Egy fiatal fekete hajú kamasz feküdt szobájának ágyában. Meleg nyári nap volt, bár már sötétedett a fiú tudta, hogy csak most kezdődik igazán a mai nap a számára.
Telihold volt. Imádta a teliholdat, mert ilyenkor olyan kalandokat élhetett át apjával, keresztapjával és Remussal amit a többi korabeli srác el sem tudott volna képzelni.
- Harry!- kiáltott el valaki a nevét az ajtó mögül.- Bent vagy?- kérdezte apja majd a választ meg sem várva benyitott fia szobájába.
- Ideje indulunk Harry. A hold egy óra múlva fel kell.
- Rendben apa. Én kész vagyok-, mondta majd kikelt az ágyból, majd felvette szemüvegét, ami idáig az asztalon pihent és útra készen apja elé állt.
- Anya?- kérdezte már a mikor a bejárati ajtó előtt álltak. Tudta, hogy édesanyja nem szereti mikor apjával tart az ilyen napokon, de soha nem tudta meggyőzni Harryt vagy Jamest arról, hogy ez veszélyes.
- Éppen most fektette le a kicsit. Aztán ő is lefekszik most sokat, kell pihennie. Nem is értem mért vállal ennyi kockázatott-, mondta csalódottan James. Neki és Lilynek volt már három gyerekük. Harry a maga 16 évével a legidősebb. Aztán Lily aki 14 éves volt és a kis
Rebeca aki még csak három éves volt. És Lily Potter most ismét gyermeket várt.
Bár még csak kér hónapos terhes volt, de a gyógyítok, már óva intették. Hisz Daniel születésekor fellépő komplikációk miatt már nem volt ajánlott nekik több gyereket bevállalni. Mégis mikor egy véletlen folytán Lily újra teherbe esett hallani sem akart arról, hogy elvetesse a babát, még ha ez az életébe is került volna.
Harry és James éppen egy erdő szélén sétáltak, ami félórányi járásra volt a Potter laktól, mikor a sűrűből kibontakozott Sirius Black alakja.
- Harry, Ágas!- üdvözölte őket egy-egy kézfogással Sirius.
- Remus még nincs itt?- tudakolta az idősebb Potter, majd órájára pillantott. Alig fél óra volt hátra míg feljön a hold.
- Itt vagyok Ágas!- hallották mind a hárman az ismerős hangot a fák közül, ahonnan hamarosan kilépett Remus Lupin. Arca megviselt volt és hajában minden egyes alkalommal egyre több ősz hajszálat lehetett felfedezni.
Remus minden egyes alkalommal az erdő felől érkezett a megbeszél helyre. De ez a mai nap más volt nem egyedül érkezett, volt még vle valaki. Egy lány, akinek arcát csukja fedte.
- Remus. Már azt hittük el sem jössz!- üdvözölte James.- Majd figyelme az ismeretlenre terelődőt.- Remus ki ez itt és egyáltalán mit keres itt?
- Ő itt az egyik tanítványom a Roxfortból- kezdte, a magyarázatott Remus, Remus Lupin azóta volt az iskola SVK tanára mióta Harry oda járt. Nagyon jó tanár volt minden diák szerette, persze szinte senki nem tudott róla, hogy vérfarkas.
- Harry ismeri is elég jól- mosolyodott el gonoszan Remus- Ő is bejegyzetlen animágus. Elsős volt mikor rájött, hogy mi vagyok. Végig fedezett engem. Ő is megtanulta az animágiát, hogy segítsen nekem.
Ugyan úgy, mint ti hárman. Akkor szokott velem lenni, mikor az iskolában vagyok, és ti nem tudtok elszabadulni. De ma ragaszkodott hozzá, hogy ő is itt legyen. Mindenki hadd mutassam be Hermione Granger- mondta Remus, majd a ismeretlen lehajtotta köpenyét és a
három férfi szembe került egy gyönyörű, fiatal barna göndör hajú
lánnyal.
Harry ahogy Remus is említette nagyon jól ismerte. Sirius és James pedig szinte mindent tudtak a lányról. Hisz Harry minden egyes szünetben mikor otthon volt csak is erről a lányról tudott áradozni. Már a kezdetek kezdete óta szerelmes volt a lányba és ezt a tudtára is adta, de az nem foglalkozott vele. Szinte minden egyes alkalommal
mikor Harry randira hívta a lányt a keményen visszautasította, vagy
egyszerűen tudomást sem vett Harryől.
Nem mintha Harry nem lett volna jóképű. Sőt az egész évfolyamban, vagy talán az egész iskolában ő volt az egyik leghelyesebb srác és ezt Hermione nagyon jól tudta. Azt is tudta, hogy rengeteg lány szívesen cserélne vele, de ő más volt.
- Hermione?!- döbbent le Harry, mikor felismerte a lányt.
- Szerbusz Potter!- mosolygott gonoszkásán Hermione mikor meglátta Harry meglepett arcát.- Jó estét Mr Potter. Jó estét Mr Black!- üdvözölte a két férfit is egy-egy biccentéssel.
- Mégis mit keresel itt? Ez veszélyes!- támadt rá Harry és egy ugrással a lány előtt termett.
- Azért jöttem, hogy segítsek a professzornak. Mint ahogy te is
hallhattad animágus vagyok így nem vagyok veszélybe- válaszolt
Hermione nyugodtan.
- Vagy talán azt hiszed, hogy nem vagyok képes megvédeni magam?!-
emelte most már meg ő is a hangját.
- Igen azt! - kiáltotta és egyik kezét a fához, csapta Hermione feje mellet, így sarokba szorította a lányt.

-Te egy gyenge kislány, vagy aki ilyenkor a szőke hercegről álmodozik.
- Valóban?!- hajolt hozzá közel Hermione villámló szemekkel.- Így
gondolod?!
- Igen így- válaszolt Harry és ő is közelített Hermionéhoz így már szinte egymás levegőjét lélgezték be.
- Szerinted megcsókolja?- súgta oda James Siriusnak akik idáig
csöndben figyelték a jelenetet.
- Biztos nem. Nem fogja ilyen könnyen megadni magát. Vagy ha mégis Harry meg meri csókolni. Hát hatalmas pofonnak lesz gazdája-, suttogta vissza Sirius.
- Te egy akkora felfújt hólyag vagy Potter! Azt hiszed, hogy minden lány csak rád vár. Hát ki kell, hogy ábrándítsalak. Nem minden lány van oda érted.
- Igen? Akkor miért remegsz, amikor a közeledben vagyok?- jegyezte meg csendben Harry.
- Azért mert..- kezde Hermione, hogy valahogy vissza vágjon, de ekkor
meglátta Remust aki egy fának támaszkodva állt és szabálytalanul
kapkodta a levegőt.
Már nem érdekelte Potter, most csak is Remus számított. Gyorsan
kilépett Harry árnyékából és Remushoz sietett.
- Remus!- kiáltotta el magát mire a másik három is oda kapta a fejét, majd odasiettek Remushoz. Mire oda értek Hermione már ott térdelt a vonagló Remus mellet.
- Ezt vedd be!- adta ki a parancsot Remus, majd elő húzott egy zöld
fiolát amit oda adott Remusnak aki minden további kérdés nélkül
megitta azt.
Pár percig Remus még a fájdalomtól eltorzult arccal meredt maga elé, de utána nem sokkal vonásai kisimultak és az átváltozás folytatódott, de most már fájdalom nélkül.
- Mit adtál neki?- kérdezte Harry Hermionét, de a lány csak legyintett, hogy ez rá ér majd később is majd átalakult.
Ahol idáig Hermione állt ott most egy gyönyörű, fiatal fehér róka volt.
Harry egy darabig csodálta majd érezte, hogy itt az idő, hogy ő is átalakuljon. Ahogy Sirius és James is átalakult már.
Harry erősen koncentrált majd nem sokkal később már állati alakokban állt ott. Történetesen egy hatalmas, de ugyanakkor gyönyörű szürke farkas ként.

Írj kritikát