Hermione, Lily és Ginny heves vitát folytattak arról, hogy a híres,
hírhedt Lockhart, igazi hős vagy csak egy hírhajhász. Lily váltig állította,
hogy csak egy divatbóhoc, mig Ginny arról probálta meggyőzni
barátnőjét, hogy ő egy igazi kis hős. Hermione pedig volt- mint
álltalában- a pártatlan közép. Másodikos koráig ő maga is hősnek
tartotta, de valahogy ez is mind az utóbbi bár évben szinte minden,
átértékelődött, és most már ő maga is szánalmas senkinek tartotta
Lockhartot.
Hermione mosolyogva hallgatta két vitatkozó barátnőjét, mikor arra let
figyelmes, hogy Perselus közeledik feléjük. És igencsak megvislet
állapotban, bal kezében pedig egy levelet szorongatott. Mire a
professzor oda ért melléjük a másik két lány is észrevette, és egy időre
felfüggesztették az acsarkodást.
- Perselus mi a baj?- nézett fel nevelőapjára félénken Hermione, de az
egy árva szót sem szólt, csak átadta Hermionénak azt a levelet amit az
imént kapott.
Hermione amilyen gyorsan csak tudta elolvasta a levelet. Ő nem
reagált rá olyan rosszul, mint Persleus, de rajta is észre lehetett venni
a válzotást. A szobában síri csönd volt. Ginny és Lily sejtették mi áll
abban a levélben, de nem mertek megszólalni. A szüleik pedig
értetlenül álltak az események előtt. A fiúk pedig szüleik, a prof és a
lányok állapotát tekintve sejtették, hogy itt valami baj van, vagy baj
lesz.
- Perselus kérlek segíts!- kérte Hermione majd két kezét Piton felé
nyújtotta aki lehajolt érte, majd talpra állította őt. A levél ami idéig
Hermione kezében volt a föld esett. Lily és Ginny olvasni kezdte és
most már mindent értettek.
- Mi is megyünk!- állt fel a két lány ültükből.
- Nem jöttök!- förmedt rájuk a professzor, szeme szikrákat szortak, és
hangjában érződött a mérhetetlen harag és düh. A két lány
összerezzent félelmében, soha nem hallották még így beszélni a
professzor, se velük se másokkal.
- Perselus kérlek- érítette meg Piton vállát Hermione, ami szemmel
láthatólag megnyugtatta a professzort.
- Sajnálom lányok, hogy rátok kiabáltam, de ti elképzelni sem tudjátok
mi van ott. Egy lánynak se kivánom ezt. És ha már Hermionét nem
tudom megóvni ettől, akkor legalább ti maradjatok ki belőle- mondta
csalódottan, majd Hermionét közelebb húzta magához és elhopponált
vele mielőtt bárki mármit is mondhatott volna.

Mindenki döbbenten állt az események előtt, talán csak Ginny és Lily
értettek valamit ebből az egészből. Sőt az ő szemükből inkább lehetett
haragot, mint kétségbeesést kiolvasni.
- Akkor is elmegyünk!- jelentette ki határozottan Lily, és Ginny
egyetértett vele. Már indultak is volna Lily szobájába mikor Fred, Harry
és Ron az utjukat állták.
- Menjetek elölünk!- probálta félre lökni igen csak magas tetsvérét
Ginny.
- Addig nem mentek innen sehova amig el nem mondjátok, mi ez az
egész. És Piton hova vitte Hermionét!- szólalt meg valaki, de az nem
Harry, Ron és nem is Fred volt. James volt az aki végre megtalálta
hangját.
- Ti ezt nem értenétek- fordult apja felé könyörgő szemekkel Lily.-
Kérlek biz meg bennem tudom, hogy mit csinálok. Hermionénak
szüksége van most a támogatásra.
Jamest meghatották lánya szavai, eltökélte, hogy megbízik benne és
nagy teret enged neki, de még ha lányában meg is bízik, hogy
engedhetné el egy olyan helyre amihez a Malfoyoknak köze van, és
amire még Piton is azt mondja, hogy egy lány számára veszélyes.
- Kislányom én megbizok benned, de Malfoyékban egy cseppet sem
bizom meg. És amihez nekeik közük van az semmi jóval nem kecsegtet.
Ginny és Lily mintha egy pillanatra megremegtek voln, madj váltottak
egy sokat mondó pillantást.
- Honnan veszed, hogy Malfoyéknak bármi köze van ehez?- kérdezte
Lily, mert úgy döntött játszani fogja az értetlent, hátha sikerül neki és
Ginyinek kibújni szorult helyzetükből.
- Ne nézettek már minket hülyének lányok!- csattant fel Sirius majd
barátja mellé állt.- Azt hiszitek nem ismerjük meg a Malfoy család
jellegzetes címerét?! Ennyire nem nézhettek minket ostobának!
Úgyhogy gyorsan áruljáokt el mi ez az egész, amig még szépen kérem!
- Most meg kellene ijednünk?- feleslet vissza Ginny.
- Ginny!- szólt rá erényesen édesanyja, de Sirius nem hagyta, hogy
folytassa.
- Hagyd csak Molly. Bátor leányzó vagy azt meg kell hagyni- mosolygott
Sirius- Nem fenyegetésnek szántam, csak azért mondtam mert
aggódunk értetek. És ha elmondanátok, talán Hermionénak is tudnánk
segíteni.
- Nem tudtok- hajtotta le a fejét csalodottan Lily- Biztos mind tudjátok,
hogy milyen egy Malfoy parti.
A jelenlévők közül mind hallották már a Malfoyok álltal szervezett
ünnepségeről. Réges rég mikor még szinte mindenkinek számította a jó
vér, befolyás és hogy milyen a családi háttért. A nemesi családok
lányait számos olyan partikra vitték el ahol jószerível felkinálták oket a
jómódú aglegényeknek. DE ezt a szörnyű szokást a legtöbb család
elhagyta a Malfoyok kivételével. A mai napig rendeztek ilyen bálokat.
De ezek igen zárt körüek voltak, csak is akkor tartottak már ha
valamelyik családtag számára kerestek megfelelő partnert. Ilyenkor az
egész családnak bemutatták a lehetséges menyasszony jelőlteket és a
férfiak megvitatták, hogy érdemes e arra, hogy bekerelüjön közéjük,
szabályszerüen úgy mérték fel a lányokat mint holmi áruakt és úgy is
bántak velük. Sőt nem is probálták tagadni, hogy csak is annak tarták
őket.
Persze a minisztérium megtiltotta az ilyen estélyek szervezését, de a
Malfoyok nem voltak olyan hülyék, hogy a tudtukra adják milyen bált is
rendeznek. Mindig volt vala álca, hogy miért is rendeznek bált. Most
történetesen Baba váró bált rendeznek. Úgyanis a ház asszonya
hamarosan megszűli ikergyermekeit, méghozzá két fiút. Lucisu Malfoy
nagy örömére.
- Szóval Grangert elvitték szemlére!- jegyezte meg Forest gúnyosan,
nem is sejtve megkora lavinát indit el ezzel maga körül.
Sirius olyan gyorsan került fia mellé, hogy az észre sem vette, hogy ott
van és már csattan is a pofon az arác. Apja még soha nem ütötte meg,
persze vot, hogy leüvöltötte a fejét, de meg még nem ütötte. Éppen
ezért állt most döbbenten az események előtt.
Kétségbeesetten néz anyrára, de az éppen olyan dühös, mint apja, és
Forest sejtette anyjától csak is azért nem kapott egy jó kis nyaklevest,
mert apaj megelőzte.
- Mégis, hogy mondhats ilyet?! Szerinted milyen érzés mikor tárgy ként
kezelnek. Mikor tudod, hogy csak ki akarnak használni! Mikor
belekényszerítenek egy olyan házasságba ahol jó esetben csak hébe-
hóba ver meg a férjed! Szerinted milyen érzés mikor tudod, hogy csak
arra kellesz, hogy fiút szülj annak a családnak! Mikor a saját családod
annyira nem törödik veled, hogy belekényszerít eny ilyenbe! Rosszab
esetben pedig amikor az apa nem akarja ezt tenni a lányával
sarolással és megfélemlítéssel kényszrítik a családot! És a lány csak,
hogy békét szerezzen a családjának bele megy, hiába tudja, hogy
ezzel a pokolba vezető útra lép!
- És miért?- csatlakozott az igen csak ideges Siriushoz Lily is.- Mert
szerintük megfelelünk az elvárásaiknak! Mert szépnek, okosnak és
tehetségenek tartanak minket! És nyíltan közlik veled, hogy semmt
sem érsz, csak arra kellesz, hogy tökéletes utódot hozzanak létre?!

Forest döbbeten állt a helyén. Soha nem gondolta, hogy létezik a
világon, olyan ember aki képes ilyenre és ilyen nyíltan. Sok mindent el
tudott képzelni Lucius Malfoyról. Hogy hazudik, csal, lop, családokat
tesz tönre, de ilyet nem. Mindig úgy gondolta Lucius Malfoy túl gyáva
ahoz, hogy erőszakot alkalmazzon akár testit akár lelkit, de ez most
sok volt neki.
- Én nem.... nem tudtam..... nem úgy gondoltam.....én.....sajnálom-
dadogta.
- Hát sajnálhatod is. Ha mondjuk lenne húgod és vele tennék ezt vagy
ha Lilyvel- mutatótt a döbbenten álló Lily Sirius. A szóbában mindenki
azt hitte azért mutat Lily mert testvérként szeretik egymást, de Sirius
tudta miért mutat éppen Lilyre és Forest is nagyon jól tudta.
- Nem azt nem- rázta nemlegesen a fejét.
- Pedig neki is ezt a sorsot szánják a Malfoyok. Lily tökéletesen
megfelel az élképzekéseiknek, és ezzel még bosszút is állhatnának
Jamesen. Néha gondolkodj el mielőtt még megszólalnál.

Ezek után, hogy a születésnapi buli veszekedésbe torkollott, hamar
mindenki haza ment. Csak a Lupin és Black család maradt Potteréknél.
Ők is legföképpen azért, mert így jobban szemmel tudták tartani a
kamaszokat. Hisz gyanították, hogy majd megprobálnak kiszökni.
Főként Lilyt tartották szemmel, soha nem mehetett kiséret nélkül, és
persze nagyon dűhítette, de úgy gondolta most nem éri meg
összeveszni senkivel.

- Forest segítened kell nekem!- mondta Harry barátjának mikor annak
szobájába menekültek a vizslató tekintetek elől.
- Jó, persze szivesen. De miben?
- Látnom kell Hermionét!
- Te teljesen megörültél?!- horkant fel és abban a pillanatban felállt
Harry ágyáról, ahol eddig ült.- Ez képtelenség. Nem tudsz kijutni a
házból. Apáék minden figyelnek. ÉS ha még ki is jutnál nem érnél
időben vissza és lebuknál.
- De ha hopponálok akkor sikerülni fog. Csak azt kérem, hogy csinálj
ügy mintha én is a szobában lennék. Érted?
- Nem is tudom Harry. Nagyon rizikos. De jól van csináljuk. És te viszed
el a balhét!- mutatott hüvelyk ujjával barátja felé.
Harry arca abban a pillanatban kivírult, úgy érezte most már semmi
nem állhat az útjába. Hálásan megölelte barátját, majd ellépett tőle és
elhopponált egyenesen Hermione gardróbjába, ahova nem is olyan
régen még Piton zárta be.

Harry szivből remélte, hogy Hermione még nem indult el a Malfoy
kastélyba, így nagy kő esett le a szívéről amikor meglátta a lányt már
disztalárba öltözve és a fésülködő asztal előtt ült, amig a házimanó az
egyik bársonyszéken ült és azzal volt elfoglalva, hogy elengánas,
mégse kirivóan vagy izléstelenül feltüzze úrnője haját.
- Gyönyörű haja van a kisasszonynak!- dicsérte a manó Hermione haját.
- Kész is!- monda mikor az utolsó csatot is beletűzte Hermione hajába.-
Gazdám igazán meg lesz elégedve- jelentette ki a manó majd leugrott
a székről és Hermione mellé állt.
- Pipó kérlek keresd meg Perselust és mond meg neki, hogy
elkészültem- nézett le rá Hermione fátyolos tekintettel. A manó látta,
hogy Hermione egyedül akar maradni, ezért egy szót sem szólt, csak
meghajolt majd kihátrált a szobából.

Harry úgy érezte ez az ő pillanata, amilyen halkan csak tudott kilépett
a szekrényből, majd egy macska ügyességével elindult Hermione felé.
Ahogy Harry azt sejtette a lány igencsak rossz állapotban volt. Egyik
kezével a diszített fehér asztalra könyökölt és ebbe a kezébe fektette
homlokát.
- Kérlek menj el!- szólalt meg váratlanul Hermione, pedig meg sem
szólalt.
- Nem tehetem- mondta igen hallkan Harry, és magát is meglepte, hogy
Hermione meghallotta.
Miona felállt ültéből ellépett az asztaltól és Harry felé fordult. EGy zöld
disztaár volt rajta. Hasonlított ahoz amit Hermione a negyedikes bálon
hordott, csak ez sokkal merészebb volt. A szoknya lért a padlóig és
pánt nélküli volt. A nyakában pedig egy szelyemsál volt ami Hermione
hátán futott végig és egészen a derekáig ért mind két vége.
Haja laza konyba volt fogva, és egy gyönysör is bele volt fúzve,
viszont pár hajszál szabadon marad így kölncsönözve mégis fiatalos
megjelenést.
- Kérlek menj el!- kérte újra Hermione Harryt. Harry úgy érezte ha nem
léphet oda hozzá, ha nem érintheti meg abba belehal, így nem is
tétovázott. Pár lépéssel Hermione előtt termedt, körübelül egy fél fejjel
volt magasabb a lánynál így annak kicsit meg kellett döntenie a fejét,
hogy bele tudjon nézni Harry szemébe.
- Annyira szép vagy- suttogta Harry, majd bal karját felemelte és
megsimogatta Hermione arcát. Félt, hogy a lány majd elutasítja és
ellöki a kézt, de nem tette. Sőt láthatólag élvezete az érintését,
szemeit lehunyva hagyta, hogy Harry keze simogassák hamvas bőrét.
A fiú pedig úgy érezte most ővé a világ. Tudta, hogy nagy hülyeségre
készült, de nem bírta megállni, hogy ne csókolja meg, hogy ne érezze a
közelségét.
Mig keze még mindig Hermione arcán volt addig másik kezét Hermione
derekára tette így húzva még közelebb a lányt, majd lehajolt és egy
lány csókolt lehelt annak ajakira. Egy lágy és érzelmekkel teli csókot
tervezet, de mikor Hermione szája kissé kinyílt így adva utat neki, nem
bírt magával és az a szenvedéj ami évek óta benne élt most fellobbant
és minden porcikájával a lány után kivánkozott.
Még jobban szorította magához a könnyű kis testett, most már másik
keze Hermione hátát simogatta mig a lányé az ő vállain pihent.
Csókjuk szenvedélyes volt és mindent elsöprő. Mintha semmi másra
nem lenne szűkségük csak is egymásra. Hogy érezzék a másikat.
Harry agyát elborította a szenvedély köde, bal keze ami még nem is
olyan rég Hermione arcát simogatta, most a ruha zipzárjánál matatott.
Szerette és egyszerre kivánta a lányt, hosszú évek óta, csak is őrá
vágyott és most, hogy itt volt a karjaiban úgy érezte soha többé nem
lesz képes elengedni.
De mikor Hermione rájött mire is készül Harry, újra hallotta azt a
jótanácsot amit egyszer sok évvel ezelőtt mondott neki Perselus és
amit maga is
nagyon jól tudott- Csak egy trófeának tekint, amit nem kaphat meg, és
ezért ácsingozik rád olyan nagyon. De ha megkap el is dob és akkor ott
maradsz egy hatalmas fájó érzéssel a szivedben.-
Hermione megfeszítette kezeit amik idáig Harry vállán pihentek. MAjd
ellökte magától az igencsak meglepett fiút és egy akkora pofontott
lekevert neki, hogy Harry megtántorodott. Szegény fiú döbbenten állt
az események előtt és elképzelni sem tudta mivel érdemelte ezt ki.
- Takarodj!- kiáltotta Hermione, de közben nem nézett a fiúra. Nem
akarta, hogy lássa milyen gyenge is ő, hogy képes és könnyeket csal a
szemébe. Addig nem akart felnézni amig a fiú el nem ment, akkor majd
sírhat.
Harry teljesen kétségbe volt esve, nem tudott mit csinálni így mivel
látta, hogy már nem látják szivesen elhopponált egyensen szobájába
ahol már többen várták.

Mikor Perselus Piton tiz perc múlva megjelent Hermione szobájába a
lányt a fésülködő asztalnál találta. Tökéletesen. Nem lehett észrevenni
rajta semmi különöset, vagyis egy ismeretlen nem vett volna észre
semmit, de Piton meglátta az apró jeleket amik elárulták Hermione
valódi érzéseit. Észrevette, hogy szája remeg és, hogy ruhája kicsit
meg van gyűrődve, de mindenek előtt azt látta, hogy Hermione sírt.
Hiába mosta meg a szemét őt nem lehet becsapni.
- Mehetünk?- kérdezte mintha semmit nem vett volna észre, tudta
ilyenkor hagyni kell, hogy Hermione magától nyíljon meg. Ha erőlteti
úgy is hallgatni fog. Majd ketten együtt elhopponáltak a Malfoy
kastélyba.

Írj kritikát