- Tehát Adam és Ian holnap indulnak, a ma esti ügyeletes pedig Alastor
és Peter
lesz. Mindenki ért mindent?- kérdezte Dumbledore miután elintézték a
holnapra vonatkozó és a sürgösebb ügyeket.
Senki nem szólalt meg így Dumbledore úgy vélte, hogy nincs kérdés
ezért úgy gondolta neki veselkedik és közli a hírt Jamessékkal, de
biztos volt benne, hogy botrány lesz belőle. Már éppen nyitotta volna a
száját, hogy bele kezdjen mikor Sirius megszólalt.
- Már megbocsásson professzor, de tegyük fel, hogy elhiszem, hogy
Piton a mi oldalunkon áll és nekünk kémkedik. Éppen ezért
elkerülhetetlen lesz, hogy alkalmanként eljöjjön a gyűlésekre. És hát
Voldemort nem olyan hülye, hogy ne vegye észre, hogy az egyik ember
gyakran fordul meg az ön társaságába- mondta és ne vegye észrét
kicsit megnyomta, hisz ha más nem is de Dumbledore és ők hatan
tudták, hogy nem csak neki vannak beépített embereik a halálfalók
között, hanem közöttük is vannak árulok. Mi sem bizonyítja jobban,
mint az, hogy nem egyszer előfordult az, hogy egyes támadások kor a
halálfalók már felkészülten várták őket.
- Nagyon jó kérdés Sirius- mondta elismerően a professzor- De ne félj
Perselus nem fog lebukni. Nem kell féltened attól, hogy Perselus
lebukik, vagy megsérül- és ennél a szónál Sirius és James leplezetlenül
felhorkantott, de ezt Dumbledore nem vette észre, vagy inkább nem
akarta észre venni.
- És mégis miért nem?- kérdezte Lily miután egy gyilkos pillantást
küldött férje és barátja felé.
- Azét mert Voldemort úgy tudja, hogy Perselus az ő kérésere épült be
közénk. Sőt csak is azért lépett be a rendbe, hogy neki kémkedjen.
- És honnan tudjuk, hogy végülis melyik oldalnak mutatja meg az igazi
énjét?- szólalt meg Remus. Remus ahogy barátai is nem biztak a kettős
ügynökökben, úgy gondolták, hogy a legtöbb igen számító ember és
úgy keveri a lapokat ahogy az éppen jó neki.
- Én teljes mértékig megbizok Perselusban. ÉS ezzel lezártnak tekintem
a témát. Késő van. Holnap hosszú napunk lesz, kérem mindenki térjen
haza a családjához!- adta ki a parancsot Dumbledore és nem sokár
szinte minden honnan hallani lehetett az ismerő pukkanásokat ami a
hopponálással járt. Csak Sirius, James, Shanon, Remus, Lily, Piton és
Dumbledore maradt a helyén.
- Ez mit keres még mindig itt?!- kéredezte ingerülten James, hisz már
igen féradt volt. És Piton társasága is rentkivül irritálta.
- Szives engedelmeteket kérem, hogy Piton itt töltsön pár hetet- nézett
kék szemeivel Lilyre és Jamesre.
James és a többiek arcán először csak a döbbenetett lehetet
észrevenni. Később Sirius és James estében szt válváltotta a düh és a
felháborodás. James már a száját is nyitotta, hogy valami frappáns, de
mindenképp hangos választ adjon Dumbledorenak, de Lily megelőzte.
- Persze. Semmi probléma professzor. Perselus megkapja a Shanona
melleti vendégszobát.
- Na nem azt már nem! Nem engedem, hogy Piton ide költözzön! Az én
házam én döntöm el, hogy ki jön és ki marad! Világos?!- fordult
szikrázó szemekkel James Lilyhez. De itt már Lily is elvesztette idáig
megörzött nyugalmát és olyan közel hajol Jameshez, hogy szint
egymás levegőjét lélegezték be.
- Na ide figyelj James Potter! Ez a ház éppen annyira az enyém is, mint
a tied! Tehát úgyan annyi jogom van vendéget fogadni, mint neked!
Világos voltam?!- kiáltotta. És James nagyon jól tudta, hogy ilyenkor
nincs értelme ellenkezni Lilyvel. Ilyenkor a csendes és kedves Lilyből
előbújt az ördög.
- És most fölmendtek előkészítitek a vendégszobát! Világos?- kérdezte
és a fiúk válszát meg sem várva Shanonával együtt Pitonhoz és
Dumbledorehoz lptek, a fiúk pedig minden szó nélkül elindultak a lépcső
felé. Bár Sirius utközben levált tőlük és valami olyat motyogot, hogy
csinál pár szendvicset, majd elindult a konyha felé.
- Köszönöm Lily- mondta sugárzó mosolyjal Dumbledore, és még
mielőtt Lily vagy bárki más megszólalhatott volna hopponált.

A beálló csendet Piton törte meg.
- Nahát Evans milyen harcias lettél- jegyezte meg kaján mosolyjal az
arcán.
- Nem Evans hanem Potter- hangzott James hangja az emeltről.
- Jobb ha a munkádra összpontosítasz!- kiáltott fel Lily az emeltere- És
jobb ha a saját cuccaidat is össze szeded, mert a napaliban alszol-
tette, hozzá csak úgy mellékesen, de az emeltről érkező halk puffanás
jelezte, hogy James nagyon is jól értette.
- Nos jobb lesz ha körbevezetünk- mondta sugárzó moslyjal Shanona.
- Jó ötlet, Shanona majd körbe vezet, addig én elbeszélgetek az én
drágalátos férjemmel- mondta vészjóslóan, majd elindult a lépcső felé.
- Nem gondoltam volna, hogy Evans képes összeveszni miattam
Potterral- jegyzte meg epésen és szándékosan Evanst mondott, de
azon még ő is meglepődőtt, hogy Shanona halkan nevetni kezd.
- Mi olyan vicces?- kérdezte, mert azt hitte, hogy rajta nevet a lány.
- Semmi, csak Lilynél és Jamesnél ez minden napos.
- Valóban?- húzta fel bal szemöldökét Piton- Nekem elég komolynak
tünt, hisz kitiltotta a szobájából Potter.
Erre viszont Shanona legyintette egyet, hogy azzal ne is törödjön.
- Ne izgulj James, nem fog a nappaliba aludni. Majd szépen
visszahizelgi magát LIlyhez. És meglátod reggel fütyörészve fog kijönni
a közös szobájukból- mondta és közös szót élesen megnyomta.-
Jegyre körbe vezetlek- intett neki, majd elindult mögöttw pedig Piton
haladt.
- Arra van a konyha és arra van a lépcső ami az alagsorhoz vezet,
mutatot egy folyósra ami a lépcső melett vezetett, majd Shanona
elindult a lépcső felé, hogy megmutassa, hol találja a fürdöt és a
szobáját.
Mikor azononban Piton elindult a lépcső felé szeme megakadt
Shanonán. Gyönyörű teste volt. Egy szűk kék farmer volt rajta és egy
bordó top, ami kiemelte vonalait. Piton nem bírt betelni a látvánnyal,
főként annak formás feneke nyerte el a tetszését.
- Milyen szerencsés ez a Black, hogy ilyen gyönyörü felsége van-
jegyzte meg a professzor csak úgy magában.
Már éppen folytatta volna az útját fel a lépcsőn amikor szemtől
szembe találta magát Shanona barna szemével.
- Sirius nem a férjem, köztem és Sirius között nincs semmi- mondta és
Piton annyira megdöbent, hogy egy percre levegőt is elfelejtett venni.
- Honnan...
- Honnan tudom, hogy mit gondoltál? Oklumencia.
- Dehát...
- Az oklumenciát csak szemtől szembe lehet alkalmazni? Igen ez így is
van, De- hangsúlyozta ki a de szót Shanona- én tünde vagyok. Ha
nagyon erősen koncentrálok képes vagyok hallani és látni a
gondolataidat, neked és bármelyik embernek. Talán még Voldemort
gondoltait is megtudnám nézni.
- Dehát...- akart tovább ellenkezni Piton.
- Perselus!- emelte meg a hangját Shanona. Már ő is nagyon fáradt
volt. Úgy gondolta, hogy majd holna részletesen elmagyráz mindent,
most túl fáradt volt ehez.
- Miért küldött ide Dumbledore? Azért, hogy megtanuld az oklumenciát.
Hiába probálsz segíteni nekünk ha nem tudod lezárni az elméd.
Voldemort- itt Perselus jól látható megremgett- két perc alatt lefülel. És
akkor nem érnénk el semmit. Az én feladtom lesz az elkövetkező
napokban megtanítani téged arra, hogyan zárd le az elmédet. És itt,
már ne vedd nagyképűségnek, de én vagy a legjobb oklumenátor-
jegyezte meg, majd meg se várva Piton válaszáte elindult az emeltre.
Piton jó pár másodpercig úgy állt ott mint valami faszent. Nagyon
megdöbbentették Shanona szavai. Úgy érezte magát mintha valami
oktalan diák lenne akinek mindent százszor el kell mondani.
Úgyanakkor tudta, hogy minél előbb meg kell tanulni az oklumenciát,
mert annak súlyos következményei lesznek ha sokáig ennek a nővek a
bűvkörében marad.

Másnap reggel mikor Perselus Piton felébredt nem tudta, hogy hol is
van. Egy valamii volt csak biztos, hogy nem otthon. Ez a szoba világos
volt és igen szép. A falak halványkék szinűek voltak. A függönyök és a
húzat pedig egy árnyalattal sőtétebb kék. A szobában nem volt
szönyegek se festmények, de nem is hiányzott belőle. Úgyan akkor volt
a szobába egy írósztal hozzá egy szépen faragott szék. És a falakon
polcok, amik úgyan még üresek voltak, de némelyiken már könyveket
látott.
Aztán eszébe jutott, hogy hol is van. Potter házába. És már egyáltalán
nem találta szépnek a szobát.
Még nagyon korán volt, de a nap már felkellt. Úgy gondolta elmegy
zuhanyozni, biztosa vette, hogy nem fog találkozni senkivel. Nem is
sejtett megkorát tévedett.
Shanonától megtudta, hogy az emeleten három fürdőszoba van, de
ezek közül csak egyet ajánlott neki használatra. Mint Shanonától
megtudta az egyiket Lily és James használja és hát nem csak külön
külön szokták használni. És ha Piton jót akar magának még véletlenül
se téved beoda, mert hamar haragíthatja a ház úrát.
A másikat Sirius használta, de Sirius annyi idő töltött a fürdőben mint
ők öten együttvéve sem. Hiába kérték, hogy legyn tekintettel másokra
ő nem engedett.
Remus és Peter a második lakott és nekik is volt egy egy fürdöje. Így
Piton kénytelen volt Shanonával osztozkodni a megmaradt helyiségen.
Perselus Piton gyanutlanu sétált be a fürdöbe. Ez is olyan szép volt
mint a ház többi része. Halvány zöld szín volt az úralkodó. És
gyanította, hogy ez lehetett a legnagyobb fürdö. Maga a szoba két
részből állt.
Volt egy rész a mosdónak és a sarokban a zuhanynak és a fürdő
felénél volt egy fal ami félig eltakart egy akkora kádat, hogy az
medencének is elment volna.
Úgyan akkor Perselus észre vett a csempék között pár furcsa
mintásat, amit ahogy jobban megnézett egy diszes P betüt ábrázoltak.
Már éppen indulni akart a kád felé, amikor kilépett a fal mögül Shanona
egy szál törülközöben. Ami éppen, hogy csak takrta őt. Piton nem
tehetett róla, de a lány úgy vonzotta a tekintetét, mint ha mágnes
volna. Olyan feltünően mérte végig, hogy az már sértő volt.
- Perslus, ahelyett, hogy a melleimet bámulod kimennél addig míg
felöltözök?- jegyzte meg epésen Shanona.
- Mi? Ja.... igen persze- mondta gyorsan Piton és kiment jobban
mondva kimenekült a fürdőből.
Kint a folyósón hátát neki támasztotta a folysó falának és kifujta a
levegőt. Már éppen megnyugodott volna mikor a kettővel arrébb lévő
szoba ajtaja kinyilt és kilépett rajta a dudorászó Lily Potter. Mikor észre
vette Piton egy kissé meglepődőtt, de azért jó reggelt kivánt neki, amit
Piton csak egy biccentéssel viszonzott.
Aztán Lily bement a szobájában szembeni fürdőbe és fél perc múlva
már hallotta, hogy odabent megnyították a csapokat.
Nem sokkal ez után annak a szobának az ajtaja ismét kinyilt és ahogy
azt Shanona előre megmondta, James Potter lépett ki rajta. S
láthatóan jó kedve volt, hisz úgyan azt a dallamot fütyülte amit az
imént Lily is dudolt. Annyira elmerült magába James, hogy azt sem
vette észre, hogy Piton őt nézi.
Egyből a fürdő ajtajáthoz lépett és mikor meghallotta bentről Lily
hangját egy kaján mosoly jelent meg az arcán és belépett ő is a
szobába.

Az első oklumencia órát már aznap délútán megtartották Shanona
szobájába.
Shanona szobája nagyobb volt mint Pitoné. De a felépítése hasonló
volt. Az ajtóval szemben egy hatalmas ágy volt. A szobában az
uralkodó szin az ezüst és a fehér szin volt. Itt is akárcsak az ő
szobájában számtalan polc volt, de azok nem voltak üresek. Számtalan
könyv és egyéb személyes tárgy kapott itt helyet. De Piton leginkább a
fotók lepték meg. Nem az, hogy mozogtak, hanem az ahol és akikről
készültek.
Igen persze számos kép volt Shanonáról és barátairól. De rengeteg
volt egy boldog családot ábrázolt. De a legtöbben egy apa és két
lánya volt csak látható. Már éppen tovább síklott volna a tekintete,
mikor megakadt az egyik képet amit Shanona minden bizonnyal nagy
becsben őrzőtt, hisz mindegyik fotó elé volt rakva.
Piton nem akart udvariatlan lenni, mégse bírta megállni, hogy ne érjen
hozzá, hogy ne vegye le a polcról.
Tündéket látott a képen. Egy hatalmas parkban sétálgatott egy tünde
család. Egy férfi, minden bizonyal az apa, az ő kezét egy kislányfogta, a
kislány melett pedig egy igen gyönyörű nő lépkedett és kezében ott
volt egy kisbaba. A kicsi ahogy Piton ki tudta venni alig lehetett idősebb
két három hónapnál.
A kislányban Perselus felismerte Shanonát. Tehát ez a családja. De
nem értett valamit Perselus, ahogy a kis család sétálgatott a parkban
számos más tünde elhaladt melettük és azok mind tisztelettel
meghajoltak előttük. Már éppen azon volt, hogy visszateszi a képet a
helyére, mikor az ajtó kitárult és Shanona lépett be rajta.
Shanona egyből észrevette Piton kezében a képet. Egy szót szem
szólt. Oda lépett hozzá kivette a kezéből a képet, majd az ágyhoz
lépett és kezében a fotóval leült rá.
- Ez itt a családom- mondta csendesen, de közben nem nézett fel
Pitonra.
- Azt mindjárt gondoltam- jegyezte meg Piton, nem akart gúnyolódni,
most mégis sikerült neki. De Shanona továbbra sem nézett fel.
- Ez az egyetlen képem az édesanyámról.
- Miért mi történt vele?- kérdezte Piton hisz neki is feltünt, hogy csak
azon a képen van rajta a Shanona anyja.
- Meghalt.
- Dehát a tündék, nem tudnak meghalni- ellenkezet Perselus.
- Tévedés! Csak is erőszakos halál álltal halhatunk meg. Amikor anya
meghalt én akkor voltam másodikos az iskolába. A húgom Arwen még
csak fél éves volt. Nem is emlékszik anyára. De talán te is emlékezhets
rá mikor történt- mondta Shanona és Piton döbbent arcát látva, bele
kezdett a magyarázatba.
- Én nem tünde ként keztem a tanulmányaimt a Roxfortban. Képes
vagyok emberi és tünde alakot is felvenni. De mikor megtudtam, hogy
anyám meghalt. És hogy az orkok ölték meg, nem is akárhogy, akkor ez
a trauma elvette ezt a képességemet. Utána, mint tünde folytattam
tanulmányaimat az iskolába.
- És még most se...
- Hogy át tudok e alakulni. Most már túl estem ezen a traumán. De
nagyon ritkán veszem fel emberi alakom. Általában csak akkor, ha
titkos küldetésen vagyok és nem akarom, hogy felismerjenek.-
magyarázta Shanona, majd tekintetét újra a kép felé fordította.
Perselus nem tudta, hogy ilyen helyzetekben mit kell csinálni és mivel
jobb ötlete nem volt ezért leült Shanona mellé az ágyra.
- Igazán sajnálom ami édesanyáddal történt. Biztos nagyszerű em..
aza tünde volt.
- Igen az volt. Jó szivű, remek anya, tökéletes feleség. Mindig tudta,
hogy mi a kötelessége. Remélem egyszer én is olyan leszek mint ő.
- Nem- ellenkezett Piton. Erre a szóra Shanona csalódóttan felkapta a
fejét.
- Te most is nagyszerű tünde vagy- magyarázta meg előző szavait,
miközben mélyen Shanona szemébe nézett.
Nem tudta mi történtik vele. Érezte, hogy nem képes elvonni a
tekintetét Shanona szeméről. Egyre közelebb kerültek egymáshoz.
Tudta, hogy meg akarja csókolni a lányt és érezte, hogy Shanona is
akrja. Ajkaik már majdnem összeértek amikor kopogtattak az ajtón.

Írj kritikát