Mikor Harry megérkezett házuk nappalijában a fájdalomtól elgyötört és vérző Hermionét azonnal az egyik szófára fektette le.
- Nem lesz semmi baj- biztatta Harry Hermionét és közben saját magát
is probálta meggyőzni erről. Majd bal kezével megsimogatta Hermione homlokát és az érintéstől, mintha Hermione egy kicsit megnyugodott volna.
- Figyelj rám Hermione! Le kell vennem az ingedet, hogy meg tudjam
nézni milyen mély a seb- mondta a lánynak, és nem volt biztos, hogy
Hermione minden szavát felfogta s érti azért elkezdte kigombolni a
lány ingét ami igen véres és piszkos volt már.
Már majdnem befejezte a ruhadarab kigombolását, és ahogy haladt vele érezte, hogy keze egyre jobban remeg. Ó hányszor elképzelte már ezt és most itt van előtte az a lány, aki neki mindennél fontosabb és most mégis bármit megadott volna azért, hogy semmi baja ne legyen.
Éppen befejezte a ruhadarab kigombolását, mikor érezte, hogy valami megragadja a pólójánál fogva és előre rántja. Harry arca olyan közel
került Hermionéhoz, hogy a szeplőit is megtudta volna számolni, ha
lett volna a lány tökéletes arcán szeplő.
- Nem ajánlom, hogy bármi hülyeség is megfogalmazódjon a piszkos kis fantáziádban Potter- nyögte Hermione, bár Harry nagyon közel volt
hozzá mégis alig tudta kivenni a szavakat, hisz a lány nagyon
szenvedett.
- Ne izgulj. Csak a sebed érdekel-, mondta Harry és figyelmét valóban a seb felé fordította.
Bár Harry sok mindenre felkészült de erre nem. Hermione oldalán egy hatalmas nyílt sem volt tele szennyeződéssel, ami minden bizonnyal akkor kerülhetett a sebbe mikor a lány földet ért. És ha ez még nem lett volna elé rettenetesen vérzett is.
Harry nem gondolkodott sokat lekapta magáról talárját, amit elhajított és levert vele egy vázát de ez most egyáltalán nem érdekelte. Majd lekapta fehér pólóját, ami lényegesen tisztább volt, mint Hermione inge és a sebre szorította így próbálva elállítani a vérzést.
Észre sem vette, hogy húga Lily aki felébredt a nagy ricsajra éppen most lépett be a szobába.
- Merlinre! Harry a találkáidat kérlek legközelebb a szobádban rendezd
le. Mi lett volna, ha Rebeca nyit rátok?- mondta Lily és kezeit a szeme
elé tette, hogy még véletlenül sem lásson meg semmit.
- Lily most azonnal hagyd abba. Nem látod, hogy Hermione megsérült.
Menj gyorsan és szólj anyának!- kiáltott rá húgára Harry. És bár Lily
nem értette pontosan, hogy mi is folyik itt mégis elsietett, hogy
felkeltse anyját.

Körübelül két perc múlva vissza is érkezett nyomában a édesanyjával.
Aki azonnal értelmezte a helyzetet, és lányával ellentétben helyesen.
Majd letérdelt Harry mellé, és, hogy jobban szemügyre tudja venni
sebet, elvette onnan Harry pólóját.
- Lily hoz gyorsan fájdalomcsillapított legalább három üveggel. Kötszert és gézt! Sies!- rivallt rá a döbbenten álló lányra, aki még mindig borzongva figyelte Hermione sebét. De mikor anyja ráüvöltött nyomba elsietett a fürdő felé, ahol az ilyen bájitalokat és a kötszereket tartották.
Mikor visszatért kezében három üvegzöldes szinű bájitallal, kötszerekkel és kézzel addigra anyja már vissza is ért a hálóból kezében pálcájával.
- Lily adj be Hermionénak két adagot most. A harmadikot majd a forrasztás után! Harry vedd onnan a pólódat!- adta ki anyjuk a
parancsot mire Harry elvette a pólóját, amit Hermione vére már pirosra
festett. Lily pedig beadta neki a bájitalokat.
- Hermione figyelj rám!- mondta az idősebb Lily és mélyen Hermione szemébe nézett.- Most összeforrasztom a sebed. Nagyon fog fájni, de nincs más megoldás. Érted? Hermione felfogtad, amit mondtam?
És bár Hermione nem szólalt meg, hisz nem volt képes rá, de azért igenlően bólintott.
- Rendben. Akkor készülj fel!
Pálcáját, amit idáig a kezében tartott a seb felé irányította és elkezdte beforrasztani a sebet. A seb túl nagy és mély volt ahhoz, hogy egy egyszerű forrasztó bűbájjal el lehessen tüntetni. És mivel Lily szakképzett gyógyító volt ezt nagyon jól tudta.
Viszont volt egy másik módszer, amit az ilyen sérüléseknél szoktak használni, de az igen fájdalmas. Lényegében olyan mintha tűzes pengével forrasztanák össze a sebet, és közben fertőtleníti is.
Lily Potter pálcájából tűzvörös fénycsóva indult meg Hermione sebe felé, és ahol hozzáért a sebhez ott azon nyomba elindult a seb
gyógyulása.

Hermione egy ideig még próbálta tartani magát és próbált nem felkiáltani fájdalmában. Viszont Harrynek aki a kézét fogta, úgy szorította kezeit, hogy szinte az összes vér kiment belőle.
Harry keze már nagyon fájt, de tudta, hogy ha ilyen erővel szorítja a lány a kezét sokkal nagyobb fájdalmat, kell neki elviselnie. Ha tehette
volna Harry magára vállalta volna a fájdalom egy részét, de nem tudta.
Ezért csak fogta Hermione kezét mind két kezével homlokát, pedig a
kezére fektette és közben biztató szavakat mondott a lánynak.
Mikor Harry anyja éppen befejezte a forrasztást Hermione száját egy
néma sikoly, hagyta el majd fejét oldalra döntötte szemét becsukta,
teste elernyedt és az a keze ami idáig Harry kezét szorította elgyengült.
- Hermione- rázta meg Harry a lány vállát, de mikor az nem válaszol kétségbeesetten anyjára tekintett.
- Ne félj. Csak elájult. Most jobb is ha nincs magánál, legalább addig
sem szenved- nyugtatta fiát, majd fogta a kötszereket amiket lánya
hozott neki és ketten együtt bekötözték Hermione sebét.

S bár Harry tudta, hogy nincs sok értelme, mégis a lány mellett maradt
és fogta annak kezét tekintetét le nem vette volna annak arcáról a
világ minden kincséért sem.

Körübelül tíz perc múlva mikor Harry már egyedül volt a szobában a konyhaajtó kicsapódott és James Sirius és az igencsak megviselt Remus lépett be rajta.
Remus elég rossz bőrben volt hisz két oldalról barátai támasztották.
De mikor elérték a legelső széket a konyhaasztalnál elengedték Remus
pedig leroskadt arra. D nem nézett föl így is szörnyen érezte magát.
- Merlinre, már annyira aggódtam!- hallotta Harry édesanyja hangját,
aki szintén észrevette, hogy férja és barátai megérkeztek.
- Már értesítettem Elenort és Tonkst. De mégis mi történt és ki sebesítette meg Hermionét? Harry semmit nem mondott. De ti úgye nem sérültetek meg?- kérdezgette őket és közben vizslató és aggódó tekintettel végignézett rajtuk. De azok nem foglalkoztak vele.
- Mégis mi a fene volt ez Remus?!- kelt ki magából Sirius.- Úgy
viselkedtél, mint valami őrült! Úgy viselkedtél, mint akkor régen a
Roxfortban, csak most már egy kifejlett vérfarkas vagy, már ehhez ketten is kevesek vagyunk!
- A felelőtlenséged miatt az a kislány meg is halhatott volna!- vette át tőle James.
- Tudjuk, hogy nem vetted be a bájitalt. DE csak annyit szeretnénk tudni, hogy miért nem?- kérdezte Sirius.
És Lily aki idáig döbbenten figyelte az eseményeket felkapta a fejét és akárcsak férje és Sirius ő is kérdőn nézett Remusra.

Eközben a nappaliban Hermione ébredezni kezdett először csak a fejét mozdította meg, majd szép lassan szemét és kinyitotta. Majd
Harry legnagyobb örömére meg is szólalt, bár hangja még elgyötört volt azért tisztán értette.
- Harry....... Remus......hol van...... Remus? Hivd ide..... Remust!- kérte őt
Hermione és Harrynek nem kellet kétszer mondani. Úgy szaladt ki a
konyhába, mint valami örült, hogy értesítsen mindenkit Hermione
állapotáról.
- Magához tért!- kiállotta a konyhaajtóból a beálló csendbe Harry.
- Igen?- kapta oda anyja a fejét.
- Igen és beszélt is. Azt mondta, hogy látni akarja Remust. Nem érdekli semmi más csak, hogy lássa Remust- mondta nagy vidámsággal és
hatalmas mosollyal Harry.

Írj kritikát