- Hermione!!- síkították majd barátnőjükhöz rohantak. Mind Ginny, mind
Lily arcán boldog mosoly terült el és ezzel Hermione is így volt.
Elengedte a profeszor vállát és boldogan ölelte magához legjobb
barátnőit.


- Annyira örülök, hogy itt vagy!- lelkendezett Lily, miútán hosszas
ölelkezés után elengedték Hermionét és mindenki helyet foglalat
valahol. Persze először a többségnek le kellet küzdeni azt a
döbbenetett ami Piton megjelenése kelltett.
Lily és Ginny a földön ültek törökülésben, Hermione pedig úgyan azon
a kanapén feküdt, mint egy nappal ezelőtt, azzal a különbséggel, hogy
Piton ott ült mellette. Pontosabban Piton a kanapé egyik végében ült,
Hermione pedig a fejét Piton ölébe fektetve pihent, még gyakran
kifáradt és nem volt tanácsos, nagyon megerőltetnie magát, de már
határozottan jobban volt.
Miközben a lányok a világ számukra fontos dolgairól beszélgettek
addig Piton gondolataiba mélyedve nézett szét a szobában, mig eggyik
kezével Hermione hajával szórakozott, de soha nem mélyedt el
annyira, hogy ne válaszolt volna a lányok bizonyos kérdéseire. Ilyenkor
a mindig mogorva, komor álarc helyett magára öltett egy halvány
mosolyt. És ezt a mosolyt csak is Hermionénak tartogatta mindig így
volt ez, ha csak ránézett imádott nevelt lányára. A mi mogorva
professzorunk soha sem gondolta, hogy valaha lesz valaki aki annyira
közel tud majd kerülni hozzá, mint ez a minden lében kanál kis
griffendéles.


A szoba egyik sarkában egy csapat férfi figyelte a lányok és a
professzor minden mozdulatát. Volt aki értetlenül, volt aki féltékenyen
és volt aki meghatodva.
- Hogy csinálja ezt Piton?- tette fel azt a kérdést James ami már fél
órája kikivánkozot belőle.
- Mégis mire gondolsz?- kérdezte Frank Longbotton és ő is akárcsak a
többiek név szerint Sirius, Remus és Arthur is értetlenül néztek rá.
- Hogy csinálja, hogy ilyen jól megérti magát a lányokkal. Nem csak
Hermionéval, de Lilyvel és Ginnyvel is. És úgy látszik Piton tényleg
sokat, sőt mindent tud róluk. Hisz látjátok a lányokat nem is zavarja,
hogy ott van. Mindenről úgyan olyan nyíltan beszélnek mint ha maguk
között lennének- magyarázta meg előző kérdését James.
- Igen igazad van- értett egyet vele Arthur és meghúzta vajsörös
üvegét.- Ginny soha nem beszél ilyen nyíltan amikor én, az anyja vagy
valamelyik bátyja ott vagyunk. Mindig elvonul a kisbarátnőivel a
szobájába vagy valahova máshova, csak, hogy ne halljuk amiről
beszélnek.
- Az én lányom is ilyen, pedig még csak 11 éves- ismerte be
csalodottan Frank.
- Lilynek igaza van, nekünk kéne tanulnuk Pipogyítól arról milyen egy jó
apa- szógezte le Sirius, és bár neki nem volt lánya mindig is úgy
tekintett Lily, mintha az ő lánya lett volna.
- Itt az idő, hogy kibéküljünk Perselussal, már csak a lányaink miadt is-
határozta el magát James, és talán életében először Perselusnak hívta
esküdt ellenségét. Majd ő és Sirius elindultak a lányok és Piton felé,
hogy maguk közé hívják a professzort és, hogy békét kössenek vele.

- Persze a következő teliholdkor nem megyek még, mert még nem
vagyok elég erős, de oktoberben én is ott leszek- mondta nagy
határoztsággal a hangjában Hermione, de ehez már Piton
professzornak is volt már egy két szava.
- Mész egy nagy fenét!- nézett szigoru szemekkel Hermionéra.- Azok
után, hogy most is akár meg is halhattál volna?! Hogy is nem! Szépen
meg maradts a fenekeden!
- Csak is azért sérültem meg, mert Remus nem volt magánál. De mivel
többet nem felejted elkészíteni a bájitalt, így nem is lehet semmi baj-
érvelt Hermione és tudta, hogy most megfogta Pitont.
- Ha azt mondanán, hogy nem elfeletettem hanem szándékosan nem
csináltam meg, elhinnéd?- kérdezte Piton miközben Hermione minden
reakcióját figyelte, de az pontosan úgy reagált rá ahogy várta.
- Nem!- rázta tagadolag a fejét miközben az egész arcát befedő
mosolyt vett fel.
- Valahogy sejtettem- mosolygott Piton is és megsimogatta Hermione
sápadt, de bár sokkal vidámabb arcát.
És ezt az idilt szakította félbe James és Sirius a megjelenésükkel.
Elször észre sem vették a két alakot aki mögélyük lépett, még ginny
vagy Lily sem vette észre. Végül Piton fordult meg, mert már jó ideje
érezte magán a két férfi pillantását.
- Beszélhetnénk?- kérdezte James kissé bátortalanul. Kicsit
személytelennek gondolta kérdést, de a keresztnevén nem merte
szólítani Pitont, a vezetékneve olyan semmis lett volna. Valamelyik
gúnyneve pedig szóba se jöhetett.
Piton már éppen azon volt, hogy nemet mondjon. Hisz el se akart
jönni, csak azért van itt mert Hermione rágta érte a fülét. De nem volt
szerencsése a mi derék professzorunknak, Hermione most is mint már
oly sokszor megelőzte mielőtt még kitért volna a meghivás elől.
- Persze! Menj csak Perselus, én eleszek itt nélküled is- mondta, de
közben úgy mosolygott mint egy kisangyal.
Piton persze probált nagyon csúnyán és mérgesen nézni, de ez
valahogy soha nem sikerült ha belenézett Hermione szemébe. Így
kénytalan kelletlen felemelkedett ültéből, Hermione feje alá egy párnát
tett, majd elindult Sirius és James után.

Mikor visszaértek a többiekhez már ott állt Lily, Elenor, Tonks, Alicia és
Molly is. James és Sirius feleségeikhez léptek és egyik kezüket
derekukra téve figyelték Pitont.
ÉS ez volt az a pont ami már sok volt ami drágalátos
professzorunknak, éppen mondani akarta, hogy elmegy egy kis
frissitőért amikor megjelent egy csésze a kazében pedig meg sem
szólalt. Majd a csészébe tea került és a következő pillanatban már
gőzőlgött az isteni nedü. Piton hátrafordult, hogy szemével
megkereshesse a lányokat és a többiek is így tettek. Hisz ők még
értetlenebbül álltak az események előtt. Mikor a lányokra néztek három
igencsak jó kedvű leányzot pillantottak meg akik leplezetlenül őket
nézték, pontosabban a professzort és mindhármuk kezében ott volt a
pálcája.
Piton csalódottan visszafordult és elkönyvelte magába, hogy innen egy
könnyen nem fog szabadulni.
- Mégis mi a fene volt ez?- nézett értettlenül Pitonra Tonks, aki férje
mellett állt és fogta annak kezét. Tonks az utóbbi napokban elég
nyúzott volt. Gyakran voltak rosszulétei reggel és igen rosszul aludt
éjszakánként, pedig igen jó alvó hírében állt.
- Az van, hogy Hermione túl jól ismer- magyarázta a professzor, majd
csak úgy mellékesen megjegyezte igen halkan, hogy senki se hallja,
hogy : sajnos, de azért Remus meghallotta, hisz az ő hallása sokkal
jobb volt és jöt derült rajta.
- Mond csak Perselus, hogy van Hermione?- tette fel a kérdést Remus
amit már jó ideje meg akart kérdezni.
- Jól, most már sokkal jobban. Túlságosan is- válaszolta majd
belekortyolt teájába. Jó forró pont ahogy szereti.
- Hogy érted ezt?- nézett rá mindenki értetlenül.
- A fejébe vette, hogy ezentúl is elkisér holdtöltekor- mondta
csalódottan.
- Na azt már nem!- mondta kicsit hangosabban mint kellet volna
Remus, mert még a fiúk is odakapták a fejüket. Pedig ők teljesen
elmerültek az ikrek új találmányainak elemzésében.
- Mit tudsz csinálni?- tette fel a költői kérdést a professzor.- Hiába
tiltom meg neki. Tudom, hogy úgy is elmegy. Mindig ezt csinálja. Egyik
fülén be, másikon ki- mutatott két fülére magyarázat közben Piton.
- Hallottam, hogy Hermionét eljegyezte Lucius Malfoy fia, ö... Draco.
Igaz ez?- tette fel azt a kérdést James amire már nagyon kiváncsi volt.
- Nagyon jó tudod, hogy igaz!- jegyezte meg nem is kevés gúnnyal a
hangjában Piton.- Egyébkét igaz. Bár remélem, hogy ebből az egészből
nem lesz semmi. Nem ilyen életet szánok Hermionénak. Egyébként is
Hermione olyan szerelmes, hogy majd kifolyik a küszöbön.
- Valóban?- csillant fel Lily szeme- Ez bizony megrázó élmény lesz
szegény Harrynek. Teljesen oda van érte. Az én Harry is fülig szerelmes.
- Szerelmes egy nagy fenét!- csattant fel Piton idegesen.
- Azt állítod, hogy a feleségem hazudik?- lépett közel hozzá James, de
Perselus nem ijedt meg.
- Nem. Csak azt, mondom, hogy a fiad nem szereti Hermionét. Neki ő
csak egy megkaphatatlan trófea. Amire sóvárog, de nem érheti el. Ha
valóban szeretné nem kötne ki minden héten más leány ágyában! És
észre sem veszi, hogy ezzel mekkora fájdalmat okoz az én
Hermionémnak, akit állítólag annyira szeret!
- Azt akarod mondani, hogy Hermione Harrybe, a mi Harrynkbe
szerelmes?- lépett oda férje mellé Lily.
Azonban mielőtt bárki válaszolhatott volna halk pukkanás lettek
figyelmesek Sirius háta mögül. A felnőtteken kivül senk nem vette
észre, hisz el voltak merülve a saját dolgaikba.
- Pipó levelet hozott gazdámnak!- jelentette a pici manó és átadta
gazdájának a lepecsételt borítékot.
Piton gyorsan feltépte a túlon túl ismerős pecséttel ellátott borítékot
és olvasni kezdte.
Ahogy haladt a sorok olvasásában úgy lett arca egyre fehérebb. És ezt
a többiek is észrevettek, és volt akinek szintén feltünt a Malfoy család
címere, történetesen Jamesnek, Siriusnak és Remusnak.
- Pipó kérlek vedd elő Hermione zöld disztalárját, meg az egyémet. És
csomagold be a babakelenygyét amit a Malfoy ikreknek vettünk, meg a
legdrágább boromat- adta ki a parancsot manójának a professzor, de
hangja megtört és igen hallk volt. A manó hopponált, ő pedig minden
magyarázat nélkül elindult Hermione felé.

Írj kritikát