- Hermione állj már meg!- szólt rá Lucy, majd maga felé fordította a rohanó Hermionét.- Hermione mi ez az egész és ki az a Piton. Mert mi semmit nem értünk.
- Hát nem értitek. Ő az.- mondta Hermione. S ahogy ezt kimondta húgai megdermedtek.
- Úgy érted, hogy...- kérdezte akadozva Mia.
- Igen úgy.
- Állj!- kiáltott Ron.- Mi a fenéről beszéltek. És mi köze van Pitonhoz?!-
kelt ki magából és mindenki más egyetértett vele. A három lány egymásra nézett, majd egyszerre felemelték jobb kezüket, ahonnan ezüstös fény indult meg a fiúk és Ginny felé.
Mikor a fény eloszlott mind a földön feküdtek, de sértetlenek voltak.
- Ti megtámadtatok minket- hüledezett Bill.
- Nem. Csak egy falat vontunk körétek.
És valóban mikor Bill felállt és oda akart menni a lányokhoz egy láthatatlan fal megakadályozta ebben. Charlie, aki szintén már talpon volt előkapta a pálcáját és a falra bökött vele. De az sértetlen maradt.
- Ne is próbálkozzatok.- mondta Lucy
- ÉS miért nem?
- Mert tünde varázs. Csak mi, vagy olyan személy tudja eltüntetni, aki ismeri a tünde mágiát.- magyarázta Hermione, majd húgaival elindulta a folyóson.
- De mi van, ha nincs már itt?- kérdezte Mia.
- De itt van. Mindig a gyűlések után bemegy a könyvtárba és hajnalig ki sem jön onnan.- magyarázta majd megállt egy ajtó elött. De még mielőtt belépett volna húgaihoz fordult.
- Biztos ezt akarjátok. Ha nem akartok, nem kell velem jönnötök. Egyedül
is végig csinálom.
- Hermione mi és éppen annyira utáljuk és gyűlöljük, mint te.
- Igen.- helyeselt Lucy.
- Akkor hajrá!- mondta Hermione és előkapta a pálcáját, ahogy Lucy és Mia is. Majd minden előzmény nélkül berontottak a szobába kivont pálcával.
Piton éppen az egyik asztalnál ült és a papírjait rendezte.
- Granger!- állt föl székéből- Mégis mit keresnek itt?!
- Hogy? Hát magát.- mondta és Pitonhoz lépett pálcával a kezében.- Lucy az ajtót.
És Lucy ujja elvégezte azt a bűbájt az ajtón amit a folyóson.
- És most, hogy már nem zavarhat meg minket semmi és semmi.
Ideje, hogy elbeszélgessünk- szűrte a fogai között a szavakat Hermione.
- Miért Hermione? Minél előbb le akarom zárni ezt az ügyet.- ellenkezett Amélia.
- Azért mert azt akarom, hogy tudja, mit miért teszünk. Tudja mennyit, kellet nekünk és anyának szenvednünk.
- Maguk örültek. Én soha nem ártottam maguknak főleg nem a két kisebbnek. Helen Grangert pedig még csak nem is láttam soha.
- mondta felbátorodva Piton.
- Ki beszél itt a nevelő anyánkról?- nézett rá lángoló tekintettel Lucy és közelebb lépett hozzá.
- Mi egy olyan személyről beszélünk, akit maga is jól ismert.
Akit maga becsapott azt mondta neki, hogy szereti.- mondta Hermione.
- Egy olyan személyről, akit maga teherbe ejtett, majd eldobta, mint holmi rongyot. Elhagyta őt, és a gyermekeit- folytatta Mia.
És mind a hárman látták Pitonon a változást, és tudták most már tudja, miről beszélnek.
- Mondja professzor, emlékezik még Shanon-ra. Az édesanyánkra.
Emlékszel még rá egyáltalán apa?!- ordította Lucy és egy
hatalmas pofont adott Pitonnak.
Mikor a professzor visszafordította a fejét három pálcával nézett farkas szemet. De ez nem érdekelte csak az amit a lányok mondtak.
- De… ez nem lehet Shanonnak és nekem fiúnk született.
Tudom.
Nyomoztam utánuk.- mondta kétségbe esetten. S látta, hogy szavait megkacagják a lányok. De ez a nevetés nem szívből jövő és vidám volt, hanem fagyos.
- Hát igen. Anya és nagyapa mesterei voltak annak, hogy hitessenek el bármit az ostobákkal.- mondta Hermione.
- De ha nem hiszed, néz ránk.- tárta szét a karjait Lucy.
- Lucynak a haja olyan fekete, mint magának. Mia szeme és a haja.
- Hermione pedig a szemeit és haját anyutól örökölte.- mondta Lucy. És valóban Piton most, hogy jobban szemügyre vette a lányokat észre, vette Shanon vonásait, de a sajátjait is meglátta bennük.
Szinte ösztönösen emelete meg a kezét és akarta megsimogatni Hermione arcát, de az ellökte magától.
- Hozzám ne érjen!- kiáltotta.- Itt az idő. Most megfizet mindenért, amit anyánk ellen elkövetett.- mondta majd húgaival megemelte a pálcát.
- Lányok!- kiáltotta valaki az ajtóból. Mind a négyen oda kapták a fejüket. Dumbledore állt ott, de ne a folyóson, hanem a szobába, pedig a fal sértetlen volt.- Capitulatus!- mondta mire a lányok kezéből kirepült a pálca, de Hermione számított rá így el tudta kapni mielőtt az Dumbledorehoz került volna.
- Ne avatkozzon bele professzor. Maga azt nem érheti.- mondta Hermione és pálcáját újra Pitonra szegezte.
- Hermione kérlek. Ez nem te vagy. Ez csak a bosszú, amit érzel, a fájdalom. De nem segít, ha most ártasz a Perselusnak. Kérlek.
- Maga ezt nem érheti!
- De nagyon is értem. Gondolj édesanyádra.
- Érte teszem ezt.
- Shannon nem akarná bánta, nem akarná a halálát. Nem akarná, hogy megöld az apádat.- mondta, mire Hermione oda kapta a fejét és még Pitonról is megfeledkezett.
- Maga tudja?
- Hát persze, hogy tudom. Édesanyád a bizalmasom volt.
Nagyapád pedig.
- A papa, ha tudná ki is, ez az ember ő is ugyan ezt tenné a helyemben.
- De hát tudja.
- Az meg hogy lehet. Akkor miért nem mondta.
- Azért mert tudta, hogyan reagálnátok. Nem akarta, hogy gyűlöljetek.
Azt akarta, hogy boldogok legyetek. Ahogy Shanon is.
Hermione tedd el a pálcát. Kérlek!- mondta Dumbledore és Hermione leengedte majd sírva a földre rogyott húgai, pedig letérdeltek mellé és átölelték.
- Hermione jól vagy?- kérdezte Lucy könnyes szemekkel.
- Igen, jól. Kérlek mennyünk innen!
- Rendben. Gyere.- mondta Mia, majd Lucyval együtt felsegítették Hermionét. Majd megindultak az ajtó felé, Lucy pedig eltüntette a falat.
- Lányok!- hallják az ismerős hangot. Visszafordulnak Piton ott állt még mindig. Szemében könnyek csillognak.- Kérlek, bocsássatok meg.
- Ezt még ne kérje professzor.- felelt Lucy. Majd a három lány kilépett a szobából magára hagyva a két professzort.

Írj kritikát