Remus amint meghallotta, hogy Hermione látni akarja már nem
érdekelte semmi. Még az sem, hogy a sérülések miatt amit szerzett alig
áll a lábán. Amilyen gyorsan csak tudott a nappaliba sietett ahol a
sofán a még igen kába és megviselt Hermione feküdt.
Hermione mikor meglátta az ajtóban álló Remust és mögötte a Potter
családot és Siriust elmosolyodott, de pont ebben a pillanatban nyílalt
bele oldalába a fájdalom így egy fájdalmas grimasz lett belőle.
Remus Hermionéhoz lépett és leült a kanabé szélére.
- Szia Remus- köszönt neki a lány mintha csak egy egyszerű találkán
lennétek.
- Szia- köszönt Remus, de szája olyan száraz volt, hogy csoda, hoy
ennyit ki tudott préselni magából. S eközben aggódó tekintettel nézett
le a lányra. Aki szintén félve nézett fel professzorára.
- Remus én annyira sajnálom. Nem lett volna szabad- mondta Hermione
könnyes szemekkel. S szavai megdöbbentettek mindenkit a szobában.
- Úgy féltem, hogy elszúrok valamit. És amikor láttam, hogy nem vagy
úra önmagadnak azt hittem, hogy komolyabb bajod is van. Remus....-
akarta folytatni a lány, de Remus egyik úját a szájára tette másik
kezével pridg megfogta Hermione kezét.
- Sss. Nem a te hibád volt. Én kértelek rá, hogy probáld meg elkészíteni
a bájítalt. Mind ketten nagyon jól tudtuk, hogy két nep kell a bájítal
elkészítéséhez. Egy nap alatt lehetetlen elkészíteni. Nem a te hibád
volt!- mondta határozottan Remus, majd tekintetében újra megjelent
az aggodalom és a féltés.
- Én annyira sajnálom Hermione- hajtotta le a fejét  Remus mint valami
bünös aki az itéletre vár- Nem kellet volna engednem, hogy velem
gyere. De ez volt az utolsó alkalom. Ezentúl nem fogsz elkísérni. Nem
engedem, hogy újra megsérülj!- most újra belenézett Hermione
szemébe.
- Remus- szakította félbe Hermione Lupint.- Te is tudod, hogy
harmadikos korom óta mindig veled vagyok. Akkor is amikor nem
kértem, hogy veled lehessek. És nagyon jól tudod, hogy hiába tiltotd
meg. Ha kell minden egyes alkalomkor kiszökök!- mondta Hermione, de
olyan hangsúlyal mintha ő lenne  felnőtt és Remus a gyerek akit meg
kell védeni a butaságoktól.
- Egyébként is nem a te hibád volt!- folytatta Hermione.- Ha Piton
professzor elkészítete volna a bájítalt mindez nem történt volna meg!
És akkor...- mondta Hermione, de nem tudta folytatni mert James
Potter közbeszót.
- Mi az, hogy Pipogyusz nem készítette le a főzetet?! He?! Neki kutya
kötelessége ellátni téged a bájitalal minden telihold alkalmával!
- Így van!- helyest Sirius is és barátja mellé lépett.- És milyen bájitalról
beszéltek amit Hermione nem tudott elkészíteni?- kérdezte és látszott
rajta, hogy valoban nem jött rá a válaszra.
- Te nagyon eszes!- ütötte meg James Sirius tarkóját- A Farkasölő- fű
főzetről beszélnek! Nem esett még le?! Az volt az amit Hermione
Remusnak adott még mielőtt átváltozott volna. Igaz?- kérdezte James
mire Remus bólintott.
- De én ezt nem értem- szólalt meg Lily először azota, hogy férje és két
barétja haza értek.- Hallottam hírét, hogy Hermione milyen tehetséges
boszorkány- mondta és közben fiára pillantott aki lehajtotta fejét, de
még így s látszott, hogy elvörösödik.
- De egy ilyen bonyolult főzetet nagyon kevesesn tudnak csak
elkészíteni. És hatalmas rutin kell hozzá. Esély sem volt rá, hogy jó lesz
a főzet- folytatta Lily.
- Valóba nagy rutin kell hozzá. Ami Hermionénak meg is van. Nem ez
volt az első alkalom, hogy Hermione késziti el nekem a főzetet. Csak
mos nem tudtam időben értesíteni róla, hogy szükségem van rá-
mondta Remus és közben olyna bűszkeséggel nézett le a lányra, mint
ahogy egy apa szokott a lányára.
- Várjunk csak!- kiáltotta fel a felismeréstől Harry- Ha Hermione már
többször is elkészítette a főzetett akkor az azt jelenti, hogy...- mondt,
de mielőtt az folytatta volna Hermionéra nézett aki látta, hogy Harry
rájött az igazságra. Ezért tagadóan rázta a fejét és három szót
suttogott- Harry kérlek ne!
De Harry nem hallotta Hermioe kérését és folytatta tovább amit
elkezdett, nem is sejtve, hogy ezzel mit robbant ki.
- Azt jelenti, hogy Piton már többször nem készítette le a főzetet
Remusnak és ezért Hermionénak kellet megcsinálni ki tudja mióta-
osztotta meg felismerését a többiekkel is. S ahogy ajkait elhagyták úgy
vált James és Sirius arca fehérről paprikapirosra.
- Az az átkozott Pipogyusz!!- ordította James, és folytatta volna a
szitkozodást ha nem lépett volna be a szobába a Black és a Lupin
család.
Az ajtóban ott állt Elenor Black Sirius felesége akinek hosszú, fekete
haja, barna szeme volt. Mind e mellet magas és igen sovány is. Kicsit
olyan volt mint Sirius női változata. Mögötte pedig három fia. Forest,
Nataniel, és Dylan.
Tonks külseje mindig más volt hisz metamorf mágus volt. De ma
éjszaka rövid szőke haja és zöld szeme volt. Mellette pedig ott állt két
csemetéje. David és Donna Lupin. Donna és David idén készültek
elkezdeni tanulmányaikat elkezdeni a roxfortban. Ikrek voltak és
nagyon hasonlítottak apjukra, de hála anyjuk metamorf gényjeinek ők
nem lettek vérfarkasok.
Mikor Elenor és Tonks meglátták férjeiket mind a ketten hozzájuk
siettek és megölelték őket.
- Amikor Lily írt, hogy baj van egyből ide jöttünk- mondta Tonks könyes
szemekkel aki örül, hogy Lupin éppen és egészségesen láthatja. És
észre se vették a kanapén fekvő Hermionét.
- Elenor jól vagyok. Én is James is és Remus is- tolta el magától Sirius
feleségét.
- Akkor ki sérült meg?- kérdezte aggoda és mint aki nem hisz férje
szavainak elkezdte tűzetesebben is megvizsgálni Siriust, de Sirius
leintette és a kanapé fel fordította tekintetét ahol a sápadt Hermione
feüdt.
- Ki ez a kislány?- kérdezte Elenor, és a választ abban a pillanatban
meg is kapta.
- Granger?!- kiáltotta el magát döbbenten az ajtoban álló legidősebb
Black fiú. Aki annyi idős volt mint Harry. És akárcsak anyja és apja ő is
Griffendéles volt. Sőt Harry legjobb barátja volt.
Forest Black apja szinte tökéletes mása volt. Fekete haja, kék szeme
és kifejezetten szép szinte már lányos arca volt.
- Szerbusz Black!- mosolygott rá Hermione.
- Mégis, hogy kerül ide Granger?- fordult most barátja felé kiváncsian
Forest. De Harry most nem érzett magában elég erőt, hogy mindent
elmagyarázzon barátjának így csak csendre intette.
- Majd minednt elmesélek később Dora- mondta felségének Lupin.- De
most Hermione a legfontosabb.
- Persze ez csak természetes- értette egyet férjével. Majd leült annak
helyére ami most üres volt, hisz Remus mikor meglátta az ajtóban álló
felségét felpattant ültéből. Tonks megfogta a még igen gyenge és
sápadt Hermione kezét.
- Ezek szerint nem sikerült a bájital- jegyezte meg csendesen.
Miközben a kandallon álló óra elütötte a nyolcat. Hermione pedig össze
rezzent.
- Nekem mennem kell. Már várnak otthon- mondta Hermione és
megprobált felkellni, de Tonks szeliden vissza nyomta.
- Nem mész innen sehova! Most kaptál egy súlyos sérülést, pihenned
kell!- mondta Lily anyáskodva.
- De a szüleim várnak haza- ellenkezett Hermione.
- Semmi gond- mondta James- Majd én és Sirius elmegyünk a
szüleidhez és megmondjuk, hogy náunk vagy és majd mi kiviszünk
holnap az állomásra.- mondta mosolyogva.
- Ne!- kiáltott fel egyszerre Remus, Tonks és Hermione. Mire a többiek
furcsán néztek rájuk.
- Inkább Remus menjen!- kérte Hermione- Ő tudja, hogy kell beszélni
apámmal.
- Remus túl gyenge még a hopponálsához. Én és James megyünk és
erről nem nyitunk vitát- mondta határozottan Sirius majd a következő
pillanatban már halották is a jól ismert pukkanást a többiek.
- Tiz percet adok apádnak és James és Sirius szitkozodva fog vissza
térni- jegyezte meg epésen Remus.