Hermione, Lucy és Mia szinte az egész éjszakát átbeszélgették. Hisz
olyan rég nem találkoztak olyan rég nem beszéltek egymással. Bár
levelben tartották a kapcsolatott az mégsem volt úgyan olyan. Mindig is
rossz ötletnek tartották, hogy elválasztották őket egymástól. Hiába
tudták, hogy ez az ő biztonságukat szolgálja.
Már három óra is elmúlt mikor elnyomta őket az álom. Reggel mégis
korán ébredtek. Most, hogy újra együtt voltak ki akarták élvezni ennek
minden percét. Hisz soha nem lehet tudni mikor szakítják el őket ismét
egymástól.

Annyira korán volt, hogy egyáltalán nem számítottak rá, hogy bárkit
találni fognak a konyhában.
Mikor beléptek Bill és Charli már az asztalnál ültek és kávéjukat
iszogadták. Ami rájuk is vért mert igen levertnek és nyúzottnak tüntek.
- Jó reggelt!- köszöntek rájuk a lányok, majd leültek melléjük egy- egy
piritossal és egy-egy csésze teaval.
- Hogy lehettek ilyen kipihentek és üdék?- kérdezte Bill akin látszott,
hogy mindjárt leragad a szeme. A lányok viszont csak mosolyogtak.
- Az titok- jegyezte meg hamiskásan Mia.
- Jah titok!- válaszolt álmosan Charli majd hatalmasat kortyolt
kávéjából. Majd leragta bögréjét és tekintetét a lányok felé irányította.
- Lányok nem mintha nem hinném el amit tegnap meséltetek, de van
bár dolog ami nem világos előttem ezzel kapcsoltban- mondta egy kis
habozás után.
- Sejtettem ha más nem te észre fogod venni- mondta mosolyogva
Hermione- Végülis ez a szakmád. Mond csak Charli amikor a tündékről
tanultál mit mondtak, hogy néznek ki?- kérdezte Hermione és szájan
egyre csak nőtt a mosoly.
- Hát éppen ez az! A könyvek szerint a tündéknek egyenes haja, majd
nem fehér bőre, hegyes fűle és különleges kisugárzása van. De ne
sértődjetek meg rátok egyik sem igaz- mondta határozottan.
A három lány összenézett majd elmosolyodtak.
- Sajnálom, de nincs igazad- mondta Lucy.
- Vagyis nem mindenben- egészítette ki Mia.
- Valóban ez jellemző a tündékre csakhogy ez ránk is igaz- mondta
nagy mosolyjal az arcán Hermione és élvezte, hogy össze zavarhatja a
két fiút. Akik tanácstalanul néztek össze.
- Ne én most már végkép nem értem- mondta letörten Bill.
- Figyeljetek elmagyarázom- kezdett bele Hermione.- Amit Charli
mondott a tündékről az mind igaz, minden tündére. Ránk is. De ahogy ti
láttok most minket az nem a valodi alakunk vagyis a valódi csak kicsit
olyan mintha, hogy is fogalmazzak. Nos képzeljétek el ha mi embernek
születtünk volna így néznék ki mint most, de a tünde alakunk más.
- Mégis, hogy értitek azt hogy más?- kérdezte kiváncsian Bill.
- Hát ha nagyon akarjátok megmutathatjuk az igazi énünk- nézett
húgaira Hermione azok pedig mosolyogva bólintottak hogy egyet
értenek.
Hermione, Lucy és Mia lehunyták szemeiket majd koncentrálni kezdtek.
Majd mintha egy ablak lenne nyítva lány szellő járta be a helyiséget.
A lányok hajába pedig belekapott a szél. Aztán mintha egymás
gondolataiban olvastak volna a lányok egyszerre mondták ki a
varázsigét.
- Edhel!- mondták a lányok, mire a testükből vakító fénysugár lövelt ki,
majd a fény annyira erősödött, hogy Billnek és Charlinak el kellet
takarniuk a szemüket.
Majd nem sokkal később a fény ereje csökkeni kezdett és hamarosan
meg is szünt.
Mikor és Charli újra oda nézett ahol fél perce még a lányok voltak
három másik lányt láttak.
Ezeknek a lányoknak hosszú egyenes hajúk volt, fehér bőrük, hegyes
fűlük és valami meg magyarázhatatlan kisugárzásuk. De mégis ők
voltak az arcuk úgyan olyan volt. Most mégis a tünde alakban sokkal
szebbek voltak mint egyébként.
A két fiú annyira elámult, hogy meg sem tudott szólalni.
- Mi van fiúk elment a hangotok?- kérdezte Mia fülig érő szájjal.
- Ő..... hát... ti... mi- szólalt meg Bill, de egy ép mondatot nem tudott
kinyögni. Charli pedig nyitott szájjal bámulta a lányokat és olyan képet
vágot mint aki nem tudja, hogy álmodik e vagy ez a valóság.
Amin persze a lányok jót derültek.

Hermione már éppen azon volt, hogy valahogy felrázza a döbbent
fiúkat mikor az ajtó kinyílt és Piton lépett be a konyhába.

Írj kritikát