A Potter-ház konyhájában ott ült mindenki akinek bármi köze is volt a
történethez. Vagyis a Potter házaspár Harry, a Black házaspár Forest
és persze Remus, Tonks és Lily Potter. De ők hárman úgy ültek ott a
többiek előtt, mint a vádlottak a tárgyalásukon és olyan képet is
vágtak mint aki a halálos ítéletre vár.
- Nos? Mi ez az egész?- tette fel a mindenkit foglalkozttó kérdést
Elenor.
- Mégis milyen alapon titkoloztok előttünk?!- kelt ki magából James.- Mi
minedn titkunkat megosztottunk veletek, ti pedig hazudtatok nekünk!-
nézett villámló szemekkel Remusra és Tonksra, de azok nem nézek rá.
Ezután James tekintetét lánya felé fordította.
- Te pedig...- kezdte volna lánya leordítását is, de az nem hagyta
felpattant ültéből két kicsit kezét az asztalra csapta és úgy nézett le
Jamesre.
- Neked nincs jogod elítélni minket!- kiáltott rá apjára. James egy jó
ideg csak szótlanul ült a helyén, hisz a döbbenetttől mzdulni sem
tudott. Hisz James igen büszke volt arra a kapcsolatra ami közte és
lánya között volt. Soha nem veszekedtek, a véleményük is mindig
egyezet és mindent megosztottak egymással és most kiderült, hogy a
lányak titkolozik és talán még hazudik is évek óta neki és az anyjának
is.
- Mi az, hogy nincs jogom? Az apád vagyok!- pattant fel James is
ültéből.
- Egy apa megérti a lányát- feleslet vissza Lily apjának.- Egy apa
elfogadja a lánya döntéseit, egy apa támogatja őt és megbizik benne.
Egy apa olyan mint Piton professzor. Ő feltétel nélkül megbizik
Hermionéba és támogatja mindenben.
- Ne merj összehasonlítani engem azzal a féreggel!- ordította James,
miközben a többiek értetlenül álltak az események előtt.- Pipogyi nem
az apja Hermionénak csak befogadta. És egyébként is köztünk soha
nem voltak titkok amik az az átkozott Piton nem kért rá hogy hallgas.
- Oh, hogy neked mennyire nincs igazad- csúszotak ki Lily szájából a
szavak.
- Hogy érted ezt?- nézett rá kétségbeesetten James.
- Mindig megkülönböztettél engem csak mert lánynak születtem. Mindig
úgy éztél rám, mint ha én anya lennék- mutotott döbbent anyára
remegő kézzel.
- Soha érted soha nem érdekelt igazán, hogy megismerj engem. Úgy
gondoltad, mert kivülről olyan vagyok mint anya akkor belülről is olyan
vagyok. Soha semmit nem engedtél meg, mindig csak ovtál mint valami
gyenge virágot. Te is, Harry is úgy kezeltek mint egy kislányt. De én
már nem vagyok kislány holnap betöltöm a 16 és jövöre nagykorú
leszek. De te semmit nem tudsz róla. Sőt Piton professzor többet tud
rólam mint te. És ő nem néz rám úgy, mint a te lányodra soha nem
bocskodiáz téged, tőled viszon mást sem hallok, mint, hogy Pipogyusz
így Pipogyusz úgy. Te neked kéne tanulnod Pitontól arról, hogy milyen
egy jó apa!- üvöltötte Lily, de érezte, hogy ezzel, most nagyon
elvetette a súlykot. Meg is ilyed mikor az apja keze a magasba
emelkedett mintha le akarna súlytani, de nem őt ütötte meg hanem
egy hatalmasatt végott az asztalra.
- Takarodj a szobádba te hálátlan- suttogta vészjósloan James és
Lilynek nem kellet kétszer mondani. Úgy rohant fel az emeltre mintha
üldöznék.
Harry és Forest összenéztek, majd csendben kisiettek a konyhából.
Magára hagyva az igen csak ideges felnőtteket.


- Miért kellet kijönnünk?- kérdezte Forest már Harry szobájába.
- Azért mert gyanítom, hogy drága húgicám szökni készül- magyarázta
Harry, majd ládájból elővette köpenyét és barátjával együtt elindult
húga szobájához.
Mikor oda értek Lily szobályának ajtajához ami Harryével szembe volt
magukra terítették a köpenyt majd, csendesen belsurrantak, úgyhogy
Lily ne vegye észre.
Lily szobájában járkált fel alá, majd egy határozott mozdulattal kitárta
az ablakot. Mélyet szippantott a friss levegőből karjait széttárta és
engedte, hogy a szél belekapjon hajába és talárjába. Majd mikor a fúik
legközelebb odanéztek egy gyöyörü sólyom állt előttük. Lily is akárcsak
bátyja és apja ő maga is animágus volt. Bár James nem akarta, hogy
Lily animágus leygen. Nem tartotta lányosnak, de Lily akkor már
döntött és Hermione segítségével és apja tudta nélkül megtanulta az
animágiát. És mikor már megtanulta szülei nem tehettek ellen semmit.
De a teliholdas éjszakákon nem vehett részt.
Egyébként Forest is animágus volt, de szerencsétlenségére őneki a
sors az állati alaknak az oroszlánt jelőlte ki. És bár az oroszlán igazi
Grifffendélesre vall és gyönyörü meg erős, de igen feltünő lett volna
Anglia erdeiben egy hatalmas oroszlán. Így ő nem vehetett apjával,
keresztapjával és legjobb barátjával a kiruccanásokon.
Majd Lily kitárta szárnyait és elrepült. A fiúk egy ideig nézték, majd
levették a köpenyt, hisz arra már nem volt szükség.
Harry a köpennyel a kezében elindult húga szekrénye felé, de olyan
nyugott volt mintha nem is most látta volna hogy húga éppen szökést
hajtott végre.
- Mire készülsz Harry?- fordult barátjához Forest tanácstalanul.
- Követjük- mondta Harry, de olyan természetesen mintha a világ
legtermészetesebb dolga lenne. És közben a köpenyt begyönyöszölte
kúga egyik hátizsáhjába, azt pedig a hátára vette.
- Igazán? És, hogyan gondoltad? Kapásból kiszúr minket. Tudod az
éles látás.- ironizált Forest.
- Tudom. Rémszemtől tanultam egy új bübájt a nyáron azt használjuk-
magyarázta késségesen, majd barátja válaszát megsem várva pálcát
rántott, majd jó nagyot koppintott Forest fejére. Forest úgy érezte mint
ha egy tojást törtek volna ketté a fején és az abból kifolyó hideg valami
végigfolyna testén.
Mikor Forest Black letekíntett melkasára döbbenten tapasztalta, hogy
átlátszik.
- Hüm. Elégedett vagyok magammal- nyugtázta Harry, majd készült,
hogy magán is végre hajtsa a bűbájt, de ekkor megjelent az ajtóba
kicsi húga Rebeca. Rebeca Potternak zöld szeme és göndör haja volt
mint édesanyjának, de minden másba apjára ütött. Haja fekete volt és
a szép kis arcoskáját is egyértelmüen apjától örökölte.
- Harry hol van Lily?- kérdezte a kicsi, miközben egyik kezében kicsi
plüss farkasát ölelte amit keresztapjátó Remustól kapott.
- Ő... elment. De Rebeca- gugolt le mellé Harry.- Igérd meg hogy nem
szólsz anyéknak hogy elment. Jó? Én most elmegyek megkeresem Lily,
mert nem akarom, hogy bajba kerüljön úgye te se akarod?- nézett bele
húga zöld szemeibe. Hisz mind a hármuk anyjuk zöld szemét örökölte.
- Nem- válaszolta álmodozva a kislány.
- Rendben, de akkor most menj szépen vissza a szobádba.
- Jó- egyezet bele a kicsi, majd elindult kifelé, de még visszafordult.- És
mond meg Lilynek, hogy legközelebb engem is vigyen magával
Pipogyihoz és Hermionéhoz- mondta a kis Rebeca, majd kiment a
szobából és becsukta az ajtót.
James Potter mind három gyereke azokon a történeteken nőtt fel
apjuk mesélt Roxforti életükről. És a legtöbb arról szólt, hogyan bát el
Pitonnal és, hogy a professzor milyen egy alatomos alak így nem is
csoda, hogy mind a hrámn, vagyis Harry azt hitte, hogy mind a hárman,
gonosznak tartották Piton.
De még valami szöget ütött Harry fejébe Rebeca tudja, hogy hova
ment Lily és ez azt jelenti, hogy a kis Rebeca többet tudodd az
egészről mint ő. Sőt Lily nem is elöször ment el Hermionéhoz.
- Igyekez már!- csattant fel Forest.- Még elveszítjük!
Több se kellt Harry abban a pillanatban magához tért, majd magát is
kiábrándította. Ezután mind ketten átváltoztak. A macskák
ügyességével lemásztak és futásnak eredtek arra felé amerre Lily
elrepült.

Igen érdekes látványt nyújthatott volna az emberek számára egy
farkas és egy oroszlán nem messze Londontól, de hála Harrynek senki
nem látta őket. Körübelöl tizenöt percnyi futás után sikerült
látótávolságon belül kerekedniük, így már csak arra kellet ügyelni, hogy
Lily ne fedezze fel őket.
Még negyed óra loholás után Harry és Forest úgy érezte menten
összesik, de szerencsére tölük nem messze épületket láttak.
Valoszínüleg Lonodn valamelyik kis külvárosa lehett. De ahogy Harry
megfigyelte itt az igen gazdagok lakhattak, hisz a legkisebb ház is
akkora volt, mint az ővék.És mindegyik házhoz hatalmas udvar
tartozott. Mint például az a ház is ahol Lily leszált, annak volt mind
közlö a legnagyobb.És mindenhol a méregdrága autók áltak. Harry
legvadabb álmában se gondolta volna, hogy Piton itt lakik.
Harry annyira elbambult, hogy azt sem vette észre, hogy Lily leszállt.
Ha Forest nem szól rá képes és neki szalad húgának. Harry és Forest
minden aggodalom nélkül átváltoztak hisz Lily csak akkor láthatta volna
meg őket, ha közvetlenül rájúk néz.
De Lily még sólyom ként jól láthatóan körbe kémlelte a környéket és
csak azután változott vissza.
Piton háza nagyjából akkora lehetett mint az ővék, talán egy kicsit
nagyobb. És ami a legfurcsább volt egyáltalán nem látszott rajta, hogy
varázslok lakják. Az egyik ablakból például kellemes mugli zene szólt.
De azért Harry érzett a ház körül valami pajsót, nekik is volt ilyen
jelezte ha idegen mugli érkezik a hásznoz. Igen hasznos, hisz el tudják
kerülni, hogy az ostoba muglik bármit is meglássanak.

Lily Potter az ajtohoz lépett majd kopogtatott a hatalmas fa ajtón
amibe egy hatalmas P betű volt bele faragva. Hát igen, a professzor
megadja a mondját. Egy ideig úgy tünt senki nem nyít ajtót, majd az
ajtó egyszer csak kinyílt és egy kis manó áll előtte. Igen fiatal manó
lehett, és a manókhoz képesett igen helyes is. És arcán őszinte mosoly
ült.
- Áh Lily kisasszony!- hajolt meg Lily előtt a manó.- A kisasszony és az
úr már nagyon várta- mondta majd szélesebre nyította az ajtót így
invitálva be Lily. Szerencsére Harry és Forest is észrevétlenül be tudtak
surrani.
De ami igazi baj volt. A házban nem müködött a bűbáj. Szerencsére
még az előtt fel tudták venni a köpenyt mielőtt Lily vagy a manó észre
vehette volna őket.
Piton háza igen szép volt, de nem hivalkodó egyszerre izléses és
otthonos. Természetesen a zöld és ezüst volt az úralkodó szín. A
házban nem volt előtér. A bejárat egyből a nappaliba nyílt és innen
indultak a földszinti szobák és a lépcső az emeletre.
- Mondts csak Pipó Ginny itt van már?- fordult a manóhoz moslyogva
Lily.
- Miss Weasly nem rég érkezett meg- jött egy határozott hang a lépcső
irányából. Perselus Piton sétált lefelé a lépcsön. Piton fekete nadrágot,
fekete talár és fekete selyem inget viselet. Harry el képzelni sem tudta,
hogy bír megmaradni ebben a ruhában ilyen melegbe.
- Jó napot professzor!- üdvözölte Lily a professzor egy biccentéssel a
lány.
- Jó napot Miss Potter! Menjen csak fel ismeri az utat. Hermione már
nagyon várja.- mondta a professzor
Lily pedig megindult a lépcső felé, de mikor elhalatt Piton mellet az
elkapta a kezét.
- Miért sírtál te lány?- kérdezte nyugodtan de még Harry is meghallotta
hangjában az aggódalmat. Lily először nem akart válaszolni, de tudta,
hogy Pitonnak nem lehet hazudni.
- Volt egy kis vitám apámmal- felete végül csendes.
- Kis vita mi?- jegyezte meg gúnyosan a professzor, majd elengedte a
lány karját és kezét elhúzta az arca előtt. Mintha Lily csak kivirilt volna.
Szeme már nem volt vörös és a könyfoltok is eltüntek arcáról.
- Na eredj. És ha Hermione fel mer kellni, mond meg neki, hogy na nem
vekszik vissza az ágyba bajab kerül.
Lily erre csak bólíntott, és felsíetett a lépcsőn. Harryék pedig utána. De
mikor lehaladtak a manó mellet az meghajolt előttük, majd követte
gazdáját.

Írj kritikát