Miután James és Sirius elhopponáltak a két Lily szerzett valami ruhát
Hermione számára, hisz nem maradhatott a sajátjába. Ami igencsak
véres, szakadt és piszkos volt. És most más sem hiányzott, mint, hogy
a elfertözödjön Hermione sebe.
Mind a Potter, Black és Lupin család Hermionéval kiegészülve a
nappaliban tartozkodott mikor a konyhából hallották a jól ismert
pukkanást.
- Te vagy az James?- kiáltott ki az idősebb Lily férjének.
- Én- jött a kissé mogorva válasz a konyha irányából.
- Én megmondtam- jegyezte meg félig epésen félig gúnyosan Remus.-
Hermione apja nehéz eset.
Ekkor lépett be a szobába az igen csak ideges Sirius és James, de ami
érdekes volt, hogy nem volt náluk Hermione holmia. Harryék úgy
gondolták, hogy a konyhába hagyták.
- Hogy jön ahoz az a ki..... hogy vinné el az ördög..... még, hogy én....
az a mugli...- dünnyögöt magába Sirius.
- Valami baj van drágám?- kérdezte mézes- mázos hangon Elenor. De
Sirius nem válaszolt neki. Mind James, mind Sirius Hermione felé fordult.
- Hermione az apád egy vadállat!- mondta nagy komolyan és látszott
rajta, hogy valóban így is gondolja.
- James! Hogy mondhats ilyet szegény lánynak?!- rivalt rá férjére Lily.
James, már éppen azon volt, hogy valami frappáns dologgal vissza
vágjon amikor Hermione megszólalt.
- Hagya, csak Mrs Potter- mondta csalodottan.- Mr Potternek igaza van.
Apám tényleg nehéz eset. És persze gyülöl engem. Gyülöl, mert nem
fiúnak születtem, gyülöl mert boszorkány vagyok és gyülöl mert nem
vagyok olyan mint ő- mondta és hangjában és szemében olyan
keserűséget lehetett felfedezni, hogy a szobában lévőknek egy csepnyi
kétségük sem volt afelől, hogy Hermione igazat mond és nem túloz.
- Az az igazság, hogy én nem is őt tartom igazi apámnak.
Harry már éppen meg akarta kérdezni, hogy akkor kit. Bár sejtette
Hermione ezzel a mondattal Remusra utal, nem is sejtette, hogy téved.
Oh de még megkorát.
Amikor a kandallon álló óra nagyot kondult jelezve, hogy nyolc óra van.
Hermione úgy rezzent őssze mint valami kocsonya és a következő
pillanatban már készült is rá, hogy felálljon és induljon.
- Nem mész innen sehova!- adta ki a parancsot Tonks és szeliden
visszanyomta Hermionét az ágyba.
- De Tonks nekem haza kell mennem. Te is tudod- nézett fel a nőre
esdeklő szemekkel.
- Már egy órája otthon kéne lennem.
- De hát most mondtuk meg az apádnak, hogy nálunk vagy és, hogy
majd mi kiviszünk az állomásra- akadékoskodott James, de senki nem
figyelt rá.
- Te akkor is maradts!- mondta keményen Remus.
- Igen- helyeselt Tonks.- Majd én elmegyek és szólok neki, hogy itt
vagy és ne aggodjon.
Majd Hermione válaszát meg sem várva elhopponált. A szobába
Lupinon és Hermionén kivül mindenki döbbenten állt az események
előtt. Végül az idősebb Lily tért magához.
- Bár fogalmam sincs, hogy miről hadováltatok itt össze vissza. De
Hermionénak, most alvásra van szüksége. És miránk is rá férne egy
kiados reggeli. Úgyhogy mindenki kifelé!- adta ki a parancsot.- Te pedig
aludjál, majd ha felkellsz hozok neked is valamit- fordult még vissza az
ajtóból Mrs Potter.

Harry amilyen gyorsan csak tudott megreggelizet, majd csendben
vissza sietett a nappaliba. Hermione akkor már aludt. Bár Harry tudta,
hogy felesleges amit csinál mégis megnyugtatta, hogy ott lehet és
vigyázhatja a lány álmát.
Bár nem akart mégis egy idő után őt is elnyomta az álom, hisz közel 40
órája nem aludt semmit.
Csodálatos álma volt. Békés és nyugott, valahogy őt is megnyugtatta
Hermione közelsége. S a fotel soha nem tartozott a kedvenc alvó
helyeji közé, mégis olyan mélyen aludt, hogy azt sem vette észre, hogy
valaki hopponált a szobába.
A konyhában pedig nem is hallhatták hisz a kistársaság éppen
elmélyülten tárgyalták az aznap és a tegnap eseményeit. Tonks is rég
megérkezett már, de csak annyit mondott, hogy nem találta meg. S ezt
is csak Remus tudta értelmezni. Ami igen aggasztotta többieket, mert
mikor Remus meghallotta vonásai megkeményedtek és gyakran
tekintett órájára.
De vissza térve az idegenre. Az a férfi magas volt, igen magas. Amikor
körbe tekintett a szobában tekintette egy pillanatott elidőzőtt ez alvó
Harry, szája sarkában gúnyos mosoly jelent meg, majd jobb oldaról
hangokat hallott. Gyorsan oda kapta tekintetét és megi s taláta azt
amiért jött. Hermione.
Perselus Piton soha nem látta még ennyire gyengének és betegnek
pártfogoltját, akit lánya ként szeretett.
Amilyen gyorsan csak tudott letérdelt Hermione mellé és kisimitotta az
arcába hulló hajszálakat. Ettől az érintéstől azonban Hermione
magához tért. Mikor kinyította a szemét egyből felismerte ki áll vele
szembe.
- Perselus- mondta elhaloan, majd megpobált felkellni, de az oldalába
belehasított a fájdalom és visszahanyatlott az ágyra.
- Ssssssss- csítitótta Perselus Hermionét, majd elvette a lány kezét a
sebről, majd a blúzt és feljebb hajtott, hogy megtudja nézni, mi okoz
ekkora fájdalmat Hermionénak.
Bár a seb be volt kötve, de a kötés mérete alapján Pton sejtette, hogy
igen nagy és csúnya sérüléssel van dolga.
- Hermione- fordította vissza tekitetét a lány felé.- Úgy aggodtam. Mikor
nem érkeztél meg hét órára elindultam, hogy megkeresselek. Először
az erdőbe mentem, de ott nem találtam senkit, csak vért az egyik fánál.
És tudtám, hogy komoly baj van.
Aztán ahoz az átkozott ordashoz mentem aki miatt megsérültél, de ott
sem találtam semmit. Ha itt sem találtalak volna képes lett volna még
Blackékhez is elmenni- jegyezte meg kissé epésen Piton, amit
Hermione nem bírt megállni nevetés nélkül.
- És most szépen haza viszlek!- mondta határozottan, majd egy
könnyed mosdulattal felkapta Hermionét, de vigyázott nehogy
fájdalmat okozzon a lánynak. De nem volt elég óvatos és hála a nagy
lendületnek sikerült Hermione lábával leverni egy vázát ami a kanapé
meleti kisasztalkán állt.
A váza amit földet ért appan a pillanatban hangos csattanással össze
is tört. Ami persze felébresztette az alvó Harry. Igen furcsa összkép
táril Harry elé.
Ott állt előtt az a férfi akit a világon mindennél jobban utált hisz
megkeserítette az ő és szinte minden Griffendéles életét a Roxfortban.
És a karjaiban azt a lányt tartotta aki mindennél jobban szeretett.
Természetesen egyből a legrosszabb jutott az eszébe.
Olyan gyorsan pattant fel, mint ha nem is most verték volna fel
álmából.
- Azonnal enged el Hermionét Piton!- kiáltotta rá indultaosan
professzorára Harry, majd pálcáját is elővette és Piton- Hermione
kettősre szegezte.
Hermione és Piton értetlenül összenéztek, majd egyszerre el is
mosolyodtak.
- Potter tedd el a pálcátad!- Piton úgy adta ki a parancsokat, mint ha
egy egyszerű bájitaltan órán lennének.
- Nem teszem el addig amig el nem engedi Hermionét!- feleselt vissza
Harry, bár most már nem ordított.
- Nekem így is jó- hagyta rá Piton, majd Hermionéhoz fordult.-
Indulhatunk?- kérdezte, de olyan halkan beszélt, hogy azt csak
Hermione hallotta.
És már készült is rá hogy elhopponáljon, de még odaszólt Harrynek.
- Gondolom nem értesz semmit?- mondta kaján vigyorral az arcán.- Ha
érdekel kérdez meg a kis ordas barátodat vagy a kis húgicádat, majd
ők beavatnak- nevetett Piton, majd Hermionéval a karjaiban
elhopponált.
- Ne!!!!!!!!- kiáltotta kétségbeesetten Harry, és leroskadt a padlóra.
Minden bizonnyal olyan hangos volt, hogy a konyhában lévők is
meghalloták meg berontottak a szobába.
- Harry kisfiam mi történt?- lépett oda fiához aggódva Lily és letérdelt
mellé.
- Harry mi történt és hol van Hermione?- fakkadta tovább fiát Lily.
- Itt volt és elvitte. És én nem tudtam megakadályozni- mondta igen
halkan és csendesen.
- Elvitték?!- orította James és Sirius egyszerre.
- Igen.
- Kivitte el Harry?- fordult hozzá Remus, bár ő és Tonks sejtett, hogy ki
lehetett az.
- Piton. Perselus Piton.
- Pipogysz!- kiáltotta Sirius és James ismét egyszerre. De Lupin és
Tonks jól láthatoan és hallhatoan kifújta a levegőt, majd mind aki jól
végezte dolgát vissza indultak a konyhába.
- Hát ti meg hova mentek!- kiáltott rájuk James.- Meg kell mentenünk
Hermionét attól a szörnyetegtől.
- Perselus nem fogja bántani Hermionét. Csak haza vitte- és ezt Tonks
úgy mondta mint ha nyolc éeveskhez beszélne.
- De, Hermione apja gyülöli Hermionét akkor Pipogyi miért vitte oda?-
tette fel a mindenkit foglalkoztató kérdést Elenor.
- Nem vitte oda. Hermione öt éve elköltözött otthonról- és ezt nem
Tonks és nem is Remus mondta hanem a harmadik olyan személy aki
szinte mindent tudott Hermionéről. Történetesen a fiatalabb Lily Potter.

Írj kritikát