Az órák már régen elütötték a 10 órát. Mivel nyár volt a nap később
ment le és a hold is később jött fel. Bár még csak pár perce voltak
átalakulva. James és Sirius is észrevette, hogy Remus most msá. Újra
olyan mint diák korukban. Az elmúlt években soha nem támadt neki. Jó
néha játékosan oda csapott közéjük, de ez soha nem volt komoly.
De most más. Az elmúlt pár percben többször is előfordult, hogy
szabályosan nekik rontott, mintha nem lenne önmagánál. És ez
aggasztotta őket.
- Te is észrevetted?- kérdezte Sirius Jamest. Mikor állat alakban voltak
tudtak komunikálni egymással és más állatokkal is. És ez sokszor jött
jól mikor az erdőben csavarogtak. De ez nem úgy kell elképzelini, hogy
úgy komunikálnak mint mi emberek. Kicsit olyan volt mintha egymás
gondolataiból olvasták volna ki a válaszokat.
- Igen. Olyan mintha nem lenne a maga úra- lihegett James.
Remus az előbbi kirohanásánál neki támadt Jamesnak és az csak úgy
tudta kivédeni ha használja a szarvait.
- Lehet, hogy már nem használ nála a bájital?- tette fel a kérdést Sirius
ami már mind kettőjüket foglalkoztak.
- Nem tudom, de Harry és Hermione nem maradhatnak itt tovább. Túl
veszélyes. Nem fogom kockára tenni a fiam életét egy kis játékért.-
határozta le magát, és már el is indult, hogy megkeresse Harry és
Hermionét. Sirius pedig követte.
- Harry! Hermione!- nyüszítette Sirius az éjszakába mikor már tiz
percnyi keresés útán sem akatak rá a gyerekekre.
Pár pilanatig még néma csönd, majd az éjszaka nyugalmát egy farkas
vonyítása törte meg.
Sirius és James összenéztek majd elindultak a hang irányába. Újabb
tiz perces keresés után megtalálták a két gyereket. éppen egy fa
tövében pihentek, de közben tekintetűket nem vették le a közeli
dombról amit egy vérfarkas vett birtokába. És most azzal volt
elfoglalva, hogy kiismerje annak minden egyes négyzetméterét.
- Ti ketten most azonnal haza mentek!- adta ki a parancsot James,
mikor melléjük értek.
- Én nem megyek innen sehova. Remus most teljesen meg van
kerkülve. Ilyen állapotban könnyen kárt tehet magában- feleselt vissza
Harry.
- Éppen ezért. Nem csak magában, de bennetek isk árt tehet. Úgyhogy
irány haza. Az apád vagyok azt teszed amit mondok!
Harry tudta, hogy nem érdemes apja akaratával szembe szálni ezért
felhúzta órán a bört és morgott egyett apja és Sirius felé.
- Hallgas apádra. Induljatok el haza!- vette át a szót Sirius.
Harry feláltt fekvő helyzetéből és már azon volt, hogy elinduljon haza
felé, de észre vette, hogy Hermione nem mozdul.
- Sajnálom de én nem megyek innen sehova. Sem Mr Potter sem pedig
Mr Black nem az apám így én nem vagyok köteles szót fogadni- felselt
most ő.- Mind a mellett engem a szűleim most Remusra biztak amig ő
nem mondja, hogy menjek el addig nem vagyok hajlandó elhagyni az
erdőt- majd mintha csak egy egyszerű kijelentést tett volna tekintetétt
visszafordította Remus felé aki most nagyon figyelt valamit a dombról.
James és Sirius tanácstalnul ősszenéztek és tudták, hogy nem tudják
eltávolítani innen a lányt. De azt is tudták ha a lány marad akkor Harry
sem lesz hajlandó haza menni.
Sirius már éppen azon volt, hogy megpróbálja meggyőzni a lányt arról,
hogy most nincsenek itt biztonságban mikor. Az hírtelen felpattant és
elindult az edő széle felé. Úgy futott, hogy a megdöbbent Harryék alig
bíták tartani vele az íramot. Nem tudták miért futnak oda de minden
világossá vált abban a pillanatban mikor oda értek.
Remus volt ott, de nem egyedül. Egy másik vérfarkasal és éppen
harcoltak. És nem ő állt nyerésre.
Sirius és James pedig abban a pillanatban ott termettek barátjuk
mellet, hogy megakadályozzák abban a másik vérfarkast, hogy
komolyabb sérülést okozzon Remusnak.
A harc hevességében Remus valhogy ki keveredett a harcolok közül
így Harrynek és Hermionénak alkalma nyílt arra, hogy odamenjenek és,
hogy alaposabban is megvizsgálják őt.
De mikor oda éertek mellé Remus támadó szándékot gondolt ezért egy
jól irányzott suhintással Harry egy fához csapta. Nem sérült meg,
viszont így Hermioe magára maradt egy kifejlett vérfarkassal aki most
úgy tornyosult felé mint valami hegy.
Hermione tudta, hogy most nagy bajban van. Sirius és James éppen a
msáik vérfarkassal küzdöttek Harry pedig még mindig a fa lábánál
feküdt.
- Remus...- akarta megszólítani Hermione, bár nagyon jól tudtam, hogy
ilyenkor nem hallja a hangját vagy nem akarja felfogni. De más késő
volt Remus el hatalmas ütéssel egy féhoz csapta Hermionét ahol egy
kiálló törött ág megsértette az oldalát és egy igen mély seb keletkezett.
Hermione fájdalmában elüvötötte magát, majd érezte, hogy a vér
lassan szivárogni kezd a sebből. Amikor pedig felnézett Remus
közeledett felé mintha csak egy végső csapással akárná súlytani őt.
Hermione már felkészült a legrosszabra, tudta, hogy innen már nincs
kiút. Nagyon félt, de nem tudott menekülni, még a felálláshoz sem
érzett magában elég erőt. Félelmében szemeit szorosan összezárta és
várt. Várt arra, hogy Remus oda érjen és lecsapjon. De ez nem
következett be. Mikor újra felnézett, hogy lássa mi történt elősször egy
szürke búndát látott meg, majd mikor teljesen kinyitott a szemét
meglátta már magát a farkast is. Harry aki most előtte állt mérgesen
vicsorgott Remusra és közben testével védve a megsérült lányt.
Harry és Remus még egy idejig tartották a szemkontaktus, majd
Remus feje elfordult és kelet felöl a horízontott kezte el kémlelni ahol
éppen most kellt fel a nap. Első súgaraji beborították az erdőt, és
gyönyörüvé tették. Remus testévben pedig megindult a változás.

Körbelül tiz perc múlva már emberi alkjában feküdt a puha móhán és
aludt. Ilyenkor mindig el szokta veszíteni az eszméletét, de álltalában
tiz perc után magához tér.
Mikor Harry látta, hogy elmúlt a vész megfordult és a földön fekvő
Hermionéhoz lépett. Bár még mint ketten állatalakban voltak Hermione
mégis ki tudta olvasni a szeméből az aggódást.
Harry közelebb vitte a fejét Hermionéhoz majd homlokúkat
összeérintette és úgy nézett bele a lány gyönyörű szemeibe.
Bár Hermione világ életében került minden egyes olyan helyzetett ahol
ilyen kapcsolat alakulhatott ki közte és Harry között most mégis
megnyugtatta ez a közelség.
Harry megkerülte a fekvő Hermionét letelepedett mögé és fejét annak
vállára hajotta. Tudta, hogy így nem tudja ellátni a lányt. De addig nem
változhattak vissza mig apja és Sirius vissza nem érnek. Vannak más
lények is az erdőbe amik kárt tehtnek bennük és ezt Hermione is tudta.
- Harry! Hermione! Remus!- hallotta apja hangját a közelből Harry
amire egy vonyítással válaszolt. És nem sokára apja és Sirius alakja
tűnt fel az erdő fái közül. Már ember alakban voltak.
Így Harry és Hermione is visszaváltozhattak. Mikor átalakultak Harry
hátát egy fának támaszotta Hermione pedig Harry melkasának dölve
pihent.
- Merlinre! Mi történt itt?- kérdezte James mikor meglátta a sérült
Hermionét.
- Csak egy karcolás- nyögte Hermione, majd fogát összeszorítva
próbált nem tudomást venni a fájdalomról és felállt. De nem bírta
megtartani az egyensúlyát és Harry karjaba zuhat. Aki meg is tartotta
őt.
- Harry most azonal vidd haza Hermionét. Én addig ellátom Remust!-
adta ki a parancsot James fiának, amit most minden szó nélkül végre is
hajtott. Hermionét felkapva elhopponált egyensen házuk nappalijába.

Írj kritikát