Perselus Piton ismét a könyvtárban ült kedvenc székében gondolatiba
merülve. Már több mint két napja semmit nem aludt. Bár hozzá szokott
a virrasztáshoz, mégis ez előző nap eseményei és a két nappal ezelőtti
Halálfalógyűlés teljesen kikészítette. Bár minden megpróbált, hogy ne
aludjon el mégis úgy érezte, mintha szemei képtelen lenne irányítani és
az álom olom súllyal nehezedett rá. S nem sokára a derék profeszzor
már az álmok világában járt.

18 évvel ezelőtt.

Csendes nyári este volt. Egy kelet angliai kisváros. Már igen késő volt.
Az utcákon senki nem járt már, a legtöbb ház is elcsendesedett és lakoi
nyugovora tértek. Csupán egy háznál volt világosság.
A ház nem volt olyan régi. Igen nagy ház volt, de mégsem otromba
vagy csicsás ahogy a szomszéd házak. Igazi kis családi fészek volt. És
a szomszédok maguk is így tudták, hogy egy kedves fiatal pár lakja a
házat. Akik csak nem rég költöztek ide a közeli londonból, mivel
családot akarnak. De dolgozni továbbra is Londonba jártak vissza
minden nap.
És ez is volt az igazság, de volt egy dolog amit a kisváros lakoi nem
tudtak. Hogy nem ez volt a fő ok ami miatt a házaspár név szerint
James és Lily Potter megvették a házat. Úgyanis Lily és James Potter
varázslok voltak. És nem is akármilyenek. A legjobbak. James és Lily az
auror parancsnokság oszlopos tagjai.
Elsősorban nem békés családi fészket akartak létrehozni itt, hanem
egy olyan házat ami tökéletes központja lehet a Főnix Rendjének. A
rend és annak tagjai arra teték fel életüket, hogy megvédjék és
megmentsék a világot Voldemort és csatlósainak rémuralmától.

A nappaliban számtalan ember volt már. Szinte mindenki megérkezett
akit vártak, csak Dumbledore nem érkezett meg. És mint a Rend
alapítója és vezetője nem kezdhették el a gyűlés nélküle.
A nappali igen nagy helyiség volt a földszint szinte csak is ebből a
hatalmas helyiségből állt. Igen izlésesen be volt rendezve. A szoba
uralkodó szine a vörös volt amit James választott ki. De ezen kivül
számos fotel, kanapé és egyéb ülöalkalmatosság volt látható a
szobába, de ami nap miatt még jó pár széket is behoztak a konyhából
és a felsőbb emeletekről. A falak mentén könyves polcok sorakoztak,
és tömve voltak könyvekkel. Szinte minden témával kapcsoltaban
lehetett itt könyvet találni. Lily Potter személyes gyüjteménye és igen
bűszke is volt imádott könyveire.
A gandalot akkor építeték a házhoz mikor azt a Potter házaspár
megvette, gyönyörű fehér kandalló volt, különbőző farakodt
motívumokkal. De már jó ideje nem gyújtották be, hisz az utobbi
napokat olyan forroság jellemezte, hogy azt már nem lehetett elviselni.
A sarokban hat ember ült két egymással merőlegesen elhelyezett
kanapén. Négy férfi és két nő volt köztük. Egy magas fekete hajú férfi
akinek olyan tökéletesen szép arca volt mintha egy szobrász formázta
volna. Mellette egy gyönyörű nő ült, hosszű sötét egyenes haja, barna
szemei és ami a legforcsább volt benne helyes fűle és olyan
kisugárzása mint senki másnak. De ezen akik ismerték nem lepődtek
meg sőt természetesnek vették, hisz Shanona tünde volt és ezt
mindenki tudta, de azt csak Dumbledore és a barátai tudták, hogy ő
nem egy egyszerű tünde, hanem közép földe leendő királynője.
Shanon mellett ült az ifjú Potter házaspár a vörös hajú és igen
gyönyörü Lily Potter és jókedvű James Potter.
A melletük lévő kanapén ült Remus Lupin a csapat lelkiismerete, néha
még Lily is képes volt túl tenni azzal, hogy folyton probálta barátait a jó
irány felé vezetni. Ma igen kimerült és fáradtnak tünt és az arcán egy
igen mély vágás nyomot lehetett felfedezni, amit saját magának
szerzett. Remus Lupin úgyanis vérfarkas volt, de csak nagyon kevesen
tudták. Töle kicsit távolabb a mindig csendes Peter ült. Szürke kis
emberke volt. A tásaság legkisebb és egyben legbutább tagja.
Bár mind a rend tagjai voltak. Mégis csak Lily, James és Sirius
rendelkezett aurori képesítéssel. Remus bár minden követelménynek
megfelet vérfarkas mivolta miatt mégse vették fel az akadémiára. Peter
ő pedig annyira a szint alatt volt, hogy még csak meghalgatásra sem
hívták be.
Shanona ő abban az időben amikor a három barátja az akadémiára
járt vissza tért Középföldére, hogy egy kis időt töltsön apjával és
húgával Arwennal. És persze, hogy diplomáciai feladatokat lásson el.

- Kiváncsi vagyok ki az az új ember akiről az öreg beszélt- mondta
James.
- James!- kiáltott rá felesége- Több tiszteletet.
- Bocsás meg drágám- mondta James és megprobálta egy csokkal
megbékiteni háborgó aráját, de az makacsul elfordította fejét.
- Kérlek szivem- könyörgött James és kezeit Lily dereka köré fonta és
úgy húzta közelebb magához a még mindig duzzogó Lilyt.
- Most semmit nem érsz el a hizelgéssel James Potter- mondta komoran
Lily.
- Valóban?!- kérdezte James és egy kaján mosoly ült ki az arcára. Lily
nagyon jól ismerte ezt a mosolyt ahogy a többiek is. Már éppen rá
akart szólni Jamesre, hogy ne is probálkozzon, mikor James egyik
kezével egy hirtelen mozdulattal maga felé fordította Lily fejét és még
mielőtt tiltakozhatott volna lecsapott annak ajkaira.
Bár Lily nagyon élvezte a csókot azért ellenkezet, de egy idő után
feladta és ő is úgyan azzal a hévvel viszonozta James csókját.
Mikor ajkaik elváltak egymástól Lily zavartan nézett fel Jamesre és
egyhe pir jelent meg az arcán mikor rájött, hogy barátaik ebben a
percben is jót nevetnek rajtuk. Szinte minden napos esemény volt a
Potter házaspár között egy ilyen konfliktus és általában James mindig
elérte amit akart.
- Na látjátok én ezért nem fogok soha megnősülni! Én nem tudnám így
levenni a lábáról az asszonykámat- mondta Sirius és rákacsintott
Jamesre, majd mind ketten harsány nevetésbe törte ki. Lily és Shanon
pedig úgy elpirultak, mint a paradicsom.
- Hogy mondhatsz ilyet drágám- szólalt meg Shanona mikor urrá lett
zavarán.- Ezek szerint soha nem fogod megkérni a kezem?- nézett fel
Sirius Shanona és közben befészkelte magát Sirius mellé.
James és Sirius olyan döbbent ábrázattal meredtek maguk elé, mint
valami szobrok.
Mind nagyon jól tudták, hogy Siriusnak tetszik Shanona és talán kicsit
szerelmes is volt belé, de Sirius nem tudott megkomolyodni és nem
tudott lemondani a kalandokról. Shanona nagyon jól ismerte Sirius és
nem is akarta megváltoztatni, de nem vágtt volna bele egy kapcsoltaba
Siriussal. Mellesleg gyakran tet hasonló megjegyzéseket Siriusnak
amiről talán még Lily sem tudta néha eldönteni, hogy legjobb barátnője
csak tréfál vagy tényleg szomorú.
Sirius és James döbbent arcát látva most Lilyből és Shanonából tört ki
a nevetés és hamar csatlakozott hozzá Remus és Peter is.
Majd Sirius és James se bírta megállni nevetés nélük és nemsokára az
egész szobát a társaság minden elszöprö kacaja töltötte be.

Még tovább is viccelődtek volna, de a kandalloból felcsapó zöld lángok
felkelltette figyelmüket. Minden ember a szobába egy emberkén fordult
a kandaló felé ahonnan egy egy idős kék szemű mágus lépett ki. Majd
sugárzó mosolyjal nézett szét a társaságon.
Albus Dumbledore a Rend alapítója és vezetője mindig parádés
érkezett meg a Rend gyűlésekre. A legnagyobb válságba is meg tudta
őrizni jókedvét. És ez segített a többieknek is abban, hogyerősek
maradjanak.
- Jó estét! Örülök, hogy ennyien el tudtatok jönni- köszöntötte őket
Dumbledore.
- Ma egy nagyon fontos ügy miatt hívtam össze a rendet. Egy új taggal
bővül szervezetünk akinek segítségével rengeteg fontos információval
gazdagodunk meg. És igen fontos szolgálatot tehet majd nekük-
folytatta a professzor és tekinteével körbe járta a szobát.
- Egy beépített ember- konstaláta Lily, majd férjre nézett aki bólintott,
hisz ő is ugyan erre a következtetésre jutott.
- Egy halálfaló- mondta Sirius. És a többi mind hatuk felé fordult. Hisz
mind tudták hogy ők hatan vagy inkább öten, mert Peter csak egy
nehezék volt, a rend oszlopos tagjai. Az össze fontos küldetésben
részt vettek és olyan gyorsan jöttek rá az összefüggésekre, mint senki
más. És nem utolsó sorban számtalanszor harcoltak már a halálfalok
ellen, vagy magával Voldemortal.
- Nem jut eszembe senki akinek megingohatott volna a hite
Voldemortban- gondolkodott hangosan Remus.
- Lehet, hogy egy fiatal halálfaló aki nem gondolta végig, hogy mit tesz
és most már ki akar lépni, de nem tud- vélekedett Shanon.
- Nagyon jó gondolat Shanona. Valóban hasonló eset történt. És ha jól
látom- nézett rá a kandallon álló órára Dumbledore- a vendégünk
hamarosan megérkezik.
És valóba két perc múlva a kandallóból ismét felvcsaptak a zöld
lángok, és egy fekete köpenyes alak lépett ki a kandallóból.
Miútán leporolta magát oda állt Dumbledore mellé és lehajtotta
csukjáját ami idáig arcát takarta. Egy Jamessékkel egyidős zsiros
fekete hajú és körbe orru férfi állt előttük.
A hatos minden egyes tagja elfelejtett levegőt venni a döbbenettől.
Úgyanis a fiúk egyik legnagyobb ellensége, maga Perselus Piton állt
előttük.
- Ezt nem engedem!- kiáltott fel haragosan James, majd Siriussal
együtt felálltak ültükből és pálcájukat előrántva elindultak Piton felé.
- Nem engedem, hogy Pipogyusznak bármi köze legyen a rendhez!
Nem fogom kockára tenni a családom és a barátaim életét egy ilyen
söpredék miatt!- kiáltotta James és már lendült volna a pálcája, hogy
valami igen fájdalmas átokkal súlythassa Piton és Sirius követte
példáját aki szintén olyan ideges volt mint kiabáló barátja.
De végül nem tudták megátkozni Piton, mert Dumbledore egy lépésel
közéjük állt így védve Piton.
A mindig mosolygó és vidám professzor arca, most rentkivül komoly
volt és egy csepnyi haragot is észre lehetet venni a tekintetében.
- Ebből elég! Nyugodjatok le. Én hivtam ide Perselust, mert a
segítségemet kérte abban, hogy megszabadulhasson Voldemorttól. Én
megbizok benne. Tudom, hogy nem fog minket elárulni. Értitek?-
kérdezte Jamest és Sirust akik többentek álltak az események előtt.
Hisz Dumbledore professzor soha nem kiabált velük, még csak a
hangját sem emelte fel soha. Talán ezért, talán azért mert nem nyőzte
meg oket a professzor érvei, nem engedték le a pálcát.
- James- szólalt meg szeliden és igen halkan Lily, majd ő és Shanona
felálltak és a fiúkhoz léptek.
Lily James vállára tette egyik kezét, másikkal pedig gyengéden elkezte
lefelé nyomni férje kezét.
- Elég ebből James- mondta kicsit erélyesebben mikor James nem volt
hajlandó leengedni a kezét.
- Lily ne mond, hogy megbizol abba a féregbe- szürte fogai között a
szavak Sirius, de közben tekinteté le nem vette volna Pitonról egy
percre sem.
- Nem az a kérdés, hogy Pitonba megbizunk e!- mondta határozottan
Shanon- Hanem az, hogy megbizunk e Dumbledore prifesszor
töntéseiben e. És én feltétel nélkül megbizok a professzorban és a
töntéseiben.
És ezzel végre hatot a fiúkra, James lengedte pálcát tartó, kezét majd
megfordult és magához húzta feleségét és szorosan ölelte.
Viszont Sirius nem tette le a pálcát. Shanona tudta nagyon jól, hogy
Sirius belátta, hogy nincs igaza, de büszkesége nem engedte meg neki,
hogy engedjen. ÉS ilyenkor csak is egyvalami segített. Shaona Sirius
mögé lépett és kezeivel hátulról átölte a saját magával vivódó Sirius,
majd egyik kezét felemelte és egy könnyed mozdulattal lenyomta Sirius
kezét.
Mindenki meghatodva és fellélegezve követte az események
szerencsés végét. Mindenki kivéve Perselus Pitont, aki nem tudta, hogy
ki az az ismeretlen nő Sirius mellet. Nagyon ismerős volt neki. ÉS valami
különleges kisugárzás áradt belőle. Perselus nem tudthatta, hohy mi
az, hisz Shanona füleit most haja takarta el.
Sejtette, hogy Black felésge bár nem látott az újján gyűrüt ahogy
Potter kezén vagy Evansén.
Viszont el kellet ismernie, hogy igen vonzó termtés, sőt egyenesen
gyönyörü. Leblezetlenül végig is mérte amit persze James és Sirius
kapásból kiszort és ezért a lányokat maguk elé engedve beálltak
közéjük és Piton közé.
- Fogd vissza magad Pipogyusz- suttogta James, mikor Dumbledore
elindult a szoba másik végéban lévő két üres hely irányába.
- Ne is probálkozz Shanonánál!- suttoga úgyan csak Sirius. Majd
elindultak a lányok után nehogy észre vegyék lemaradásukat. Piton
pedig elindult Dumbledore után, viszont hála Sirusnak, most már tudta,
hogy hova tegye az ismeretlen szépséget. Emlékezett még rá a
Roxforból. Egy évfolyamba jártak. Csak ő Griffendéles volt és Evans
legjobb barátja volt. És most már azt is tudta, hogy mi volt az a
kisugárzás Shanona körül. Nagyon jól tudta, ahogy mindenki más, hogy
Shanona tünde.
- Nos, hogy végre mindenki megnyugodott. Ideje, hogy megbeszéljünk
bár fontos részletet.

Írj kritikát