- Tárd fel titkaidat!- mondta ki határozottan a parancsszavakat Lily. És
ebben a pillanatban mintha egy láthatattlan kéz kezde volna el rajzolni,
kibontakozott a bemutató szöveg valamit Roxfort és Roxmorts térképe.

- Sólyom, Vörös és Fox kisasszonyok büszkén prezentálják a
Csavargók
Térképét!- olvasta fel hangosan James, majd szétnyította a térképet,
hogy belenézhessen. Annak idején mikor ő volt ennyi idős úgy gondolta
jobbat nem is lehet alkotni, mint a a Tekergők Térképe, sőt a mai napig
így gondolta, de azt még neki is el kell ismernie, hogy ez a térkép
sokkal, de sokkal jobb és korszerűbb, mint az ővék volt.
-Kislányom ez fantasztikus- szólalt meg végre, de tekintetét továbbra
sem vette le a térképről- Te csináltad? És kik ezek a Sólyom, Vörös és
Fox?- bújt elő James Potterből a gyermeki kiváncsiság.
- Sólyom én vagyok, Fox Hermione, Vörös pedig Ginny. Ginny sajnos,
még nem tudta elsajátitani az animágia művészetét. Így marad a
Vörös, mint bece név. Ami a készítőt illeti. Nem, nem én csináltam.
Hanem Hermione a születésnapra, bár sejtásem szerint Piton
professzor keze is benne van a dologban- jegyezte meg Lily csak úgy
mellékesen, de a hatás azonnali volt. James amit meghallotta, hogy
Pitonnak bármi köze is van a térképnek egyből nem tetszett neki
annyira, de persze próbálta ezt leplezni, már csak lánya miatt is. Hisz
tegnap este megfogadta ő és Sirius, hogy ezentúl jobban oda figyelnek
Lilyre. Hogy megprobálják megérteni és elfogadják a döntéseit. Sirius
ebben a percben is egy igen csak meglepő születésnapiajándék
ügyében jár el. Aminek Lily biztos fog örülni, csak hát sajnos a
büszkeségükbe került. De a lánya ennyit megért.
És Sirius is gíy gondolta. Lilynek is ő volt a keresztapja, de Sirius
lányaként szerette, ahogy monda mindig is vágyott egy kislányra. Hát
neki nincs ezért a keresztlányával potolja.
- Aha. Nagyon érdekes- szólalat meg végre James, majd visszatette a
térképet eredeti helyére.
- Édesanyád hamarosan elkészül az ebéddel és a vendégek körübelül
fél óra múlva megérkeznek.
- Mond csak apa kik lesznek itt?- csodálkozott el Lily. Idáig a
születésnapokat mindig családi szűk családi körben ünnepelték, persze
ebbe bele tartoztak a Lupinok és Blackek és annó még Peter.
- Jah neked ezt még nem is szabadna tudnod!- tért magához James,
majd szinpadiasan gúpán vágta magát. Bár ez kicsit mesterkélt volt.
- Direkt mondat el, hogy most kifúrja az oldalamat a kiváncsiság, igaz?
James nem válaszolt csak hamiskásan elmosolyodott, majd csókot
nyomot lánya homlókára és elindult kifelé. James már majdnem kiért
amikor Lily váratlanul megszólalt.
-Apa- szólítottam meg apját, de megvárta amig vissza fordul és csak
utána folytatta.- Szeretlek.
S bár ez csak egy egyszerű szó volt. Mégis James számára olyan sokat
jelentett. Hallotta már felesége, barátai és másik két gyereke szájából
is, de Lilyéből soha. Abban teljesen biztos volt, hogy lánya ebben rá
ütött. Ő se mondta ki soha feleslegesen ezt az egyszerű mégis
csodálatos szót. Ha Lily ezt mondja neki akkor az azt jelenti, hogy
valóban szereti. Mághozzzá szivből és igazán. Akárcsak ő a lányát és a
családját.
- Én is szeretlek kicsim!- csak ennyit bírt kipréselni magából, de ez pont
elég volt és csak ennyi kellett ide. Majd megfordult és kilépett lánya
szobájából.

Már több mint két óra telt el azóta, hogy James elhagyta lánya
szobáját, már dél is elmúlt és Lily már igencsak éhes volt, hisz a
reggelit is ki kellet hagynia. De sejtette, hogy a szobafogság
hamarosan véget ér, hisz már hallotta oda lentről a nyüzsgést. Nagyon
sokan lehettek oda lent, mert nem kis ricsajt csaptak. Még kis Rebecát
is felébresztették, pedig ő még Harrynél is nagyobb alvó volt, szinte
semmivel nem lehetett felverni.
Lily úgy érezte mentem megörül ha most azonnal nem mehet le
megnézni, hogy mi folyik odaki, de ekkor belépett a szobába Harry és
közölte vele, hogy azért jött, hogy lekisérje.
Bár Harry mosolygott, de Lily ismerte bátyját, látta rajta, hogy még
nem emésztette meg teljesen a hallottakat. Még mindig igen csak fehér
volt, az ajaki pedig még mindig remegtek.

Harry ragaszgodott hozzá, hogy befoghassa Lily szemét. Hiába is
bizonygatta, hogy így csak azt éri el, hogy mind ketten leesnek a
lépcsőről. De Harry ezen csak nevetett.
Hiába nem látott semmit Lily, nagyon jól tudta merre kell menni, melyik
lépcső billeg és, hogy hol vannak kiugrok. Születése óta itt élt. Úgy
ismerte a házat mint a tenyerét, úgy ismerte akár csak a roxfortot.
A nappali ajtajában álhattak meg amikor érezte, hogy Harry elveszi a
kezét a szeme elől. Leírhatatlan látvány tárult Lily elé.
A gandalló fölött hatalmas betükkel fel volt írva: BOLDOG
SZÜLETÉSNAPOT LILY!!!!!!. Mindenhol lufik és szalagok. Az egyik fal
mellett svédasztal állt, minden féle finomsággal. Voltak ott sültek,
köretek saláték, sütemények egyéb édességek és persze minden féle
italok.
A gandalló előt pedig ott állt szinte mindenki aki Lilynek és a
családjának fontos volt. A Longbotton házaspár két csemetélyükkel
Nevillel, aki pontosan annyi idős volt mint Harry, és Sahraval aki idén
kezdi majd el tanulmányait a Roxfortban.
A Black és Lupin család és persze a Weaslyk. Bár a Weasly családból
nem volt jelen mindenki, ott volt Mr és Mrs Weasly, az ikrek, Ron
Weasly és persze Ginny. És legelől ott állt saját családja. Mindenki arca
sugárzott a boldogságtől.
- Boldog születésnapot kincsem!- lépett oda hozzá anyja és megölelte.
Lily sorban fogadta mindenkinek a jókivánságait, majd mikor már
mindenki részesítette egy- egy csontropogtató ölelésben Lily, már mint
az idősebb úgy gondolta itt az ideje, hogy lánya kinyíssa ajándékait.
- Várjatok még egy percet!- ellenkezett Sirius és James.
- De mégis mire?- csodálkozott mindenki.
- Várunk még valakit, pontosabban valakiket- magyarázta James
mintha ez magától érthetödő lenne. Lily már éppen azon volt, hogy
megkérdezze mégis kiket várunk még. Minden zsigere azon volt már,
hogy neki eshessen a sarokban álló ajándékhalomnak. De ekkor kinyílt
a nappali ajtaja és egy igencsak sápadt, de minden kétséget kizárólag
gyönyörü barna hajú lány lépett be a szóbába. És őt kisérte, jobban
mondva tápasztotta egy fekete talárba öltözött férfi. Akin látszott,
hogy bárhol szivesebben lenne csak itt nem. Az arcának izmai merevek
voltak, tekintetéből semmilyen érzelmet nem lehetett kiolvasni. És
ezekkel a szemekkel pásztázta a szobát.
Minden jelenlévő döbbenten állt az események előtt. Lily és Elenor
felváltva néztek férjreikre és a két érkezőre. Az ifjú Lily és Ginny tért
először magukhoz a döbbenetből és ennek hangot is adtak.
- Hermione!- sikították, majd barátnőjükhöz rohantak.

Írj kritikát