tájképet ami egy sarki fehér róka volt, pont mint Hermione állatalakja.
- Nos, hogy tetszik?- kérdezte mosolyogva Néró. Hermione úgy megijedt, hogy egy percig még levegőt is elfelejtett venni. De nem tudott semmit sem leolvasni Néró arcáról.
Szerncsére Néró ezek után hamar távozott. Hermione pedig úgy gondolta jobb nem megmutatni a képet Perselusnak, úgyis minden mögött csak az összeesküvést látja.

Napok gyorsan teltek és hamarosan megérkezett az indulás napja. Normális esetben Perselus már előző nap el szokott indulni Roxfortba, hogy mindent elrendezzen, de ez most egy különleges helyzet volt. Nem akarta egyedül hagyni Hermionét a házba, így ő jelentkezett mind kisérő tanár a vonatra Minerva mellé. Pár semmi kedve nem volt a sok neveletlen diák között eltölteni egy egész napot egy zárt helyen, de nem igazán volt választása.
A házimanót már kora reggel elküldték a csomagokkal együtt így azokra nem volt gondt. Hermione csak csapást fogta a kezében amikor Szeptember elsején reggel átlépte a kilenc és tizedik vágány közötti falat. A vonat fél óra múlva indult, éppen időben érkezet. A preon már tömve volt. Szülök és gyerekek állt egymás mellett. Éppen búcsuzkodtak, vagy a ládákat probálták feltenni a vonatra. Voltak akik már a vonat ablakiaból integettek szüleiknek. Mindenhol halli lehetett a baglyok, macskák és egy házi kedvencek hangját. Hermione igazán sajnálta Perselust. Tudta, hogy utálja a zajt és a tömeget, erre ide kellet jönni már egy órával előbb, hogy a korai érkezők se találják üresen a preont. Dehát ilyen az élet- mosolygott magában Hermione.
Utat tört magának az embertengeren át, majd fölszállt a vonatra és az első üres kupéba letelepedett. Neki nem volt senkije aki búcsuztassa, azóta az este óta senkije.
Hermione úgy belemélyedt a gondolataiba, hogy még azt sem vette észre amikor a kuép ajtaja kinyílt és egy fekete árny lépett be rajta.
- Megint rájuk gondolsz?- kérdezte Perselus neveltlányát.
- Már nem- fordult felé mosolygva Hermione- Már vége.
- Akkor jó- mondta majd kilépett a kupéból. De Hermione nem sokáig élvezhette a magányt mert a kupé ajtaja hamarosan újra kinyílt és két legjobb barátnője lépett be rajta csomagjaikkal és házikedvenceikkel felszerelkezve.
- Hermione!- ölelte magához Lily, majd Ginny is.
- Lányok. Nagyon hiányoztatok ám.
- És én nem is hiányoztam?- kérdezte gúnyos mosolyjal a szája szélén Harry aki a kupé falának dölve figyelte a hármast, mellette Forest állt karba tett kézzel és ő is úgyan úgy mosolygott akárcsak legjobb barátja.
- Potter, Black. Mi járatban?- kérdezte Hermione, mikor visszaült helyére és újra ölvette Csámpást.
- Ki akarjuk használni az utlosó perceket amikor nem lepeg fölöttünk Piton árnyéke, ha beszélni szertnénk veled- jelent meg Ron és Nevil is a kupéban. Mind ketten kedvencükkel a karján. Nevilében a varangy Ronéban a patkány.
- Ebbe ne legyen biztos Weasley- jelent meg Perselus sötét árnyék a fiúk fölött. Hermione és másik két lány szája önkéntelenül is mosolyra húzodott amikor máglatta a fiúk hogy huzzák össze magukat Piton hangjára.
- Professzor. Maga itt? Micsoda meglepetés- mondta vörös fejjel Ron.
- NA ne rontsák itt a levegőt, menjenek vissza a kupéjukba- zengett fagyos hangja, a fiúk pedig gyorsan olajra is léptek, de csak a következő kupéig ami történetesen az övék volt. Útánuk pedig Piton is távozott a lányok fülkéjéből.
A vonat hamarosan indult, Lily és Ginny lelkesen integettek szüleiknek, akik a preonon álltak. A vonat nagyobb sebességre kapcsolt és hamarosan kiért Londonból. Szép derűs nap volt, igazi nyári nap. Sehol egy felhő az ég olyan tiszta volt, mint a kristály.
Amig utaztak Piton többször benézet hozzájuk, de csak egy pillanata erejéig, aztán ment is tovább egyenesen a fiúk fülkéje felé. Akik ennek egy cseppet sem örültek. Draco MAlfoy és bandája is megjelent, de mit ad Isten HArryék is ezt a percet választották arra, hogy meglátogassák őket, így szerncsére a látgoások rövid véget megint hála a professzornak.
- Hermione a leveleidben az írtad, hogy az iskolában meglepetés készülödik. Mond csak mi?- kiváncsikodott Lily.
- Ne félj mindjárt elmondom, de előbb. Elintéztétek amit kértem?
- Igen. Mindegyik fiú hallgatni fog ne félj. A titkod titok marad- mosolygott Ginny.
- Akkor jó.

Írj kritikát